Délmagyarország, 1973. szeptember (63. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-12 / 213. szám

4 SZERDA, 1973. SZEPTEMBER 12. Export és bérmunka Növeli termelését, fokozza exportját a Szegedi Bőrdísz­mű Szövetkezet. Így lehet dióhéjban jellemezni a szö­vetkezeti üzem Idei tevé­kenységét. Míg az előző év­ben 33 millió volt az árbevé­telük, idén 40 millió forin­tos célt tűztek maguk elé, s ennek megfelelő igyekezettel dolgoztak az eltelt időszak­ban. A szövetkezet egyike azok­nak az ütemeknek, melyek rég kinőtték a régi kerete­ket. helyet, teret keresnek fejlődésükhöz, ök u teret nem Szegeden, hanem Mind­szenten találták meg hozzá. Ott létrehozott telepüket idén is továbbfejlesztették. A hét a növekedés. S ehhez hozzátesszük ha még azt az tervben megjelölt növekedést export-bérmunkábun gyár­ts ott akarják realizálni. Mindszenten egyre több asz­tott 40 ezer táskát, amelyre egy holland céggel — ukár­szony és lány talál munkát esak tavaly — idén szerző­a közös műhelyekben, érde- dést kötöttek, még figyelemre kes adat, hogy ma már tüb- méltóbb a fejlesztés, ben dolgoznak az ottani rész- Változott az export aránya legben, mint a szegedi köz- ls: eddig általában fele-fele pontban. Tetszetős, divatos női tás­kák készülnek a szövetkezet műhelyeiben. Közülük sok alapon osztozott a belkeres­kedelem és a kivitel, idén az utóbbi 55 százalékra 'nőtt. Elsősorban a Szovjetunióba Szegeden, a Kárász utcai sa- szállítanak, de az NDK-ba, iát üzletben talál gazdára. Idén összesen 220 ezer tás­kát készítenek, u tavalyi 180 Szegeden gyártolt ezerrel szemben jelentős te- kákból. Lengyelországba, Csehszlo­vákiába és Angliába is jut a női tás­Minek kiállítani a kutyákat? Vasárnap nemzetközi úgy- lelnek — azt tapasztalom, a bírói körben szinte meg­nevezett CAC1B kutyaklállí- hogy éppen az Ilyen gazdák őrültek a gazdák, cibálták, tást rendeztek Budapesten, közelebbről Kőbányán. A tá­jékoztatás újabban határo­zottan fejlődik, mert a ku­tyakiállítást ezúttal jóval megelőzte a híre. Felélén­kültek a viták kutyaügyben. Űgy is morldhatnám, hogy várják leginkább a kutya- rángatták az akkorra már kiállítást, amely számukra holtfáradt ebeket, mindent fontos, nem pedig romlatlan, elkövettek, hogy azok minél négylábú jószáguknak. Ezeken jobb benyomást tegyenek a ugyanis minősitik a kutyá­kat. A mostanin például a kiállításokon minősítőkre. Még nézni is rossz volt. Egy középkorú nő zokogva pofozta foxterrier­legjobbak CACIB minősítést Jét, mert az zöld felkorbécsolódtak az lndula- nyerhettek. Nem vagyok bl- kapott, ami nagy szalagot szégyen, tok a négylábú jószágok zonyos benne, hogy minden- mert azt jelenti, hogy éppen ürügyén. Azt hihetné azem- kl tisztában van a CACIB csak megfelelt. Hasonlóan ber, hogy ebben a kérdésben mibenlétével. Nos, erről nny- bántak el egy különben vlr­is a lét határozza meg a tu- nyit, hogy a rövidítés fran- gonc pulival, amely sárga datot. Nevezetesen, hogy ku- ciából származik: Certlficat szalagot érdemelt kit holott tyapártiak azok, akiknek d'Aptitude au Championat a gazdája kékre, azaz kivá­van ebük, míg az ellentábor- International de Beauté, lóra számítolt. Lehet, hogy ba az ebnélkiiliek tartoznak, vagyis magyarul javaslat a otthon kékre ls verte. Az. élet azonban korántsem nemzetközi szépség-sompio­üyen egyszerű. nátus bizonyítványára. A ....„._ A magam esetéből kiin- címet egyébként véglegesen jelentősége a különböző 'szí'­dulva, nekem például nincs akkor kapja meg a kutya, nű szalagoknak hiszen azo­kutyám, de szeretem a ku- ha a kiállítás bírálnak dön- kat utcui sétáitatásokon úgv­tyákat. Valószínűleg azért, lését a nemzetközi szervezet mert a kutyák is szeretnek jóváhagyja, engem. A felhőtlen barátság Nomármosl én úgy látom, uzonban, bármennyire ls jól hogy a CACIB cím nem a Nem egészen értetlem, hogy miért, van olyan nagy sem hordják a kutyák. Va laki aztán megmagyarázta, hogy a hiúság mellett itt ^^H ^ anyagi szempontok közre­hangzik, olykor ellentéteket kutyáknak, hanem a gazda- játszanak. A CAC vagy plá­szülhet. Arra gondolok, hogy juknak jelent mindenek fe- ne a CACIB győztes kutyá­a kutyatulajdonosok nem tetti célt. Voltam a tavalyi kat jóval drágábban lehet mindig veszik jó néven, ha kiállításon is, ahol azt lát- eladni. Es mutatott egy ko­kedvenc jószáguk barátsá- tam, hogy a különféle faj- mor férfit, aki három hamu­gosnak mutatkozik mások tájú kutyák egészen jólmei­iránt. Sokszor előfordul, hogy fértek egymással, de annál megyek az utcán, jön velem inkább féltékenykedtek és szemben egy borjúnagyságu gyűlölködtek a gazdáik. Ha de a leendő kölykökért dog. más járókelők a túlsó kutyáik barátkozni próbál- egyenként négy darab ez­X krt • szemüketf én'vi- Uk' dUIVán "^választották resre számít, szont habozás nélkül átme- (iket> 8 szegényeket arra ­szürke uszkárral vonult fel a kiállításra, s aki tulajdon­képpen utálja a kutyákat, Az idén nem mentem ki gyek hozzá, mert szeretnék kényszerítették, hogy reggel- a kiállításra. Nem azért, közelebbről gyönyörködni tői késő estig úgyszólván vi- mert nem szeretem a kutyá­a legelőnyösebb kat. Hanem azért, mert szc­ban, méltóságteljes tartúsá ban, nemigen tudok ellen­állni a vágynak, hogy meg­simogassam. Az illető kutya feltehetőleg megérzi a barát­ságos szándékot, mert ilyen­kor szinte kivétel nélkül el­kezdi csóválni a farkát, vi­szonozza a rokonszenvet és a kezem ügyébe dugja a fe­jét. Mi lehet ennek a magya­rázata? Talán az — erről több helyen is olvastam —, hogy a félelem voltaképpen vegyi folyamat. Az idegsej­tek bizonyos külső hatások­ra különleges vegyületet vá­lasztunak kl, amelynek sza­gát némely különleges szag­lókcpességgcl bíró állat, igy például a kutya is, elég messziről megérzi. Csak bc­leszimatol a levegőbe és szél ellen is tudja, hogy a köze­ledő íél-c tőle vagy sem. Ha nem fél, akkor két eeet le­hetséges, gondolja u kutya, az Ismeretlen ember rokon­szenvet érez vagy közönyös irántam. Es mindenesetre csóválja a farkát. Ha viszont szaga van, akkor fél az em­ber. És mindenesetre morog­ni kezd. Mármint természe­tesen a kutya. Ennyit erről, s most tér­jünk vissza az eredeti témá­hoz. Nekem tehát a kutyák­kal a világon semmi bajom nincs, ezzel szemben van né­melyik eb gazdájával. Azok­kal. akiknél szaga van a ki­állítás várásnak. Legulább ls ón úgy érzem, pedig nincs is olyan kifinomult szaglá­som, mint mondjuk egy vizs­lának. Es — tisztelet % kivé; pózban mutatkozzanak a nagyközönség előtt S aztán retem őket A. J. Iskola ólat­kőzetben. Tilalmaik Az elmúlt heti számunk- gyár vezetőinek segítségével E húrom tilalommal a ta­bun ismertetett fő feladatok minden Iskola maga megvá- nulók számára kiadott Tájé. mellett még több tanulót laszthatja a tanulói számára koztaló is foglulkozik. Érde­érlntő kérdésben is állást a munkaköpenyt. S mondjuk mes Idézni az erről szóló foglalt u Művelődésügyi Mi- meg: a Szegedi Ruhágyár szákasZt „Van a Rendtar-, nisztérlum. Ilyenek többek még arra ls gondolt, hogy táshoz kupcsolódóan egy közt a dohányzás, u köpeny- évről évre modernebb fazon- olyan állásfoglalás, amelyről viselés és a szcszesital-fo- ban kerüljenek a köpenyek itt is szólunk, s ez a do­gyasztáe kérdése. Ezek a dol- forgalomba. Az iskolák ve- hányzás és a szeszes ital fo­gok gyermekük útján a szü- zetől köszönik a szülők segít- gyasztásának határozott ti­lőket is érintik, ezért úgy ségét, s kérik, hogy nevelési, lalma, továbbá az iskolakö­érezzük, érdemes ezekről is anyagi, ízlésformáló jelen- peny viselésének általánossá tősége stb. miatt továbbra ls tétele. Ezeket az intézkedése­támogassák az iskolát a ket hajtsátok végre egészsé­munkaköpony viselését ille- gelek és nyugalmatok érde­szeptember elsejétől a kÖ- tőén, s az ebből fakadó cé- kében. Erje el a közös aka­zépiskolában - még szülői lok elérésében. Vigyazzanak ratot megteremtő dlakkozos­engedély ellenére is — tilos arra> h<)sy gyermekeik ízlé. ség, hogy az eloirások eler­o dohányzás. A pedagógusok sesen öltözve járjanak az jék céljukat. Azok esetében és a szülők nagy többsége iskolába. Mindenben óvakod- is, akik azt hiszik, demok­helyesléssel fogadta a tiltó Janak a túlzásoktól, a tanú- rattkus jogúikhoz az is hoz­lók korukhoz Illően üllöz- záturtozik. hogy például az beszélni Kezdjük a nagyon sok fia­talt érintő állásfoglalással: jellegű álálsfoglalást. Senki előtt nem vitás a dohány zás káros volta, a fejlődés. , ben levő szervezetre nézve. c8>éb rendezvényeken. Az ködjenek, s jelenjenek meg óraközi szünetekben telefüs­a tanórákon, s az iskolai és tölthetik az iskolai W. C.-ketl Ébresszelek rá mindenkit az Valóban" Időszerű" volt ezt az az: n® fejlődjék kl már ko- iskolai rend értelmére, az egészségügyi kérdést kate­gorikusan megoldani. A vég­rehajtás (az állásfoglalás el­lenére) mégsem lesz egysze- a Jövőben nem rü feladat. Nagyon sok lsko- realis alapokon Iában már dohányzó helyi­rán bennük egy olyan szintű egészségpusztftó szenvedé­igényesség. melynek megva- lyeknek legalább az Iskola lósítása sem a jelenben, sem falain kívül szorítására." nyugodhat A miniszértum Intézkedé­seit a közvélemény ls jónak Szükség volt-e az alkohol- tartja, s kár, hogy már nera ség állt az Ifjú „bagósok" tartalmú italok jogyasztásá- évekkel ezelőtt láttak nap­rendelkezésére, sőt. tudunk nak tilalmára? A legtelje- világot. Nem vitás, hogy az olyan esétről Is, hogy az sebb mértékben. Diákjaink iskola a saját maga rendje érettségi vizsgán felelés köz- között eluralkodott az alko- és fegyelme, jó tanulmányi ben fújták a maturanduszok holfogyaszlás. A diákbálakon szintje, nevelési módszeré­a füstöt a nem dohányos is egyre nőtt az „elázott" ta- nek eredményessége stb. ér­érettségi elnök orra alá. Na- nulók száma, s a vendéglők- dekében, mindent elkövet az gyon komoly szülői ég dagóglai meggyőző pc- ben, szórakozóhelyen, ls állásfoglalás ért. De épp megvalósitásá­ezek a témák munka mind több volt a söröző kell "tehát esek után ahhoz, borozó, illetve az üdítő ital- azok, amelveket megoldani hogy csökkenjen a dohány- ba rumot, vagy gint öntő csak a szülők segítségével diákfiúk és diáklányok (!) lehet. A Művelődésügyi Mi­száma. Mindezekhez hozzá- nisztérlum felismerése, állás­járult még sok esetben a túl- foglalása sokat jelent az zások száma. Igaz jobb később, mint, ,„U.| t-|„ , .',11 .„(Virrlnl.'.e .!"» ull CTCIUCI1 « 1UI- >U|1,<IIUMI »UISUV JClCllt HZ azért tSnulLo. tí aS kávé> » különfé,p ^szséges új generáció fel­üzen, tanulsagos is. Arra n- gyógyszerek fogyasztása Ma nevelésében. Ezt az állásfog. is vallom: nagyon sok tanú- lalást nem szabad elbagatel­lónál a túlterhelést, illetve a lizálni. Ha valamihez kérték gyclmeztet. hogy kérdésben, de főleg azokban, amelyek tanulóink erkölcsi életét, egészségügyét: stb. érintik, jobban át kell gon dolnl n döntéseket. Még ak kifáradási nem az iskolai edd)g a pedagógusok — a munka mennyisége, hanem kölcsönös érdek alapján — a az egészségtelen életmód SZüiők segítségét, akkor most tó aZkÍíllPS2ert»m!: okozta és 0k0Z7'a• S ezért ,s ehhez százszorosan kériká mondar+ az cnSélyi"^ keU™ Mert ha „ szülők és a társa, sznvonni nemcsak nehéz, ha- a középiskolában — mint dalom nélkül a pedagógus a nem egy cseppet sem hálás ahogy azt már Javasoltam — munkában egymagára ma. feladat. egészségügyi, vagy csalódta- ra(3 8emmi m^ nem lesz m Nagyon helyesen foglal ál- meret tantárgy bevezetésévei egészből, mint szélmalom­a minisztérium az ízlé- e ttren ,s felvilágosítást harc. nyújtani a tanulóknak. ses öltözködés mellett, s ja­vasolja az iikolaköpeny vise­lését. Ez nekünk, szegediek­nek. már úgy érzem nem probléma, mert középisko­lánk mindegyike — a KISZ­szervezet és a szülői mun­kaközösság egyöntetű állás­foglalása alapján —, beve­zette a köpenyviselést. Csak örülni tudunk annak, hogy a szegedi középiskolás tanulók szülei már rég belátták en­nek a fontosságát, s a ruház­kodás terén megszűnt a jó anyagi helyzetben levő szü­lők és kisebb fizetéssel ren­delkező családok gyermekei között az ilyen értelmű „ve­télkedés". Á Szegedi Ruha­Bánfalvi József Terem a famatuzsálem Zalaegerszeg erzsébethegyi hatalmas koronája alatt egy városrészén egy gesztenyefa- kisebb falu lakossága is el­matuzsálem díszlik. Az er- férne. A védett szelídgeszte­dészek szerint a fút 300 év- "yf/a „Vlll6m"apást szen,ve: dett ugyan, de a sérülést vei ezelőtt ültethették. Tör- kiheverte és most gazdag zsének kerülete 7—8 méter, termést érlel. 24. A háború mindenre rányomta sötét bélyegét, még Kulijevék lakására is. Iránba utazása előtt Szergejev gyakran megfordult Itt — az egykor kedves-vHfám szobák most szomorúan hallgat­tak. A fekete papírral bevont ablakok sötét üregeknek tetszettek, a lámpák ts halványabb fénnyel világítottak Az otthonban csend honolt, hiányzott Szura csilingelő hangja, akit Zakatáll­ba vittek, a nagymamájához. Szergejev belépett a vendégszobába, ahol Rumjancev és Kulijev már javában beszélget­tek valamiről. — Bemutatom Jakov Vaszlljevlcset — mondta Kulijev Rumjuncevnek. — Sokat hallottam magáról. Jakov Vaszlljc­vlcs. Foglaljon helyet, ismerkedjünk meg köze­lebbről. Örömmel közölhetem, hogy Moszkva jóváhagyta Javaslatunkat: nemsokára ismét a biztonsági szolgálatban dolgozhat. Élőbb termé­szetesen be kell fejeznünk azt az ügyet, umely­lyel foglalkozik. Egyetértünk? — Hogyne, Szergcj Vlugyimlrovics. Adja «úl köszönetemet a népbiztosnak! Szergejev erősen megszorította Kulijev kar­Ját. Tudta, hogy Jelentős része van az ügyben. Kopogtattak az ajtón, Kulijev felesége, egy fiatalos, csinos asszony teát hozott a vendégek­nek. Hangtalanul köszöntötte őket, s a tálcát az asztalra helyezve, azonnal távozott, hogy ne za­varja a hivatalos beszélgetést. Kulijev leemelte a csészéket, s' mentegetőzve elmosolyodott: — Cukor nincs. — A szállítmányokat — nemcsak a cukrot — lefoglalták a hadseregnek — jegyezte meg Rum­jancev. — Ezentúl első a front. Nos, először azt beszéljük meg, hogy állunk a Schönhausen-prob­lémával. Mi legyen a következő lépésünk? A vita több mint egy óra hosszáig tartott. Vé­giggondoltak minden lehetőséget, azután Jakov javaslatát fogadták el. — Nekem mennem kell — zárta be a tanács­kozást Szergej Vlagyimirovics —. várnak a nép­biztosságon. Sok sikert kívánok! Mehtyl kikísérte Rumjancevet. Amikor vissza­tért, Jakovot ráncolt homlokkal, gondolataiba mélyedve találta. — Miért ez a nagy szomorúság, Jakov? — Az bánt, Mehtyl, hogy Lidát a kérése el­lenére sem engedték haza. Pedig én is mindent megtettem az ügyben. — Ugyan, Jakov. minden rendbe Jön. Egy­két hónap múlva hazajön a te Lidád. Addig bírd ki valahogy! Jakov tudta, hogy bízhat Kulijevben, sosem fecseg alaptalanul. Kissé megnyugodva mondta: — Akkor hát búcsúzom, Mehtyl. Egy óra múlva küldik az ujabb rádióüzenetet Teherán­ból. Jakov és Ivadék kidolgozták az akció tervét. Az olajfinomító klubját Peszcov Nyíl Tylmofe­jevlcs vezette, aki egykor jó embere volt. Mon­tasevnak, a gyár régi tulajdonosának. Monlu­sev azóta sem szakította meg a kapcsolatot vele, bőkezű ajándékokat küldött neki a határon túl­ról. Ivadék úrra számított, hogy Peszcov segít­ségével bejuthat az üzembe. Ehhez azonban fel kellett őt keresnie a klubban. A diverzáns éppen azon a napon ment el a klubba, amikor ott gyári aktívaülést tartottak. Ivadék belopódzott az előcsarnokba, sárga bronz­szemeivel nyugtalan pillantásokat vetett maga körül, nem szívesen találkozott az ott gyülekező emberekkel. Az előcsarnokban fel-alá sétálgattak a gyűlés résztvevői. Voltak itt ősz hajú mesterek, akik évtizedeket töltöttek el az olajiparban, fiatal mérnökök, akik már a szovjet hatalom éveiben szerezték meg képesítésüket, és sokan a legjobb munkások közül. Az ülés napirendje egyaránt fontos volt mindnyájuknak: hogyan növelhetik termelésüket a haza védelme számúra alapvető termékből. Ivadék gonosz szemekkel nézett körül, hiszen ezek az emberek az ő birtokán nyert olajat dolgozták fel. Igen, bácsikája végrendelete sze­rint ezt az egész környező területet neki kellett volna örökölnie. De az örökséget elvitte a forra­dalom ... Az egyik pamlag mellett elhaladva lelassította a lépteit. Két fiatal, szőke férfi és egy barna, azerbajdzsán lány ült rajta, élénken beszélgetve. A mondatokból Ivadék nem tudta megállapí­tani, hogy a beszélgetőpartnerek mérnökök. Ke­serűen gondolt saját diákéveire, s arra, hogy a bácsikája mindenáron el akarta végeztetni vele az olajmérnöki kart, hogy majd eredményesen vezethesse a gyárat. Ez sem sikerült neki. Még az egyelem befejezése előtt külföldön kellett letelepednie. E pillanatokban úgy érezte, hogy mindaz a harag és keserűség, ami az elmúlt esztendőkben összegyűlt benne, most egyszerre felfakadt. Megszólalt a csengő, a tanácskozóterembe hívta a résztvevőket. Ivadék ls sürgölődni kez­dett, meg kellett találnia Peszcov irodaját. Ez nem okozott különösebb gondot, az épület nem volt nagy, csak végig kellett mennie u folyo­són, hogy meglelje az ajtót a felírással: „Klub­vezető". Benyitva látta, hogy a helyiség üres. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom