Délmagyarország, 1973. október (63. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-14 / 241. szám

VASÁRNAP, 1973. OKTÓBER 14. Hármas kép Puccini-bemutató a színházban Tudott dolog, hogy művé­szetben a századfordulók nem határolnak el korszako­kat. Puccini két párizsi ope­rája, a Bohémélet és A kö­peny viszont úgy datálható a 19. század végére és a 20. elejére, hogy világokat vá­laszt el egymástól. Igaz. a bohémek Párizsát Milánóból látta. A köpeny zsákolóinak nyomasztó sorsáról, a Szaj­na-partjának kisemmizett esőlakóiról a helyszínen szerzett információkat, egy rémdrámából. Nem csoda, ha a kor párizsi közönsége, mely szívesep elfogadta ön­magát a Bohémélet színpa­dán, csak hosszú évtizedek­kel később mutatott hajlan­dóságot, hogy belenézzen a másik tükörbe, ahonnan a szennyes viz hozta az üzene­tet. A háztetők zsongító lám­pásromarltikáját még idézi távolból, a pénteki előadás látványos díszletképe: elől a téma új metaforája, az ope­rában először felhangzó, pro­letárpanasz színtere, a viz. Innen sóvárog a városi élet­forma után Georgette, mert „a viz hátán nem lehet él­ni", s ebből a vágyból virág­zik ki fülledt éjszakán, nyo­masztó balsejtelmekkel a tragikus szerelem. A köpeny látszólag arról szól, hogy Marcel és Georgette elfá­radt házasságába, francia mintára, belép egy harma­dik: valójában a város utá­ni nosztalgia egyetlen képbe sűrített drámája. A szere­lemben megnyilatkozó váro­si ingert., formára találó ér­zést, az elvágyódást fejezi ki borzasztó gyönyörűséggel Puccini muzsikája, melynek jellemzésére Nádasdy Kál­mán oly találóan mondta egyszer, ez a zene nem áb­rázol, ez a zene: van. Sán­dor Lajos remekül megkom­ponált színpadán néhány másodpercre kimerevített képpel indul az előadás, a hajótest lejárójából, a híd feljárójáról Horváth Zoltán rendező mozgatja a darab lumpenjeit, akiket Bata Ibolya ezúttal vasaltabbra, elegánsabbra öltöztetett — mindenesetre a színpad ügyesen szerkesztett, látta­(6, hangulatot ad. Sok jót lehetne felsorakoztatni az előadásról, Vaszy Viktor ki­dolgozott zenei produkcióval ajándékozta meg a hálás publikumot, remek karakte­rek villannak fel (Turján Vilma, Sinkó György, Var­gha Róbert, Réti Csaba, Sztanics Ibolya, Tamás End­re), a legszebb megoldások szerencsésen találkoztak a mű csúcspontjaival, Geor­getté és Henri, illetve az asszony és a hajós kettősé­ben. Karikó Teréz izgalmas és izgató Georgettéje, Littay Gyula szikár Marcelje zenei­leg is elsőrangú, átgondolt alakítások. Juhász József pe­dig, akinek tehetsége Szin­te szemünk láttára bonta­kozott ki néhány gyors esz­tendő alatt, Henrivel eddigi legjobb teljesítményéhez ér­kezett. A köpeny bővérű, lázas muzsikája után az Angeli­ca nővér sápadt apácáihoz éppen az az élményanyag hiányozhatott Puccininek, amelyet. Didier Gold rém­drámája párizsi színpadról, de az eleven élet is kínált. A nővérek közé maga is in­kább a sötétruhás herceg­asszonnyal- érkezett, aki ke­veset tölt a zárdaudvaron, csak éppen a „tragikumot hozza be". A gyermekét el­vesztett, kétségeiben, szen­vedéseiben magára hagyott nőt a világiak álszent erköl­csei képmutatóan száműzik a szentek közé — a nő belső drámáját finom színekkel, a lélekharang leheletcsöndjé­vel komnonálta Puccini. Harmatii Éva megéli ezt a belső drámát, eszközei kife­jezőek. egyszerűek, ponto­saié Turján Vilma herceg­asszonya méltóságteljes, tar­tásos, Sándor Lajos díszlet­képe ismét remek, hangulati asszociációkat sugall. A két tragédiát reneszánsz humorban oldja fel Gianni As autóalkatrész­ellátás gondjai Tervezik az új áruházat Hernádi Oszkár felvétele Littay Gyula (Marcel) és Juhász József (Henri) A kö­peny gyilkossági jelenetében Schicchi. Maga Gianni is el­mondja a záróképben, Dante Isteni színjátéké nak ronda­bugyraiból támasztotta fel Puccini képzelete, hogy vir­gonc alakja körül megfür­desse a 14. századi Firenze örökségvadászait Ha A kö­peny főszereplője Párizs, a Gianni Schicchié Firenze, amelynek pompájáról, szel­lemi és anyagi bőségéről oly Gregor József sincs híján a humornak, de Bata Ibolya találó jelmezeiben nem lehet panasz a többiekre sem. Kü­lön kell viszont szólni a Hármas kép pénteki pre­mierjének néhány felfedezé­séről, Vaszy Viktor örven­detes rendszerességgel gon­doskodik ilyesmiről. Gortva Irén erőteljes altja két sze­repben is föltűnt, meglepő szárnyalóan énekel Rinuc- érettségével, formálókészsé­cióként Réti Csaba; pécsi gével, zenei biztonságával, évei után jó volt viszonthal- Lauretta áriájával pedig Bá­lani Szegeden. Horváth Zol- Unt Ilona szép szopránja tán ötletes rendezése, Sán- tette le névjegyét a szegedi dor Lajos okosah részlete- Operában. zett színpada fesztelen ko­médiát teremtett, ide toppan be Cyrano-orral Gianni: A Hármas kép pénteki be­mutatója után kedden má­Gyimesi Kálmán, hogy ismét bebizonyítsa, buffo szerep­körben nehéz nála ideálisab­bat találni. Partnerei közül a közönség Puccini egyfel­vonásosait. Nikolényi István Ipartörténeti emlék a kékfestő műhely Nincs követője az öreg mesternek A hímzéséről világhírű őrzött meg az idős mester, Matyóföld „fővárosában", de már csak alig százat hasz­Mezőkövesden dolgozik nálnak belőle. A kékfestőt. Észak-Magyarország utolsó amely egykor a dél-borsodi kékfestő mestere, Füzeskúti és a bükkaljai falvak asszo­József. Kereken fél évszáza- nyainak kedvelt viselete volt, da vette át a műhelyt édes- ma már ruházkodásra nem apjától, s azóta folytatja használják. Annál inkább mesterségét.. A műhely már keresik lakásdíszítésre, asz­a múlt században is műkő- tali garnitúrának. Sokkal ke­dött, s valóságos ipartörté- lendőbb a vászon, amelyet neti emlék. Több generációs százéves díszítéssel „mintáz­használta a töldgyfából bár- nak be". Ezeket szívesen vá­dolt, nyolcvan méter hosszú hatalmas mángorlót, amelyet több mint száz mázsa súly­lyal terhelnek, hogy simára „vasalja" az anyagot. Több mint egy évszázada műkö­dik a „nasinát" is, amely a mintákat nyomja az anyagra. A kékfestő anyagok techno­lógiája szinte semmit sem változott, ugyanúgy készítik, mint kétszáz éve. Az anya­got kör alakú, úgynevezett „csillagráfra" aggatják fel, majd egész nap a földbe süllyesztett kádakba, az úgy­nevezett „kipákban" indigó­lébe süllyesztik, majd a min­tákat nyomják rá. A körtefából készített, réz­szögekkel kivert mintázóla­pokból csaknem négyszázat sárolják, úgyhogy munkája van az idős mesternek, de követője már nincs, mert évek óta senki sem válasz­totta a fiatalok közül ezt a pályát. Ma már nemcsak az autó­tulajdonosok, vagy a gépko­csikat használó vállalatok szakemberei előtt közismert az alkatrészellátás gondja. A hazai motorizáció fejlődésé­vel, a gépjármúprogrammal az alkatrészellátás baja is a közvélemény érdeklődésének központjába került. Szegeden talán még inkább, mint Bu­dapesten, vagy a többi nagy­városban, mert itt aligha­nem országosan a legrosz­szabb a helyzet. Panaszos levelek tényei, vagy az úton-útfélen hallott történetek ugyan még nem adnának erről bizonyságot, a Szegeden működő két AU­TÓKER-üzlet körülményei azonban hitelt érdemlő vá­laszokkal szolgálnak. A Le­nin körúton található AUTÓ­KER-bolt általában a na­gyobb kategóriájú tehergép­kocsik, közepes teherbírású autók alkatrészellátását biz­tosítaná. Csak elvileg képes erre a feladatra, mert az üzlet messze elmarad az igé­nyek mögött. Katona Zoltán boltvezető szomorúan mutat­ja az aládúcolt épületszerke­zetet, az agyonzsúfolt, a kö­vetelményekhez képest mini­atűr raktárt. Az üzlet tíz év óta lényegében semmit nem változott, annak idején mint­egy 13 milliós forgalmat bo­nyolított le. Ma, ugyanolyan felszereltséggel, illetve hely­lyel, 60 milliós forgalommal birkózik: 300 négyzetméteres összterületen azonban már a legszükségesebb választékot is alig képesek biztosítani. A számunkra kínálható 10 ezer­féle alkatrész közül talán 2 ezer 500-at raktározhatnak. Nem csoda, hogy az AUTÓ­KER szegedi boltja sokszor legfeljebb a megrendelések továbbítására képes. Golyós­csapágyból hazánkban kor­látlanul minden típust meg­vásárolhatnának, készletez­hetnének. Szegeden erre azonban mindössze két szű­kös polc jut; karosszériaele­meket, nagyobb, nehezebb darabokat már egyáltalán nem szállítanak ide. Így va­lóban — minden erőfeszítés ellenére — még az átlagos­nál is akadozóbb az alkat­részellátás. Semmivel sem jobb a helyzet az AUTÓKER Taka­réktár utcai boltjában. Mu­rányi Lajos boltvezető itt még rosszabb körülmények­ről számol be: a házat bau­xitbetonból építették, egyszer beszakadt a födém, s most aládúcolják. A legnagyobb baj, hogy szinte semmit nem tarthatnak a raktárban, ne­hogy veszélyes terhelés ke­letkezzen. Azaz: a forgal­mazható 60 ezer cikk helyett a szegedi boltban mindössze 1000—1200-féle alkatrészt raktározhatnak! Ebből köny­nyen elképzelhető, mit talál az autós, a gépjárműjavító szövetkezet, a turista. Való igaz, hogy raktár hí­ján az alkatrészellátás na­gyon nehézkes. Nem lehet gondosan, a szükségletek is­meretében készletezni, alkat­részbázist létesíteni. A sze­gedi boltok ezért amolyan közvetítőszerepet játszanak, a vevő megrendel, az. üzlet te­lexezik, telefonál, s napok, hetek, hónapok múltán eset­leg előteremthetik a kért cikket. Mindez nem csupán a boltot, hanem a vevőt ter­heli, amely esetükben a vállalattól a magánosig ter­jed. Az is bizonyos, hogy az AUTÓKER forrásai -V a külföldi gyárak, partnerek, meg a hazai alkatrészgyártók — sem „sietnek", még to­vább romlik az alkatrészel­látás. Mi lehet a megoldás, ha legalább a többi hazai nagyváros, vagy Budapest színvonalát szeretnénk eb­ben a tekintetben megköze­líteni? Bővíteni kell az üzle­teket! Szerencsére, ezúttal nem reménytelen a dolog: az AUTÓKER hajlandó finan­szírozni a szegedi igényekhez méltó, új áruház építését. Katona Zoltán elmondta, hogy 1975. december 31-ig kívánják megépíteni az ezer négyzetméter alapterületű, megfelelő raktárakkal ren­delkező új áruházat Ennek érdekében már tárgyaltak a Szeged városi tanács illeté­keseivel, sőt a terveket is ké­szíti a Csongrád megyei Tervező Vállarat. M. I. A HETEDIK FILMSZEMLE mindig nehéz helyzetét némi szkepszissel figyelő közönség. az érdeklődő, amely egyúttal felszabadulás utáni filmmú­Igazi pannon derű fogadta a háromévi szünet után is­mét jelentkező pécsi film- A választás, a döntés ebben vészetünk útját, megtorpaná­szemle résztvevőit. Az idő- az esetben tényleg nem sait és föllendüléseit is rep­járás most mintha dacolt lehet könnyű. Egyelőre csak rezentálja. Az 50-es évek volna a versenyzőkben és a a megnyitó díszelőadáson kultúrpolitikai tehertételeit szaka ért véget? — Ilyen s ehhez hasonló kérdések fog­lalkoztatták a szemlére ér­kezőket. „A régi szép idők .— elmúltak" — írta nemré­giben az egyik filmkritikus. versenyt szemlélőkben élő mutatták be Kása Fe­aggodalmakkal. Milyen lesz renc harmadik nagyjáték­a szemle? Van-e valami ér- filmjét, a Nincs időt, melyet telme egyáltalán? A bemu- - —"—1 *—— tatókat követő gyakran csak tátványos viták helyett nem lenne hasznosabb az alkotá­sok értékének pontos meg­határozása, egyszóval a kö­rültekintő, higgadt elemzés? A. mafyar fdm föllendülése Csoóri Sándor fejeződott-e be, vagy csak e föllendülés látványos kor a következő fesztiválon remélhetőleg — már a ver­senyfilmek között láthatunk. Ez a nyomasztó, fölkavaró erejű, a nézőben rendkívül mély hatást keltő film és a rendező közös forgatókönyve alap­ján készült. A társadalom legáltalánosabb feleletet kereső, szenvedélye­sen elkötelezett mű alapvető magában hordozó Eletjeltöl a filmbeli realizmus csúcsá­ra jutott Húsz óráig is nagy volt az út, de még nagyobb, még merészebb az az átvál­tás, mely a groteszkbe bil­lenő magatartás bemutatását eredményezte az Isten hozta őrnagy úr híres jeleneteiben. E Fábri-sorozat is bizonyí­totta, hogy igen is szükség van (például filmklubok ke­retén belül) efféle rendezvé­nyekre, rendezői, filmszíné­* kérdéseire S2i életművek tervszerű be­mutatására. Természetesen az idei emberi viselkedés-, illetve "eml,e programját külföldi Mindenesetre, B. Nagy Lász- magatartásformakat állit kö­ló néhány évvel ezelőtt leírt zéppontba. A humánus, ám bői készült özvegy Couderc­figyelmeztetését találom ro- passzív börtönigazgató, az nd mértéktartóan román ti konszenvesebbnek. Az egyik, politikának hátat for­„aranykori farsangot" követő dító rab mellett ott van az böjti szelekről valóban nem éhségsztrájkkal tiltakozó kus, a tragikus befejezése el­lenére is csöndes mélabút árasztó film világából ocsúdó néző néhány óra múlva ja is. Igaz, a börtön a né- gyetlen naturalizmusába zök számára egyáltalán nem csöppenhetet bele. Bizonyára nagy siker lesz Andres Tar­kovszkij új filmje, a Solaris, célszerű beszélni. Az. idei já- kommunisták markáns alak- Fellini Róma-filmjének ke­tékfilmszemle tulajdonkép­pen ezt bizonyította. A szemlefilmek között az vonzó téma, s a film láto­Utazás Jakabbal, A magyar gatottsága nyilvánvalóan ugaron, a Petőfi '73, Harma- nem fog a hazai és külföldi s Stanley Kramer különös dik nekifutás, Plusz mínusz "kommerszfilmek nézőszámá- című (Áldd meg az állato­egy nap. Kakuk Marci és a val versenyezni. E sorok író- kat és a gyermekeket!), ám Fotográfia című filmeket lát- ja azonban olyan előadáson szándékában annál egyértel­látta Kósa filmjét, melyen a múbb műve. nézőknek legalább fele pisz­szenés nélkül figyelő közép­iskolás diák volt. hatta a mindenkori zsűrik Petőfi-kiadvány A Kossuth Kiadó Esztétikai kiskönyvtárának újdonsága Révai József Petőfi-tanulmánya. Nyomtatásban is megjelent az esti egyetem tankönyve, a Marxista—leninista esztétika, A vallástörténeti kislexikon második, részben átdolgozott, bővített kiadása ugyancsak az alvásokhoz került. A Magyar Játékfilmszem­le nagy előnye, hogy a film­bemutatók, valamint a kü­A fesztivál rendezősége lönböző kiegészítő rendezvé­igazi csemegéről is gondosko­dott. A Kossuth Klub Mozi nyek, találkozók, ankétok, viták stb. nemcsak egy szűk hangulatos helyiségében ret- szakmai kör által privilegi­rospektív sorozatot mutattak zált vitafórumot tesznek le­be Fábri Zoltán filmjeiből. A hetővé, hanem elősegítik a Körhinta, a Hannibál tanár nagyközönség vizuális ésesz­úr, a Húsz óra és más je- tétikai nevelését, kritikai ér­lentős filmek rendezőjéről zékének fejlesztését, olyan átfogó képet kaphatott Olasz Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom