Délmagyarország, 1973. november (63. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-01 / 256. szám

1 CSÜTÖRTÖK, 1973. NOVEMBER L Meghalt Katona András Tegnap, szerdán Szegeden 79 éves korában meghalt Katona András elvtárs, a Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetettje, a munkásmozgalom régi szegedi harcosa. Katona András 1894-ben született Szegeden. Szobafestő szakmát tanult, segédként dolgozott. A munkásmozgalomba 1919-ben kapcsolódott be, s ebben az esztendőben lépett be a pártba. A Tanácsköztársaság idején a direktórium Szegeden a Munkás Biztosító Pénztárhoz osztotta be. Amikor a direktórium a francia megszállás miatt kivonult a városból Alsóközpontra, a helyi, tanyai közigazgatás helyettes vezetőjének tette meg Katona Andrást, aki egyúttal párttitkári és panaszbírói feladatokat is ellátott a Tanácsköztársaság bukásáig. Ezután, szeptember l-én letartóztatták, s két évig ítélet nélkül a Csillag-börtönben tartották fogva. Kiszabadulása után — a rendőri felügyelet ellenére —- ismét bekapcsolódott a mozgalomba, részt vett sztrájkok szervezésében, s vezetőségi tagja lett a Szobafestők és Mázolók Szakszervezeti Csoportjának. 1928-ban a baloldali kisiparosok csoportjának alelnöke, majd a festő kisiparosok szakosztályának elnöke. 1944. áprilisában internálták. A felszabadulás urán azonnal bekapcsolódott a párt szervező munkájába, s a kisiparosok szegedi testületének elnökeként, 1956-ban karhutalmistaként teljesített szolgálatot, innen ment nyugdíjba. 1957-től különböző választott párttisztségekel töltött be, s haláláig a városi pártbizottság tagja volt. Katona Andrást tevékenységéért 1957-ben MunkásParaszt Hatalomért Emlékeremmel, valamint Magyar Partizán Emlékéremmel, 1059-ben a Magyar Tanácsköztársaság Emlékéremmel, 1964-ben a Munka Érdemrend ezüst fokozatával, 1967ben a Szocialista Hazáért Érdemrenddel, 1969-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával, 1970-ben a Felszabadulási Jubileumi Emlékéremmel tüntették ki. Az MSZMP Szeged városi bizottsága * Katona András temetésének időpontját holnapi, pénteki lapunkban közöljük. Diákok helyiállása A mezőgazdaság — a fejlődő gépesítés ellenére — még hosszú ideig szorul a dolgos kezekre. A legtöbb gyümölcsöt, elsősorban a szőlőt, de a különböző zöldségféléket és a fűszerpaprikát túlnyomó részt a hagyományos módon szedik. Az őszi betakarítás hajrájában nélkülözhetetlen a diákok segítsége. Az idén — becslések szerint — csaknem tízezer Csongrád megyei egyetemi és főiskolai hallgató, közép- és általános iskolás tanuló vett részt a nagy munkában, napokon át. Jól dolgoztak, és többségükben dicséretesen helytálltak, sokuk számára szokatlan és nem könnyű feladatot vállalva, teljesítve. Tapasztalhatták, hogy nem kirándulás csupán a szüret, inkább kemény munka, s akik megismerkedtek vele, jobban tudják becsülni ezentúl s termést és a termelőt. Több iskola már évek óta azonos mezőgazdasági üzemmel tart kapcsolatot, és általános tapasztalat, hogy köztük egészséges, példás az együttműködés. Tanműhely az i Tudományos program Cél a minőségi gabonatermesztés Közhasználatú kifejezéssel szólva az utca emberét is közvetlenül érintő téma szerepelt tegnap délelőtt Újszegeden^ a Gabonatermesztési Kutatóintézet tudományos tanácsülésén. Az intézet kutatókollektívája hároméves munkaprogramot dolgozott ki a minőségi gabonatermesztés segítésére. S mint dr. Szániel Imre igazgató mondotta — a vitaindító előadást is ő tartotta —, a program végrehajtása ezzel a tudományos tanácsüléssel tulajdonképpen hivatalosan is megkezdődött Miért fontos ez? Azért, mert az ország szántóterületének 55,3 százalékát lefoglaló búza- és kukoricatermesztés fejlesztésének homlokterében mostanáig csak a mennyiségi hozamok növelése bírt döntő jelentőséggel. Az az igen előkelő hely azonban, melyet mostanára e két fontos gabonanövény termesztésében a nemzetközi ranglistán elfoglalhattunk, a minőség erőteljesebb javítására kötelez bennünket. Magyarán szólva a hazai népélelmezés igényeit a jövőben jobb, táplálóbb kenyérrel és másféle fehérárukkal kell kielégíteni. Erre a sütőipar csak akkor lehet képes, ha ellenőrzötten jobb minőségű búzát kaphat a mezőgazdaságtól. Továbbá fontos a téma azért is, mert ismét búza- és kukoricaexportáló ország lettünk. S a jövőben — különösen dekonjunktúrák idején — kommersz minőségű áruk értékesítésére szűkülnek a lehetőségek. Jó árat, elsőbbséget a külkereskedelemben csak a bizonyítottan magas táplálóértékű termények élvezhetnek. A növénynemesítők mellett e program keretében szóhoz jutnak most az ökonomusok is. Tisztázni fogják a következő években, hogy az ország különböző területein — adott éghajlati és termeléstechnológiai viszonyok mellett — milyen minőségi különbségek fordulnak elő a búza és a kukorica esetében. Folyamatosan kialakítlák a köztermesztés infrastruktúráit. E célból három kategóriába sorolták az ország termőterületeit: gabonatermesztésre alkalmas, közenesen alkalmas és kevésbé alkalmas körzetekre. Ezekből évente egyenként 25, illetve 50 helyről gyűjtenek be termésmintákat minőségelemző laboratóriumi vizsgálatra. Búzából öt élvonalbeli fajtát, kukoricából öt FAO-csoportból csoportonként 6—7 hibridet vizsgálnak. Tájkörzetenként ellenőrzik a nemzetközi OPAQE-programban szereplő nagy fehérje-, illetve lisintartalmú kukoricákat is. A vizsgálatoknak több stádiuma lesz. Elvégzik a tudományos ellenőrzéseket az érések időpontjában, majd a betakarítás után, végül a raktározás alatt, illetve felhasználás előtt, különös figyelemmel a gombakártevőkre és toxikus elváltozásokra. A nyert adatok jó útbaigazítást adnak majd a tárolás mai nagy problémáinak megoldására is. Amint a vitából kitűnt, ez az országos jelentőségű tqdományos program több tekintetben túlhaladja az intézet mai lehetőségeit. A szűkös laboratóriumi kapacitás miatt sem tud ezzel egyedül megbirkózni. Elsősorban a MÉM és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, valamint más laboratóriumok külső segítségét várják. Csépi József Szegeden, a Dél-magyarországi Építő Vállalat közponi.i telephelyén elkészült egy tanműhely szakmunkástanulók számára. A körülbelül nyolcmillió forint értékű üzemben a leendő szakemberek gyakorlati oktatása folyik. Érdemes közelebbről is megtekinteni a tanműhely csarnokait, szót váltani az ifjakkal és nevelőikkel. A dicsérő elismerés közben viszsza lehet tekinteni a tegnapi állapotokra. elgondolkodni egy pillanatra szakmunkásképzésünk helyzetén. Az ismert mondóka analógiájából kiindulva, így is fogalmazhatunk: ..Mutasd meg, hol és milyen körülmények között neveled a jövő mesterembereit. megmondom, milyen a vállalatod." AZ ELSŐ LÉPÉSEK Bányászrekord A magyar szénbányászatban eddig példa nélkül álló kimagasló termelési eredményt jegyeztek fel szerdán, tegnap, a Thorez külfejtéseá bányaüzemben: a visontai bányászok kora reggel bejelentették, hogy felszínre hozták az idei ötmilliomodik tonna szenet. Ilyen, magas termelési teljesítményt hazánkban még egyetlen bánya sem ért el tíz hónap alatt. (MTI) Ifjúságvédelmi albizottság ülése Ópusztaszer, Szatymaz és Üjszentiván gyermek- és ifjúságvédelmi albizottságának elnökei tájékoztatták tegnap, szerdán délelőtt Szegeden a járási munkabizottság tagjait a községükben végzett, feladatukkal összefüggő munkáról. A beszámolók sorra igazolták, hogy a pártfogói rendszer beváltja a hozzá fűzött reményeket — legtöbbször pedagógusokat, termelőszövetkezeti nőbizottsági tagokat és egészségügyi dolgozókat kérnek föl erre a munkára —, sokat fáradoznak a veszélyeztetett környezetben élő gyermekek. egészséges nevelése érdekében, és a veszélyt jelentő környezet problémáinak megoldásában. A védőnők tevékenysége külön elismerést érdemel, sok esetben ők értesülnek leghamarabb a családi körülmények rossz irányba váltásáról, és tanácsaikkal, indokolt esetben határozott intézkedésükkel elejét tudják venni sokszor annak, hogy a kedvezőtlen környezet veszélyessé fajuljon. A DÉLÉP kebelében több. mint húsz esztendeje foglalkoznak szakmunkások képzésével. Az igaz, hogy eleinte csak kőműveseket és ácsokat neveltek, de akkoriban sokkal egyszerűbb volt az építőipar technikája és technológiája. Manapság egyre kevesebb kőművesre van szükség, annál több különféle szakiparosra. Amióta házgyár is van Szegeden, egyszerűsödött az épületeknél szükséges építőmesteri tevékenység. Két hét alatt tető alá kerül a tízemeletes lakóház is. Tíz-tizenöt panelszerelő illeszti össze az előregyártott elemeket. S aztán hosszú hónapok, néha , egész esztendő is eltelik, mire átadják a lakások kulcsait. A panelszerelők után egfisz munkáshadseregre van szükség. hogy minden a helyére kerüljön: a viPanyve'eték. a víz, a gáz, a csemne, tapéta. az ajtó. a padlószőnyeg, a gáztűzhely, radiátor, a tévéantenna. a kaputelefon, a függönytartó... és még ki tudja mi mindenre van szükség egy modern lakóházban. De hol vannak ezek a szakemberek? Ott vannak az építkezéseken, csak az a baj, hogy tíz ember nem tudja elvégezni húsznak a feladatát. Több szakmunkásra volna szükség. De egyre kevesebb van belőlük. A DÉLÉP igazga'ó•ja. Sípos Mihály adatokat sorol: öt évvel ezelőtt még 650 fiatalember tanult valamilyen mesterséget vállalatuknál. Most tizenöt szakmában körülbelül 430 fő ismerkedik mestersége fortélyaival. Hiába kérik a szegedi szakmunkásképző intézeteket, hogy számukra legalább 340 fiatalt „iskolázzanak be", a válasz; csak a felét tudják teljesíteni. Az iskoláknak is megszabott kereteket állít fel a minisztérium. De a szakmunkásképző intézet igazgatója, Hofgesang Péter is panaszkodik: a vállalatok körülbelül 4000 tanulót igényelnek Szegeden, de az általános iskolákat évente legfeljebb 1500 fiatal hagyja el. S még eztán jön a demográfiai hullám mélypontja, hiszen az ötödikesek létszáma a szegedi általános iskolákban 1450 fő, s legfeljebb nyolc év múlva javul a helyzet, mivel az első osztályba már 1890 kisgyermeket írattak be. A környező falvakból sem áramlik mér úev az ifiúság a város felé. mint korábban. GAnesít°"ek a téeK'ek. korszerű te-hojkával találkoznak a falusi fiatalok is. nemzedék utánpótlásának nevelésére, mint a Dél-magyarországi Építő Vállalat. A tegnap átadott tanműMODERN MŰHELYEK Tízéves gyár Az idén tízéves az Oros- adják át az évtizedes munházi Üveggyár. November kásságot igazoló emlékpla.„,,,, ... . kettet. Termékbemutatót is első heteben üzemrészen- rendeznek> s megnyitják a ként emlékeztek meg az év- SZOcialista brigádok fejlődéfordulóról: 232 dolgozónak sét szemléltető kiállítást. A kiveMAGASABB zető utat FOKON kizárólag a korszerűsítéssel lehet megtalálni. A korszerűsítés mindenre értendő. elvonatkoztatva még az emberre is. A modern gépeket csak jól képzett emberek irányíthatják, s a magasabban kvalifikált szakember munkájának hatékonysága jelentősen felülmúlja az alacsonyabb képzettségű emberét. Magas színvonalon képezni viszont csak színvonalas körülmények között lehet. Az egyik szakoktató mondja: — Sufnikban, korszerűtlen gépek között, amelyeket már kidobtak a műhelyekből, nem lehet szakmunkásokat nevelni. Ha a fiatalok igénytelenséget, nívótlanságot tapasztalnak a szakoktatás idején, olyanok lesznek később maguk is leendő munkahelyeiken. A DÉLÉP igazán megtette kötelességét, hogy magasabb szintre emelkedjék a vállalat és a 600-as számú szakmunkásképző intézetben folyó oktató és nevelő munka. Körülbelül nyolcmillió forintot áldozott az építőipari közösség arra az új tanműhelyre, amelyet tegnap, szerdán adtak át ünnepélyes keretek között rendeltetésének. A Munkaügyi Minisztérium is segített 750 ezer forinttal, amely összegből berendezéseket, szemléltetőeszközöket vásároltak. A vállalat egyéb utat és módot is keres, de sok vonatkozásban talált is arra, hogy támogassa, segítse a szakmunkások nevelését. A tízemeletes munkásszállodának egyik szárnyában szobákat adtak a tanulóknak, hogy enyhítsenek a szűkös kollégiumi helyzeten. A másik szárnyon egv egész szintet elfoglal a szakmunkásképző és továbbkéoző tanfolyam. Tantermek, szertárak. kabinetek állnak a tanulni és továbbtanulni szándékozó munkások rendelkezésére. Nemcsak Szegeden, de az országban is kevés vállalat mondhatja el. hogy ennyit áldoz a szakmunkások képzésére, a munkáshely a Dorozsmai úti központi telep belső uvarában épült fel. Az utcán jövőmenő emberek nem is láthatják. úgy elbúvik a sok épületlablrintus között. Pedig akár közszemlére is tehetnék, hiszen oly mutatós, modern vonalú és korszerű épület. A nagyobbik teremben szerkezetlakatosok gyakorolnak. Reszelnek, köszörülnek, fűrészelnek, hegesztenek. Mindenki hasznos munkát végez, hiszen ajtók és ablakok kereteit készítik a tanulók. Talán lassabban haladnak, mint a felnőttek, de igen szép munkát végeznek mestereik irányításával, s ha akad is majd olyan ablakkeret, amelyet nem lehet felhasználni az építkezéseknél, de hát ez az élet rendje. majd sikerül a második vagy a harmadik, s mire eltelik a három esztendő, a tanulóidő, akkorra minden rendben lesz. Az egyik satupadban Szanka János másodéves fémszerkezeti lakatostanuló reszelget háromszög alakú lemezeket. Nem lelkesedik ugyan érte, azt mondja, nem a legáhítottabb vágya a mesternek, hogy lemezt reszelgessen, de hozzátartozik a munkához az is. Különben alsóvárosi fiú, édesapja is lakatos a DÉLÉP-nél. A másik teremben hegesztők kis lemezkéket „varrogatnak", a következő két terem a villanyszerelök birodalma. Igazán látványos és korszerű minden. A gyakorló falakon a legbonyolultabb rendszereket is megismerhetik a fiatalok. Vági Ferenc harmadéves tanuló egy lapocskára csavarokat, biztosítékaljakat és más szerelvényeket rögzít. Azt mondja, hogy az újszegedi lakóházakhoz készül, a lépcsőház automata világításkapcsoló, ja lesz. Öt barátja csalogatta erre a szakmára, de már kisgyerek korában is szeretett „bütykölni". Az igényességgel kezd. tük, fejezzük is be azzal. A leendő szakember a tanműhelyben találkozik életében először az általa választott „iparral". Benyomásait egy életen át megőrzi, s első tapasztalatai meghatározóak lesznek hosszú időre. Ezért is nagyon lényeges, milyen a tanműhely. A fiúk így válaszolgattak: — Hát igen. ez már valami. Ez már valóban valami, s minden bizonnyal azok a fiatalok, a holnap mesterei, akik ilven tanműhelyben ismerik meg mesterségüket. később is magasabbra tartják a mércét szakmájukban, megkövetelik a korszerű üzemet, a moder berendezéseket. Gazdagh Istvár