Délmagyarország, 1974. január (64. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-10 / 7. szám

CSÜTÖRTÖK, 1974. JANUÁR 10. Feladatok ke resztliizében Megérkezett u tréler Molnárék most kezdik az emeletet A darus a kocsi fölé áll, ráfog az elemre, megemeli, egy szobafal (öt méter hosszú, kettő hatvan magas) egy fogás, helyere emeli, ra a csavarra. A szerelők a távolságmérővel bemérik a falat, a kikötörudakkal kifeszítik, lefüggózik, s a daru a falat magára hagyja, elengedi. Jönnek a betonozók, majd a hegesztők, akik tökéletesen fixálják a szobafalat Molnár József szocialista brigádjában, tizenhatan vannak. A darust és az irányító brigadérost kivéve, párban dolgoznak, szerelnek, reggel hattól délután kettőig, minden műszakban egy szintet, köznyelven: egy emeletet Az épület, melyet most Újszegeden szerelnek, hosszaban harmincnyolc meter, ha elkészül, minden emeleten hat család lakik majd benne. A brigádvezető és a darus most éppen nem ér rá beszélgetni. A tréler siet, nem várhat, gyorsan fordulni kell; a házgyár adja az elemeket, mindennap tizenkét és fél lakást, és azt mindennap össze is kell szerelni. A KÖZÖSSÉG EREJE TANULNI, TANÍTANI A többiek is csak „fogás közben" társalognak velem. — Minden hónapban össze k"ll hoznunk a hatvan lakást — mondja Bajtai Mihály bácsi, aki most kezdte a DÉLÉP-nél a tizennyolcadik évet s mint mester, nem röstelli, hogy minden évben „újra tanulja" a szakmát, mert annyi az újdonság benne. Ha a szalag, a két test vér brigád, harminckét ember, minden hónapban össze hozza a hatvan darab lakást, akkor mindenki túllépi a havi háromezret. Annak pedig, mindegyiknek! — meg kell lenni. A lakásnak is, meg a pénznek is. Télen Is meg nyáron is, bármilyen hideg legyen: ők szerelnek. A szünet náluk már ismeretlen. Azt mondja Dobó József, aki az ősszel az ipart cserélte fel a földdel: — Amikor fázunk, ott a melegedő, de eddig szerencsénk is volt, elég volt, amit a munka; melegített Mert, bármennyire is a gépek segítik, könnyítik a munkát, azért melegítenek ám ezek az elemek, ugyanis minden nyolc órában harmincötöt emelnek. Az pedig harmincöt darab szobafalat jelent, ennyiből áll össze egyegy emelet. Minden nyolcórás műszakban egy-egy emelet, amióta alkalmazzák a házgyári elemeket. S a munkások azóta állandóan újakat meg újakat tanulnak. És tanítanak. Mert. aki negvedszázada itt dolgozik, többet tud, mint az „ötévesek", aki pedig a múlt évben lépett ..az öregek közé", még kevesebbet ismer a modern házépítés rejtelmeiből. És a fiatalokat tanítani kell. Daróczy László: — így diktálja a becsület A szocialista brigád III becsülete. S hogy ez így is van, azt a fiatalok igazolják., Meg azt is, hogy ebben a brigádban nem beszélnek, hanem cselekedne^ A múlt évben például az egyik brigádtag epitett, Sándorfalván. Nem kért ő semmit, csak éppen említette, hogy házat épít. Tizenöten mentek ki Sándorfalvára, és négy nap alatt befejezték az építkezést. — Megyünk mi, csak szóljanak — mondja a csendes Csala Antal, ahogy a komák nevezik: a főhegesztő. En pedig, bírálat helyett csak éppen súgni akarok, hogy — ha már szocialista a brigádszellem, akkor többet is tehetnének. Itt van ugyanis a Gémes Pali. alig húszéves, és a kora ősszel jött haza az NDK-ból, ahol többedmagával járt, tanulmányúton. Tanulmányozták: hogyan termel a drezdai házgyár, és hogyan építenek a német kollegák. S ami újat látott, nekem elmondta: — A födémvasalást ők a házgyárban oldják meg: a födémet eleve együtt gyártják a vasalással, s úgy építik be. Mi pedig külön, itt az építkezésen hordjuk fel a szintekre, s úgy vasaljuk a födémeket. Ez nedig így bo- | nyolultabb, időt vesz el tő- ' lünk, cipekedni kell, és drá- I ga. — Tehát nemcsak látott, i hanem gondolkodik is. És elmondta-e valakinek? — Csak maga kérdezte... Pali kiment, látott — és nem győzött. Mert a tapasztalatcsere ideién végzett munkájáért a drezdai vezetőktől kitüntetést is kapott, amire büszke lehet, s erről sem tud senki. És elmondhatta volna: mit látott még az ottani építkezésen? Például?: — Mi jóval gyorsabban éoítünk, mint a németek. És az ő munkájuk sem precízebb, mint a mienk. Mi harmincketten egy , szintet felhúzunk két műszakban, ők egy hétig énítenek ugyancsak harmincketten egy emeletet Erre pedig a brigád is, meg minden „délépes" kollega büszke lehetne. De hát eddig a jó hír sem jutott el hozzájuk. Pedig az ilyen híreket örömmel meghallgatjuk. Ugyanúgy, mint a hazait: az Odessza-lakótelepen például — tudják-e vaion? — a múlt év nyár végén ütötték le az elavult ládagyárat, területét elsimították és augusztus végén elkezdték az Odessza második felét, ahol újabb ezer lakást építenek. Molnárék akkor felvonultak és az új esztendő köszöntésére ötszáztíz lakást fel is húztak. Kilencvenet át is ad- i tak, ezekbe ma már be is költözhetnek. A többit „átvették" a szakiparosok, és ahogy a Molnár-brigád megítéli: tavasszal vagy a kora nyáron azokat is átadják, mind a négyszázat Ha pedig a házgyár továbbra is folyamatosan küldi a lakásokat, Molnárék az év végére az itt dolgozó kollegákkal együtt, az egész Odesszát felépítik, összesen ezer lakást A trélerek pedig jönnek... Balogh György E

gy pártcsoport vezetőjével beszélgettünk. S ezúttal nem arról, amiről a legtöbb szó esik mostanában: hogyan mozgósítja, aktivizálja a csoportjába tartozó kommunistákat. Homlokegyenest ellenkező dologról volt szó: arról, hogy három-négy olyan elvtárs is van ebben a kis közösségben, aki túl sokat vállal magára, s már-már félni lehet, hogy beleroppan a túlterhelésbe. , — De mit tegyek velük? Hogyan segítsek? Kicsit idősebbek is az átlagnál, igazán rájuk férne egy kis pihenés, valami könnyítés. Am, úgy se akarok járni, mint a párttitkár, akire kifejezetten megharagudott az egyik ilyen agilis elvtársr hogy miért akarják őtőle elvenni, amit szíve szerint vállalt és csinál?! Mondják meg nyíltan, ha úgy látják, nem végzi megfelelően a feladatát. Tud ő még „rátenni egy lapáttal", akkor is, ha elmúlt húszesztendős! — mondogatta. Funkcióhalmozás — így, ezzel a kifejezéssel is aposztrofálják a fenti jelenséget. Nem valami szerencsés szóösszetétel: a halmozás ugyanis a saját gazdagodásra, valaminek az ószszegyűjtésére utal. Itt pedig az ellenkezőjéről van szó, az említett elvtársak sokkal* inkább adnak, mint kapnak, másokat gazdagítanak tudással, tapasztalattal, jószóval és intézkedéssel. Még azon az áron is, hogy erejüket szinte a végsőkig feSzakmai segítségadás Százötven szakmunkás a népi ellenőrzésben Néhány hónappal ezelőtt a Csongrád megyei Népi Ellenőrzési Bizottság megkereste a nagyobb ipari és mezőgazdasági üzemeket azzal a kéréssel, hogy delegáljanak szakmunkásokat népi ellenőri posztra. Az elképzelés találkozott a megyei p/rtbizottság egyetértésével, s az üzemek pártszervezetei is támogatták. Az eredmény nem maradt el: hetven pártszervezet százötven fizikai dolgozót delegált a népi ellenőrök soraiba. Az első megbeszélésre, a közösségi tulajdon védelmével összefüggő népi ellenőri feladatokat ismertető tanácskozásra tegnap, szerdán délelőtt Szegeden, a megyei párt- és tanácsszékház nagytermében került sor. A megbeszélésen részt vett Szabó Sándor, a megyei pártbizottság titkára, dr. Bozó Sándor, a megyei tanács vb-titkára is. Dr. Kardos Jánosnak, a Csongrád megyei Népi Ellenőrzési Bizottság tagjának megnyitója után Balázs Lajos, a megyei NEB elnöke adott átfogó képet a 150 új népi ellenőrre váró feladatokról, az őket megillető jogokról és kötelezettségeikről. Ismertette a megyei NEB 1974-es munkatervét is. A közeljövőben vizsgálják majd a rögzített áras gyermekruházati cikkekből való ellátást. E témakörben azok munkájára számít a NEB elsősorban, akik szakmai képzettségüknél fogva nagy segítséget tudnak nyújtani. A százötven új népi ellenőr szakmailag is hathatos segítséget adhat a jövőben egy-egy témakör elemzésekor. 26 százalékuk érettségizett — vagy az ennek megfelelő technikumi végzettség birtokában van —. 16 százalékuk lakatos, illetve textilipari szakmunkás, 11 százalékban pedig a motor-, gép- és autószerelők is képviseltetik magukat. Természetesen más szakmák művelői is megtalálhatók száaötvenük között, csak képviseleti arányuk kisebb. Bútorgyártás A lakásépítés nagyszabású programjához igazodva, a hazai bútoripar1 évenként 10—12 százalékkal növeli termelését. s előreláthatólag ezt az ütemet tartja az idén is. Az előzetes számítások szerint 1974-ben 8 milliárd forint értékű bútor készül, szemben a múlt évi 7,2—7,3 milliárd forintot érő termeléssel. Ez erőteljes fejlődést jelent, mivel az ipar ötéves terve eredetileg csak 1975 végére számolt 7,5 milliárdos termelési értékkel. szí tik, idegeiket szaggatják, valósággal égetik magukat a sok feladat kereszttüzében. Miért vállalt el legutóbb egy újabb feladatkört? — kerdeztem egy ilyen csupaszív, csupalendület embertől. Így válaszolt: Az én boldogult tanítómesterem mindig azt mondogatta, nincs olyan szénásszekér, amelyikre még egy szál széna ne férne föl. így vagyok ezzel én is, nincs szívem azt a szálat visszaadni, mikor kínálják. Hadd haladjon az a szekér, amíg a csikók bírják — és a térdére csapott kedélyesen. Megkockáztattam, hogy a hasonlat minden szépsége mellett is sántít; ő ugyanis sokkal értékesebb és — a felelősségtől — sokkal súlyosabb rakomanyt vállalt — immár sokadszor. Az ilyen lobogó aktivitást nemcsak tisztelnünk kell, hanem féltő gonddal vigyázni, őrizni is. Hogy megmaradjon sokáig. Ez is fontos része a sokágú káderpolitikának. Nevezhetnénk talán az emberek energiájával való humánus gazdálkodásnak ezt a fontos részt. De nem is az elnevezés a lényeg, hanem a figyelem, a törődés, a lehető legegyenletesebb, legcélszerűbb munkamegosztás. A bevezetőben említettek is mintha attól tartottak volna: idő előtt „nyugdíjazni" akarják rátermettségüket, aktivitásukat, nagy szívüket Holott éppen az volt a cél; minél tovább, minél több éven át legyenek még élharcosai a párt eszméinek, minél többet bírjon az a „százhúszát verő", hűséges szív. M

ert néha kell egy kis fellélegzés, kevéske pihenés a használódó szervezetnek, idegrendszernek — egy-egy szusszanásnyi szabad idő. S jó és célszerű, ha erre nagyon okosan, tapintatosan, szeretettel rábeszélik a magukkal mit sem törődőket is, a velük egy közösségben élők. Lehetőleg persze úgy, hogy tüstént át is vállalnak feladataiból, meg is oldják a „na és akkor ki csinálja meg?" kérdését. Méghozzá a derék kommunista számára is megnyugtatóan, úgy, hogy bizonyos lehessen benne: alkalmas, méltó utóda lesz. Természetesen nem egykét, vagy akár három, esetleg egymáshoz kapcsolódó társadalmi munka, mozgalmi feladat elvégzését tartjuk soknak. Bár ez egyéniség, alkat, sőt családi elfoglaltság szerint is változik, a „sok" igen relatív ezen a téren. Az például kifejezetten szerencsés, ba egy üzem- és munkaszervezési csoportvezető, akinek nagy áttekintése van a legfontosabb szervezési, gazdálkodási kérdésekről, vállalja a pártalapszervezetben a gazdaságpolitikai felelős tisztét is, esetleg emellett részt vesz a pártoktatásban, mondjuk a gazdaságpolitikai tanfolyam előadójaként. Ezek a kapcsolódó részek valahogy vonzzák is az embert — vallják a párttagok. Ha már egyiket csinálja, s ő a legalkalmasabb a másik elvégzésére, belátja vagy beláttatják vele, hogy ez a munka reá vár. Más: egy szocialista brigád vezetője, aki szakszervezeti nőfelelős is, a Vöröskeresztben is ellátja a családvédelmi felelős tennivalóit Ezt is összekötő szálak indokolják, bár gyakorló anyaként bizony nagyon sok fáradságába kerül így is. DE még mindig mi ez ahhoz képest, amit egy brigádvezető társa Vállára vett! <5 ugyan* is — már túl a negyvenes éveken — műhelytitkár, szakszervezeti tanácstag, pártvezetőségi tag és népi ülnök is, nem számítva néhány „nem ilyen nehéz" egyéb funkcióját Nem vitás, hogy mindez a legönzetlenebb buzgóságot tükrözi. De nagyon is helyénvaló volt pártcsoportbeli társainak véleménynyilvánítása: ml lennénk önzők, ha nem könnyítenénk valamit ezen a sok-sok munkán. A kollektívának Is be kell látnia: ha egy adott funkpióra egy valaki kínálkozik is legalkalmasabbnak, a fiatalok közt is vannak alkalmas, rátermett elvtársak, ^kikkel számolni lehet és kell a jövő érdekében. S ha már bizonyított, a mozgalmi munkában, nem kell takarékoskodni a bizalommal egy-egy jelölés, választás alkalmából. Erre egyébként mind több példát láthattunk az. elmúlt esztendőben is. Az újak, az agilis, lelkes utódok felsorakoztatása, kinevelése ezért igen fontos törekvés. Es csak a mozgató mi munka végzése közben fejlődnek ki azok a jó tulajdonságok. érnek meg azok a képességek, amelyekre a további pártmegbizatások teljesítéséhez szükség van. Rendkívül fontos előrehaladó mozgásról van szó ebben az esetben. Kellően megbecsüljük-e mi ezeknek a lelkes embereknek a tevékenységét? Eléggé vigyázunk-e egészségükre, igyekszünk-e jól sárfarkodni a bennük rejtő egyéni, erkölcsi, politikai értékekkel? Ilyen önvizsgálatra is következetesen szükség van minden közösségben. Valaki azt mondta nemrégiben: bizony, egyesek „szocialista baleknek" nevezik azt, aki, úgymond, lelkesedik. Aki a szakmai teendők ellátásán messze túl is talál magának feladatokat, és belső parancsra kötelezőnek is érzi ezek megoldását. Nagyon jó, ha a megbecsülés jeleivel megmutatjuk e tettek közösségi értékét; például jó volt hallani a beszámoló taggyűlések során a név szerinti dicséreteket, aa érdemek felsorolását. T

artozunk az igazságnak azzal: a legtöbb helyen még nem tartanak az igazságos munkamegosztás magas fokán. „Egyeseknek sok a feladatuk, a többi meg nyugodtan mosolyog azokon, akik lelkesednek" — mondták egy taggyűlésen. Ilyen is van, s ezt nem tagadni kell, hanem változtatni rajta. „Szívére veszi terhünk, gondunk; vállára venni nem bolond" — írta József Attila a szemlélődő polgárról. Az ilyen magatartás nem lehet honos párttagok között: az ész, a szív és a váll; az értelem, az érzelem és a cselekvés egységét várja a munkásosztály az élcsapattól. Az, hogy mikor a kötelességek teljesítését kérték számon, egynéhányan csak a kifogásokat sorolták, mutatja a másik végletet S ez már a személyre szóló pártmegbízatások, a végzett munkáról való beszámolás fontosságát jelzi. Aktív pártvezetőség és cselekvő, agilis tagság — ez az egység a jó alapszervezeti munka alapfeltétele, sikerének titka. Simái Mihály 4