Délmagyarország, 1974. április (64. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-21 / 92. szám

WASÉXNMP, 1974. ÁPRILIS Zí 3 Késések az Április 4. útján Lenin és a gyakorlat Hasznos lenne újra egyeztetni Az Április 4. útján nem a nek kellett volna folynia — lenes vágány is elkészült a villamosok késnek, bár azok például a régi közvilágítási Nagykörúton túli szakaszon, is lgssabban haladnak az és vezetéktartó oszlopokat Májusra várják Szegedre a építkezés miatt, hanem a fel- sfenki sem akarta a jelen- Budapesti Közlekedési Vália­újítási munkálatok. A föld levő kivitelezők közül ki- latot mely a felsővezetéke­alatti káosz és a föld feletti emeltetni. Miközben vállal- ket szereli, s addigra mun­zürzavar egyaránt azt ered- kozókat keresett a munkát katerületet'kíván. A fővárosi ményiezheti, hogy veszélybe egybehangoló beruházási vál- vállalat három fontos mun­kerül még a jövő évi befe- lalat, kiderült, hogy az ajánl- ^a elvégzésére vonul le Sze­jezési határidő is. Amikor kozó szövetkezetek egyike gedre: az Április 4. útján, a tavaly, a nyár végén hét vál- sem felel meg erre a célra, Kossuth Lajos sugárúton' és lalat munkáinak egyeztetése mert csak szerelési munkát a József Attila sugárúton vé­után elkezdődött a rekonst- végezhetnek az újabb ren- gez majd vágányfektetési ve­rukció, senki sem számított delkezések értelmében, a vil- zetékszerelési tevékenységet, arra, hogy tavaszias időjárás lamos vezeték föl-, s lesze- . uf.-j határidői? a uralkodik majd télen, de ar- relése pedig — építésnek " , ,í.ó; „ g' £ ra sem. hoj a 4-Sí hétre számít. Végül a szentesi Tö- S^iS tervezett vágányépítés a Hő- VALL látszik megoldani ezt sök kapuja és a Batthyány a problémát. Az oszlopok ki­utca között még áprilisra emelését nehezíti, hogy né­sem fejeződik be. Annak hol különböző közművek csö­idején a városi beruházási veit betonozták aljzatukba, vállalatnál hosszas előkészí- a föld alatt tehát ezen az minden történhet: gyorsulhat is, lassúbbodhat is a munka. Kétségtelen, hogy az út igen­igen gyenge alépítménye mi­att szinte nem is felújítást, hanem teljes útépítést kell tés után papírra vetették a útvonalon is rendet kell te- szemtenú^lehettek l^téTfo­különböző munkák (sínbon- remteni. Nem ártott volna, szemtanui ienettek a tel 10 tás, -fektetés, csatornaépítés ha a közművesítő vállalatok stb.) ütemezési tervét, de er- ezt a rendteremtést vállai­ról már csak az állapítható' ták volna hajdani munkate­rületükön, a járdákon, ahol leírhatatlan állapotok ural­kodnak másfél év óta: buc­kák, süllyedések. További késedelmet okoz­hat, hogy a DÉMÁSZ csak lassan jut hozzá az Április meg, hogy az egyik határ­időhöz képest mennyivel vál­tozik a másik, hogyan borul föl a terv, bonyolódik az egybekapcsolódó munkák so­ra. Alighogy elkezdték a fel lyamán), az sem tagadható azonban, hogy túl soknak látszik a hátralevő feladat A Hősök kapuja és a Nagy­körút között ugyanis a sínek középre helyezése után lehet csak a régi sín helyén csa­tornázni, majd végül utat építeni, a másik szakaszon pedig a csatornázási munkák befejeztével még végső he­újítást beigazolódott, hogy 4. útjára megrendelt és még Tö_ékell íektetaí azokra a járdákat kettévá- ide nem szállított közvilágí­lasztó korlátokra, jelzésekre, tási és vezetéktartó oszlc- utónThet az ' útéjSfe^ hozzáfogni. Mivel a mostani szegedi útfelújítások, csator­naépítések elszigetelt mun­SS* —-t-ssr E I^SSVSSSS es amelyeknek beszerzése kés- pokhoz, s az is, hogy a fák leltette a kezdést, nincs szük- közé helyezendő oszlopok ség, ellenben szükség lett vonalában több helyen régi, nem ismert csatornára buk­míthatja, hogy a Hősök ka­puja és a Nagykörút közötti volna egy rugalmasan dolgo­zó generálkivitelezőre. Mivel azonban a munka legtöbbjét végző ALÉP az akadályok elhárítását vonakodik vállal­ni, újabb és újabb szövetke­zetekkel, vállalatokkal kell alkudozni egy-egy terven kívüli feladat megoldásáért. A Nagykörút és a Hámán Kató utcai csomópont kö- csomópontban készült el ed­zötti szakaszon — ahol már- dig a csatornázással az AL­ciusra már csatornaépítés- ÉP, ezenkívül pedig az ideig­vetve, s az ütemezési grafi- . . . , , . 1ii u- . i - - erdekeltek —, kivanatos len­kont bongeszve, bárki kisza- ' ne, ha a kivitelezők a beru­házási vállalat vagy a tanács szakaszon kéthónapos, a má- újra'S oíl- mtroc,^ nímrhfncnnc neiyzet ieimeresere újra osz­sik szakaszon négyhónapos késésben vannak az építők. szeülnének, s a változások­2ü5*L** Ez C^P°egész város érdeke. Veress Miklós Elkerülték a fagyok a Dél-Alföldet Á március végi és április ból is —2, —5 fokig terjedő eleji, szokatlanul meleg na- lehűlést. Az éjszakai fagyok pokon sokakban felmerült a derültebb északi, északke­az aggodalom, mikor jön leti országrészben négy na­meg a „böjtje" a korai ta- pon át ismétlődtek, s a vi­vasznak. Sajnos, éghajlatunk rágzásban levő gyümölcsö egyik jellemző tulajdonsága sökben igen az, hogy a hirtelen jött ta- okoztak. vaszi meleget váratlan lehű- A Dél-Alföld és hazánk lés követi, mivel ebben az déli, délnyugati része lénye­időszakban az európai tér- gében megmenekült a pusz­ség hőmérséklete eléggé la- tító tavaszi fagytól, mert bilis. Északon, a sarki me- ezek a területek egy, az Ad­dencében ugyanis még je- ria fölött örvénylő, és a Bal­kán felé elmozduló ciklon felhőtakarójának oltalma alá kerültek, s közepes mennyi­ségű esőt is kaptak. Tájékoztatásul közöljük az április 14—18 közötti idő­nagy károkat szakról a Dél-Alföld néhány helyére az éjszakai lehűlés mértékét a 2 m-es szintben, és a talaj közelében (záró­jelben a talajon mért hő­mérsékletek találhatók), s az időszak alatt lehullott csa­padék mennyiségét. IV. 14. 2 (2) lentős hidegtartalékok van­nak, ám az ekkor már erő­sen felmelegedett dél-euró­pai, észak-afrikai területek­ről valóságos nyári melegek is érkezhetnek. Nem kell Bacsalmás más, csak egy csekély átren- Kiskun­deződés az általános áram- felegyházai (—1) lási helyzetben, s máris be- Kistelek 2 (0) következhet nálunk a nyár Szentes 7~)nS~ és léi szinte átmenet nélküli Szeged 1 (0) Makó 1 (0) Éjszakai lehűlés C-fok Csapadék IV. 12.—18-ig IV. Í5. IV. 16. IV. 17. IV. 18. 5 (4) —1 (—2)4 (2) 3 (2) (—2)3 (1) (3) helycseréje. így történt ez az idén is. A két héten át fennállt dé­lies áramlást, amely zavar­talanul biztosította a meleg szubtrópusi légtömegek ide­Mezőhegyes 0 (—2) Orosháza 1 (—1) (4) (3) (4) (4) (1) (1) (0) (2) (2) (1) (3) (3) (3) (3) (2) (3) (2) (3) (2) (1) (3) (3) (4) (3) 6 mm 11 mm 6 mm 8 mm 12 mm 20 mm 22 mm 14 mm Amint az összeállításból kitűnik, ebben az ország­__ r „o = részben csak két éjszakán érkezését, április 13-án hír- voltak helyenként gyengébb rom hónapot „utazhattunk" telen felváltotta az Észak- talajmenti fagyok, a maga- visszafelé az időben! rásunk szeszélyességének jó­voltából tehát az idén há­rom hét leforgása alatt há­kelet-Európa felől nagy se- sanb légrétegekben csak bességgel elindult hideg Bácsalmáson és Szentesen sarkvidéki levegő betörése, mértek egy-egy éjszakán A gyorsan mozgó hideg le- gyenge fagyot A komolyabb vegő viharos északkeleti fagyot elhárító adriai ciklon széllel 13-án délutánra már jótékony hatása volt a 6-22 teljesen elárasztotta a Kár- mm közötti csapadék is, pát-medencét, a Havasaiföl- amely ugyan a hosszú szá­dét és a Balkán-félsziget razság utan még túlságosán nagy részét. Megérkezését csekely, de mégis rendkívül hazánkban kisebb esők, sőt hasznos vizet juttatott a az ország északkeleti részén szomjazo földeknek. havaseső, hózápor kísérte. Mint érdekességet megem­14-én hajnalra az ég kitisz- lítjük, hogy Szegeden a tult, s a zavartalan kisugár- március 21—24. közötti napi zás hatására az ország jelen- középhőmérséklet a május tős területén — elsősorban végi átlagos értéknek felelt északon és keleten — erős meg, ezzel szemben április fagvok léptek fel. A talaj 18-án a hőmérséklet csúcs­mentén sok helyütt —4, —8 értéke mindössze 6,5 fok fokig süllvedt a hómérsék- volt, ez viszont a február let. s többféléi jelentettek végi, március eleji normál meg a 2 méteres magasság- állapotnak felei meg. Időjá-. visszafelé az időben! Dr. Péczely György hágai Október előestéjén Le­nin a következőket írta: „Nem állítjuk, hogy Marx vagy a marxisták valamennyi konkrét vo­natkozásban ismerik a szocializmushoz vezető utat. Ez képtelenség. Is­merjük ennek az útnak az irányát, tudjuk, mi­lyen osztályerők vezet­nek ezen az úton, de a konkrét gyakorlati utat majd csak a milliók ta­pasztalata mutatja meg, ha majd munkához lát­nak". Lenin tehát felülemel­kedett az ortodox dogma­tizmuson éppúgy, mint a minden forradalmi ro­mantikától mentes prak­ticizmuson. És nemcsak szavakban. Jó példa er­re a szovjet állam kül­politikai irányvonala a genovai és nemzetközi konferencia idején. 1922 elején Szovjet-Oroszország meghí­vást kapott a genovai konferenciára, amelynek célja a háború utáni Európa helyzetének és fejlődési távlatainak meg­tárgyalása volt. Ilyen körülmények között természetesen felmerült a kérdés, milyen irányvonalat képviseljen a világ első mun­kás-paraszt állama az őt körülvevő ellen­séges, erős, de egyáltalán nem egységes országokkal szemben. A „baloldaliak" szerint (akik a hatal­mon levő pártban nem voltak kevesen) megalkuvás nélküli, elvi álláspontra kell helyezkedni, nem szabad feláldozni a kommunista eszméket a kapitalista orszá­gókkal kötött egyezményekből származó, ideiglenes anyagi előnyökért. A konferen­cián megsemmisítő beszédekkel kell fel­lépni a polgári pacifistákkal szemben, hangsúlyozni kell a burzsoázia erőszakos megdöntésének, az újabb imperialista há­ború elkerülhetetlenségének tételét. A má­sik oldalon viszont olyan párttagok is akadtak, akik — még messzemenő enged­mények árán is — a „megbékélést" hir­dették az ellenséges világgal. Lenin másképp gondolkodott. „Termé­szetesen megmaradunk a kommunizmus alapelvein. És rossz kommunisták lennénk, ha megfeledkeznénk a munka és a tőke összeegyeztethetetlen ellentéteiről. Az im­perializmus mint egész, természetesen re­akciós és agresszív, s a pártprogram ezen elemi igazságairól megfeledkezni teljesen megengedhetetlen. De miért hunynánk szemet az előtt, hogy a burzsoázia tábo­rában is van egy szárny, amely békés megoldásra, bár a mi kommunista szem­pontunkból meglehetősen szegényes és fenntarthatatlan pacifizmusra törekszik. Talán bizony mindegy nekünk, hogy pol­gári pacifistákkal, vagy nyílt ultrareakció­sokkal van-e dolgunk? Miért ne próbál­hatnánk meg kettéosztani Genovában a minket körülvevő tábort, kiugratni annak pacifista szárnyát, és tárgyalásokat kez­deni vele? Tehát jogunk van-e nem ki­próbálni ezt a — ámbár problematikus — lehetőséget, miként lelhetnénk meg a ki­utat a zsákutcából, amelybe az emberisé­get az imperializmus kergette? Vajon jo­gunk van-e tudatosan vállalni azokat a véres áldozatokat, amelyeket egy háború okozhat, ha csak egyetlen lehetőségünk is van elkerülni? Nem. Erre nincs jogunk. Mindent megteszünk, ami erőnkből telik, hogy ezt a szerencsétlenséget elkerüljük". Leninnek az a tézise, hogy a kapitalista rendszer különböző elemeihez differenciál­tan kell állást foglalnunk, teljes mérték­ben vonatkozik a szellemi szférákra is. Hiba volna valamiféle egységes „burzsoá" kultúráról beszélni, nem kiválasztani ab­ból a progresszív, humanista és demokra­tikus áramlatokat, hanem az anarchista erőszak módszereivel elutasítani az emberi értelem valamennyi múltbeli vívmányát Lenin mint tudós, forradalmár, állam­férfi szilárd, megrendíthetetlen eszmei alapról, de mindig rugalmas módon fo­gott hozzá a történelem áramlatai által felvetett, előre' nem látott feladatok meg­oldásához. Lenin határozottan szembehelyezkedett a valósággal szembeni fa­natizmussal, a történel­mi szükségszerűség esz­méinek olyan értelme­zésével, amely csökken­ti az emberi tudat, aka­rat és kezdeményezés jelentőségét. Sokoldalú­an és konkrétan világí­totta meg azt az ismert marxista tételt, hogy az elmélet nem dogma, hanem vezérfonal a cse­lekvéshez. Ha lehet, még plasz­tikusabb Leninnek ez a magatartása a breszt­litovszki béke körüli vi­tákban. Történelmi köz­hely ma már, hogy „re­álpolitikailag" Leninnek volt igaza a baloldali kommunistákkal szem­ben, akik forradalmi háborút követeltek, és ezzel kockáztatták az orosz tanácsköz­társaság fennmaradását. A helyes gyakor­lati megoldás Leninnél azon alapult, hogy elméletileg mélyen elemezte a forradalmi fejlődés összfolyamatának pillanatnyi ál­lapotát. A világforradalom minden rés/.­eseménynél előbbrevaló, de ez — mondja Lenin — csak akkor lehet valódi (tehát gyakorlati) igazság, „ha nem hagyjuk Ifi­gyeimen kívül, hogy milyen hosszú és ne­héz út vezet a szocializmus teljes győzel­méhez". S az akkori konkrét helyzetet te­kintve hozzátette: „Minden absztrakt igaz­ság frázis lesz, ha bármely tetszőleges konkrét helyzetre alkalmazzák". Lenin több mint fél évszázaddal ezelőtt rámutatott, hogy a történelmi fejlődés útja soha nem sima és könnyű. „ ... Nem dialektikus, nem tudományos, elméletileg helytelen — írja Lenin —, ha úgy kép­zeljük el a világtörténelmet, hogy az si­mán és fennakadás nélkül, olykor gigászi visszaugrások nélkül halad". A kommunistaellenesség szószólói ma arra hivatkozva próbálják cáfolni a leni­nizmust, hogy a szocialista forradalom a fejlett nyugati országokban még nem ara­tott győzelmet, és hogy a kapitalizmus ezekben az országokban — a rájuk jel­lemző ellentmondások ellenére — műszaki és termelési szempontból még mindig fej­lődik. Lenin kijelentéseinek tudatos eltor­zításáról van szó. Lenin a szocialista for­radalomnak a fejlett tőkés országokban bekövetkező lassúbb érlelődéséről szólva egyúttal azt is hangsúlyozta, hogy a for­radalom győzelme után ezekben az or­szágokban a munkásosztály magas fokú szervezettsége és összeforrottsága lehetővé fogja tenni a szocialista újjáépítés felada­tainak gyprs és hatékony végrehajtását. Az orosz munkásoknak hihetetlenül ne­héz körülmények között kellett végrehaj­taniuk a forradalmat, más országokban — október győzelmének eredményeként — könnyebben, „emberibb úton" valósulnak meg a forradalmak. „Nekünk a legkeményebb formájában kellett megvalósítanunk a proletariátus diktatúráját" — írta V. I. Lenin... Más országok más „emberibb úton jutnak el ugyanoda: a szovjet hatalomhoz". Lenin elismerte a szocializmusra való áttérés különböző útjainak lehetőségét, és szüntelenül hangsúlyozta, hogy minden esetben változatlanok maradnak azok az alapvető sajátosságok, amelyek a politi­kai hatalom meghódítását és megtartású: jellemzik. E vonások nemzetközi jelentő­ségét így fogalmazta meg: „Ma már nagyon jelentékeny nemzet­közi tapasztalattal rendelkezünk, amely a legteljesebb határozottsággal bizonyítja, hogy forradalmunk egyes alapvető vonásai nem helyi, nem sajátosan nemzeti, nem­csak orosz, hanem nemzetközi jelentősé­gűek. .. Az adott történelmi időszakban azonban az a helyzet, hogy az orosz példa minden országnak valami nagyon lénye­geset mutat meg elkerülhetetlen és nem is távoli jövőjéből". A megtett útra emlékezni nem múlhat el anélkül, hogy Leninre emlékezzünk. És viszont. Ezért idéztük újonnan gondolatait születésének 104. évfordulóján. Készül a földrajzi névtár Tanulmányi verseny A mezőgazdasági és élei- közterületek kivételével, a mezésügyi miniszter rende- települések belterületi ré­letet adott ki a földrajzi szeinek, valamint a közieke­névtár elkészítéséről, hasz- dés- és vízgazdálkodás köré­nálatáról. A rendelet nyo- be tartozó mesterséges léte­mán megyénként összeállít- sítményeknek elnevezését ják a földrajzi névtárat, tartalmazza. A megyei föld­amely egyebek között a ter- rajzi névtárak az állam­mészeti földrajzi tárgyaknak igazgatási helyneveket is (domborzati elemek, termé- feltüntetik majd a Magyar szetes álló- és folyóvizek, Népköztársaság államigazga­természeti tájak). A kültérii- tási helynévkönyvében fog­leten levő településeknek, a laltaknak megfelelően. Az Egészségügyi Miniszté­rium, a Művelődésügyi Mi­nisztériummal közösen első alkalommal rendezi meg az egészségügyi szakközépisko­lákban idén végző fiatalok országos szakmai tanulmá­felkészültségüket. Az érdek­lődésre jellemző, hogy a több mint háromezer érett­ségiző közül az iskolai elő­döntőre 600-an neveztek, és mintegy 570 eredményesen megoldott feladatlap érke­nyi versenyét. A résztvevők zett a szakmai bíráló bizott­április 24-én és 25-én Buda- sághoz. A rangsorolás alap­pesten mérik össze tudásu- ján 87 diák indulhat az or­kat, elméleti és gyakorlati szagos döntőn.

Next

/
Oldalképek
Tartalom