Délmagyarország, 1973. október (63. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-14 / 241. szám

VASÁRNAP. 1973. OKTÓBER 14. Ez az év sem kezdődött jobban a többinél, persze a tanévnyitón halálra röhögtük magunkat, mert Böbe, ez a felfuvalkodott majom, egész Idö alatt avval dicsekedett, hogy kiket hódított meg a nyáron. amiből természetesen egy szó sem igaz, és én sem hiszem el. Furcsa lenne, ha ez a ... Zoli ilyen rossz ízlésű lenne. Persze nem biztos, hogy Zolinak hívják, az is lehet, hogy Pista vagy Karcsi, de mindenesetre arról a srácról van szó, aki tavaly még a suliba járt, de most már teljesen jó hárit növesztett, és így lecengél a városban. Azonkívül van egy kutyája is, de ez a kutya egészen különleges, mert például ha hívják elmegy, és ha elküldik, odajön. Állítólag ez a hapsi, ez a Zoli tanította be ilyennek, és persze mindenki majd megőrül, amikor azt mondja a kutyájának, Franci (így hívják ugyanis a kutyát) gyere ide, és erre az, mint akit jól megvertek, eloldalog. Na de engem tulajdonképpen ez nem érdekel, csak azért jutott eszembe, mert az az őrült még a szavalat közben is azon kéjelgett, hogy csókolóztak ők a Balcsin, amikor egész véletlenül összetalálkoztak, és aztán még azt is hozzátette, hogy mi kis zöldfülűek vagyunk, akiknek igazán kár az ilyesmit elmesélni, mert úgysem értjük meg, nem beszélve a többiről. Hogy mi az a többi, egyszerűen nem volt hajlandó elárulni, még csak annyit tett hozzá, hogy majd mi is megtudjuk egyszer, de addig még sok víz fog lefolyni a Dunán, meg ilyenek. Ezt aztán be kellett fejezni, mert azt mondtál^ hogy mindenki menjen az osztályába, általános tudnivalók végett De nekem egyre csak az járt az eszemben, hogy lehet egyes embereknek ennyire rossz ízlése, hogy ez a göthös Böbe évről évre jön itt az új palijaival, és akkor itt vannak mások (természetesen nem magamra gondolok), akik vannak olyan szépek, sőt... és azoknak meg semmi. Ezen aztán jól elméláztam, mígnem arra lettem figyelmes, hogy valaki megbök, indulás haza. Hazamentem, de valahogy enni sem tudtam, mert, nem is tudom miért, talán ez a suli megy az ember gyomrára vagy mi. De ez még mind semmi, ahhoz képest, hogy év elején mindjárt társadalmi munkára kellett menni. Az volt még csak a jó hecc! Ez a kukorícatörés sem tartozik az életcéljaim közé. Mondhatom, a kezem kész lett egy fél óra alatt, de egymás mellé osztottak bennünket, na kivel, hát persze, ki mással, mint a drágalátos Böbével. Még csak ez hiányzik a maximális életkedvemhez, füstölögtem magamban, amikor az oszi kihirdette a párokat Legalább talán annyi hasznom lesz az egészből, gondoltam én balga, hogy Böbécske mesél valamit, még mielőtt az a sok víz lefolyna. De ennek is befellegzett. Csak mosolygott, mint egy bánatos szfinx, amikor kérdezgettem erről-arról. Persze rettentően vigyáztam arra, hogy Zolikájáról ne szóljak egy szót se, mit kéjelegjen. De őnagysága úgysem válaszolt semmire. Így aztán abba is hagytam, és szopogatni kezdtem vérző ujjaim, amikor egyszerre teljesen váratlanul a következő, megdöbbentő kijelentést tette: „Komál ám téged a Zola, piszkosul." Először nem is értettem miről beszél, de rettentően elvörösödtem, és dadogni kezdtem, hogy mi, mi, mit beszélsz, észnél vagy, azt sem tudom, kiről van szó, meg ilyenek. Nagyon is jól tudod te, hogy kiről van szó, csak ne tetesd magad. Azt hiszed, nem vettem észre, hogy meresztgetted rá a szemed tavaly? Én hördültem fel, te, nem vagy észnél. Szerencsére ezt nem tudta folytatni, mert valaki odajött. De evvel aztán betette nekem a kaput. Egész éjjel csak forogtam az ágyon, és azon gondolkodtam, hogy az a muja Zola talán szerelmes belém, csak egyszerűen nem mer közeledni, és az egész ügy Böbével már réges-régen le van zárva, és csak egy kis bátorítást