Délmagyarország, 1974. január (64. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-08 / 5. szám

4 mám KEDD, 1974. JANUAR 8. A dolgozó nyugdíjasok szabadságáról aranyosan csökken. Így pél­dául, ha csak minden máso­lt. J. szegedi olvasónk a adni, amennyi a munkában dolgozó nyugdijasok szabad- töltött időre esik. •ágával kapcsolatban kérlel- A törvényes munkaidőnél dik nap dolgozik, úgy sza­világositást. 840 órát dolgo- rövidebb munkaidővel íog- badságúnak felére, ha pedig Kik egy évben. Kérdezi, ho- lalkoztatott dolgozót is meg- minden harmadik nap, ak­gyun kell kiszámítani a fize- illeti az évi rendes szabad- kor pedig egyharmadára jó­tett szabadságol, ha a 840 ság, akkor is, ha például gosult Igen gyakran előfor­őrat négy hónap alatt dol- részmunkaidőben van foglal- dul — mint olvasónk eseté­gozza le, és az órakeretbe be- koztatva. Ha az ilyen mó- ben Is —, hogy a dolgozó •zámii-e a szabadság Ideje? don alkalmazott dolgozó a nyugdíjas nem csökkentett Elöljáróban meg kellmon- hét minden munkanapján napi munkaidővel dolgozik, dolgozik, a szabadság ugyan- és 840 óráját esetleg cgy­olyan mértékben megilleti, folytában, 4 hónap alatt dol­mint a törvényes munkaidő vei foglalkoztatott dolgozó­dom, hogy a munkaviszony ban álló nyugdíjas jogosult mindazokra a járandóságok­ra (munkaszüneti nap díja­zása ru, szabadság, munkabér kat. A rendes szabadság ide­stb.), amelyek az egyéb, jére az átlagkereset azonban Vele együtt munkaviszony bon levő, és azonos kö-v rülmények, munkaidő-be­osztás stb. mellett munkát Végző (nem nyugdíjas) dol­gozókat megilletik. Tehát a munkaviszonyban álló nyug­díjasnak a szabadság is az általános rendelkezések sze­rint jár. A munkaviszonyban töltött idő alapján járó pót­szabadság megállapításánál a nyugdíjazást megelőzően munkaviszonyban töltött időt is alapul kell venni, vagyis minden munkaviszonyban töltött két év után egy nap pótszabadságot kell biztosf­tani. A 12 nap alapszabad­sággal együtt azonban az évi szabadság a 24 munkanapot nem haladhatja túL A nyug­díjas dolgozó részére is a fentiek figyelembevételével kell megállapítani az évi sza­badságot. A szabadság kiszá­mításánál kiszámított évi szabadságból annyit kell ki­ilyenkor csak a munkaidejé­vel arányos Időre jár. Ha például hetenként 6 napon át napi 2 órát dolgozik, ak­kor egy szabadságnapra is kétórai átlagkereset Jár. Ab­ban az esetben, ha a törvé­nyes munkaidőnél rövidebb munkaidőben foglalkoztatott dolgozó csak a hét megha­tározott napjain végez mun­kát, szabadságideje a mun­kában töltött napok szerint gozza le. Ilyen esetben évi szabadságának 4 hónapra eső részére jogosult, vagyis évi szabadságának egyharma­dára. A szabadságon töltött idő az évi 840 órába beszámít. Tehát az évi 840 órában megállapított munkaidőkeret nem ténylegesen ledolgozan­dó időt jelent, hanem abban benne foglaltatik a dolgozót megillető és részére termé­szetben kiadandó szabadság­idő is. Or. V. M. Rongáló