Délmagyarország, 1973. október (63. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-14 / 241. szám

VASÁRNAP, 1973. OKTÓBER 14. Hétköz­napi gondo­latok Úgy hiszem, a laikusnak is joga van elmondani gondolata­it, véleményét egy-egy kiállítás­ról. Utóvégre neki rendezik őket. Amikor a megnyitó ven­dégei kihúzzák a lábukat a tár­latról, elkezdődnek a hétköz­napok. De ezek a hétköznapok korántsem olyan szürkék és unalmasak, mint azt az ünnep­ség fényében hinné az ember. L A megyék tisztelegnek a százesztendős Budapest előtt. Jól teszik és szépen teszik. Egy ki­csit talán törlesztenek is abból az adósságból, mellyel hovato­vább tartoznak a fővárosnak. Az első lépést a közeledésben ugyanis mintha „fentről" tették volna meg; az ipartelepítéssel. A viszonzás, a centenáriumi park a Népligetben, a megyék nép­művészeti kiállítása a Nemze­ti Galériában, s még néhány más gesztus — kevesebbe ke­rült, de az összetartozást épp­oly szépen demonstrálja. Ilyen gondolatok járhatnak bárki fejében, miközben átlépi a Galéria küszöbét. Az aulá­ban néhány népművészeti ruhá­ba öltöztetett bábu, néhány tár­ló kézimunkákkal. _ azután az el­ső szobában nyomban pátriánk, Csongrád megye nyitja a sort. A 19 megye egyenként mutat­ja be a budapestieknek népmű­vészetét. örülhetnénk az első­ségnek, mert a nyitány méltó az egészhez. Csak éppen a do­log valahogy nem fér bele a kiállítás koncepciójába. Egyrészt ugyanis a főváros és a vidék egységének fogalmába a me­gyék egysége is beletartozik. Másrészt nem szerencsés szak­mailag sem. Ha a néző maga nem is venné ezt észre — hol­ott nyomban felfigyel rá —, meg­világítaná a katalógus szövege: „A népi kultúra földrajzi meg­oszlása s a népművészet táji dialektusai azonban nemigen esnek össze a jelenlegi közigaz­gatási határokkal. Különböző praktikus szemvontokból vállalt egyik vagy másik megye olyan témákat, amelyekkel mások is felléphettek volna ..." Bennünket érintő példa: Bács­Kiskun megyének, pontosabban Bajának jutott az a szerep, hogy a Halászat népművészeti vonat­kozásait bemutassa. Láthatunk tehát dunai halásztanyát, háló­kat, varsákat, más használati eszközöket, ám a tiszai haia­szat kiszorult a kiállításról. Ha a rendezők is érezték ezt a fonákságot, igazán segíthettek volna rajta. Nem valószínű, hogy egyetlen megye is meg­sértődik, ha népművészetét más megyékkel együtt, azok kincsei­vel egységben mutatják be. Sopánkodásra azért nincsen ok, nagyon szép a Csongrád me­gyei anyag. A makói és a vásár­helyi szőrhímzések, a szegedi dudafejek és a dohányzacskók, a festett bútorok (a makói kelen­gyeláda, az asztalszöglet, a vá­sárhelyi „papok széke", és a té­ka), a vásárhelyi cserépedények méltán reprezentálják e táj nép­művészetét. A szegedieknek való­színűleg nem jelentenének új­donságot (a Móra Ferenc és a Tornyai János múzeumból való valamennyi tárgy), a többi me­gye holmijai már inkább. Bár­ha egyszer Szegedre is eljuthat­na egy efféle kiállítás. Kár. hogy már elmúlt Szeged és Újszeged egyesülésének századik évfordu­lója ... Hullámzik a tömeg, gyerekek és felnőttek, pestiek és külföldi­ek tolonganak a kiállított tár­gyak körül. aAkad azért itt né­hány giccses dolog is" — mond­ja egy ifjú ember. „Nézd csak — mutat rá egy vásárhelyi tálas­edényre valaki — ehhez hasonló tányérunk van nekünk is ott­hon." Ennek az utóbbi megjegyzés­nek jobban örültem. 2. ­Mindig azt hittem, hogy rop­pant nehéz fülön fogni, meddig kisplasztika a kisplasztika, s mi­kor lehet rámondani, hogy már szobor. Most végre megtudtam, s gyorsan közre is adom, hátha mást is gyötört a kérdés. Tehát kisplasztika az „... amely vég­leges formájában nem haladja meg a 80 cm magasságot, alap­területe 1 négyzetméternél nem nagyobb. Plakettek, dombormű­vek maximális terjedelme 1 négyzetméter." Kemény fogal­mazás, nem hagy kétségeket. El is kell fogadni, hiszen a II. Nemzetközi Kisplasztikái Bien­nálé egyik részvételi feltétele­ként adták meg a rendezők, akik­nek szakértelme nem vonható kétségbe. Nyilván a szállítás kö­vetelményei is belejátszottak e szigorú meghatározásba, mégis jó iránymutatásnak érzem a laikus számára: 80x100 centi és •nem több. különben a nagy­plasztika bűnébe esel. A kiírás azt is megszabja hogy „Nagyobb művekhez készí­tett tanulmányok, vázlatok nem küldhetők be." Ám az első te­remben, a magyar anyag között ott áll mása annak a Pest-Bu­da című szimbolikus alkotásnak (Kiss István), melyet a közel­múltban állítottak fel a Margit­sziget bejáratánál. De ez a máso­lat (vagy vázlat?) a katalógus szerint 170 centiméter, a megen­gedettnél 90-ne) nagyobb. A laikus ismét tudatlanná vá­lik. Hát a szabál mégsem szabál? Természetesen nem ez a lé­nyeg, nyugodtan szemet huny­hatunk ezen a kis pontatlansá­gon. A kiállított müvek — ponto­san 622 darab — hamarosan fe­ledtetik az első fiaskót. Ezután ugyanis nyomban a bőség zava­ra fogja el az embert, Yi sok ha­tás szinte sokkhatást vált ki. Az élmények sokasága és egymás­utánisága szinte közömbösíti egy­mást, mint minden nagyszabású kiájlításon Mégis 'néhány gyors benyo­más. Benyomás, valóban nem több. Ismét színes faszobrok. mint amilyenek az óegyiptomiak vol­tak. Tanultuk, hogy a görögök is festették szobraikat, mégsem bírtam soha elképzelni őket szí­nesen — gondolom, a római bronzmásolatok tették lehetetlen­né. Most svéd, szovjet és svájci művészek (Lars Huck Hultgren, Margarita Voszkreszenszkaja, Wilfrid Moser) tették elképzelhe­tővé, sőt valóságossá. Egy görög szobrász sorozata (Georgios Georgiadis): Várako­zás, Maszk, Vége a háborúnak. Kétségbeesés, Nyugalom. Mind csupa feszültség, rettenet, két­ség. Különösen a Vége a hábo­rúnak : bronzszobor, sokredős ruha, anya. Gyermeket tart a karján, s micsoda brutalitás; a gyerek rózsaszín játékbaba, kau­csukból, tüskésre vágott hajjal, összepiszkolt arccal. Az ellentét üt, letaglóz. Tökéletes találat. A nemzetközi formanyelv, Ki­csi lett a világ, mindent tudunk egymásról, és mindent eltanu­lunk egymástól. A szobrászat nemzeti különféleségénél is egy­re nagyobb nemzetközi egysége. Goromba példa rá, de jó példa: ha az indiai (Sarbari Roy Chowdhury) Chumban című szobrára azt írták volna, hogy I. István király, isten bizony el­hiszem. Ki tudná megfizetni egy-egy kisplásztika árát? Pedig hát mé­retei szerint nemcsak kiállításo­kon, múzeumokban, hanem a la­kásokban is ott lenne a helyük. A hatszázból legalább húszat, de egyet-kettőt (a mai lakások mé­rete miatt) minden bizonnyal nyómban hazavitt volna minden látogató. Míg az alkotók egyre közelebb kerülnek egymáshoz, úgy tűnik, mintha a befogadó, a közönség egyre távolodna tőlük. Sokat „javultunk" és „fejlőd­tünk" az utóbbi másfél évtized­ben, de a plexiüvegből készült Ibolyaszínű elmélkedés-csepp (dz a címe!), A meditációhoz I., II.,* III., IV. és V., a Cím nélkül, a Quintett és társai mintha még mindig idegesítené legtöbbünket. Az idézett jellegzetes címek su­gallják, miről van szó: a forma-, a fény- és a mechanikai játé­kok még mindig nem illenek be­le abba a képbe, melyet — elis­merjem, hogy konvencionális? — ízlésünkkel kialakítottunk a kép­zőművészetről és annak hivatá­sáról. FEHÉR KALMAN Györké Zoltán Víz­parton Halcsontvázak szikkadnak a fűben, hangya-hadseregek ostroma után. Kopoltyúk lezárt rácsai között átzuborog a langyos délután. Térdig vízben felhúzott szoknyájú füzek öblítik hálóingüket. Vizfenékre süllyed az árnyékuk. Vajon ki kötött a nyakukba követ? Vastag idomü szoborként állnak a fogak közt csendet őrlő tehenek. Lepényt szaggatnak izzó homokra, ventillátor-farkuk űzi a legyet. Árnyékába hüzúdik az erdő, a délibáb lépcsői leomlanak. Füttylasszót dob nyakamba egy ri£ó, gyűjtésként ég el bokor tövén a nap. Csillag-pikkelyek száradnak az égre; libegve száll le a tájra az este. Hold-ejtöernyője a fákon akad. Por és harmat ül a levelekre. Mezei András Minden­koron > Mikor az ostobák ledobták a toronyból a madarat hogy zuhogjon akár a kö lenn atajtélizó agarak mindenkoron az volt a szcp ha egy vérengzés elmaradt kinyilt a szárny a kóből is és fennmaradt és fennmaradt n. Szárnyak ura hívlak madárnak váltamból sajgó hazámnak minden sivárság körzete angyalok repülőtere IU. Madár repül a bö zuhan a szabadságnak ege van a vali törvényt mert ismeri szárnyai alá rendeli a kö zuhan madár repül a végtelen átlelkcsül mert értelemmel mérhető lehúz emel az egy erő a szabadságnak ege van a szabadságnak szárnya van a kö zuhan madár repül beteljesül beteljesül IV. Megszüli jobb cs bal kezét a hegedű a mesterét a viselőjét a palást akár a harag Ezsajást I

Next

/
Oldalképek
Tartalom