Délmagyarország, 1973. november (63. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-14 / 266. szám

SZERDA, 1973. NOVEMBER 14. 7 Módszer­tani levél Érdekes, hogy nehany év fcta a tanulók értékelése és osztályozása mennyire vita tárgyú. A pedagógusok, a szülők, a napilapok, de ma­guk a tanulók is sokat fog. lalkoztak ezzel a témával. Hibájául rótták fel, hogy ;,túl nagy szerephez Jutott", az „átlagszámítás mecha­nikus. s nem tükrözi a ta­nulói személyiség sok más pozitív vonását, és csupán a tantárgyi-memoriabeli telje­sítményeket mutatja", hogy az „értékelési és osztályozá­si rendszer nem segíti, ha­nem inkább sújtja a hátrá­nyos helyzetben levő tanuló­kat. mert az értékelésben és osztályozásban túl nagy sze­repet Játszik az otthon vég­zett munka", és igy tovább. 'Összefoglalva a megjegyzé­seket, igy is mondhutjuk a lényegét: „nem ad Igazán hiteles és hűséges képet' a tanulók fejlődéséről — nem eléggé objektív, és nem tel­jesen igazságos!" Nem vé­letlen tehát, hogy az elmúlt ívekben a pedagógia elmé­leti szakemberei, a Művelő­désügyi Minisztérium• ille­tékes szervei lépéseket tet­tek a konfliktusok feloldása, az értékelés és osztályzás „megreformálásáért", Ennek a jegyében szüntette meg például a Rendtartás, a ta­nulmányi átlag kiszámításá­nak a kötelezettsége. S ugyancsak az értékelés és osztályozás korszerűsödését segíti többek közt az Or­szágos Pedagógiai Intézet gondozásában megjelent Módszertani levél. A 30 ol­dal terjedelmű írás ugyan a pedagógusoknak készült, de azért nem árt, ha a szülők is megismerik a lényegét. A Módszertani levél — a szélsőséges véleményekkel ellentétben — a/, ellenőrzés­nek és az értékelésnek nagy szerepet szán. Világosan ki­fejti: nem lehet egyetlen is­kolatípusban sem eredmé­nyesen nevelni az eredmé­nyek és hibák számbavétele, azaz ellenőrzés és értékelése nélkül. Vajon lehet-e eredményes munkát végezni osztályozás nélkül? A Módszertani levél erre a kérdésre így válaszol: „Az osztályozás nem egyet­len formája az értékelésnek, sőt nem Is feltétlen kelléke az értékelésnek ... Minden tanulói teljesítményt lehet, és kell is értékelni, de nem minden teljesítményt lehet és kell osztályozni" — ol­vassuk benne. S mikor „jók" az érdefn­jegyek és az osztályzatok? Akkor, ha beszámítjuk az érdemjegyekbe és az osztály­zatokba a tanulóknak a tantárggyal kapcsolatos va­lamennyi megnyilvánulását: a szóbeli feleleteket, az írásbeli feleleteket, dolgoza­tokat. rajzokat, és minden más egyéb gyakorlati vagy mozgásos teljesítményt. A Módszertani levél tehát az értékelést és osztályozást jelentős tényezőnek tartja a személyiség sokoldalú fej­lesztésében, de indokolt, hogy „ne csak a szorosabb értelemben vett tantárgyi tudást és előhaladást érté­keljük, osztályozzuk, hanem az előbbi felsoroláshoz ha­sonló módon a gyermek va­lamennyi pedagógiai szem­pontból fontos tevékenységét és az ezekben elért fejlődé­sét is." Azt sem árt tudni a szü- I löknek, hogy a Módszertani ! levél felhívja a figyelmet a liberalizmus veszélyeire. „A liberalizmusban megnyilvá­nuló -segítés- nem vezet eredményre — írja —; a ta­nulók a későbbiek során (más iskolába lépés, tovább­tanulás stb. esetén) visszás és csalódást okozó helyzetbe kerülhetnek, és személyisé­gük ls megsérülhet emiatt." Hangsúlyozza azonban a si­kerélmények felkeltésének, a • javítás lehetősége biztosítá­sának a fontosságát, mely­ben nagy szerep jut magá­pajg a szülői háznak is, mert nem egyszer alapja a tanu­lók idegességéből adódó gyenge feleletének már az otthoni szidástól való féle­lem, a gyermek erejét meg­haladó teljesítmény elvárá­sa miatti összeroppanás. Jó. ha azt is tudják a szülők, hogy a pedagógusok különbséget tesznek érdem­jegy és osztályzat között. Az érdemjegyet az egyes felele­tekre, dolgozatokra adja a tanár, tehát visszajelző, in­formatív értékű: az osztály­zat Pedig összefoglaló képet nyújt a tanuló összteljesít­ményéről. Ebbői következik, hogy az év végi osztályzat­ban a tanuló egész évi össz­teljesítménye tükröződik, te­hát nemcsak az év utolsó napjain elért részeredmény, azaz «z év végi „hajrá" eredménye. (A félévi és év végi osztályzat lényegében tiem más, mint a tantervi követelmények egybevetése a tanulók összteljesítményé­vel.) Felvetődik a másik kér­dés: ha az osztályzat jelen­tős tényező a pedagógiában, akkor miért törölték el az átlagosztályzatot? A Módszertani levél erre igy válaszol: „ez az intézke­dés a helyesen értelmezett sokoldalú képességfejlesz­tést akarja szolgálni." Azaz: a tanulmányi átlag megszün­tetése többek között arra irányú] — Idézzük a levél­ből —. hogy az átlag egy­két tizeddel való emelése miatt ne vegyük el az időt, energiát a tanulótól, adjunk lehetőséget neki, hogy ki­emelkedőt produkáljon egy­egy tantárgyban. Arra azon­ban vigyázzunk, hogy mind­ez ne a lazaságot, a mini­mummal való elégedettséget sugalmazza. (Sajnos. szep­tember óta egyre több ilyen minimummal megelégedő tanulóval találkozunk. S erre a szülőknek is fel kell figyelniök, s nem szabad megengedni, hogy a tanulók egyes tantárgyakat. tan­tárgycsoportokat elhanyagol, janak.) Ugyancsak a szülők figyel­mébe ajánljuk azt a megál­lapítást: a tantárgyi teljesít, mény értékelésében az al­kalmazó-gondolkozó ké­pesség növekvő szerepet fog játszani. „Az emlékezeti tu­dás mindenféle tudás biztos alupja, alapvető Ismeretek nélkül nincs gondolkodás sem." Szól a Módszertani levél az írásbeli ellenőrzésről is. Hogy milyen legyen a he. lyes arány a szóbeliség és az írásbeliség között — ezt a jövőnek kell pontosan ki­alakítania, de az már lát­szik, hogy az (rásos ellenőr­zés -ériékelés iránt fokozód­nak az igények. A Módszer­tani levél a legjobb megol­dásnak o tantárgyi feladat­lapok és a tantárgytesztek használatát látja. Mi várható a jövőben? Erre is felel a Módszertani levél. Valószínű: előtérbe kerül az állandó, folyamatos értékelés. (De vannak kísér­letek az osztályozás meg­szüntetésére, a buktatás, az „elégtelen" jegy kiküszöbö­lésére. általában az osztályo­zás szelekciós funkciójának csökkentésére.) Kutatják a tanulók bevonásának a lehe­tőségét az értékelésbe. Kísér­letként néhány gimnázium­ban megszűnt az érdemje­gyek adása, helyette alapos szóbeli és írásos értékelés folyik minden tanulói telje, sítményről. (A hódmezővá­sárhelyi Bethlen Gábor Gimnázium Ilyen irányú kí­sérletéről már be is számol­tunk.) Valószínű nagyobb szerephez jut hazánkban a jövőben „a tanulók leíró Jel­lemzése, a szöveges, a sze­mélyiség egészére vonatko­zó értékelés." A tantervek követelményrendszere is pontosabb alapot nyújt majd a teljesítmények érté­keléséhez. Nagyobb szerep­hez jutnak az objektív mé­rőeszközök, mint például a tantárgytesztek, s a tanulói teljesítmények méréséhez több központilag előállított segédeszköz áll majd a pe­dagógusok rendelkezésére. Bánfalvi József Szüret után - telepítés A pusztomérgesi Rizling Tsz terve Jó híre van a homoki borok­nak. Pusztamérgesen a 900­as évek legelején telepítették az első szőlőket, s már egy évtized múlva az európai piacokon, így Hollandiában, Ausztriában kapós volt a mérgesi rizling. A tájban azóta is ápolgatják, dédelge­tik a gazdák a szőlőt, s a pusztamérgesi Rizling Ter­melőszövetkezet évről évre szép termést takarít be a meglévő szőlőterületről. Az idén a burgonya és a kukorica nem fizetett vala­mi fényesen a Rizling Tsz­ben. A két növényféléből mintegy 1 millió forintos ki­esése lett a gazdakö/.össég­nek. A piros arany, a fűszer­paprika húsz holdon díszlett, és a városi, Szeged környé­ki termelőszövetkezetekkel ellentétben, a pusztamérgesi homokföldeken jól fizetett, holdanként 40—50 mázsa ter­mést takarítottak be a gaz­dák. A szőlő megszüntette azt a kiesést, ami burgonyá­ból és kukoricából érzéke­nyen érintette a kollektívát, hiszen olasz rizlingből, kö­vidinkából és egyéb fehér fajtákból holdanként 50—60 mázsa közötti termésátlagot szüretelhetett a tagság. A gazdag termésnek velejárója, hogy tárolási gondokkal kiizd a falu. A szövetkezet, élve a lehe­tőségekkel, most 80 holdon készíti elő a területet ké­sőbbi telepítésre. Javában tart most a tereprendezés. A tervek szerint a tápanyag­feltöltés után forgatás és te­lepítés a sorrend, amire 1975-ben kerül sor. A táj hírnevét, adottságait kihasz­nálva a pincegazdasággal és a Szegedi Állami Gazdaság­gal együtt egy zárt rendsze­rű. egyszerű társulást akar­nak létrehozni. A tárgyalá­sok már javában folynak, ezek szerint 300 hektáron te­lepítenének korszerű, nagy­üzemi fajtákat, egyelőre csak a pusztamérgesi területen, később más közös gazdasá­gok is csatlakozhatnának. A zárt rendszerben természete­sen gépi művelésre alkal­mas fajtákat „honosítaná­nak" meg, a növényvédelem, a betakarítás ls gépekre len­ne tervezve. 1983—1984-re fordulnak termőre a társulás telepítései. A tanulmányi ^S?/ szerződésről G. F.-né olvasónk fia szak­középiskolában tanul. Az egyik vállalat fiával tanul­mányi szerződést szeretne kötni azzal a feltétellel, hogy az iskola befejezése után a vállalatnál kell dolgoznia. Nehéz anyagi helyzetben vannak, ezért szeretnék a szerződést megkötni. Kéri: írjuk meg, a jogszabály mi­lyen előnyöket, illetve köte­lezettségekel ír elő. A vállalatok a továbbtanu­ló fiatalokkal tanulmányi szerződést köthetnek, s en­nek alapján számukra ösz­töndíjat folyósíthatnak. Az ösztöndíj célja egyrészt az, hogy biztosítsák a nehezen Ritka „fogás f v 350 millió éve élt hala­kat „fogtak ki" a Balti-ten­ger akkori medrének vissza­maradt fenekéről észt pan­teológusok. A leletet egy Lettországba indított expe­díciójuk során, egy anyag­bányában találták Mint kiderült, az agyagréteg alatt devon-kori élőlények egész serege maradt fenn sértetle­nül. A puha agyagos talaj jól konzerválta a harcsákra em­lékeztető páncélos halakat, és ellenségeiket, a fél méte­resre ls megnőtt tüskés ha­lakat (APN—KS) betölthető munkahelyek szak­ember-utánpótlását, más­részt, hogy segítsék a kis jövedelmű szülők tehetséges gyermekeinek továbbtanulá­sát. A társadalmi tanulmányi szerződés alapján folyósít­ható ösztöndíj összege kö­zépiskolai tanulmányok ese­tén havi 250 forinttól 450 forintig terjedhet. A közép­fokú oktatási Intézmények tanulói közül gimnáziumi, szakközépiskolai, illetve tech­nikumi tanulóval azonban csak abban az esetben lehet tunulmányi szerződést kötni, ha a tanuló családjában az egy főre jutó havi jövede­lem az 1300 forintot nem ha­ladja meg, és a tanulmányi átlageredménye a hármasnál nem alacsonyabb. A felsőok­tatási intézményben folyta­tandó tanulmányok esetén az ösztöndíj összege attól függ, hogy az ösztöndíjas a szerző­désben budapesti vagy vidéki munkahely elfoglalására vál­lal-e kötelezettséget. Ha az ösztöndíjas vidéki munka­hely betöltésére vállal köte­lezettséget, az ösztöndíj ösz­szege 400 forinttól 700 forin­tig terjedhet, budapesti mun­kahely esetén pedig havon­ként legfeljebb 300 forint le­het. A szerződést írásban kell megkötni, s meg kell benne határozni az ösztöndíj ösz­szegét, folyósításának kez­dő és végső időpontját, s azt ls. hogy az ösztöndíjas u képzettségének megszerzése után hol, mikor, milyen munkaterületen és munka­körben köteles munkába lépni. Továbbá azt is. hogv mennyi időn át köteles ott dolgozni, s végül a vállalatot terhelő alkalmazásba vételi kötelezettségeket. A munkaviszony kötelező időtartamába a sorkatonai szolgálat, valamint a gyer­mekgondozási segély folyó­sításának Ideje nem számít­ható bele. csak ha a felek ennek teljes vagy részleges beszámítására külön meg­állapodást kötöttek. Az ösztöndíjai: a tanév tíz hónapjára folyósítják, dc ezen túlmenően Jár az ösz­töndíj a tantervben előírt szakmai gyakorlat Idejére is. A tanulmányi szerződés az oktatási intézmény vezető­jének jóváhagyása nélkül nem érvényes. A jóváha­gyást rá kell vezetni a szer­ződés példányaira. Dr. V. M. Pásztor Ferenc: Véletlenül katona 47. A színhely elkészült. Két nagy asztalt tol­tak össze. Áz volt a dobogó. A zsűri tagjai az asztal lapjával párhuzamosan helyezkedtek el. Még zenét is alkalmaztak a nagyszerű be­mutatóhoz. A lovász kezelte a rádiót. Szigo­rúan a lelkére kötötték, hogy legyen óvatos. Ha valahonnan szöveg jön, akkor sebesen ko­torásszon tovább az éterben, mindaddig, amíg csak újból zene nem jön. Még azt ls kijelen­tette a /.süri. hogy az asztal tetején óvatosan közlekedjenek a versenyzők, mert az asztal­lap billen, s .testi épségéért mindenki saját­maga felelős. Megkezdődött a verseny. Először a zsűri el­nöke kihirdette: — Egyes számú versenyző Borda Kálmán határőr. Magasság: 174. Mellbőség százhúsz. De­rékban: 78. Tessék felvonulni. Borda Kálmán géppuskás. Tekintettel a szak­mája nehézségi fokára, kissé trampli, enyhén csámpás, járása mackós, mint a hajórakodóknak. Súlya is tetemes. Ezért némi nehézséggel mászott fel az asztalra. Ebben a hosszú molinó alsó is akadályozta, mivelhogy a rövidet, amiben sikke­sebb jett volna, beadta mosásra. Azért végigbal­lagta a két asztallapot. Mellét kidagasztotta. Méghozzá annyira, hogy a homlokán ceruzányi erek dagadtak. Karizmait megfeszítette, minek következtében olyan szoborszerű volt, mint va­lami görög vázakép. Középen pajkos pukedllt akart csinálni, vesztére, mert éppen olt állt ki egy nagy szeg az asztallapból, s mikor a nagy izommunkától valamennyire érzéketlen nagyláb­ujját odaverte volna a deszkához, arcán már előkészített egy Mister Európa-mosolyt. A mo­solyból mindössze egy üvöltés lett, nyomában ki­sebb vérfoltok jelentek meg az asztalon. A ver­senyt néhány percre felfüggesztették. Rózsa pó­lyát rakott Borda nagylábujjára, a megjegyzés rovatba azonnal odaírta, hogy esélyes a vigasz­díjra, mert versenyzés közben a rendezőség ha­nyagsága következtében diszkvallfikálódott. A következő versenyző Bálványi volt. Napó­leoni pózt választott. Méltóságteljesen vonult el a dobogón. A rádióból csak szünetjel hangzott, de ez elég stílulosan. Sajnos, itt is mahlőr zavar­ta a nyugodt versenyt, Amikor a zsűri elé ért, először is ég felé emelte volna büszkén tartott képét. Sajnos, belelógott a versenypályába a légyfogó. Ráragadt a hajára, aztán leesett. Mel­lének dús szőrét is ragacsossá tette. A zsűri ká­romkodott, Bálványi megadással továbbvonult, mert az egész marhaságot ő találta ki. Azért pontozták, mert neki 122 volt a mellbősége, és a magassága is 179-re rúgott. A zsűri elnöke elemében volt1. Izgalmában rá­gyújtott egy cigarettára, úgy várta a következő versenyzőt. Ez is elfogódott volt egy kissé. Neki fúvósokat fogott ki a zenész. Ügy találta, hogy haj­lékony, kissé meggörbedi hátú alakjának legmeg­felelőbb lesz, ha díszmenetszerűen rakja a lábát, tekintetét öntudatosan előreszegezi, mellét neki­feszíti, karjait leszorítja, hogy a bő szárú gatya ne teremtsen esetleges zavaró körülményt. Így ls tett. Négy-öt lépésig egészen impozáns volt. A zsürl elnöke már írni akarta, hogy ez igen, ez benne lesz majd a döntőben. Előbb azonban tapsolni akart, erre az időre az asztalra tette a cigarettát. A yersenyző a hatodik lépésnél tar* tott. Pont ekkor kellett odatenni azt a Kossu­thot? Nagy lábával a parázsba taposott. Akár mozdulatművészetből ls pontozhatta volna a tiszteletre méltó zsürl. Olyan békaugrásokkal, pörgő fordulókkal hagyta el a dobogót, hogy a vigaszdíj szertegurult. Ismét technikai szünetet kellett tartani, amíg a zsürl tagjai és a lovász összeszedik a dobozokat. Rózsa kevéske büdös olajat tett a versenyző talpára A verseny foly­tatódolt. Rózsa fennhangon olvasta a zsűri feljegyzését: A következő versenyző Tóth János. Művészne­vén Zsanó. Mellbőség kereken száz, Derékbőség kilencven. Kissé teltkarcsú. Magassága 172, lá­bai lovasságiak. Szőrzete kissé dúsabb, fekete és némileg rendezetlen. Tessék felvonulni. Zene... A rádió recsegett, majd a Lányok-asszonyok közismert szignálja csendült. Erre már Zsanó is felperdült a deszkára. Kiállása egészen mutatós volt. A molinó alsó köré egy úttörőnyakkendőt is kötött, méghozzá kalózosan. Bizonyára a ke­rítésről vette kölcsön, ahová a szolgálatvezető felesége száradni terítette a gyerekek ruháit. Fe­jére rohamsisakot is tett, hogy azért katonai jel­lege is legyen a bemutatónak. Mozgása azon­ban teljesen civiles. mondhatni frivol. Mintha csak a Moulln Rouge apacsától leste volna el. Lejtett, himbálta alsó testét. A hintázó mozgás pedig nőtt is tekintettel arra, hogy minden ruha­darabjához illően ez is kétszerese volt termete méreteinek. A zsűri tagjait elragadtatta, hogy nemcsak alakjának előnyeit hangsúlyozta elvo­nulásával, hanem kezével is olyan mozdulatokat tett, amelyek teljesen betöltötték a teret, a kö­zönség soraiban pedig felkeltették a hangos tet­szésnyilvánítás első jeleit. Némelyek hahotáztak, volt aki a térdét csapkodta, volt aki egyszerűen végigdobta magát a padon, és jajgatott. Zsanó nem zavartatta magút. Száját összecsücsörítette két kisujját eltartotta a többi ujjaitól, lábfejét pedig olyan kecsesen emelgette, mint egy idomí­tott telivér a Fővárosi Nagycirkuszban, magas­iskola közben. {Folytatjuk.), j t

Next

/
Oldalképek
Tartalom