nyulak Üregi nyulak pusztítanak' s az enyhe télben a hótaka­a fiatal telepítésű homoki ró nélkül telelő kis fák tör­fenyvesekben az egyéb erdei zsein erősítik fogalkat. Az állatoktól riasztó vegyszer- alig 15—20 centiméteres fe­«kat valósaggal nyők föld alatti szárrészét kldontlk a rágcsálok. A kár­tétel azt ts jelzi, hogy az rágják meg. Az erdészek fel­utóbbi időben rendkívül el- kérték a vadászokat az üregi szaporodtak az üregi nyulak, nyulak módszeres irtására. HAZASSAG t. kerület Macgcil: Dr. Cserei Gyula «. Kopasz Margit. Vékony Miklós és dr. Barin Eva, Szakács Fe­renc és Gallé Katalin. Pekán Géza es Sípos Eva. Kincses Ist­ván és Rácz Judit. Csernetics László és Cser Ildikó, Rigó Jó­zsef és Szűesborus Erika, Rádal János es Földi Er/.sebet, Kis­Torma Gyula és Csorba Ilona. Forgács Fcrenc és Szabó Ilona. Maycr Ferenc és Horváth Ilona, 0001 _ Tóth Lajos es Gyémánt Edit, raly Istvánnak és Kls-Qyörgy Boros Imre és Csikós Márta ha- Mártának István Elöd, Pataki easságot kötöttek. Imrének és Molnár Rozáliának Ször«g: Czene Péter es Terhes Gábor, Bogdán Gábornak és Gá­Margit házasságot kötöttek. bor Ibolyának Tamás. dr. Kertai II. kerület Györgynek és Gresó Erzsébetnek Szeged: Gal László és Kulcsár " •• — Családi események Vass Máriának Annamaria, Ki­indít, Madaras György Árpád es Pallagl Ilona házasságot kötöt­tek. •L kerület Szeged: Fazekas Géza András Í I Csajkán Terez Margit. Engl ( T.-l . . Ágnes Petra, Ferenc Péternek és Kfrschner Évának Péter, Mihály Csabának és Buknlcz Terezlának Attila, b/alai Vilmosnak és Zsó­tér Annának Szilveszter László. Pelikán Zoltánnak és Nyergen Etelkának Györgyi, dr. Kanyó ászló István és Bárány Valéria, Zoltánnak és Soós Enikőnek Ba putnik Emu és srfles lluna Má- iszh Zoltán, Forral Ferencnek rla, Lancsek András és Kazl és Vaa Máriának Ferenc István, Hona Anna házasságot kötöttek, szüts Károlynak és dr Csúcsl Kiskiindorozsma: Teherán Lajos Olgának Károly. Deák Józsefnek te riyés Juliánná házasságot kö- ,-,„ Berta Annának Ibolya nevű StlCk- szil LET ES gyermekük született. L kerülői HL kerület Szeged: Szűcs Jánosnak ésGu- Szegedi Polgár Gábor Károly­Ivás Ilonának Ákos, Magyar Sán- nak és Czirok Magdolnának d<»iiak és szűcs Franciskának Bmöke, Pap Imre Jenőnek ás _ .... Melinda, Almásl Lászlónak és 0(U Eszternek Imre, Mészáros Rozália. Szebenyl Kálmán, Bá­Vtncze Józsefnek és Mészáros Juliannának Gábor Lajos, Farkas Andrásnak és Mészáros Máriá­nak Zsolt, Gyurkl Tibornak és Százl Gizella Emesének Kriszti­na Györgyi, Sándor Jánosnak és Barát Ibolya Margitnak Attila János. Halász Zoltánnak és Ko­vács Margitnak Gábor, Vigh Já­nosnak és Bánfl Mária Magdol­nának János, dr. Fazekas Mik­lósnak és Szívós Máriának Vera Melinda, Koszow István János­nak és Varga Magdolna ldunak Anikó, Károly Elemér Lászlónak éa Szalma Erzsébet Juliannának Izabella nevű gyermekük szü­letett. HALALOZAS I. kerület Szeged: Márta Károly Kálmán. Kószó Antalné Wolford Irén, Szabó