Délmagyarország, 1973. szeptember (63. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-09 / 211. szám

VASÁRNAP, 1978. SZEPTEMBER % 7 Az alkal­mi bunda (I. áll az ajtó előtt és támasz­kodás közben megnyomja a csen­gőt, kezében bőröndöt tart.) II: (felrángatja az ajtót, ki­néz) I: Jó reggelt! II: Jó reggelt. Kánikula van, é» ön folyton csenget. I: Igen, nagy a meleg. Nem kellene az ötödik emeleten laknia ilyen melegben. A csillagokba nehezen tudok felmászni. Nagyon kimerültem. II: De miért a csengőnek tá­maszkodott? ... I: Ez általában így van, ha én nekitámaszkodom valaminek. Én is hallom, hogy cseng, nem va­gyok süket. II: Magának nem borzasztó hallgatnia ebben a melegben, hogy szüntelenül csenget? I: Megkapta már az újságját? II: Igen... I: Tegye a csengő kalapácsa alá. Abbahagyja. II: Phü ...! Segítene nekem, ha már itt van. Egyedül nem tu­dom megcsinálni ebben a meleg­ben. I: Szívesen, ha már úgyis itt vagyok. (Bemennek) I: Hallja most? II: Nem. I: Nem hallja, hogy abbahagy­ta a csengetést? II: Hogy hallanám, ha már nem cseng...! I: Igaza van. Ez nem jutott eszembe. Semmi se jut eszembe ebben a hőségben. II: (rámutat egy székre) Nem ülne le? 1: Köszönöm. Phü..J Tudja, hány fok van? II: Huszonnyolc. Ez az amiért felkeresett? I: Dehogy. 12 Nem akar ban­dát vásárolni? II: (izzadtságát törölgeti) Nem! I: Miért? II: Nem fázom. I: É6 ml lesz télen? II: Nem tudok most a télre gondolni! I: Azt hiszem, önnek mégis kellene egy bunda. Most kaphat­ja csak meg alkalmi áron. II: Nem kell... I: De önnek szüksége van rá. II: Nincs. I: Dehogynincs! II: Becsületszavamra, ha elég erőm lenne, kihajítanám magát az ajtón...! Phü... I: És én újra elkezdenék csen­getni, így: klin-klan, klin-klan... De hát nekünk nincs erőnk... így hát essünk túl az alkun. A bunda itt van a bőröndben. (Ki­nyitja a bőröndöt, és kivesz be­lőle egy kopott bundát.) II: Phüü ... Látom. I: Mit gondol, milyen bunda ez? II: Sejtelmem sincs... Nerc? I: Ugyan kérem...! II: Amerikai görény? ... Phű . I: Próbálja meg ingerelni. II: Miért? I: Az amerikai görény büdös szagot bocsát ki, ha ingerlik. Most legalább majd meglát­juk...! II: Én nem ingerlem az álla­tokat. akkor próbálja fel. II- A fenébe is... — felveszi. — Jól áll? I: Nem egészen. II: De hiszen ez női bunda! I: Az hát. II: Akkor megvan, hogy miért nem áll jól! I: Miért? II: Én férfi vagyok. I: Hadd próbáljam akkor fel én ... Phü ... II: De hát ön is férfi. I: Majd a feleségemnek adom. II: Akkor miért hozta ide? I: Az ön feleségének, (ő is fel­próbálja, körbeforog) Jól áll? II: Nem nagyon. I: De az ára nem sok. Alkal­mi... II: A szőrme valóban silány. I: Hja, ezek mind ilyenek nyá­ron. Télep^ a bunda megvastag­szik, megfényesedik, és megsöté­tedik. Még sose hallotta? II: Akkor jöjjön télen. I: Télen? Minek? II: Csak úgy. Kicsit becsenget­ni. Egy teára, beszélgetni, hall­gatni a rádiót. Phü. Nem csin­csilla ez véletlenül? I: Lehet. Hány fok van? II: Körülbelül ötven. I: Árnyékban ? ( II: Nem, bundában. I: Akkor mi a csudának van rajtam? II. Nehogy levegye! I: Könnyebb lenne gondolkod­ni. II. De cipelni könnyebb, ba magán van. I: Jó isten! Izzadok. És akkor itt van ez a bunda ... Szóval mennyiért akarja? II: Semennyiért. Azt akarom, hogy érezze a meleget. I: Köszönöm. ön valóban ... Phü ... Nem tudom, de úgy gon­dolom ... II: Nem bánom, megveszem. Alkalmi áron kánikulában hor­dani megéri... Nem...? Naná! JEREMI PRGYBORS • » 4 «J* S ; . , - V • . - rV- <\*x> Cf "á* ••; >, Syti-i v ! v ' Or. Beretzk Péter életművéről Néhány hónapja távozott el körünkből Szeged egyik jellegze­tes egyénisége, a természetvéde­lem kimagasló alakja, a magyar ornitológia szeniorja, dr. Beretzk Péter MÁV főorvos, c. egyetemi tanár. Egyéniségét, életművét kí­vánja az alábbi néhány mozaik bemutatni. A szegedi születésű Beretzk Pé­ter élete 79 évének javarészét nemcsak városunkban élte, de annak szolgálatába is állította. Jónevű, többször kitüntetett szü­lész-nőgyógyász orvos volt, akit páciensei, ismerői, nagy baráti köre tisztelt, szeretett. A hazai természet­védelem úttörője Neve, természetvédelmi tevé­kenysége és madártani kutató­munkája révén lett közismert. Felfedezte és kutatási eredmé­nyeinek közlésével európai hírű­vé tette a magyar szikes-sós sem­lyékek egyik klasszikus táját, a szegedi Fehér-tavat. Cyörffy István professzorral együttműködve elérte, hogy 1933­ban az ös Fehér-tó területéből 280 holdat — a sziki madarak fészkelőhelyét — rezervátummá nyilvánítsák. 1946-ban a rezervá­tum területét állami rendelkezés 500 holdra emelte. Idők folyamán az ugyancsak a Fehér-tavon be­rendezett és jól termelő halgaz­daság területi növekedésével, az édes víz (Tisza-víz) bevezetésével a táj gyökeresen megváltozott. Eltűntek az alacsony vizű tocso­gók, és ezzel megszűnt a sziki madarak fészkelési lehetősége, szaporodott a mélyvízi és parti madárfajok száma. Beretzk Péter életének fő cél­kitűzésévé vált a Fehér-tó kuta­tása. Negyven éven át fáradha­tatlanul gyűjtötte a tó állatait (főképpen madarait és lepkéit). Kétszázötven publikáció A neves ornitológus madártani kutatómunkája még a régi elgon­dolások vágányán indult. <5 is, mint Lakatos Károly, Szegednek a századforduló táján élt jeles or­nitológusa, először vadász-mada­rász volt. Állandó vadásztársaival Devtch Bélával és Hadnagy Bélá­val, meg készséges segítőtársával. Mészáros Sándor rezervótumőrrel hétről hétre járta a tavat: gyűj­tötte a különleges madarakat. Később érdeklődése egyre inkább a madarak elterjedésének, ván­dorlásának vizsgálata felé tere­lődött. Társaival — a Madártani Intézettel együttműködve — sok ezer madarat gyűrűzött meg, és ezzel jelentősen hozzájárult a madárvonulás rejtélyének kutatá­sához. Igazi vizsgálati területe azonban a madarak életének és környezeti viszonyainak (táplá­lékszerzés, fészeképítés, költés) tanulmányozása volt. Megfigyeléseinek eredményei számos új adattal gazdagították a magyar madártani irodalmat. Nem egy madárfajra vonatkozó téves adatot helyesbített. Kutatá­sairól mintegy 80 tudományos dolgozatban számolt be a hazai és külföldi szakfolyóiratokban. Tudomány-népszerűsítő dolgo­zatai. cikkei folyóiratokban, va­dászlapokban, napilapokban je­lentek meg. Számuk a 250-et is meghaladja. Írásaival, megfigye­léseinek színes, érdekes leírásá­val, több száz előadásával igen sok hívet szerzett a madarak ta­nulmányozásának, a madár- és természetvédelemnek. Lelkiismeretesen vezetett, 40 év több ezer megfigyelési adatát tartalmazó madarásznaplója rendkívüli érték, összefoglaló fel­dolgozása a szakemberek feladata lenne. Puska mellett fényképezőgép Az évtizedek múlásával észle­léseinek bizonyítására egyre < in­kább a fényképezőgéphez nyúlt — bár a 'gyűjtőpuskát élete végé­ig keze ügyében tartotta. Az el­sők között volt, aki 3—4 évtized­del ezelőtt bevezette hazánkban a madárfényképezést. A szikes­pusztai táj változását, a madarak életmegnyilvánulásait dokumen­táló több ezer kitűnő felvétele tudományos és egyben kultúrtör­téneti érték.' A bőkezű adakozó nemcsak lel­kesen, de áldozatosan is dolgo­zott a hazai madártan fejleszté­sén. Otthona mindig nyitva állt a Fehér-tó madárvilágának meg­tekintésére, Szegedre érkező szá­mos hazai és külföldi szakember előtt, akiket, felesége kitűnő ház­tartására támaszkodva, igazi ma­gyar vendégszeretettel fogadott. Igen sok állatot gyűjtött, de magának semmit sem tartott meg. A Madártani Intézetnek, a Móra Ferenc Múzeumnak, a József At­tila Tudományegyetemnek és a Természettudományi Múzeumnak az éppen folyamatban levő témák feldolgozásához szükséges madár­példányokat egész életében ön­zetlenül gyűjtötte, és ezzel a ku­tatómunkát jelentősen támogatta. Adományok a múzeumnak A legnagyobb áldozatot akkor hozta a tudomány oltárán, ami­kor híres madárgyüjteményét *á Móra Ferenc Múzeumnak adomá­nyozta. A mintegy 800 kitömött madárból álló gyűjtemény felbe­csülhetetlen tudományos értékkel bír, annál is inkább, mert — a Fehér-tó környezetviszonyaiban bekövetkezett változás miatt — az ősi madárvilágot ma már csak ez a madáregyüttes dokumentál­ja. Az adományt az évek során még mintegy 500 madárbőrrel és 400 fehér-tói lepkével gyarapí­totta. A bőkezű adakozó szellemében járt el Beretzk Péterné, amikor férje ornitológiai naplóját, adat­gyűjteményét, a mintegy 2QD0 fel­vételt tartalmazó fotógyűjthmé­nyét, összegyűjtött publikációit, valamint Beretzk Péter néhány relikviáját a Móra Ferenc Mú­zeumnak adományozta. A múze­um köszönettel veszi a nagy ér­tékű ajándékot, és biztosítani fog­ja, hogy a Fehér-tó neves kuta­tójának szellemi öröksége a köz javát, a tudományt és a termé­szetvédelmet szolgálja. E rövid írás keretében nincs Lehetőség arra, hogy Beretzk Pé­ternek kiváló munkájáért elnyert számos kitüntetését, megtisztelő címét felsoroljam. Sokirányú tár­sadalmi működésének méltatásá­ra sincs itt helyünk. Egyről azon­ban, a számára legkedvesebbről, említést kell tennem: kezdemé­nyezésére alakult meg a TIT Csongrád megyei Szervezetének kebelében .a Madártani és Termé­szetvédelmi Szakkör, amely ki­lencéves működése alatt nemcsak az önképzést szolgálta, de számos madártani és természetvédelmi feladat megoldásában is jelentős segítséget nyújtott megyénkben. DR. MARIÁN MIKLÓS

Next

/
Oldalképek
Tartalom