Délmagyarország, 1974. március (64. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-10 / 58. szám

VASÁRNAP, 1974- MÁRCIUS 10. Az integráció hétköznapjai Fődiszpécser a komputer Az Igazán huszadik századi iparágak, a számítástechnika, az elektronika, a híradástechnika mellett lassan nem is figyelünk az olyan klasszikus ágazatokra, mint pL a szerszámgépipar. Pedig a modern szerszámgépipar sem öregebb ma még száz esztendőnél. Az pedig külön figyelmet érdemel, hogy ez az „öreg" ipar, pL az elektronikához hasonló fantasztikus megoldásokat is képes produkálni. A szerszámgépipar ugyanis a legkorszerűbb megoldást választja a megújulásra: integrálódik, azaz más ágazatok, tudományok eredményét egyesíti saját hagyományaival, például a számítástechnika, az elektronika, a kibernetika és az automatika eredményeit. Az integrált gyár Ma már létezik a világon olyan szerszámgépüzem, amelyben nem látni embert, csak célszerű, technológiai sorrendbe állított megmunkáló gépsorokat. Ez az ún. integrált gyártórendszer, automatikával, önszabályozó vezérléssel. Ügy mondják a szakemberek, hogy a fejlődés átlagos színvonalán még nem kell integrált gyártósor a szerszámgépgyárakba, de az első megmunkáló központoknak már meg kell jelenTiiök. Ez a 70-es évek elejének a színvonala. Alapgépeket, lépcsőfokokat a legkorszerűbben integrált szerszámgépgyárakhoz már nekünk is készíteni kell; minden olyan országnak, amely azt akarja, hogy iparát fejlettnek ismerjék el, és szerszámgépiparának neve legyen a nemzetközi küzdőtéren is. 10—12 évvel ezelőtt jelentek meg az ún. NC-gépek, a számjegyvezérlésű (numerical control) szerszámgépek. A gépek képessé váltak néhány vagy több művelet elvégzésére, a kezelők beavatkozása nélkül. Az új abban jelentkezett, hogy a legkorszerűbb szerszámgépek már nemcsak a munkadarabot cserélték automatikusan, hanem „megtanulták" a szerszámokat is cserélni: válogatni a szerszámok között aszerint, ahogy az a számjegyprogramban olvasható volt a számukra. Szerszámraktár — az esztergapadban Ha a gép saját „szerszámraktárában" 15—20 szerszámot lehet „tárolni", s azokat „ismeri" is a gép, akkor már megmunkáló központról beszélnek a gyártó és felhasználó szakemberek egyaránt, hiszen az a gép, amely automatikusan legalább 20 szerzámot használ és cserélget, az megfelel legalább 4—5 darab, 30—40 évvel ezelőtti megmunkáló, forgácsoló gépnek. Ilyen értelemben tehát gépközpont. Ma már azonban gyakori az 50—60 szerszámos megmunkáló központ is. A SZIM Esztergagép Gyárában dolgozik egy külföldi gyártású fúró-marómű: 50 szerszámot tud cserélni. A. legújabb irányzat pedig az NC-gépek után az ún. AC-gépek elterjedése. Ezek önszabályozó (adaptive control) szerszámgépek: vezérlőegységük különböző „eseményeket", paraméter-változásokat képes észlelni, előtolást, fordulatszámot, teljesítményt, energiafelvételt stb. Egy ilyen éép összekötve a komputerrel, a saját kiszolgálásáról is automatikusan gondoskodik. így válik lehetővé tehát a komputer fődiszpécserré, és így tevődnek össze berendezésről berendezésre a megmunkálóközpontokból az integrált gyártórendszerek. A megtakarítás: két év Együttműködés a tanárképzésben Az egyetemeken és főiskolákon tanuló német szakos Tanárjelöltek a nyelv minél Tökéletesebb elsajátítása érdekében fél évet a Német Demokratikus Köztársaság valamelyik egyetemén töltenek a diploma megszerzése előtt. Természetesen nagyon fontos, hogy ez a képzés egységes szempontok szerint történjék, összhangban a hazai gyakorlattal. A módszerek összehangolása és tökéletesítése érdekében hoz iák létre négy évvel ezelőtt — a két ország minisztériumainak megegyezése alapján — a magyar—német germaniszrtikai vegyes bizottságot. Elnöke a berlini Horthaase professzor, és a szegedi József Attila Tudományegyetem tanára, d"„ Halász Előd. A bizottság minden évben több napos vitaüléseket rendez, felváltva magyar és német városokban, Berlin, Debrecen és Jéna után idén, a .szegedi egyetem volt a vendéglátó. A konferencia dr. Fodor Géza rektor megnyitója után csütörtökön délelőtt kezdte meg munkáját. A felkért előadók „Nyelvoktatás és felsőoktatás — nyelvtudomány és nyelvoktatás" címmel foglalták öszsze a különböző szempontokból. Először Juhász János, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem dpcense tartott „elwfcadást a szinkronikus német nyelvtudomány szerepéről a hazai német szakos tanárképzésben, délután pedig szegedi egyetem német lektora, dr. Gerhard Meirer beszélt a nyelvtudomány és nyelvoktatás helyzetéről, módszeréről a magyar egyetemek és főiskolák képzési rendszerében. Pénteken délelőtt hangzott el az utolsó referátum, melyet Martin Löschmann, a lipcsei Herder Intézet munkatársa tartott a nyelvtudomány és az idegennyelvoktatás kapcsolatáról. NDK-beli tudósok, egyetemi tanárok, a budapesti és debreceni egyetemek német tanszékeinek oktatói, a pedagógiai központ és tankönyvkiadó képviselői, a környékbeli német szakos tanárok és szakfelügyelők egy része vett részt a munkában, s természetesen nem hiányoztak a szegedi egyetem érdeklődő hallgatói. Meglátogatta az ülésszakot N. Dubnik. a Német Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövetségének kulturális attaséja is. Az eredetileg háromnapos konferencia — két előadó megbetegedése miatt — a második nap délutánján befejeződött. A résztvevők a bölcsészettudományi kar tanácstermében gyűltek össze, értékelték a konferencia eredményei*. Hatalmas pénz és szellemi kapacitás kell ahhoz, hogy ilyen megmunkáló-központokat, integrált gyártórendszerekbe alkalmas alapgépeket egy-egy ország ipara kifejlesszen. Hát még ha valamennyit maga akarja megcsinálni! A KGST-tagországok szerszámgépipara külön-külön nem is óhajt ilyen munkára vállalkozni, csak együtt. A komplex program alapján már javában folyik a kutatási és fejlesztési programok összehangolása. A magyar Szerszámgépfejlesztési Intézet több mint 12 éve dolgozik együtt a szovjet ENIMSZ munkatársaival. Ez az együttműködés sok, és nemcsak gépekben lemérhető haszonnal járt a magyar szerszámgépipar fejlesztésében. Rengeteg olyan információt kapnak a magyar fejlesztők a szovjet kollegáktól, amelyekhez különben nehezen jutnának hozzá. A kutatók együttműködésének legértékesebb eredménye az, ha a kooperációból új megoldás, termék születik. A két legújabb eredmény: az EV tárcsaeszterga-család, és a KG vízszintes, illetve függőleges gyémánttárcsás köszörűgépcsalád kifejlesztése. Valamennyi tervrajz, számítás közös, és az ellenőrzések, a próbák is közös munkában folytak. Két új fejlesztési programot kezdtek most a szerszámgépfejlesztők, kétoldalú, nemzetközi együttműködésben. Az ENIMSZ-szel a kisés középméretű szekrényszerű alkatrészek komplex megmunkálására akarnak gépcsaládot kifejleszteni; az NDK szakembereivel pedig október elején egy műszakitudományos, együttműködési szerződést kötöttek az AC. tehát az önszabályozó vezérléstechnika közös továbbfejlesztésére. Az AC vezérlőegységet az NDK konstruktőrök készítik el, mi pedig az egységhez az érzékelőelemeket tervezzük és gyártjuk majd. Ez a gyakorlat különben a 70-es évek elejétől: aki, amit megtervezett, azt gyártja, arra szakosodik. Illetve ha gépcsaládot terveznek közösen, akkor azt általában elfelezik, értékre teljesítményre. S ilyen közös fejlesztésekkel együtt rögtön kínálkozik a részegység- vagy alkat részszakosodás is. amely további, jelentős gazdasági eredményekel hoz az együttes nemzetközi programokba — a kutatástól a gyártásig. G. F. Fűrészpor- és forgácsillat tölti be a műhely levegőjet. Ennél jobban már csak azt szeretem, ha a pékségekből kilibbenő friss kenyér csodálatos, ropogós, rózsaszínű, zsemlyepuhaságú illatába szippanthatok. Aki sokféle és fajta mesterség műhelyébe járt már, az tanúsíthatja, hogy mindegyiknek van valami sajátossága, különleges íze, zamata, illata. Gondolom azt is észrevették, hogy minden szakmának a képviselői között vannak olyan emberek, akik „hasonlítanak" mesterségükhöz. Néha kicsúszik a szánkon egy-egy mesterember láttán, hogy olyan, mint egy Igazi pék, ács, lakatos, suszter, pincér, könyvelő, fuvaros ... Lajtos István ácsmester, kék színű vászonnadrágot visel, szürke pulóvert, fekete keretes szemüveget és barna micisapkát, amelybe beleette magát a finom fűrészpor. Nadrágszíján! „tölténytáska" a szögeknek, kezében az öreg szekerce. Amikor megpillantottam, éppen szögelt. Olyan kinézetű, mint egy ácsmester. SZERETEM A EÁT Hogyan lesz valakiből ács? Lajos István egyszerűen fogalmaz: — A cimborák vittek bele a' mesterségbe. Különben nagyon szeretem a fát, akkor is, amikor zöldell. Mint fiatal gyerek, 1937ben szegődött el ácsnak, a kiskunfélegyházi állami építészeti hivatalhoz. Ez igen biztonságos munkahely volt, jelzi azt az állami kifejezés is. Ma útügyi szervezetnek felel meg. „Édesapám ott dolgozott negyven esztendőn át, mint útőr." S milyen szép család volt, s mily melegen hangzik a közel hatvanéves mester szájából a megszólítás: Édesanyám, Édesapám. — Ma is élnek még édesapámék — mondja —, s tizennégy testvéremből tizenegyen. Én vagyok a legidősebb gyerek. Beszélgetés közben is kopogtat szekercéjével, mintha szögelne. Visszakanyarodik negyven esztendőt, inaskorát emlegeti, meg . azt, hogy a Repülőszerencsétlenség Hanoiban A VDK kormánya szombaton gyászjelentésben számolt be arról, hogy pénteken reggel, egy repülőgép-szerencsétlenség során, feladatának teljesítése közben életét vesztette a VDK, valamint az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság több állampolgára. Az Algérie Presse Service hivatalos algériai hírügynökség jelentése szerint a szerencsétlenség a hanoi repülőtéren történt, amikor a vietnami látogatáson tartózkodó Bumedien algériai elnök kíséretében levő újságírók repülőgépe éppen leszállni készült. Algériai r.észről a szerencsétlenségben 13 újságíró, tv- és fotoriporter vesztette életét. Bumedien elnök llutazását néhány órával elhalasztotta és megtekintette a szerencsétlenség színhelyét. Megbízta a kíséretében tartózkodó Ahmed Taleb tájékoztatásügyi minisztert, hogy maradjon Hanoiban, és vegyen részt a kakfcasztrófa okarna-k kivizsgálásában. katonaságnál is az asztalos műhelyben dolgozott. S a régi tanítómestert aki kiváló hajóács volt. „Ügy tudott a szekercével dolgozni, hogy mások még gyaluval sem csinálták utána. Gyönyörű munkát adott ki a keze alól." Az ácsBESZÉL- telep veGETNEK zetője, Losoncz László első látásra szigorú ember benyomását kelti. Aztán, ha jobban megismeri az idegen, kiderül, hogy közvetlen, barátságos főnöke munkatársainak. Tulajdonképpen vele kezdtem beszélgetni, amikor felkerestem a DÉLÉP ácstelepét. La.ios Pista bácsival csak később ismerkedtem össze. Az ácstelep irodáját egyébként könynyen össze lehetne téveszteni egy szatymazi szőlősgazda villájával. A háromszobás épület előtt kiskert van szépen művelve, szőlőlugas alatt vezet az út a telepvezetőhöz. Kávét kortyolgattunk, amikor belépett egyik munkatársa. Leírom a beszélgetési, amit folytattak, „ács nyelvezettel". — A talpszelemeneknek megfelel ugye a 14x18-as méret? — kezdte a belépő szakmunkás. — De hova akarják a négymétereseket? — összesen 103 folyóméterre van szükség, az ugyebár 26 darab, s így legkevesebb a hulladék — magyarázza a telepvezető. — A fakötőgerenda sem lesz így megoldva, mert nem tudják feltámasztani. A koszorú az rendben lenne, de mi fogja? — Csavar. — Értem, az más. Ha tlzenötös fát rendelnek, elég az ötmáteres. — Kár lenne, sok hulladékot ad. Témát . válthatnak, bár őszintén bevallom alig értem nyelvezetüket, Ilyen szavakat szakkifejezéseket hallok: talpszelemen, alsó fogópár, karpánt, gerinc padlózat. gerinc fogó. amelyet közérthetőbben úgy tisztáznak, hogy ..kis kakasülő", szarufa . — Szeretném, ha ez a fűrészelő ember szépen megcsinálná — mondja még indulófélben a szakmunkás. I — Azért adtam neki a I munkát — nyugtatja Loj soncz László. Térjünk csak viszsza Pista bácsihoz, meg az ácsmesterséghez. Mit csinálnak mostanában? Zsaluzatokat' készítenek az építkezésekhez. Itt, az előregyártó műhelyben rajzról dolgoznak, s az építkezéseken csak össze kell rakni a kész zsaluanyagot. A nagyja munkát emlegetik: a postapalota teljes zsaluzatát, a tarjáni városnegyedben és az újszegedi lakókörzetben épülő házak iógadószintjeinék deszkáit, s amit nagy érdeklődésbe! rajzolgatnak. a Bérkert utcai magasház, a leendő tizenhét emeletes épület zsaluszerkezete. Ez újdonság lesz az ácsoknak is, s gondolom nekünk szegedieknek is, hiszen nincs még tizenhétemeletes épületünk. De most lesz! Megkérdem Lajos Istvántól, vajon melyik ácsmunka a szebb, az izgalmasabb, a régi, vagy az új? — A régi — vágja rá gondolkodás nélkül. S ami meglep, ifjú munkatársa, Kiss Károly is helyeslően bólint a megállapításra, pedig ő aligha végzett hagyományos ácsmunkát. Élvezet hallgatni, ahogyan mesél a múltról, szakmai múltról, természetesen. — Most rohanóvá vált az élet, mindent gépesítenek, minden sürgős. Lépést tar tunk mi is az idővel, de ez a technika elveszi az ember örömét, a sikerélmény hiányzik. — Hogyan értsem? — Hogyan? Régen az ács olyan volt, mint az alkotóművész. A keze munkája maradandót adott. Nézze csak meg a híres alsóvárosi napsugaras ..tűzfalakat". Az: a mester a helyszínen faragta, illesztette. Vagy a házak tetőzetéből kinyúló gerendavégeket! Azokat szekercével faragtuk díszesse. A szerszámaink egyben jelvényeink voltak: a szekerce, a véső, a fűrész és a vinklivas, a szöges tarisznyát nem is említem, az ott kellett hogy legyen az ácsmester derekán. Csak úgy „köködtük" a szögeket, cg' ütésre a szög eltűnt. — Sajnálja? — Sajnálom, hazudnék, ha mást mondanék. De a haladást nem lehet megállítan.. Másfél évem van a nyugdíjig, csinálom. i Lajos IstEMBEKEK | ván szoj VAGYUNK I cialista ! • brigádot vezet. A telepen különben harmincan dolgoznak, azok közül kilencen szakmunkások. A kilenc szakember alkotja a „Vedres István" brigádot. — Miért szerveztek szocialista brigádot? Tessék megfigyelni az őszinteséget! — Azért, hogy uiegmuias sunk valamit a tudásunkból, meg azt is. hogy nem vagyunk- alábbvaloak a többieknél. Kiváló ez a társaság, legyen az fiatal, vagy öreg. mint én vagyok. Mondja, bár takargatja, de en érzem a nosztalgiát hangja rezdülésében, szeme tenyében bujkáló szikrákat hogy a nyugdíjazása nem lesz örömünnep számára) Később megjegyzi, visszajön arra a 840 órára dolgozgatni hiszen egészséges. A fiatalok tovább maradnak. — Kinevelem az utódokat, s ez megnyugtat engem, hiszen emberek vagyunk. Gazdagh István