Jánosnc Rozsnyai Julian­na, Szemerédi Lászlóné Domon­kos Erzsébet, Kádár Lajos, Tá­pal Pálné Kordás Teréz, Szöl­lősv Sándor, Szalai Mária, Ba­logh Dezső, Frankó Pál, Csárdás Jánosné Mészáros Etelka, Plg­nlczkt József Pál meghalt. Szőreg: Gcra látván meghalt. II. kerület Szeged: Sáfárik János, Kocsis Mihály, Bereczky Sándor meg­halt. III. kerület Szeged: Kolonics Sándorné Ba­tancs Piroska, Lengyel Gizella Konter Katalinnal; Katalin, VI- Sándornak éa Lchotkai Olga fág Mihálynak és Jó Juliánná- Kditnek Krisztina Edit, Polacsek nak Eva .luUa. Csapó Lászlónak Antalnak és Temesvári Rozália­Pásztor Ferenc: Véletlenül katona dr. Sípos Anniinak Zsuzsán- nak Katalin Anett, Papp István­ná. KáUÓ Gábornak és Farkas ^ Török Erzsébetnek Csaba. Máriának Gábor, Vér Istvánnak prisóczkl László Istvánnak és és Rác/ Ibolyának Szilvia Mó- Molnár Ilona Annának Zoltán, zdka, Komáromi Edének es Kis Xlonanak Ede, Fábián Lászlónnk és Varga Margitnak Norbert László. Koródi Lászlónak és Bitc Katalinnak Mónika, Veres István­nak és Téglás Ilonának Ilona Erzsébet. Magon5 Mihálynak és Kocsipetcr Erzsébetnek Katalin, fftzabó Gergelynek és Molnár Ág­nesnek Tibor. Barna Lászlónak éa Kovács Rozáliának Rozália, Fodor Szilveszternek és Papdl Rozáliának Gyöngyi. Farkas Sán­dornak és Gombos Máriának Sándor, Sebestyén Mihálynak és Földi Rozáliának Róbert, Lajos Lajosnak i»s Pipicz Ibolyának Lajos Norbert, Lajkó Antalnak és Farkas Etelkának Levente Antal, Siptczkl Mátyásnak és *Sós Eszternek Nóra Bojána. Szombnthelyi Sándornak és Kul­iét Teréziának Erika, Maczkó Mihálynak ér. Gera Juliannának Bernadett Judit. Ágoston István­nak ér. dr. Horváth Editnek Bence. Korom Jánosnak és Farkas Máriának Tamás, Tóth Bélának és Grigoliát Katalinnak Róbert Béla, dr. Bálint Gyulá­nak és Dombi Évának Olga. Varga Sándornak és Mayer Editnek György Ottó. dr. Ko­vács Lászlónak és dr. Varga Zsuzsannának Tamás Zoltán. Téren Imrének és Eesekl Évának Zoltán, Gera Jánosnak és Gera Ilonának Zoltán János, dr. Máthe Jenónek és Szabó Gizel­lának László Jenő. Dézsl Sán­dornak es Böde Évának Sándor László, Szlamu Ferencnek és Ma­in Ilonának Gábor Zoltán, Ma­rőtl Zoltánnak és szegvári Etel­kának Tamás, Töth Vilmosnak és Papp Máriának László, Ha­bozy Lászlónak és Magony Ág­nesnek Csaba Péter,, Nagy Már­tonnak és Simondén Etelkának Zoltán, Katona Józsefnek és Unt Vilma Mária, dr. Hermáim Antalné Jósa Aranka, Bereblcz Béla, Kilián Ferencné Szűcs Er­zsébet, Ordas József meghall, Klskundorozsma: Szabó Antal­né Kálmán Erzsébet. Mészáros Sándor meghalt. rút — ahogy akkor mond­ták —, hogy legalább látás­ból ismerjük meg az akko­ri irodalom, sajtó és művé­Emlékek nyomán Régi emlékek tódulnak mel lestük ezeket a „földre la, Zílahy írén. Turay Ida elém. amikor a lapok újév szállott" nagyokat, és azon és Makay Margit, őket már utáni számában a régi New vitatkoztunk, hogy vajon nagyon jól Ismertük képek­York, a mai Hungária Kávé- tényleg ilyennek képzeltük ről. Nem kellett külön be­ház újbóli megnyitásáról ol- őket a valóságban?... mutatni. vastam. Már délidő felé, nem mész. Kávét, vagy süteményt fo­Hogy is volt az? A kilenc- szire tőlünk egyik asztalnál gyasztottak, s közben foly­százhiiszas évek első felében felismertük Karinthy Fri- tak a nagy viták minden két barátommal, mint fiatal gyest, Kosztolányi Dezsőt, asztalnál. Szerettük volna „sajtókukacok" azzal az eltö- Tóth Árpádot és Szabó Ló- hallani, hogy miről beszél­kélt szándékkal utaztunk fel rincet. Ez a költők asztala nek, de erre sajnos nem volt az éjszakai személyvonattal — mondta a pincér. A má- lehetőség. Pestre, hogy megnézzük a sik oldalon, ugyancsak egy Közben lassan telt az idő, sokat emlegetett New York- nagy asztalnál a képzőművé- már esteledett, s úgy érez­kúvéhazat, „a mai magyar szek: Feiksz Jenő, Major tük. hogy még sem ülik egy modern irodalom" fellegvá- Henrik, Vértes Marcell, Her- reggeli és kapuciner mellett mann Lipót és Zádor Istvánt ennyi ideig itt üldögélni csak fedeztük fel hegyes szakállá- azért, hogy kíváncsiságunkat ról. kielégítsük. Fizettünk. A Már jóval elmúlt dél, ami- főúr meg is kérdezte, hogy szet nagyjait. A New York kor lenéztünk a kávéház al- „ugyebár önök vidékiek?" elismerten Európa egyik leg- só helyiségébe, a „Mélyvíz". — Hát igen — feleltük —. szebb kávéháza volt akkor. be. Megint a pincér segítsé- azért jöttünk és azért vol­Ragyogó csillárai, művészi gét kértük. Van-e ott ls- tunk itt ennyi Ideig, hogy freskói, csavaros márvány-, mert művész? ezeket a pesti hírességeket oszlopai szinte lenyűgözték a — Hogyne lenne kérem, legalább látásból megismer­belépőt. Az asztalokat nem Ott ül Molnár Ferenc társa- jük... a mai presszók tenyérnyi kis ságflban a flataj Hunyadi — Mindjárt gondoltam — műmárvány lapjai szimboli- Sándor, Lakatos László, no mondta a főúr. — Nem önök zálták, hanem legalább négy meg Csathó Kálmán és Szo- az elsők, és nem is az utol­embernek teljes kényelmet mory Dezső. Hogy melyik sók. akik a New York­nyújtó asztalok voltak, me- Szomory? Az. aki olyan fölé- ba nemcsak fogyasztani, ha­lyek mellett számtalan iro- nyesen mindig felfelé néz. és nem tanulmányt folytatni is dalmi érték és sajtótörténe- olyan mintha szomorú len- járnak. Legyen szerencsénk ti dokumentumoknak számi- no. Pedig nem az, csak a máskor is. Legközelebb talán tó írás született. Ez volt az póza ilyen. itthon lesz Zilaliy Lajos, a kávéház — mesélték —, Nem győztük nézni a sok Lengyel Menyhért és Bródy melynek kulcsát Molp&r hírességet, míg végre elha- Sándor is. A viszontlátásra Ferenc a kilencszázas évek tároztuk, hogy csak Illene uraim.,. Párdon — szól legelején történt megnyitá- még valamit rendelni. Így is még utánunk — egy pilla­sakor a Dunába dobta azzal, volt: lévén ebéd utáni idő, natra: azok hárman, akik hogy soha ne lehessen be- kértünk egy-egy kapucinert. most jöttek be, Zsolt Béla, zárni. így is volt: a New Amikor a pincér letette ezt Jncze Sándor és Endrődy York ajtajai a nap minden az asztalra, odahajolt, hoz- Béla szakában nyitva voltak. zánk, s mintegy bizalmasan * A reggeli órákban érkéz- súgta a fülünkbe: Mire kiértünk az utcára, tünk meg. de mire gyalogéi- — Itt, a szomszéd asztal- már alaposan besötétedett. A jutottunk uz Erzsébet körúti nál most ül le Gábor Andor, vonatunk még soká indul, híres palotához, már jól ben- Nádas Sándor és Tarján Vll. Természetesen az éjjeli sze­ne voltunk a délelóttben. mos, a híres rendőri riporter, mély. Kisétáltunk a Duna­Rövid ideig tébláboltunk a De nemsokára vége lesz a partra, majd ismét vissza a kávéház előtt, majd benyi- színházi próbáknak, s ebéd körútra, és indulás előtt egy tottunk. és egy ablak mel- után idejönnek a színészek órával már felszálltunk e letti asztalhoz ültünk le, is. Csak tessék figyelni szegedi személyvonatra, ahonnan jól beláttuk az őket... Amikor elhelyezkedtünk a egész termet. 9—10 óra le- Tényleg hamarosan befu- fülkében. Ismét kitárgyaltuk hetett. Reggelit, „New York- tott Rajnay Gábor, Kabos a látottakat, s eszünkbe sem reggelit" kértünk. Habos- Gyula, Kertész Dezső, a két jutott, hogy nem ebédeltünk, kávé, vaj. méz, sonka és to- Latabár és nagyúri pózzal és nem is vacsoráztunk és Jás volt ez. Amikor a pln- Csortos Gyula. Nemsokára második éjszaka nem al­cér odahozta, megkértük, követték őket a nők is: Gaál szunk... hogy szóljon, ha valamelyik Franciska. Gombaszögi El- Jenő István híres író, újságíró, vagy szí- —^MmmMMMWMmmmmm^^^^ nész jön be. — O, kérem — mondta —, ilyen máris van itt. Tessék csak nézni, ott fenn a galé­rián, annál az asztalnál iil még az este óta Harmath Imre és vele az a lelógó ha­jú úr, Somlyó Zoltán és Innocent Ernő. Egészen biz­tosan rövidesen ott lesz Szép Ernő és Farkas Imre is. No, de nézzük csak tovább, ki is van még itt? Na Igen — folytatta a pincér — itt lenn balra, annál a nagy asztalnál ül Schöpflin Aladár, Keszler József és Szász Zoltán. Ezek a kritikusok mindig elszepa­rálják magukat. Velük szo­kott lenni még Alexander Bernát, Pünköstliy Árpád és Egyed Zoltán. De hiszen ő már Itt is van. Nemsokára itt lesz a másik kettő is, csak tessék figyelni őket. Mi pedig csodálkozó szem- — Fenséges! Mintha nem Is te főzted volna! Nagy busa fejével akkorát bök a képembe, hogy látom az ősfl ég minden csillagát. Fiastyúk és Göncölszekér egyrakáson állnak előttem. Azt hiszem, akkora az orrom, mint egy oszlásnak induló érett uborka. Ogy teszek én is, mint az Igazi lovasok. Addig cibálom, rángatom, szorongatom a szerencsétlen, s általam már látott jobb sorra érdemes jószá­got. amíg lassú poroszkálásra nem fogja a dol­got. Fogalmam nincs arról, hogy a kerítésen kí­vül Pikó meg a többiek nevetnek, vagy Ijedten várják a végkifejletet. Csak azt érzem, hogy egyes testrészeimet láthatatlan tűkkel szurkál­ják, és a hátamon hideg verejtékcseppek sza­ladnak a nadrágszíj irányába. Azt már elköny­veltem magamban, hogy rövidesen úgy vágódok majd az édes jó és kívánatos magyar anyaföld­be, mint egy letűnt üstökös. Nem így történt. Hála Kicsim eszének, olyan gyöngéden poroszkált, hogy hamarosan hintaló­nak éreztem az egészet, s szinte a ló parancsol­ta rám a megfelelő ritmust. Azt hiszem, egy kicsit megéreztem, hogyan kell mozogni, vagy csak elhitettem magammal. Egy bizonyos, három kör után már nem akaródzott kiszállni a nye­rekből. Már azt is észrevettem, hogy Zsanó ott ugrabugrál előttem, s valamit kiabál, hogy csi­náljak még valami bravúrstlkllt. — Fert. Jelentem, csináld, hogy ló emelje fel kezét! Bár tudtam volna válaszolni neki. hogy nem u ló, de még én sem tudom felemelni a kezemet, mert úgy kapaszkodom a hajtószárba, hogy el­gémberedtek az ujjaim. De az öröm hatalmába kerített. Megy alattam a ló, néha engedelmes­kedik is. megáll, ha akarom. Csak eszébe ne jus­son, hogy az előbbi ugrásokat megismételje, mert akkor itt lesz taps, móka, kacagás, de tekintély annyi sem. mint egy üres faluban a kisbirónak. Nem értem szerencsétlen véget. Lassan odako­cogtunk Pikó mellé, s én abban a szent pillanat­ban nagy ívben ledobtam magam a nyeregből. Pikó nevetett, Zsanó feszített mellettem. Azt hit­tem. büszkén néz rám. A kislány sajnálkozva megfogta a kezemet. — Ne tessék elkeseredni! A múltkor egy szá­zados bácsit úgy bedobott az árokba, hogy majd­nem kitört a nyaka. De az azért volt, mert meg­rúgta Kicsimet, és durva volt hozzá. Aztán Zsanóhoz pártolt. — Most te következel? Mondd édesapának, hogy engedjen felülni rá. — Én nem érek fel odáig. Nekem kicsi lábam, nézd, egész rövid. Csizma olyan, mint búvárok­nak. ólom az egész. Felemelem, két mázsa. Nem is tudom egészen jól. hogy kell jelszót mondani. Inkább nézek téged. Jól csinálod, mint bajnoki Menj Zsanó, nem ördöngösség, biztatom, bár nem gondolom komolyan. Ó meg rám néz. elő­ször látok a szemében ijedtséget. Lerakja féltve őrzött fotógépeit, odasomfordál a lóhoz. Kivesz a zsebéből egy szürke zacskót, kínálja Kicsimet, mint egy kisasszonyt. Fújtat egyet, lefröcskölj habbal. Igaza van. Én még soha életemben nem hallottam, hogy a lovak szeretik a csokoládés­nápolyit. Azt meg különösen nem, amelyik ösz­szekeveredik zsebpiszokkal, dohánymorzsával és filmdarabkákkal. — Cukrod nincs? — csicsereg mellette Marcsó, és a kis nadrágzsebéből előhalássza a tartalék­kockákat. — Ezt add neki! Zsanó nyújtja is a cúkro.t, de túl finoman, két ujja közé szorítva, mintha nem ls lónak, hanem papagájnak kinálná. Aztán meg nagyot rikkant­va elugrik, mert Kicsim ujjakkul együtt kapja el a cukrot. Végül Zsiga, a Röhögő Lavórnak becé­zett szolgálati gépkocsi vezetője. Szúnyog harcos és Marcsó felsegítik a nyeregbe. De addig fész­kelődik. toporog, foroR a tengelye körül, hogy már emelkedés közben félkört ír le a levegőben. Mire nyeregbe huppan, éppen fordítva ül. hát­tal a ló fejének. (Folytatjuk^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom