Délmagyarország, 1973. december (63. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-01 / 281. szám

I SZOMBAT, 1973. DECEMBER 1 Az ergonómia Fészekrakás és a gazdasági élet«« „Ingyenes dűlőn' Nemzetközi konferencia lesz Szegeden A műszaki és technikai •lőrehaladás minden tudo. mánvágtól egyre több és újabb segítséget, támogatást igényel. Sokat hallani ezzel kapcsolatban az ergonómiá­ról. amelynek térhódítása ta­gadhatatlan. de alighanem a modern gazdasági szerveze­tek nem is nélkülözhetik mindennapjainkban. Ha­zánkban is számos kutató­bázisa Van az ergonómiának, amelyek közül jelentős a Szegedi Juhász Gyula Ta­nárképző Főiskola pszicholó­giai tanszéke. A tanszékve­zető dr. Geréb György, a pszichológiai tudományok kandidátusának neve jól is­mert a tudományos berkek­ben, de — s éppen ebben mondhatni a szegedi bázis régóta kiemelkedő szerepét — az üzemi, gyakorlati élet­ben ia. Most. hogy a III. Er­gonómiai Konferenciát de­cemberben Szegeden rende­zik meg. felkerestük dr. Ge­réb György professzort, hogy válaszoljon néhány kérdé­sünkre. — Alkalmazott pszicholó­giai oktatás és kutatás folyik környezetünkben, s így szá­mos területen az élet, a ter­melési gyakorlat kontrolálja az elméleti tételeket. Hall­hatnánk néhány példát arról, hogy milyen kapcsolatuk r A szegedi gyárakkal? — Szívesen, de már elöl­járóban szeretném hangsú­lyozni. hogy én nem tudtam volna' dolgozni. ha nem se­gítenek a gazdasági élet ve­zetői. Már az első üzemi pszichológiai laboratóriumot is a szegedi kenderfonógyár akkori munkás-igazgatónőjé­nek. Nagygyörgy Máriának és dr. Tömörkény Irószló fő­mérnöknek felkérésére hoz­tuk létre. Az ottani, üzemi .segítőtársaimmal, dr. Vikor Sebestyénnel. Virágh László, val több területen végeztünk kísérleteket, kutatásokat. Ma is megértő támogatói ennek a fontos munkának a Ken­derfonó és Szövőipari Válla­lat vezetői: Tóth László ve­zérigazgató, Marosi János vezérigazgató-helyettes. dr. Erdélyi Ferenc gazdasági igazgató és dr. Kardos János, a szegedi kenderfonógyár igazgatója. A klinikai intéze­teknél folyó pszichológiai munkánk mellé újabb ipar­vállalat is felzárkózott, az KM EKG É Gumigyár igazga­tójának. Mikes Sándornak támogatásával létesült ergo­nómiai laboratórium a gyár. ban. A tanszék oktató mun­kája. kutatásaink így szoros kapcsolatban állnnk a ter­melőmunka gyakorlatával. Különben szeretném megje­gyezni. hogy az ergonómiai tudomány önmagában rrút­sern érne, ha tételei nem ke­rülnének be a termelőmun­ka mindennapjaiba, s ott nem látnák a kézzelfogható eredményeket. — Sol.an vitatkoznak még azon, hogy milyen szakterii­letek is tartoznak voltakép­pen az ergonómia körébe, összefoglalná röviden az er­gonómia lényegét? — Egy mondatban nem lehet meghatározni, hogy mivel is foglalkozik az ergo­nómia. Segítségül hívhatjuk e szakterülettel foglalkozó nevesebb tudósokat; Zincsen­ko. Lomov és Munipov sze­rint az ergonómia — egye­sítve a pszichológia, a fizio­lógia. a munkahigiénia és az antropometria eredményeit — a tudományos munkaszer­vezéssel. a rendszertechniká­val és az iparesztétikával szoros kapcsolatban fejlődik. Az ember funkcionális lehe­tőségeit és sajutosságait ta­nulmányozza a munkafolya­matokban, elősegítve olyan munkakörülményeket, mun. kamódszerek és munkaszer­vezés kialakítását, amelyek lehetővé teszik az ember teljesítőképességének növelé­sét. és ezzel együtt sokoldalú szellemi és fizikai fejlődését, s amelyek megteremtik a munka kényelmét és bizton­ságát. E feladatok megoldá­sa feltételezi a technika al. kalmazkodását az emberhez és az ember alkalmazkodá­sát a munkakörülmények­hez. Ez a két irányvonal kölcsönös kapcsolatban van egymással és rendszerint a metszéspontjukban kell ke­resni a legkedvezőbb megol­dásokat. — Mi a célja a Szegeden megrendezendő ergonómiai konferenciának, amelyet de­cember 11—13. között tarta­nak? — Ez a konferencia nem­zetközi jellegű lesz, mivel a több mint 400 hazai részt­vevőn kívül nyolc országból körülbelül ney en jelez­ték köereműköucsüket. A célját úgy foglalhatnám ösz­sze, hogy bemutatja az eddi­gi hazai ergonómiai eredmé­nyeket, s arról tájékoztatja a megjelent szakembereket. Eszmecserét folytatunk ar­ról, hogy miként lehetne az ergonómiai eredményeket átültetni a gyakorlatba, a gazdasági életbe. A konfe­rencia programja, struktúrá­ja a következőképpen ala­kul: a háromnapos nemzet­közi rendezvény gazdája az MTESZ Szervezési és Veze­tési Tudományos Társaságá. nak ergonómiai bizottsága, a Magyar Pszichológiai Társa­ság üzemi lélektani szekció­ja és a Magyar Üzemegész­ségügyi Tudományos Társa­ság. A konferenciád Buda István munkaügyi miniszté­riumi államtitkár nyitja meg, majd sor kerül egymást követően három szekció le­bonyolítására. Az első szek­ció témája: az ergonómia helye és szerepe az iparfej­lesztés intenzív időszakában, amelyről dr. Szakasits D. György, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság főosz­tályvezetője tart előadást. E szekcióban 10 korreferátum hangzik el, s három kerek-* asztal-beszélgetés követi az előadásokat A második szek­ció témája a munkához va­ló adaptáció problémái, amelyről én tartok előadást. E szekcióban 12 korreferá­tum hangzik el. A harmadik szekció témája a gyártás és a gyártmányfejlesztés ergo­nómiai kérdései, amelyről dr. Hódos Tibor, a pszichológiai tudományok kandidátusa tart előadást. E szekcióban 7 kor­referátum lesz. A szekcióülé­sek munkájáról dr. Molnár Imre, az MTESZ ergonómiai bizottságának elnöke tart összefoglalót. — A nemzetközi konferen­cia komoly szervezést kíván, hogyan oldják ezt meg Bu­dapestről? — Valóban sokoldalú Szer­vezési munkát kíván egy ilyen konferencia zökkenő­mentes megszervezése. A bu­dapestiek és a szegediek eb­ben jól együttműködnek, kü­lönösen ftokat tesz a konfe­renciáért dr. Molnár Imre, az MTESZ ergonómiai bi­zottságának elnöke, Frank Tibor az SZVT titkára Du. lin Jenő a Csepel Művek pszichológiai laboratóriumé, nak a vezetője, Kiss György, n Műszaki Egyetem főmun­katársa. a szegediek közül pedig Jcnel Tibor, az SZVT megyei csoportjának elnöke és Sebők Istvánné a csoport vezetőségi tagja. — A sokrétű program, bő­ven ad választási lehetősé­get a konferencia résztvevői­nek. Kérem, hogy mondjon néhány szót saját rióadá­sáról, a munkához való adaptáció problémáiról. Mi a munkához való adaptáció lényege? — Az adaptáció biológiai, szociológiai, valamint pszi­chológiai aspektusokból közelíti meg az emberi visel­kedés, cselekvés létfeltételeit. Az ember bonyolult kapcso­latokat létesit a külvilággal, a számtalan fizikai ingerhal­maz mellett kialakítja önma. gában azokat a cselekvési, magatartási, irányító és iga­zoló, alkalmazkodási funk. ciókat, amelyek a külvilág­hoz, annak élő és élettelen tárgyaihoz, mindenekelőtt azonban a különböző társas kapcsolatokban élő emberek, hez kötik. G. 1­Az 1970-es árvízveszély még olyannyira él emlékeze­tünkben, hogy szinte ma­gunk előtt látjuk a fenyege­tő tragédiát. Közvetlen ve­szélyben volt Tápé is, sze­rencsénkre — megúsztuk szá­razon. Azokban a napokban egy sor házat bontottak le a „töl­tésoldalban", vugy tápalak nyelvén a „mandnjban". Ha most nézünk szét a Tisza so­ri házak helyén, Itt-ott üdü­lőházakat, másutt meg el­hanyagolt, gaztengcrtól Virí­tó telekmaradványokal talá­lunk. A gazdák egy része az „Árvizes telepen" lakik új, modern házban. Mások el­adták a maradék portát, úgysem tudnának vikendez­ni, meg aztán elég volt a „Tisza melletti nincs"-ből. Hiszen a Tisza sörről elköl­töztetettek zömmel szegé­nyebb családok voltak, akik­nek saját erőből soha sem tellett volna új ház építésé­re, modernebb életre. Ma az új életben, kertvárosi kör­nyezetben már nem látszik az egykori „szögenység". A tápai ember és a köztu­dat, egyszerűen „árvizes te­lep" néven ismeri az egyko­ri Ingyenes dűlőn épülő új falurészt. Az új népi név­adás természetes és hosszú nemzedékeken át megőrzi majd 1970 emlékét, éppúgy, mint a korábbi ONCSA-. vagy Töröktelep esetében. A mai, új település ut­cáit járva, alig látni ráérő embert. Mindenki dolgozik. Elsőnek a2 Alkotmány utca 21. alá nyitottam be, ahol Török Mátyás lakik család­jával. Réti tanyájukban ké­ső estig hallgatták a rádiót, mint ahogyan akkor min­denki. Egyik este a 10 órai hírekben közölték, hogy Ma­kó városát kiürítik. Ugyan­azon az éjjelen 11 órakor már Türökéknél ls zörget­tek, pakoljanak, mert. jön & víz... 1971 őszéig a meg­roggyant tanyában laktak, amikorra elkészült — egy szoba lakhatóságig — az új ház az egyre népesedő ár­vizes telepen. Addigra — hogy a rétről áthozandó jó­szágoknak helye legyen — felépítették a gazdasági épü­leteket, hogy a megszokott háztáji gazdálkodást az új helyen is folytatni lehessen. Ma az árvizes telep egyik legszebb háza Törökéké. A családfő ma ls fogatos a téeszben, jól keros. Felesége a gyerekekkel otthon van, emellett a gazdaságot ter­mészetesen 6 vezeti. Anyako­ca szuszog az ólban, 15 apró malacka vergődik a tejért. Néhány süldő és sok ba­romfi futkároz a gazdasági udvaron, a ház körül gon­dozott virágoskert mutatja a háziak szorgalmát. Az új házban már van villanyva­saló, mosógép ls, amikre u réti tanyán gondolni sem lehetett. Mar a zárt telepü­lési környezetet is megszok­ták. hiszen a szomszédok a réti tanyaszomszédok marad­tak. „Jó volt odaát, de nehéz lenne újra megszokni a ta­nyai életet" — mondja Tö­rökné, aki szívesen mutatja a szépen berendezett lakást, u rendezett gazdaságra mu­tató udvart, mely utóbbi el­rendezésében érezni lehet a megszokott tanyai miliőt, melyben gyermekkoruktól él­tek. A Tisza sori házakból — szinte mindenkit megelőzve — Kószó Istvánék telepedtek le az új fundamentomon, me­lyet a tanács jelölt ki ré­szükre. Kezdetben egy desz­kából Összerótt kalyi bábán laktak, majd a régi házuk lebontott és kiszállított anya­gából építettek egy mellékhe­lyiséget. E mellekhelyiségben dolgozgattak Kószóék érke­zésemkor is a gyékényen. Dolgozószoba annak a ne­ve. Nos ilyenre sohasem gondolhatott volna a Kószó család, hiszen Kószó néni ez­előtt tíz esztendővel még a Tisza vizével főzött. „Az új ház a lányomék nevén van. Ők törlesztik a kölcsönt, mi megélünk a nyugdíjból, meg ebből-e" — s a gyékényre mutat. Berta Antalék 1968-ban építettek új házat a Tisza sor 13. szám alatt. Még a kölcsönt törleeztgették, ami­kor jött a veszély. Ma ők is az új telep lakói, a Besz­terce utca 23-ban. messze az üreg Tiszától. „Még ma som tudom azt mondani, hogy ide. ebbe a házba hazajövök" — mondja Piros, aztán elmoso­lyogja, hogy azért mégis­csak jó erre is, csak mo­dernebb az erre való világ. Meg aztán a kedves folyót némileg pótolja az előttük csörgedező csatorna. Lassan benépesül az In­gyenös, ma a település egyik legszebb része. Utcáiban szebbnél szobb házak áll­nak. Probléma is akad, de az mind orvosolható, túlteszik magukat rajta. A kulturált élet feltételeit, lehetőségeit azonban megteremtették, csak élni kell vele. Talán nem so­kat kell várni arra « sem. hogy egy kisebb ABC-áruház felépüljön. Az új telep jö­vője megalapozott, sokat ígér. ifj. Lele József Észak Velencéje ANóva folyó égre tárulko­zó hidjai, a PetropavlovszkiJ erőd légies tornya és a fe­hér éjszakák csak egy kis ré­szét képezik azoknak a ne­vezetességeknek, amelyekkel vendégelt fogadja az északi szovjet város, Leningrád. A Balti-tengerbe ömlő Néva torkolatától nem messze 1703-ban alapította Nagy Pé­ter cár. Pétervér hamarosan mint Európa egyik legszebb városa vált nevezetessé. Sok háza és azok együttese épí­tészeti remekmű. . A második világháború so­rán hatalmas károkat szen­vedett — megközelítőleg 000 ezer lakosát vesztette el —, de Leningrád poraiból újjá­született, Jelenleg több mint 4 millió lakosa van. Világ­szerte mint hatalmas ipari és kereskedelmi központot fsmerik, de múzeumai és könyvtárai — ahol az em­beriség kulturális emlékei­nek ritka példányait őrzik — messze földön öregbítik hírnevét. A világ minden or­szágából érkeznek turisták Leningrádba. (APN — KS> Pá~ztor Ferenc: Véletlenül katona OS. A tánc bolond dolog. Meg akkor is bolond do­log. ha ott a közepén, a majomszigeten egy raj­nyi kibic, akinek semmi sem drága, akik tudják már ennek a próbaházasságnak a meséjét, ök, ott a majomszigeten, csak várnak. Tudják, hogy a többit majd elintézi a zene, no meg a Rúzsa karcsú dereka, szépen ívelt húsos szája, és más. — Te, Rúzsa, kis madárcukor! Ülsz velem egy padra ? — Hogy beszél maga? Meg minek tegez, nem egyeztünk meg! Nem szokás csak úgy tegezni a lányi, ha nem akarja. — Pardon, madamosielle, ez etiketteben nem fair play. Nekem ez kissé van nehéz, mert Szü­lettem Párizsban, hol nem tudtam magyart. De mondja nekem, te, akkor én mondom neked ön, hogy maga. Akkor iszunk egy pertu. Utána mond­hatok neked, hogy vagy nekem cukros madaram. — Nagy dumája van magának, Janó, mond­hatom. hogy nagy betyár. Csak legyen olyan bo­lond lány, aki elhiszi — nevette el a lány a dol­got, anélkül, hogy sejtette volna, minden szava igaz volt a gavallérnak. . — Nem Jano. Zsanó. A lány még jobban mulatott. Eszébe sem ju­tott ebben a mulatságos helyzetben, hogy a tán­cosa életrajzi adatait egyeztesse. Egyszerűbb volt tréfára venni, jót kacagni és kész. Csakhogy eb­ben a lányos kacagásban annyi kihívás volt, hogy az énekes cukorniadúrban már egészen másfajta élőlény kezdett uralkodni. Erezte, hogy pirul, érezte, hogy ennek a lánynak a hernyós harisnyája alatt is táncol minden kis ín. minden kis porcika. Érezte, hogy a verejték akkora gyön­gyökben szaladgál a hátán, mint egy nagyobb­fajta vadkörte. Roham! Előre! — jutott eszébe Kincses, és nyelt egy hatalmasat. Aztán kézen fogta a lányt és leültette a padra. — Rúzsa vagy. Igaz? Az vagy. Nekem meg na­gyon kedves ez a név. Meg minden kedves, ami neked van. Én pedig akarok neked valami olyat mondani, am! van nekem is. meg neked Is na­gyon fontos. Te vagy olyan, amilyen nekem kell egy olyanra... Ott a majomszigeten talán csak érezték, talán csak sejtették, hogy nem lesz sikkes vége, de an. nál látványosabb. Így lett. A zene elhallgatott, csend lett a kocsmában. Csak egy hatalmas csat­tanásra figyeltek a fújtató táncosok. No meg ar­ra, hogy Zsanó nem egészen érzelmesen bandu­kol a majomsziget felé. Senki nem hallotta, mi­ként szólította, hogyan invitálta Zsanó Rúzsát próbaházasságra Azt azonban annál jobban lát­ták. milyen volt a válasz. — Ez mi volt? — kérdezte Zsanó egész testtel. — Tiszeletre méltó mozimester, van szerencsém megállapítani, hogy akárhonnan nézzük a dolgot, ez egy pofon volt. — Segített a megfejtésben egy Tihanyi nevű nyurga katona, akiről még hallunk majd. — Az okát pedig mindössze abban kell keresni, hogy méltóztatott felülni egy olyan os­tobaságnak, amit már ezelőtt háromszáz évvel kivontak a forgalomból. Az Ízlésed nem rossz, csak rosszul közelítetted meg a dolgot. De ne búsulj, majd kárpótoljuk mással. Aznap, másnap, harmadnap nem sikerült sem­miféle kárpótlás. Egész héten nem sikerült sem­miféle kártérítést. Nem megy az olyan gyorsan. Annyit ötért Zsanó, hogy egyszer a faluban rá­kiabáltak. Még nyelvet is nyújtottuk rá. Zsanó sem tudott másképpen válaszolni. Visszabökte a nyelvét, ős tovább rá sem hederített. Az élet persze nem olyan egyszerű, ahogyan egyes regényekben olvashatjuk. Mert az élet bo­nyolult, s ha egyszer valaki elkezd a lejtőn le-, vagy felszaladni, annak nem lehet megállnia, tgy történt Zsanóval ls. De ne magyarázkodjunk. Zsanót olyan anyagból gyúrták, hogy vele min­dig történt, sőt vele mindig történni kellett vala­minek. Példának okáért Ttt álljon a nevezetes busójárás. Mohácson, a délszláv nemzetiség köz­pontjában szokásos. Amolyan álarcosbál, csak­hogy ezt nem valami füstös kocsma négy fala között rendezik, hanem a faluban, az utcán, nagy-nagy nyilvánosság előtt. Ilyenkor minden­ki, aki egy kicsit legénynek, lánynak, vidámnak, élettelinek érzi magát, beáll a színes forgatagba. Beáll, persze, de nem a hétköznapi fizimiskáját viszi, hanem valami mást. Van, aki ördögnek öltözik. Van, aki kecskeálarcot köt. s hozzá hosz­szú szőrű subát ölt. Van, aki torz óriásnak öltö­zik, azzal ijesztgeti a farsangot. Ebből nem lehet kimaradni. Még akkor sere lehet kimaradni, ha valakin olyan tiszteletre mél­tó egyenruha van. mint a Zsanóé. Az a csont­csillag. az az egyetlen csontcsillag még kötelez is egy kicsit. Ha már a hadnagy megy, akkor ö sem maradhat ki. Igaz, ezen az őrsön csak ven­dég, csak átmeneti beosztása van. Neki itt csak az a dolga, hogy filmeket vetítsen, sorra járja az őrsöket, mindenütt csinál mozit, aztán továbbáll. De ha már itt van. ha mar belecsöppent az ün­nepi forgatagba, akkor nem hagyja ki, nem mu­laszt el egy Ilyen kitűnő alkalmat. Al egész város zsongott, hullámzott. A tambú­rák muzsikája megtöltötte a kikötővárost. A Du­na felől sok-sok bámészkodó idegen is eljött, mert igazán színes, látványos mulatság ígérkezett. Hogy mennyire színes? Egy levél is őrzi ennek emlékét: Pierre. a párizsi barát. így értesült: (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom