Délmagyarország, 1974. március (64. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-10 / 58. szám

VASÁRNAP, 1974, MÁRCIUS l#. Két mély térdhajlítás Éppen ebéd után voltak. — Focizni fogsz, mint Bene F-eri... — mondta Cseppkövlné. — A te korodban használ. Egy kis futás, egy kis rúgás, vékonyodsz, megirigyelnek az asszonyok. , — Inkább kocognék — kockáztatta meg Tivadar. — Az pezsdíti a vért: a Szigeten határozottan divat. A Salóky Dusi például... A gömbölyded nő szigorúan ránézett: — Adok én neked Dusit. Ne beszélj mellé. Rúgni fogsz! Végül is ráállt. Szorgosan edzett, rongylabdával, a konyhafalnál. A vakolat hullott, de sebaj. Hamarosan bekerült a vállalat öregfiúk-csapatába. — Lám. egysorban rúgsz az igazgatóval! Ez csak jó lehet. Szem előtt vagy. — Láb előtt — nyögte Tivadar. — Tegnap is faultolt és nem mertem visszarúgni. — Mi az, hogy nem merted ? — süvöltött a felesége. — Gyáva kukac. Ott rúgod, ahol éred. Értetted?... Tivadar újfent megpróbálta. Amúgy istenigazában lerúgta az igazgatót. Harmadnap a vállalat fegyelmi biztosa idézést küldött neki. Egy régi ügyét — a piszkos WC-k dolgában hadakozott — előhalászták. Két hét múlva tárgyalás. — Holnapután újra megrúgod — tanácsolta Cseppköviné. És Tivadar, noha reszketett a tárgyalástól, cselekedett. A főnök bicegve vonult a kocsijáig, beült, várt, lecsavarta az ablakot es az elvonuló lábszárvédős merenylő után ordított: — Cseppkövi. hozzám? —- A nyers parancson átfénylett a jószándék derűje. Tivadar azonmód beült, és szívélyesen elbeszélgetett áldozatával. Az igazgató lakásán közösen zuhanyoztak, merev izmaikat kölcsönösen mégmasszírozták, erős feketét ittak. A fegyelmit — hogy. hogy nem — elnapolták. A sérült ikra még sajgott, de a szív Igazi sportszív lévén, a bőrlabda rabja ezentúl Tivadarral jelent meg az edzéseken, autóján hozta-vitte. Barátságuk híre elterjedt. A kollégák legendákat suttogtak Cseppköviről, az öregfiúk összekötőjéről, a kedves, piros csőrú titkárnők bálványozták. Senki sem csodálkozott, amikor jutalomüdülésre küldték, s még azon az őszön előlépett. „A sport a te várad..." — terjedt a jelszó és a szakosztály tagjainak létszáma váratlanul felszökött. Vituska. a májbajos könyvelő azon meglepő indokkal kérte fölvételét, hogy bíróvizsgát tesz. A Kis méretű edzőpálya csak úgy hemzsegett az önkéntes partjelzőktől. — A foci diadala.".'. — mondta az asszony. — Hát még ha korábban kezdted volna! De jobb későn, mint soha. Már volt saját meze, csukája, bokavédője, s ami kell. Arról álmodozott, hogy tartaléknak esetleg bekerül a nagycsapatba. , Elvégre csak negyvenhárom éves, és ugyebár Matthews... látta a híradóban... Az angolnak is gyérül a haja... Majd elválik... Ki láthat a csillagokba? — Tivadar feszített, érmek.et tűzött a szíve fölé és egv május végi éjszakán, az EÜ. Öregfiúk leverése után. kiknek két gólt rúgott — a felesége is megcsodálhatta feltámadt ifjúságát A vállalatnál rangja lett. Színesen öltözött, minden összejövetelen szónokolt. Mint aki második virágkorát éli, az elsőre szégyenkezve gondolt. Miket mulasztott? Milyen haszontalanul és szélgyorsan futottak el az évek! Élt-e ő egyáltalán, amíg a kerek bőrbe nem rúgott? Gondolataiból a telefon rebbentette fel. Az edző volt. Civilben gépkocsifőelőadó. Náluk — urambocsá' — mindenki fő volt. — Gratulálok, Cseppecském. Csapatkapitány lettél. egyelőre az öregfiúk kapitánya. Vasárnap a Növénytermelőkkel játsztok. Nem felelt rögtön. Az „egyelőre" elgondolkoztatta. Mit akarnak tőle? Hány gólt? Csak nem?... Aztán belehallgatott a kagylóba: — Fogadd legőszintébb ujjongásomat. Pipinek kézcsók. Ap-( ropós... Ha megengeded, meccs után bejelentem magam feketére. — Hogyne, hogyne Danikám. Bordám örülni fog. Viszlát .az edzésen. Észrevette, hogy a sporlzsargon. az egyébként bántó rövidítések, ifjúi színt kevernek a nyelvébe. A tükörbe nézett Újdonsült, vonafnyt bajuszát megnyomkodta az ajka fölött Pipi berohant. Felkapaszkodott a bőrlabda érdemes mesterének válláig és csókot helyezett az arcúra. E percben szégyellte, hogy alig két éve, egyetlen flört erejéig, kacérkodni mert a házasságtörés gondolatával. Most örült, hogy az vízbe esett. A hasátvesztett férj nem is sejtette, mitől sikerült a második csók olyan bensőségesre. — Csak így tovább. Tivikém. Maholnap abbahagyhatod. — Soha! — szólt a sportember. — De ha én kérlek... Ha majd mondom... Tudod, a te korodban... — Mit jelentsen ez? — kérdezte sértődötten, fejét kissé lehajtva. — Hiszen te biztattál. — Az akkor volt. Mindent mértékkel. Tivadar... Előlépsz, osztályvezető leszel. Nem szeretném, ha valaki betartana neked ... Nemsokára az igazgató is nyugalomba vonul. Ki tudja?... — Soha! Soha — erősködött a férj. — Ó, ti nyugtalan kopaszodók! — mondta a büszkeséggel vegyes sajnálkozás ötvözetével a hangjában. Felpipiskedett és egy harmadik, immár tűzmeleg. hitvesi csókot pazarolt a búbjára. Tivadar hallgatott. Fájt neki a szerelés: a mez, a bőrszeges cipő és miegyéb, amitől majd válni kell. Ügy érezte, meghal egy kicsit. Nem hitte, hogy ez a kései testkultúra öncsalás és hazugság volt: őszi rügyezés, mely holtbiztosán lefagy. Nem, a2 nem le-het. Lerázta Pipit. Majdnem durván. élettársa nem hitt a szemének. És mint aki kivonja magát a rossz varázslatból. átmenet nélkül két tökéletes mély térdhajlítást csinált: bemelegített az öregkorra. SZOLNOKI ANDRÁS Első riporter (gondolatban), íme, jtt van ő, a legjobbak közt a legjobb, napjaink hőse. Vegre rátaláltam! Egyes egyedül én! Második riporter (nem tudni honnan kapott szimatot, fennhangon mondja): Előre! Teljes sebességgel hozzá, és a riport már a zsebemben van! Ügy látom, fiú az illető... Az élmunkás meghúzza az első csavart Első riporter. Fiatal olvasóink nevében szeretettel üdvözlöm önt és gratulálok a versenyben elért eredményéhez. Mondja, hogyan sikerült teljesítenie a tervet? Második riporter. Ha már egyszer megzavarja meghittnek ígérkező beszélgetésünket, akkor ne adjon fel ilyen hülye kérdéseket. Hisz az csak természetes, hogy kedves riportalanyunk új munkamódszerek, takarékossági rendPolner Zoltán Gyertyák Feleségem három gyereket szült. Kettő halott. Arcomnál hervadtak el a madarak, jegenyék. Sugárzó fájdalom roncsol. Arvaság-Nesszusz-ing lobog rajtam. 0 Megfagyok ebben a városban. Nincscn-ajtómon kopogtatnak. Mint a magzatvíz ömlik a teli holdból a szél. Álldogálok a süvöltő huzatban. Minden csupa szöglet, perem, él. Egyetlen éjszakák egy életre. Könnyből sírhant. Ki kéne fizetni a sírásókat. Eloltani végre a villanyt. szabályok alkalmazása során jutott el idáig. Az pedig napnál is világosabb, hogy a verseny előtt elolvasott jó néhány könyvet. készített egy rakás műszaki rajzot. A két riporter buzgón jegyű az elhangzottakat. Az élmunkás meghúzza a második csavart Második riporter. Udvarol-e már komolyan valakinek? Első riporter. Miféle szerzet maga kedves kolléga? Az magától értetődik, hogy egy élmunkás jár valakivel, aki meleg szavakkal buzdítja, odaadó figyelemmel kísérj riportalanyunk munkáját és segit eredményeinek fokozásában. Csakis neki köszönhető, hogy hősünk beiratkozott az esti iskolába, és klasszikus muzsikát hallgat a koncerteken. Az élmunkás meghúzza a harmadik csavart A két riporter buzgón jegyez. Második, riporter. Volt-e nézeteltérése a művezetővel? Első riporter. Szent Isten! Hát hol talál maga olyan- élmunkást, akinek ne lett-vwfhá nézeteltérése a művezetővel? Az Igazi sikert kimondottan a nagy . viták, ellentétek szülik, ahol legtöbb esetben az eredményesebb módszer győzedelmeskedik. A két riporter jegyez. Az élmunkás meghúzza a negyedik csavart Második riporter. Mit érzett abban a pillanatban, amikor megnyerte a versenyt? • Első riporter. Szavamra keddes kolléga, maga egyenesen a Holdról jött. Különben tudhatná: eszébe jutott nehéz gyermekkora, élmunkás apja, élmunkás an.vja .. A két riporter jegyez. Az élmunkás meghúzza az ötödik csavart Első riporter. Köszönöm f szépen az interjút. További sikereket kívánok! Második riporter. Engedje meg, hogy a maga nevében szeretettel üdvözöljük újságunk olvasóit. Viszontlátásra! Élmunkás (meghúzván a hatodik csavart is): Állok rendelkezésükre. Parancsoljanak. Mire lennének kíváncsiak? Első és második riporter rohan a szerkesztőségbe. Futás közben becsavarják löltőtolluk kupakját. Higgyék el: előfordult rrtár ilyesmi,,, M. KATJUSENKO 1