kellene neki adni, és akkor, jaj akkor... De hát mikor látom én őt, gondoltam, lassan már fél éve, hogy egyszer messziről láttam, srácokkal ment, és persze nem nézett arra, de én akkor ls éreztem, hogy észrevett. Már most talán él kellene sétálni a házuk előtt néhányszor, jutott eszembe az őrült ötlet, de erről gyorsan lebeszéltem magam. Mert mi van akkor, ha Böbe pont arra sétál, vagy éppen megy hozzájuk (hiszen ki tudja bizonyítani, hogy tényleg vége köztük mindennek?), és akkor én olyan szégyenben maradok, hogy azt nem élném túl. így hát csak gyötrődtem még egy napot, és másnap olyan sápadtan mentem kukoricát törni, hogy Katóka néni megkérdezte, csak nem vagy beteg, rettentően sápadt az arcod. Á semmi, mondtam, és szaladtam be a sorok közé. És akkor, ó uram irgalmazz, kit látok meg a kukoricatábla mentén, hanyagul lóbálva egy pórázt, igen ő volt az, teljes életnagyságban, Francival együtt. Francia vígan szaladgált, Zola pedig csak nézelődött, és láthatólag jól érezte magát. Én, mint aki semmit nem vesz észre, bebújtam Böbe mögé, és szorgalmasan tördelni kezdtem a kukoricát. De sajnos, neki esze ágában sem volt egyhelyben leállni, fogta magát, és elkezdett mászkálni. Jézusom, suttogtam magam elé, ha az most idejön, én biztos, hogy belehalok'. De akkor már ott is volt. Szevasztok, mondta közömbösen, és egy kukoricát kezdett szórakozottan morzsolgatni. Szia, nézd már, hát te, hogy kerülsz ide, mondta Böbe egyáltalán nem magabiztosan, és vörös lett a füle. Tudod, Francia imádja a természetet, és arra gondoltam, miért ne hozzam ki egy kicsit, hadd mászkáljon. Böbe kihúzta magát; Cuki, nem, és rólam teljesen megfeledkezett. Meg aztán, tudod azt hallottam, valahol lehet itt szilvát lopni, állítólag annyi van, mint a szemét. Szilva az van, élénkültem fel, rengeteg. Szedjünk neked? Es már futottunk is Böbével fej fej mellett, Zola pedig alig tudott követni. Franci meg futkosott körbe, és veszettül ugatott. Végre odaértünk a szllvafákhoz. Rengeteg szilva volt, tiszta kék lett tőlük a fa. De most hogy másztok föl, kérdezte Zola, mint aki már le is mond a szilváról. Ne hülyéskedj, a legjobb mászó vagyok, mondtam büszkén, és már másztam is. Meg kell hagyni, Böbe is kitett magáért, életében sem tudott felmászni a rúdra, de most derekasan küzdött. Akkor aztán elkezdtük szedni neki a szilvát, és szedtük, csak szedtük, ö meg mondogatta, ugyan hagyjátok már, igazán nem kellene, elfáradtok, meg ilyeneket. De mi szinte meg se hallottuk, vadul szedtük a szilvát, mint akiknek az élete függ tőle. Csak a motorbúgásra lettünk figyelmesek, meg arra, hogy Zola azt mondja, szevasz, Zsuzsó, hogy vagy. Zsuzsó, a langaléta, köszönés helyett azt mondta, a születésnapomra kaptam. Sárga, igazi „easy-rider" motor volt, meghoszszabbított kormánnyal és mindenféle tükrökkel és hasonlókkal. Azonnal észrevettem, hogy Zolának felcsillan a szeme. Mehetek egy kört? — kérdezte kisfiús hangon, és Zsuzsó bólintott. Akkor felpattant, és mint aki se lát, se hall, elindult. Néhány perc múlva már messze járt. Böbe kezéből lassan gurultak el a szilvák, én pedig bánatosan néztem a sárga motor után. BÓDIS KLÁRA A gépjármű-közlekedési balesetek történetének első áldozataként azt az angol férfit tartják számon, akit 1896. augusztusában elütött egy óránként 7 kilométeres sebességgel „száguldó" autó. Ki tudná pontosan megmondani, hogy azóta hány százezer emberéletet követelt, a „négykerekű Moloch". Az azonban bizonyos, hogy a baleseteketelőidéző okok közöt az ittasság és a gyorshajtás az első két helyen áll. A szondás módszer a kilélegzett levegő alkoholtartalmának kimutatására szolgál. A nálunk használt, hazai szabadalom alapján készült szonda a kénsavas ammóniumkarbónát alkohol iránti rendkívül nagy érzékenységét hasznosítja. A próba abból áll, hogy a vizsgált személynek 2—3 percen át levegőt kell átfújnia a szondán. Ha ilyenkor a szonda alsó felében levő üvegszemcsék között elhelyezkedő reagéns eredeti sárga színe nem változik meg, nincs alkohol a kilégzett levegőben. Minél jobban közelít a színelváltozás a barna, a sárgás-zöld és a fűzöld árnyalatokon át a kékes-zöld szín felé, annál több alkoholt fogyasztott a „delikvens". Az alkoholszonda az ittasság tényének megállapítására szolgál, az ittasság foka pedig a vér alkoholtartalmának kimutatása alapján történik természetesen erre nézve már a szonda is szolgál felvilágosítással). A vér alkoholtartalmát ezrelékes értékben fejezik ki, egy ezrelék véralkoholtartalom annyit jelent, hogy a vizsgált vér minden milliliterében egy milligramm alkohol van. Ha a véralkoholtartalom 0,5 ezrelék alatt van, nincs alkoholos befolyásoltság; 0,5—0,8 ezrelék között igen enyhén, 0,8—1,5 ezrelék között enyhén, 1,5—2,5 ezrelék között közepesen befolyásolt a vizsgált személy; 2,5—3,0 ezrelék között súlyosan befolyásoltnak számít. A büntetés mértéke nálunk attól függ, hogy a véralkoholtartalom 0,8 ezrelék alatt vagy fölött van-e. Az előbbi szabálysértés, az utóbbi pedig vétség (függetlenül attól, hogy baleset történt-e), tehát gyakorlatilag egy gramm elfogyasztása is tilos a gépjárművezetés tartania alatt vagy azt megelőzően. A 0.8 ezrelék alatti véralkoholszintet — s ezt bizony kevesen tudják — már három deci bor, fél deci pálinka, három pohár sör elfogyasztása előidézi. Ez a mennyiség az ivástól számított egy óra múlva szívódik fel teljesen. attól kezdve fokozatosan csökken a vérben való jelenléte. A szervezet óránként 0,15 ezrelék alkoholt dolgoz fel, így kb. öt óra kell ahhoz, hogy az előbbi — viszonylag kis mennyiségű — italfélék kiürüljenek a szervezetbőL Mindezt jól tudják és figyelembe veszik a véralkoholszint-vizsgálatokat végző szakemberek. A „sebesség mámora" legalább annyi balesetet okoz. mint az alkoholos befolyásoltság. A megengedett sebességet túllépők ellen hatásos „fegyvernek" bizonyullt a Traffipax. A sebességmérő radarberendezés, mely gépkocsiba építve és állványra szerelve egyaránt működtethető, koncentrált nagyfrekvenciájú sugárnyalábot bocsát ki. Ha a sugarak mozgó jármüvet érnek, egy részük visszaverődik. A visszaverődött hullámokat antenna fogja fel. és megfelelő átalakítóberendezések — a fizikából Ismert Dopplereffektus szerinti frekvenciaváltozásból — azonnal kiszámítják a sebességet, s az megjelenik az ún. digitális kiírón. A készülékhez fényképező berendezés is tartozik, mely a megengedettnél gyorsabban haladó gépkocsit automatikusan lefényképezi, s ugyanakkor a képre felveszi a dátumot, a pontos időt és a haladási sebességet mutató műszer állását is. A készülék rendkívül gyors, másodpercenként két különböző sebességgel haladó gépkocsit tud lefényképezni. A sebességmérő radar elől nem lehet kitérni, akár 50 méter széles úttesten is képes a forgalom figyelésére és a szabálysértők kiválasztására. A gyorshajtókat nem szükséges megállítani, mert a fénykép alapján történik a későbbi feljelentés, és a felvétel objektív bizonyítékként szerepel az eljárás során. A határozat ellen lehet ugyan kifogással élni, de minek ... Az NSZK autópályáin a közlekedési rendőrök újabban televíziós kamerákkal felfegyverkezve cirkálnak. Ha valaki nem tartja be a követési távolságot, szabálytalanul előz. megfordul vagy tolat az autópályán, a rendőrségi kocsiban megnyomják az elektronikus kamera kioldóját ég képmagnóra veszik fel az „eseményeket". Az új rendszer bevezetéséig a vétkesek többsége tagadta, hogy szabálytalankodott volna. Most a felvétel visszajátszásakor azonban azonnal elismerik a tényállást. A képmagnó 12x12 centiméteres képernyőn jeleníti meg a képsorokat. S. K. »