Délmagyarország, 1973. szeptember (63. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-26 / 225. szám

\ SZERDA, 1973. SZEPTEMBER 26. Tápéi „táltosok áá A népi gyógyításoknak jelentós hagyományai vannak az egész világon. Tudományként kezelték még a század első évtizedeiben is. Tápénak is megvoltak a maga tudós táltosai. Kiterjedt területén számos formában gyakorolták a népi gyógyítást, főként férfink, az úgynevezett „táltosok". A mai idős tépaiak közül sokan emlékeznek Miklós Jakó Istvánra, akinek több, a foglalkozásúhoz szorosan kapcsolódó neve volt. Ilyenek: Fütytl Pista, Temotői cmbör, Szentemből-, Tápni Pista vagy egyszerű Jnkó Pista. Életét a tápat népi emlékezet, legendákkal, táltosképekkel színezi. A kutatás már tisztázta, hogy a táltoshit a magyar hitvilág legősibb elemei közé tartozik, amelynek a szegedi táj, benne Tápé számos, jellegsetes mozzanatát őrizte meg — írja dr. Bálint Sándor a Táitó Néprajzában. — Viselt dolgait számos mondn őrzi. melyek egy részének már aligha adhatunk teljes hitelt. De a régi tápal temetőkápolnában elhelyezett zarándok- és kegytárgyak mégis arra ösztönöznek, ho© némelyiket kár veszni hagyni. Közülük ls elsősorban azokut kell megőrizni, amelyeknek valami köze volt a népi ©ó©(táaokhoz. Ez a XVIII. század nagy pestisjárványainak emlékezetét őrző kis kápolna a táj népi szttklnritúsúnak, éhítatformájának kultikus jelentőségében, a maga teljességében méltó a leggondosabb műemléki oltalomra. Híven őrzi a Táltos, a gyógyító Fütyü Ptsta római, szentföldi és egyéb zarándokútjairól hozott „eröklyéit", amelyekhez a helyi jámbor képzelet máris gazdag legendákat kötött. Mint mondják, Turlnban, Kossuthnál is járt. Gyakran ment fellegek vállán gyűlésekre, onnan fáradtan, megviselten tért haza. Gyógyító tudományának nagy híre volt az országhatáron túl ls. Szentemberként tisztelték, akt zarándokutakat szervezett, és vezetett messzi búcsújáró helyekre. Útjain nyakában függött egy olvasón a „szent eröklyéje", amit gyógyítás közben a beteg fejére tett, s mindenkinek hangosan kellett Imádkoznia, hogy hallják meg a „főtáltosok" a könyörgést. Gyógyításait az úgynevezett mntikából nézte kl. Meggyógyította a kórságokat, a nyavalyatörést is. Őrzsébet királynét — a legenda szerint — megrontották az udvari dámák, s Ferenc Jóska, aki hírét vette Tápal Pista nagy tudományának, elhozta nőjét a tudós táltoshoz, aki kigyógyította sorvadásos betegségéből. Táltos hírében állott a század első évtizedeiben Bakter Pali, Igazi nevén Molnár Pál Is. Érdekes, ho© a tápal Idősebbek nem keverik össze a két táltoshoz tapadó mondákat, legendákat. Pedig nem e© esetben szinte teljesen azonosak. Ezt bizonyítja, ho© Igen sokan éltek ©ó©itásukkal, s alig találni olyan adatközlőt, aki elítélte volna őket, akár akkor, akár ma. Ismert táltosok voltak még a Hosszú Jóska, Böresök Mihály, és Balázs Pista pásztorember tudós. Az asszonyok később váltak e „tudomány" gyakorlóivá. Közülük a legismertebbek: az ólomöntő Sakter Panna, a rontást ©ó©ító Jakó Teca, a ráimádkozó Sánta Kószó Ágnes, a szömverést ©ó©itó öreg Mikuláné, és a rándullletékmódosítások » Uj pénzügyminiszteri rendelet A pénzü©mlnisater rendeletet adott ki e©es eljárási Illetékek módosításáról. A szabályozást az Indokolta, ho© a csaknem nyolc évvel ezelőtt kiadott korábbi rendelet sok vonatkozásban már elavult Az államigazgatási tevékenység ugyanis az utóbbi időben jelentősen kiszélesedett, s a megsokasodott munka nehézségeit növeli. hogy gyakran indokolatlan fellebbezéseket, panaszokat nyújtanak be az ü©felek. Fontos törekvés az ls, ho© főként a va©oni jellegű és az ügyfél anyagi érdekét szolgáló államigazgatási eljárásokban és ügyfajtákban u korábbinál költségurányosabb legyen a beadványi és a fellebbezési Illeték. A rendelet új vonása, hogy a jövőben a fellebbezés ós a panasz illetéke lényegében csak azokat terheli, akik megalapozatlanul vették igénybe az államigazgatási eljárást. Ezért kimondja a rendelet, hogy a lerótt illetéket az ügyfélnek vissza kell téríteni, ha a felülvizsgált határozut vagy Intézkedés az ügyfél hátrányára jogszabálysértő volt. Az indokolatlan panaszok és fellebbezések benyújtói természetesen nem kapják vissza uz illetéket. Nincs helye a visszatérítésnek azokban az esetekben sem, amikor a határozatot nem jogszabálysértés miatt, hanem mérlegelési jogkörben, méltányossági alapon változtatják meg. Az új jogszabályok u punaszok illetékmentességét általában csak a közérdekű panaszokra tartják fenn. Az új rendelet a kihirdetéssel hatályba lépett, s intézkedéseit a szeptember 15-e után keltezett iratok, benyújtott kérelmek, ü©ek esetében kell alkalmazni. lást-ficamodást ©ógyító Csússzné — Márton Andrásné. Ez utóbbi tudós aszszonyhoz tapad az édesanyámtól feljegyzett történet. „Miklós Burkun Mihály bérösnek kificamodott a bokája. Főztük neki a feketenadálylét lenliszttel. Olyan volt, mint a csiriz, amit a bokájára raktunk napokig, de nem javult. Egyik nap elvitte az apám a Csussznéhoz. Az aztán megtapogatta a mindent-tudó hüvelykujjával és mondta: ah-ja, hát möghágta itt az egyik ér a másikat! Tapogatta, igazítgatta, csöndesen elkezdett imádkozni. Csak a vége felé mondta hangosan, hogy: ...szamár lábába mögbotlott, szent ficemáté odajutott. — Szájával háromszor megfútta —, (n az inhön, vér a vérhön, olyan lögyön a té lábod, mint amllyaen vót, Atya, Fiú, Szentlélek nevében, Amen. Aztán kéthárom kezelés után helyreigozodott a Mihály bokája." A népi gyó©ítás mozzanatalt, lélektanát csak töredékekből tudjuk rekonstruálni. Nem lehet azonban a táltosokat, népi gyógyítókat egy fedél alá venni a rontókknl, Hiszen, ha figyelembe vesszük, hogy Ilyen, kisebb helység, mint Tápé, csak a század második negyedében kapott orvost, el kell fogadni őket a ©ógyítáa, a segíteni akarás akkori „tudósainak". A rontás, a kuruzslás, a boszorkányos cselekedetek mindenkor büntetést vontak maguk után. Ezeket a tápői nép sem szerette, sőt, haraggal gondolnak rájuk. Ilyenek voltak: a vén Cicúné, az Ha Kata, a Bugri Panna és mások. A mai Tápén mar nincsenek táltosok, rontó-bontók, egyebek. De a ma élő tápaiak legfeljebb három emböröltőre viiszanyúló emlékezete feltűnően sok „tudományos" nevét őrizte meg. Amiket leírtam, tápai emberektől hallottam. S ú© adom közzé a ma emberének, ho© érzékelje a tápai népi hitvilágból táplálkozó, a múltba vesző egykori gyógyításmődokat. összegyűjtésük megérdemli a munkát, fáradságot, sőt kötelesség is. Ifj. Lcle József Iskola élethőseiben Kevesebbet, de jól A múlt alkalommal átte- alkalmazására, a gyakorlakintettük az általános isko- tok, feladatok célszerűbb la alsó tagozatának a tan- végeztetésére. anyagcsökkentés tantár©i A számtan-mértanban alapelveivel kapcsolatos kér- olyan mértékű a csökkenés, déseit. A tájékoztatást a hogy az „nem veszélyezteti a szülők is örömmel fogadták. Mai cikkünkben ugyancsak ebben a témakörben, az általános iskola 4—8. osztályénak, azaz a felső tagozatának a helyzetéről számolunk be. Már hírt adtunk arról. tanulók optimális szellemi fejlődésének feltételeit, a tanulók középiskolai továbbtananyagrészletek maradnak kl, ezzel szemben tovább erősödnek azok a lényeges ismeretek, amelyeket az általános földrajzi tájékozottság Igényel. Az idegennyelv-oktatásnáL elsősorban azok az olvasmányok maradnak el, ametanulásának megalapozását lyek „készségfejlesztés! és és a gyakorlati pályán elhe- nevelési szempontból nélktilyezkedőkkel szemben támasztott tudás és képességszint elérését". A tantervi hogy a Művelődésügyi Mi-.fWfg átcsoportosítása lehenlsztérlum nem csökkenti az általános iskolában az óraszámot. Csökken azonban az új tananyagot feldolgozó órák számaránya, s a túlméretezett anyagrészek elhagyása révén több idő jut a tananyag begyakorlására, elmélyítésére, az alapismeretek kialakításéra, a gondolkodás fejlesztésére, Illetve a pedagógusok részéről az ellenőrzésre és a korrekcióra, s a nevelőhatás folyamatos érvényesítésére. Ho©an valósul meg mindez a gyakorlatban? Az irodalomórákkal kapcsolatosan világos a helyzet: növelik a készségfejlesztő órák számát. Pontosan meghatározzák az olvasási készség követelményeit, A tanulóktól érzelmileg távolálló és életkori fokukat meghaladó szemelvényeket elha©ják, illetve másokkal cserélik fel. A 7—8. osztályos irodalomelméleti ismeretanyag túlméretezettségét is megszüntették. A fogalmazástanításban újszerű, hogy „az iskola életéből vett valóságos problémák kapcsán ©akorlati úton alakítjuk ki a hozzászólás, érvelés, cáfolás alapvető képességét". Csökkenti a minisztérium az iskolai dolgozatok számát. A könyv nélküliek mennyiségét azonban az 5. osztály kivételével sehol sem csökkentik, mert —. nagyon helyesen — ú© látják, ho© a jelenlegi előírás teljesítése nemcsak lehetséges, hanem szükségszerű is, S továbbra tővé tette a tanulók életkori sajátosságaihoz való alkallözhetők". Rövidebbek lesznek az egyes olvasmányok, olyan részletek elha©ásával. amelyekben a szavak nem tartoznak az elsajátítandó aktív szókincshez, va© mámazkodást. az egészséges sutt feldolgozhatók. Nu©obb mértékű terhelést, valamint hangsúlyt kapnak a jövőben a logikailag összetartozó anyagrészek szorosabb kapcsolódását. Megnőtt a begyakorlásra fordítható idő mennyisége is. Új dolog: a dolgozatok helyett témazárókat írnak a tanulók. A fizika tantár©ban a túlterhelést elsősorban nem a tananyag túlméretezettsége, hanem az évfolyamok közötti aránytalan elosztása okozta. A megfelelő csoportosítás révén lehetővé vált az anyag jobb feldolgozása, megértetése, illetve a tantervi e©ségek végén az anyag átfogóbb ellenőrzése. A kémia tantárgyból c tananyagcsökkentés révén kimaradtak az elavult unyagrészek, s ezek feldolgozása helyett az Időt gyakorlásra, „n szerzett Ismeretek elméa tanítási órákon a korszerű szemléltetőeszközök. Csökken az írásbeli dolgozatok száma, de ugyanakkor több f!©elmet fordítanak a pedagógusok a ^.tanulók füzete munkájára. ' A gyakorlati foglalkozás tananyagából kimaradnak a nehezen elsajátítható és kivitelezhető, a ©akorlutbuü elvétve alkalmazott, vagy kisüzemi módon csak korszerűtlenül végezhető műveletek. Csökkent az anyagmegmunkálás túlsúlya és megnövekedett a technikai nevelést jobban szolgáló gép- és elektromos szerelésekre fordítható Idő. A rajatanításban „a készségek és az e©éni képességek szabadabb, differenciáltabb fejlesztését" kívánják előtérbe lyítésére, korrekciókra az el- állítani. Az ének-zene oktamaradók felzárkóztatására lehet felhasználni". Összevonások. átcsoportosítások történtek, s a pedagógusok határozottabban építenek azokra az ismeretekre, amelyeket már n tanuló a megelőző években elsajátított, s a tanulói kísérletek pedig intenzívebben szolgálják a« ismeretszerzést. Az élővilág tantárgyban csak morfológiai ismeretekben történik csökkenés, valamint elmaradnak a művelődési módokat, a termesztési eljárásokat részletező leírások. Nagyobb hangsúlyt kap azonban az eddiginél a ls hangsúlyt kap a tanulók-' tanulók egészséges életmódnak a tanórán kívüli Irodai- ra nevelése. ml nevelésének fontossága, az olvasás iránti kedv ébrentartása. A nyelvtanban csekély a tananyagcsökkentés mértéke. inkább „célszerű ésszerűsítést és átrendezést" hajtottak végre a szerkesztők, s ezáltal lehetővé vált. ho© „ne elvontan és öncélúan taTörténelemböl meghatározták a mindenkire kötelező törzsanyagot, s a tanulók biztos tudásának elérése érdekében csökkent az új anyag feldolgozására szánt órák száma ós növekedett a rendszerező, összefoglaló és ismétlő órák mennyisége. Nagyobb hangsúlyt kap ajönítsák az ismereteket, hanem vőben az állampolgári nevea tanulók kifejezőkópességé- lés. nek a fejlesztése végett". A földrajzból az elavult. Több idő marad a szabályok nem feltétlenül szükséges tásbnn tízzel csökkentették a tanításra előírt dalok számát, s a felszabaduló Időt e©részt a tananyagot képező dalok Intenzívebb íoldolgozásdra. másrészt a zenei olvasás készségének a fejlesztésére fordítják. A hallásképzés továbbra is fontos feladat marad. Mivel a testnevelés tart: tervi anyaga Jelentős részben játélt én játékszerű cselekvés, ezért a könnyítés itt a választhatóság növelése, a minden tanulóra egyaránt vonatkozó tananyagkötöttségek feloldása révén következett be. íme, dióhéjban a változás. Befejezésül még csak annyit fűznénk hozzá, hogy a korszerűbbé vált tananyag egyben előfutára a később kiadásra kerülő új és korszerű tanterveknek és tankönyveknek. Ilyen szempontból la kísérjék figyelemmel a szülők ©ermekük munkáját, 3 észrevételeikkel majd segítsék a párthatározatnak a gyakorlatban való reália megvalósulását. Bánfalvi József Pásztor Ferenc: Véletlenül katona Ezt szerencsésen megúszta. Kincses csak kidülledő szemeket meresztett rá, g megjegyezte, ha mégegyszer ilyen dolgot művel, hát úgy belevágja a szent anyaföldbe, hogy ki nem kel onnan, csuk a tavaszi búzával. Ettől kezdve Zsanónak egyre az járt a fejében, hogy kiengesztelje Kincsest, aki e©ébként nem volt éppen rossz ember. 0 volt a leghálásabb közönség, a leghívebb mesehallgató, amikor Zsanó Párizst, a Szajnapartját emlegette, a párizsi lányok szépségét és engedékenységét ecsetelte. Az alkalom kínálkozik, mint M tolvajnak a besurranás — Zsanó csomagot kapott. Verebet foghattak volna vele. Egész nap fütyült, dalolt, Igaz, kicsit kerékbe törte azokat a sanzonokat, amelyeket Yves Mondtand sokkal sikeresebben adott elő, de neki ez elég volt így is. Egyre a csomagra gondolt. Eljött az este. Nem tudják azt mások, milyen szép egy este a laktanyában. Az ember lehúzza u- csizmát, olyan érzése támad, mintha kétmázsás béklyó alól oldották volna fel. Kigombolhatja a zubbonyát, és szegre ukuszthatja a sapkáját. Micsoda könnyebbség. Meleg van, csak a cipőpaszta szaga facsarja e© kissé az orrodat. Az ágy — fehér lepedővel, vastag pokróccal — maga a mennyei kényelem. Az újonc még sehol nem aludt olyan nagyokat, mélyeket, jólesőket, mint ezen a kemény, emeletes katonaágyon. Megszólal a takarodót jelző kürt, lefekszel, s reggelig nincs olyan nagy úr a laktanyában, aki felzavarna, felrázna. A napos lábujjhegyen jár, az ügyeletes tiszt betakargat, le lerúgod a pokrócot egy álombeli szerelmeskedés közben. A laktanyai éjszakák olyanok, mint a kolostoré. Csend, pihenés... A gyönyör, a boldogság teteje pedig az, ha egy kis kartondoboz az otthon egy darabkáját ls odavarázsolja. Ha minden így Igaz, hát Zsanó boldog. Fütyül, vagdossa a madzagokat, s szedi elő a finomságokat, Lekváros, vajas nemtudomkák, mézes, cukros émelyítő csodák, Mlnthu sose láttak volna abbén a laktanyai hálókörletben kolbászt, szalonnát. Zsanó ebben is unikum volt. Aztán jött a gyönyör teteje. Hízott, rengő-rlngó osztrigák. Citrommal, pici olajjel. Zsanó olyan boldog, hogy majd elrepül. Itt uz alkalom. — Möszjő szaki elvtárs? Kosztolsz? Csuda finom. Kincses gyanakodva szemlélte a papfrtálat, rajta uz osztrigát. — Mi a rossznyavalyát eszel, Zsanó? Ha ón ezt a sok pancsot megenném, belepusztulnék. — Dehogy pusztulsz vele.,, Olyan ez, legfinomabb lakoma. Citromot nyomott egy osztrlgára, ujjai közé vette, csámcsogva, szürcsölve, kéjes örömmel ette. Kincsest pedig e©re unszolta. Nem is kellett sokáig. Izgatta őt, hogy ilyet még úgysem látott, enni meg mikor evett volna. Érdekes lenne elmondani, hogy osztrigát vacsorázott, mint azok a regényhősök, akikről olvasott valamelyik francia regényben. Rászánta magát. — Zsanó, ha megmérgez ez a nyavalya, keresztüllőlek. — Ide, bicskát ide — böködte Zsanó a nyakát, s már nyomta ls a citromot egy ©önyörű példányra. Milyen az osztriga? Ha csigának mondom, hízelgek. Ha hüllőnek, majdnem igazat mondok. Nyálkás, elfolyó, alaktalan, testetlen, de Zsand szerint finom. Kincsesnek majdnem felakadt mindkét szeme, amíg undort, gyomorkavargást legyőzve, lenyelte az egész mindenséget, de vele együtt legalább mázsányi súlyt ls nyelt, ami egész éjjel ült a gyomrán, mint valami lidércnyomás. Reggel olyan képpel ébredt, mintha okkersárgára mázolta volna egy kincstári piktor. Kincses a gyengélkedőre került, Zsanó pedig soron kívüli szolgálatra vezényeltetett Skumát alhadnagy jóvoltából, mondván, szándékosan megrongálta elvtársa egészségét. Rossz viccnek vette tehát a szívélyes uzsonnát Skumát, s Zsanó még aznap éjszakai ügyeletes szolgálatot tartott. Méghozzá vesztére. A laktanya csendes. Az épület egy hatalmas szuszogás. Aludni, aludni, aludni, Hármas jelszó, mindig ez volt az újonc álma. A húszévesek szeretnek aludni. Csodás, ho© senkit nem zavar az őr lépése. Tán maga ls azért csapja a kőhöz a csizma sarkát, hogy el ne aludjék. Nem zavar az öblak alatt a gépkocsik lármája, Ezek — különös szerzet — mindig éjjel csapnak zajt. A hálóterem?! Költői élmény. Bálvány: bariton egy koncerten. A fuvolák rendetlenül harsognak hol Itt, hbl ott. A ritmusuk is vad, csapongó. Nincsenek hangszerelve, mértékbe szabályozva. Külön szólam a speciális fúvósok családja. Felrecesennek, felharsannak, mint a rapszódiák fortísszimói. Mindezek összeolvadnak e© általános harmóniává, brummogássá. fujtató recltatlvóként. — Es kész a koncert. Még az illat is olyan, akár egy túlfűtött koncertteremben. Csakho© a párfőm Itt a csizma és a párolgó tes• tek gőze. A koncertmester itt nem az el6ő horkoló, hanem a szézadügyeletes. Benyit, körülnéz, végigsétál a vaságyak között. Felrángat a helyére egy pokrócot, helyretaszít egy majdnem leguruló mu. zsikust. Továbbáll. Visszhangzik minden lépte a kihalt folyosón, mégsem ébreszt fel senkit. A lépés Itt puskalövés. Megszokták már ezt is. (Folytatjuk^ 1 4