Délmagyarország, 1974. január (64. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-09 / 6. szám

SZERDA, 1974. JANUÁR 4 Arany­lelőhely Az örmény hegyek között, nem messze a Zod-hegyi tó­tól új aranylelőhelyet tár­nak fel. A lelőhely érde­kessége, hogy igen ritkán előforduló aranyképződmé­nyeket is találtak. Az arany­bánya mellett kísérleti üzem épül, melyben felhasználják azokat a korszerű módsze­reket, melyeket a moszkvai és jereváni tudósok dolgoz­tak ki a fémércek feldolgo­zására. Utaznak a vadak A MA VAD legnagyobb te­lepéről. Sopronból megkezd­ték az élővad-szállitmányok továbbítását a nyugat-euró­pai országokba. A telepre tegnap is érkeztek az ország különböző részeiből az élve befogott nyulak, fácánok és foglyok. A vadakat néhány hétig megfigyelés alatt tart­ják, majd gondos válogatás után indítják őket útnak. A befogott vadak gondozását és csomagolását nők végzik. A nyulakat például párosával csomagolják speciális ládák­ba: egy anyanyúl mellé pél­dául kan nyulat tesznek, hogy kettesben jobban elviseljék a több napig tartó szállítást. Az idei szezonban exportál először nagyobb számban szarvast és őzet is a MAVAD. |Szakemberek ajánlató: TMK a szervezetben is Berg, szovjet akadémikus számításai szerint a XIX. század közepén az egész Föl­dön kifejtett és felhasznált energiának még 94 száza­léka származott az emberek és a háziállatok izomerejé­ből. Ma ez az arány egy szá­zalékra csökkent. Üj, veszé­lyes népbetegség alakult ki: a hypodemia, azaz a moz­gásszegénység. Egy reprezentatív felmé­rés adatai szerint a diákif­júság szabad idejének csu­pán öt százalékát tölti test­edzéssel, sportolással A fel­nőtt lakosság körében pe­dig nemcsak a városokban, hanem egyre Inkább a fal­vakban is a mozgásszegény életmód hódít teret. Mind­ez új feladatokat állit a fog­lalkozási ártalmak megelő­zésével foglalkozó szakem­berek elé. Ezért végez a SZOT Munkavédelmi Kuta­tó Intézete sokrétű kutatást arra vonatkozóan, hogyan le­hetne az urbanizáció káros hatásait aktív pihenéssel el­lensúlyozni. Bizonyított tény ugyanis, hogy ha az elfára­dást meg lehet előzni, csök­ken a baleseti veszély, ki­sebb a foglalkozási ártalom. Természetesen a kutatások­ban az orvostudomány mel­lett egyre nagyobb szerepet kapnak a társtudományok is. Számos hazai felmérés bi­zonyítja, hogy azoknál, akik kellő időt töltenek tested­zéssel. sportolással, feleany­nyl az éves táppénzes napok száma, mint másoknál (Ha­sonló megállapításra jutot­tak számos európai ország­ban, például Csehszlová­kiában, Lengyelországban vagy Franciaországban. Ugyanakkor például a Szov­jetunióban és a skandináv államokban, ahol jóval töb­ben tartoznak az aktív test­edzők táborába, jóval ala­csonyabb a megbetegedési arány.) A statisztikából az is kiolvasható, hogy a bio­lógiai „tervszerű megelőző karbantartás", a mozgáskul­túra szintjének növelése köz­vetlenül is kihat a munka­teljesítményre. Aki ugyanis otthonos a sport összetett mozgássorozataiban, társai­nál könnyebben sajátítja el a munkafogásokat is. A modern munkaegészség­ügy ezért nagyon fontos preventív eszköznek tekinti az aktív pihenés minden vál­faját. Egyaránt fontosnak tartja a munka előtti, a mun­ka közbeni és a munka utá­ni testedzést. II zöldségtermesztésben a műanyagé a jövő Kereken Tő esztendeje, műanyag különbjjzó felhasz­hogy dr. Somos András aka- nálási módját. démikus, tanszékvezető egyetemi tanár, a kertészeti egyetem rektora nagy fel­adatot vállalt magára: meg­kísérli megoldani a mező­gazdaságban » műanyag felhasználásának problémá­ját. A történet hosszú, s a végzett munka egyes szaka­szait is külön-külön teljes oldalon, vagy inkább könyv­ben lehetne megírni. Látogatásunkkor a pro­fesszor elmondotta, hogy négy esztendő alatt megtíz­szereződött a mezőgazdaság műanyag felhasználása. A IV. ötéves terv végére éven­te mintegy 25 000 tonna mű­anyagot használnak fel a kertészetben a talajtakarás­ra, továbbá termékei? cso­magolására és tárolására. Nő a műanyag szerepe a vízgazdálkodásban, a talaj­javításban, az állattartásban, nemkülönben a mezőgazda­sági építészetben és gépesí­tésben. — A magyar vegyipari és mezőgazdasági szakemberek együttműködése alapján az új eszközök, berendezések, technológiák mind több özemben hódítanak tért. A zöldségtermesztésben — meggyőződésem — elsősor­ban a műanyagé a jövő. Egyszerű, könnyen használ­ható, és mindinkább olcsó. Gazdaságos. Hazánk korsze­rűen szervezett és új kere­tek között dolgozó nagyüze­mei Teltétlenül hasznosítják majd. Dr. Somos András több mint másfél évtized alatt a gyakorlati munkán kívül az elméleti oktatásban szerzett érdemeket elsősorban: éven­te nem kevesebb mint 150 diákkal Ismertette meg a — Több száz tanítványom — mondotta — dolgozik ál­lami gazdaságokban és ter­melőszövetkezetekben. Büsz­ke lehetek rájuk. Amikor nálunk rendezték meg a „Műanyagok a mezőgazda­ságban" V. nemzetközi kol­lokviumot, amelyen 31 or­szág 463 küldötte vett részt és 90 előadás hangzott el, megmutathattam több tanít­ványom gazdaságát. Lóczi gyok vele, mint mindenki, János, a szentesi Árpád Tsz szereti a szakmáját: A zöldségtermesztésben 1972-ben a fólia alatti terü­let elérte az 1200 hektárt, a hagyományos melegágyi ter­mesztés már csak 250 hek­tár volt. Üvegházbari most 20—30 hektárt használnak ebben a termelési ágban, a 80 hektáros felületből Bizonyára elégedett, mi­kor megvalósulni látja más­fél évtizede dédelgetett ál­mát? — Korántsem. Ügy va­20 hektáros kertészetében kitűnő eredménnyel, Csikai Miklós, a fábiánsebestyéni Kertészeti Közös Vállalat­nál hasznosítja a műanyag­ról szerzett ismereteit Er­ről elismeréssel nyilatkoztak külföldi vendégeink is, akik nemzetközi tekintélynek ör­vendenek. munkám egyúttal hivatás is, s mindaddig nem tudom ab­bahagyni, amíg nincs befe­jezve. A műanyag a mező­gazdaságban mind a lehető­ségek megismertetésében, mind pedig a gyakorlati al­kalmazásban igen sok tenni­valót kíván. Dolgozom to­vábbra ls. Kádár Üdön A permenens I r r rr I * képzésről Üjabban egyre többször hallják a diákok és a szü­lők ezt a fogalmat: perme­nens képzés. Az V. Nevelés­ügyi Kongresszus témabizott­ságainak jelentésében (1970) ugyancsak felvetődik már ez a gondolat, többek között ilyen formában is: „a neve­lő- és oktatómunka perme­nens továbbfejlesztésének megalapozására már most nagy figyelemmel kell lenni." Az elmúlt néhány évben megsokasodott a permenens képzéssel foglalkozó hazai és külföldi szerzők cikkeinek a száma. A legújabb értesülés szerint a hamburgi UNESCO Intézet ugyancsak felvette kutatási témái közé ezt a koncepciót, s hat állam be­vonásával nemzetközi mére­tű kísérletet végez. E kísér­letben — örömmel adjuk közre a hírt — a Szegedi Jó­zsef Attila Tudományegye­tem Neveléstudományi Tan­széke is részt vesz. E sokol­dalú tevékenység vizsgálata nyilvánvalóan azért fontos, mert összefügg a tudomá­nyos és technikai forrada­lommal, a jövendő embere, a jövő iskolája kialakításá­nak társadalmi igényeivel. Mit értünk permenens kép­zésen? A permenens képzés fogal­ma a francia szakirodalom­ból került át, lényegét így határozhatjuk meg': „élet­hossziglan tartó képzés". Paul Lengrand szerint (1970) a permenens képzés „a műve­lődés egészét kifejező élet­forma, annak az embernek az életformája, aki folytonos tájékozottságra törekszik". Az embernek, hogy létezni tudjon, tanulnia kell. A tu­dásanyag hihetetlenül meg­növekedett, fejlődése dinami­kussá vált. A jövendő társa­dalmában csak az az ember tudja megállni a helyét, aki ezt a dinamikus változást követni tudja, s csak az lesz boldog és megelégedett, aki alkalmazkodni tud a válto­zó világhoz. Az iskolát tehát olyan nevelő-oktató intéz­ménnyé kell alakítani, amely oly módon készíti fel az élet­re a fiataljait, hogy képesek lesznek új és új szintézisek megalkotására, s magukkal viszik „az egész életen át tartó tanulás módszereit", a tanulás szükségességének in­dítékait, kialakul bennük • a tanulás szokásrendszere és igénye. Tehát: életfogytiglan tanuló emberek nevelése a cél, egy olyan generáció ki­alakítása, amelynek tagjai képesek lesznek önmagukat — a megváltozott feltételek­ből és helyzetből adódóan — önképzés útján továbbfej­leszteni. Az elgondolás a legtelje­sebb mértékben egyezik a társadalom és az egyén ér­dekeivel ls. Társadalmi, gaz­dasági és politikai igény. A permenens képzés alapján őrizheti meg a jövendő em­bere egyéniségét, s érheti el, hogy nemcsak az üzem, a gyár érdekei határozzák meg tevékenységét. A permenens képzés segíti elő a kor em­berideáljában a humán-, re­ál-, műszaki műveltség egy­beolvadását. A speciális ké­pességek „permenens fejlesz­tésével elérhetjük a mentá­lis öregkor idejének minél továbbra való kitolódását, a boldogabb öregkor megvaló­sulását". S az ls elfogadható érvelés, hogy „a permenens képzés általában segíti a szel­lemi és a fizikai munka egy­máshoz való közeledését". A rendszer kiterjesztésével — amelyben nagy szerepe lesz az Iskolai rendszerű felnőtt­oktatásnak, az üzemi tanfo­lyamok rendszerének — elju­tunk oda, hogy az iparita­nuló-képzés rendszere meg­változik, s egyre több minő­ségileg képzett ember áll az ipari tudományos-technikai forradalom rendelkezésére. Milyen tanulsággal jár a permenens képzés koncepci­ója a mai iskolai munkát il­letően? Elsősorban annak az elv­nek a megerősítésével, hogy nem lehet mindent megtaní­tani az iskolában, s „nem le­het teljes, befejezett tudást adni a kiképzési szakasz egyetlen fokozatában sem". A túlterhelés megszüntetése érdekében tehát nem kell fél­ni az ismeretek és követel­mények oly módon való el­osztásától, hogy „jusson be­lőlük az iskolán túli tanu­lás fázisaira is". S hogy lesz-e változás a pedagógusok képzésében? Biztosan lesz, mert e kérdés­sel egyidőben már felvetődik az „életfogytiglan tanuló ta­nártípus" képzésének a szük­ségessége, s ezenkívül az is­kolán túli tanulás rendsze­rének — kötetlen vagy rész­ben kötött önképzés, szerve­zett, tartós továbbképzés stb. — kiépítése, s apparátusához a személyi és az anyagi fel­tételek megteremtése. Bánfalvi József A fából készült mű­emlékek védelme Pszkovban, a Szovjetunió váltak néhány, kiemelkedő­• E cikk Írásánál alapul vettük dr. Ágoston György egyetemi tanár tanszéki beszámolóját, Csorna Gyula és Fekete József tanulmányát. / európai részének régi orosz városában, tudományos kon­ferenciát rendeztek, melyen a fából készült, művészi ér­tékű épületek védelmének kérdéseit tárgyalták meg. A konferencián érdekes beszá­molót tartott Szergej Gor­sin, a műszaki tudományok doktora. Gorsin kidolgozta a fából készült épületek vegyi sterilizálás útján történő aktív védelmét. Az eljárás­sal az épületeket gyakorlati­lag korlátlan ideig teljes ép­ségben lehet megőrizni. A tudós többfajta preparátu­mot készített a fa átitatásá­ra. Egyesek közülük elpusz­títják a deszkák és geren­dák gomba- és baktérium­ellenségeit, mások megaka­dályozzák, hogy különböző férgek hatoljanak be az anyagba, ismét mások meg­bízhatóan védelmezik a ned­vességtől és a tűztől. Rizsi­ben, az Ismert történelmi építőművészeti védett terü­leten, mely az Onyega-tó szigetein található, ezzel az eljárással sikeresen konzer­en értékes orosz faipari épí­tőművészeti emléket. Megbízhatónak tűnik az az eljárás is, melyet Jurij, Vlhrov belorusz tudós java­solt, a korhadásnak indult faanyagok megmentésére. Eljárásával egy 12. század­ban épült, és a nemrég Bresztben végzett ásatások során napvilágra került fá­ból készült építményt sike­rült konzerválni, miután különleges tűkkel befecs­kendezték a konzerváló anyagot az értékes, fából készült leletbe. Lakónegyed a jobb parton Baja városa, amelynek la­kott része eddig csak a Du­na bal partján terjeszkedett, hamarosan új lakótelepet épít a folyó jobb partján. — Óh, Santa Clara! Itt valahol egy tófejnek kellett volna lenni! Kicsim nagyot csapott a farkával, pont Zsanó ábrázatát érte a szőrpamacs. — Ez ló bolond, engem nézze légynek! Üggyel-bajjal, a nagy csizmákkal való vesződ­ség közepette, mégiscsak megfordult tengelye körül. Elkapja a hajtószárat. Szúnyog az egyik lábát. Zsiga a másikat tette a kengyelbe. Marcsó pedig csacsogva magyarázta Kicsimnek, hogy le­gyen szíves, tisztességesen viselkedni, mert ez még egv egészen fejletlen káder, s. úgy ül a hátán, mint egy angolkóros angolna. — Tudod, Kicsim Légy szíves büszkén és fi­noman lépkedni, mert ha leesik rólad ez a kép­mester bácsi, akkor bolond lesz rólunk fényké­pet csinálni A ló megindul Legszívesebben befognám a szememet. Ha leesik, s összetöri magát, akkor engem úgy bevarrnak a Ménesi útra, a Pajkos Fiúk Intézete néven ismert tisztifogdába, hogy megfeketedek, ahogy ezt Kincses többször meg­ígérte Zsan Tot generálisjelöltnek. Egy ideig nem történt semmi. Aztán Zsigának az a bolond ötle­te támadt, hogy tapsol egy nagyot a második kör után. A lovak érzékenyek a tapsra. Kicsim ugrott egy enyhét. Zsanó sapkája a földre esett. Mindkét lába kiesett a vasból, a hajtószárat ki­rántotta a kezéből a lő. Csak úgy maradt nye­regben. hogy jól megkapaszkodott a sörényében. — Szóljatok ennek vadállatnak. Ez csak sza­ladja, mint félbolond. Nem tudok fékezni! — or­dított Zsanó. mint akit nyúznak. — Húzom ha­ját. nem ér semmit! Látom, hogy Zsanó méregbe gurult Félkézzel kapaszkodik csak a sörénybe, a ló „hajába", a másikkal pedig ütemesen veri a nyakát. Kicsim, az ő kis lóeszével, azt gondolhatja, hogy ez a Zsanó a legeslegjobb passziónak érzi az egészet, hát szaporábbra veszi a lépéseket Üget. mint a parancsolat. Zsanó lába a levegőben kapálózik. A feje valahol a ló nyakán nyugszik. Olyan testhelyzetben foglal helyet a ló hátán, amit még nem láttam. Közben kiabál valamit de nem ér­tem. Kicsim jókedvűnek látszik. Fordul egyet az akadályok felé. s bennem meghűl a vér. Ha most ennek a mafla jószágnak eszébe jut ugrálni, ak­kor Zsanó egyszeriben műrepülő lesz. Legalább­is olyan szempontból, hogy ha lerepül a nyereg­ből. utána mehet műfogakat készíttetni. Határozottan megijedtem. Bosszant, hogy Zsi­ga, ez a csúfondáros benzinhuszár, röhög az egé­szen, mintha cirkuszban lenne. Az öreg Plkd sem tesz semmit. Csak áll a kerítés mellett szemléli az egészet, mintha gyerekjáték lenne. Kicsim pedig egyre jobban kerülgeti áz akadá­lyokat. Egy pillanatra megtorpan, aztán játékos könnyedséggel megveti a farát s kinéz magá­nak egy másik akadályt — Ne ijedjen meg, nem ugrik — biztat csen­desen Pikó. — Ez olyan ló, hogy mindent csak parancsra teljesít. Most futkározik körbe a pá­lyán, mert nem tudja, hogy mi volt a parancs, várja, hogy eldöntse a lovas, mit akar, vagy én szóljak neki. hogy mit tegyen. — Akkor miért vár? Legalább szóljon rá, hogy álljon meg! Vagy azt várja, hogy ledobja azt a szegény Zsanót! — Ugyan, dehogy dobja. Nincs szívem, hogy a maga katonáját megfosszam egy nagyszerű él­ménytől. Azt hittem, hogy ezek a lovasok egészen úgy gondolkodnak, mint a többi földhözragadt. De egyre jobban kételkedem Mert arra mérget me­rek venni, hogy Zsanó ebben a pillanatban bár­hol szívesebben lenne, mint annak a vadlónak a hátán. Ráadásul ismét a veszélyes zónában nyargalászik. Zsanó ugyan már ülő helyzetben van, kétségbeesetten kapkod a hajtószár után. Már-már elkapja, s akkor javulnak az esélyei. De a ló gyorsabb. A vizesárok felé ficánkoL Szinte látom magam előtt azt a szegény Zsanót. Beledobja majd az iszapos, mocskos vízbe, hogy ördöggé váltan jöjjön elő onnan. Nem. mégsem; (Folytatjuk.) j

Next

/
Oldalképek
Tartalom