Délmagyarország, 1973. szeptember (63. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-23 / 223. szám

> VASÁRNAP, 1973. SZEPTEMBER 23. Amit akartok... Shakespeare-bemutató a színházban Bejött a bohóc hátulról. Buggyos nadrágban, csónak­cipőkkel, gólyaléptekkel, rizsporosan. Nyelvét öltöget­fce, szakasztott úgy, mint Karandás a cirkuszból. Pár trükköt is bemutatott, és kölcsönvett egy monológot az Ahogy tetszik-bői :„szin­ház az egész világ, és szí­nész benne minden férfi és nő". Aztán kezdődött az att­rakció. Shakespeare a komédiá­ban nem tulajdonított kü­lönösebb jelentőséget a cí­meknek. Elképzelhető, mi­után, elkészült ezzel a da­cabbal. a színészek betanul­ták. sót a premier napját is kitűzték, valamelyik „kö­zönségszervezőnek" eszébe jutott: de hát Sire William mi legyen a címe? Mire a mester eltöprengett — le­gyen ezegyszer Vízkereszt... vagy amit akartok. Ez utób­bi kitétel nyílt felhívás, játsszátok úgy, ahogy akar­játok. Shakespeare-t nem érheti vád, hogy elette a rendezők kenyerét. Kevés szerző akad, aki ilyen „pu­ritán" szövegkönyvet ha­gyott volna az utókorra, el­aprózott instrukciók, részle­tező színpadleltár nélkül — bár egyebet aligha tehetett, hiszen a maga színházában, a Globes-ben egyszerűen nem volt mit részletezni, el­aprózni, színház volt az egész világ, s a színpad desz­kái az egész világot jelen tették. Mi vonzza a rende­zőket Shakespeare-hez? A szárnyas képzelet, a feszte­len idő és tér, a játékosság: annyi lehetőséget kapnak rc, hogy csak győzze tehetsegük, fantáziájuk. A Vízkereszt Percek, arcok, életek N ézd kicsit távolabbról valóban fogas kérdésben kell mondogatta egykori döntenie naponta. így olyan rajztanárom, miköz- kérdésekre, amelyek meg­ben legújabb mázolmányo- érdemlik a velük való fog­mat kinyújtott kezében tar- lalkozást, több ereje, ideje totta. — Nézd csak meg — és idege marad. Mert példá­folytatta —, mi a hiba? ul — ugyancsak a jól bevé­A derék, galambősz fér- sett jelmondat jegyében — fiú ugyanezt mondogatta, itt is sok apró csetepatén, mikor tárlatot nézni ment susmuson könyebben teszi az osztály. Persze, akkor a túl magát, szépség, a jobb összhatás Abban, amiről beszélget­kedvéért kellett hátralépni, tünk, semmi különös, új nem s újra, figyelmesebben meg- volt. Hisz naponta ezrével nézni egy-egy festményt, kerülnek az emberek hason­Megérte, annyi bizonyos: új, ló helyzetekbe, néznek rejtett szépségek, eddig nem szembe hasonló álkonfliktu­látott összefüggések bonta- sokkal — olykor éppen a koztak ki szemünk előtt. Mindez a közelmúltban ju­valódiak helyett. Mert egyet­len bokor is elfödheti az er­eszembe újra, mikor az dók, hegyek távlatát; a mai tott élet apróbb-nagyobb esete patéiról, mindennapos konf­rohanó élettempó pedig számtalan ilyen bokrot tar­Hernádi Oszkár felvétele Malvoliót (Kátay Endre) kineveti Böffen Tóbiás (Kovács János) és a bohóc (Király Levente) íiktusairól beszélgettünk egy togat. S nem is könnyű fe­ismerősömmel. Más szavak- fölemelkedni ezeken, kai ugyan, de ő is hasonló „Mindennap látom... hogy elvet vallott: akár az életvi- hogyan járnak át az erpbe­tel hibáit, akár az élet szép- rek... a Vásárcsarnok kö­ségeit illetően úgy véli, job- rül, ahol nagy forgalom van, ban megláthatjuk őket, ha és látom, hogy mindennap megpróbáljuk kicsit távo­labbról is megnézni. száz és száz ember van, aki kockára teszi az életét azért, Először egészen egyszerű hogy fél perccel előbb er­példákkal érvelt. Megfigyelte kezzen a Vasárcsarnokba, magát, sorbanálláskor, a pult Olyan emberek, akik nem előtt. Észrevette, szinte min- mernének ellenvetest tenni den idegszálával azt figye- a főnöküknek ugy szaladnak li, nehogy oldalról valaki egy autó előtt, ahogy en .... - ,— , nem mernék autó előtt sza­- - el éhe fnrakodiék S hoev el- nem merneK autó eiou sza­rierjében olyan előadásokat goló szerelme gyorsan szint • ' s ez mee- ladni" — mondotta egy in­io ieevevfet már ahnl ha vált. a véeén) — ki hiszi el. Oiuowe a narag, na ez iiies ..,./„„ n„re„„„ „r. is jegyeztek mar, ahol ha vált a végén) — ki hiszi el­megjelent, mint főszereplő * borított sötétbe mindent. Kovács János teli szájú, Ennek az előadásnak figurá- teli torkú, teli markú Böf­it ügyesen hangszerelik fen Tóbiása (bozontos mel­Gyarmathy Ágnes jelmezei, lén a jelmeztervező ötletes mindvégig őrizve egyfajta fegyvereivel, késsel, kanállal, „tonális bizonytalanságot", villával) virul a színpadon. De életteli (találat) ifjú Új­laki László nemes Keszeg Andrása és Baranyay Ibo­lya minden csínyre kapható virgonc komornája is. A bo­hóccal. Bagó László Fábián­jával és a diónyi szerepében hogy alakjai a reneszánsz­ból ki-kiugrálhassanak az aszfaltos utcára. Malvolio azonban direkt mai hivatal­nok. Könyökvédője csak azért nincs, mert csoport­vagy osztályvezető, de lehet­séges, hogy még maeasabb remek karaktert felvillantó létrán áll. Nyakkendője és Gémesi Imrével oldalukon feszesre ők viszik a prímet. Déry Má­vasalva. öltönye mérték utá- ria dekoratív grófnő, ha kell ni. Az idegen test kezdetben hideg, ha muszáj, érzelmes, biológiai zavarokat okoz az Martin Márta kiforrott, érett előadás menetében, hiszen színészi játéka mélyebb el-elhangzik róla, hogy puri- tartalmat Viola alakjának, s f án, s a néző nem tud mit lány mivoltát csak érdekeseb­kezdeni az élcelődő Shakes- bé teszi Csernák Árpád meg­peare fullánkjaival. Ara ami- jelenése, aki pontosan annyi­kor beugratják Malvoliót, s ra rajzolja lányosra Sebasti­szerepe szerint sárga haris- ant, mint Martin fiúsra a nyát kell húznia, csokros lányt. Katona András idő­íánvt is térdsza,aggal- a lóvá tett hi" sebb Antoniója bizarr atyai férfi játszotta, nem nehéz lottmadráifösttlvé fóriT^ ÍJ*1**"* szk°dik Se" elképzelni a vée nélküli SL^KK SáJ szöveg következtében beáll a sorba szépen mondó Konter Lász­— bohócnak. Kátay Endre ló. Szabó István, Éltes Kond tehát két figurát játszik, s is. hatásosan teszi, mint jeges * vízbői a forróba dobott em- - T- . * . ber. feszes izmokkal, majd Sándor János lefordította öltözik, s mire az eljámborodva. De amit maganak Shakespeare-t. Te­előadas végén összefutnak. Shakespeare egy típus jelle- hette, a darab címe: Vízke­t1alálk2ftak, ma,r mébe sűrített, azt feleslege- reszt, vagy amit akartok, a szerelemmel, a félreertések sen megkettőzi, és az elkü­lönített énjeit tulajdonkép­pen egymással közömbösíti. A végén visszaszól: „majd bosszút á''ok én ezen a esür­hén", a jelenlevők egy pil­lanatra meg Is mereveinek, szerzője ugyancsak kiélte dramaturg szenvedélyét, f^oTzse^kendője áhogy akkor mondhattak, ügyesen „keverte a drámát" (a dramaturg szó drámake­verőt jelent). A kutatók leg­alább 12 művet tartanak számon. melyeknek kész vagy félig kész figuráiból, cselekménytörmelékeiből hu­mortól duzzadó, eleven víg­játékot gyúrt a zseni szel­lemkeze. A Globes színpa­dán, ahol a Vízkereszt iker­testvérei közül férfi játsz elképzelni a vég nélküli heccelödések egész soroza­tát. A darab cselekménye tudniillik arról szól, hogy a hajótörést szenvedett ikrek egymástól elszakadva kere­sik a boldogulást, a lány fiúnak fo!vtán többel is a kelleté­nél történt! Dühös volt az ille­terjúban Lukács György ar­vál­tőre, aki egyetlen percért, ra a kerdésre, miért vagy talán csak egy félért lalta 19-ben a kockazattal képes volt elrontani a sor járó forradalmi cselekvést, szépen kialakult rendjét. Mi- Ezt itelte méltónak onma­csoda dolog ez! — dohogott gához, szellemi kepessegei­belül egy hang, míg végülis hez: eletet erre telte ío1­rá nem szólt az értelem: mit kell ezt a semmiséget felfújni?! S mennyivel tart­S ha valaki manapság csak rövid időt álldo­, , . gál is egy forgalmas hatod különbnek magadat a útkereSzteződésnél - akár tolakodónál, ha te is annyira sajnálod azt a pereecskét,? egy kisvárosban legyen is az — bizony újra megálla­Nézd kicsit távolabbról!— píthatja: nagyon sok a meg­halotta az értelem hangját, gondolatlanul rohanó em­valahonnan mélyről. És hall- ber. Perc-emberkék módjára gatott a jobbik énjére. Ezt kockáztatnak akkor is, ami­tette a villamosnál is, ezzel kor nem érdemes. És persze próbálkozott egyes-bajos dol- autóval, volánnal is megta­gainak intézésekor. Távo- lálhatjuk ugyanezt a típust, labbról nézve, higgadtan, a mindenképpen előzésre tö­okosan vizsgálta probléma-e, rők típusát. Perctöredékekért rüv^rcsak^a?vagLjöi btnysr adnak hogy ez az önvizsgálat ki- egesz eleteket, sokszor tűnő szűrő. Ráébredt, hogy gyon-nagyon korábban sok olyasmin bosz- jS. Pedig mennyi értelmes szankodott, amit egy kis ön- céu találhatnának, mennyi uralommal könnyeden elke- , rülhet. Most azt mondja, Slkert> oromot, élményt ki­ugyanúgy érzi lelkében a ru- nál az alkotás, a tudomány, galmasságot, mint izmainak a természet, az összetartozás, ruganyosságát azokban az években, amikor versenysze­rűen sportolt. S ez a rugal­na­fiatal életeket Nem „komplett" boldogsá­got, igaz, mert ilyen nincs. N. I. másság nagyon jó dolog, egyszerűen nem létezik, az Sok, korábban az idegesség- ember mindig meghaladja gel, belső feszültséggel le- azt> amit elért) s többre vá­kötött energia szabadult föl benne, ami bizony nagyon elkel a munkahelyén. Ott — gyik, de „a küzdés maga" mennyi szép pillanattal aján­csoportvezetőként — igen sok dékozhatja meg. Olyanokkal, Ha színház az egész világ, akkor ez a színház most ma­nézs. Sándor János rendező r,e n néző y f cirkuszba vitte a Vizkeresz- borúlátó, az udvarmester tet A porond a ivei a ze- nem békíthetetlen, inkább nekari arok folott. a nezo- csak vigasztalhatatlan térbe torkoll. Gyarmathy Ágnes elegáns díszletei, zöld drapériával bevont emelke­dői, lecsüngő színes korong­jai felveszik az előadás mar rola; melynek fontos hangnemét, amíg üres a tér, szerepet juttatott a rendező, Malvolio mellett még két kritikus figurája van az elő­adásnak. A bohócé, szóltunk szemnyugtató, üde látványt nyújtanak, a herceg és a grófnő egymást eltévesztő ro­máncára derűs fényt bocsá­tanak. a borissza nemes kor­hely játékái közbén mint szappanbuborékok, épp hogy el nem pukkannak. A kö­zönség reagálásából ítélve, átütő sikere volt a premier­nek. többször fölszakadt a A szőrmeipar eredményei és gondjai azzal az utasítással, hogy transzponálja át az olvas- , mányemléket. Király Le- ! vente annyi színnel, ötlettel, humorral állt elébe, hogy nemcsak társait, a publiku­mot is magával ragadta. A másik kritikus pont a herceg szerepjátéka, mely alig vett nyílt szini vastaps. így is lehet tudomást arról, hogy ebben Shakespeare-t játszani? Sán- a színházban egészen dor János ismeri a közönsé­get. és remek érzéke van a helyzetkomikumhoz. Aki rá­adásul még jó hangulatban is érkezett, fájósra kacagja magát. A reneszánsz szerel­mi történet idilli keretjáté­kul fonódik a csínytevők kö­ré. s az így kibélelt poron­don önmagát felkínálva bo­lyong a magányos Malvolio. A Vízkereszt színpadi kar­mas folyik, mint amibe százado­kon át egy Shakespeare-víg­játékot öltöztetett a képze­let. Körtvélyessy Zsolt Orsi­nója gondosan fölépített, te­hetséges színészi munka, de túlhevülő pátoszát ha komo­lyan vesszük, komikus (ami önmagában még nem baj az arénaszagú színpadon), ha viszont a történtekkel szem­besítjük (hogy kitartóan lán­1971-ben 15 ezer irhaka­bát készült Szegeden export­ra, idén 20 ezret adnak be­lőle a tőkés piacokra — ír­tuk egy évvel ezelőtt a sze­gedi szőrmegyárról. Éveken át arról adhattunk hírt, hogy a Pannónia Szőrmekikészitő és Szőrmekonfekció Válla­lat itteni gyáregysége fokoz­za exportját, versenyképes a világ szőrmepiacán, s a vál­lalati haszon mellett ezzel a népgazdaságnak is hasznára van. Idén már az új üzem­csarnokokban ls dolgozhat­tak a szőrmegyáriak, ami ugyancsak jó előjel volt er­re az esztendőre. Most mégis komoly gond­ban vannak a gyár vezetői. Egy szóban kifejezve: árkér­dés ez a gond. Egy láncre­akciónak is nevezhető fo­lyamat jutott el most idáig. Ehhez azonban azt is tudni kell, hogy az izem az ex­porttermékekhez való anya­got — importálja. Így is megéri ugyanis — a dolláros befektetés igen jól kamato­zik évről évre. Az irhabundákhoz való báránybőrt Görögországból hozzák. Mint Pádi Imre fő­könyvelő tájékoztatott, idén ez az anyag rendkívüli mér­tékben megdrágult. Drágáb­bak lettek a Dél-Ameriká­ból érkező juhbőrök is, s mindez jelentős befolyással lehet a vállalat további ter­melésére. eredményeire. Ilyenkor a következő lánc­szem az, hogy a gyárnak is emelnie kel! az árat Az idei évre tervezett 2P ezer ex­mondja ezzel kapcsolatban a főkönyvelő. — Hogy ez mennyire sikerül, az az ok­tóber elején, Budapesten rendezendő nagy modellbe­mutatón dől majd el. Itt újabb fazonokat, színeket mutatnak be, a legmoder­nebb divatvonalakkal pró­bálják „megfogni" az ide­látogató üzletkötőket. Panofixbundákból idén 0 ezret gyártanak nyugati ex­portra, elsősorban az NSZK­nak. A Szovjetunióba 3 ezres mennyiséget szállítanak év végéig. A hazai piacra ugyan­port irhakabáloól jelenleg csak 3 ezernyi jut belőlük 16 ezernél tartanak; belföld­re 10 ezret készítenek. Ha­marosan leteszik a hazai ke­reskedelem asztalára az új árajánlatokat, az már bizo­nyos, hogy jelentős áreme­lésre kerül sor. elsősorban az irhabundáknál. — Mi elsősorban az ex­portban szeretnénk kiegyen­líteni az árnövekedést —, — sajnos, az ármodósítás terhéből ennél a terméknél is kijut a vásárlóknak is. Sertésvelúrból, juh- és marhanappából idén 18 ezer férfi. női. illetve bakfis bőr­kabátot állítanak elő. Üjdon­ság, hogy e téren is finomí­tottak: éttértek a legkorsze­rűbb, az úgynevezett ra­gasztásos technológiára. S. M. melyeknek láncolata egy szép, emberhez igazán mél­tó életet fog össze. Szocialis­ta társadalmunk építményét az ilyen életek tehetik szeb­bé, erősebbé. Erre kell ne­velni az ifjúságot ér — ami rendkívül fontos — sajátma­gunkat is, a jellem fejleszté­sével, az akarat próbáival. Mert nem mindegy, miért dolgozunk, küzdünk, harag­szunk vagy örülünk, nem mindegy, mire tesszük föl az életünket. Felelősséget kell érezni önmagunkért, nem árt hát olykor tudatosan kontrollálni cselekedetein­ket, gondolkodásunkat. Van­nak famíliák, ahol a család­fő szerepét szinte átvette a televízió: életrendjüket, még evésüket a hozzá igazítják. Egyik írónknál olvastam nemrégiben afféle szokás­elemzést — tiszteletre méltó őszinteséggel „szúrja ki" rossz beidegzéseit, megrög­zött szokásait. Ha nem is ennyire kivesézően, de bár­ki módját találhatja hasonló önelemzésnek, ha például né­ha átgondolja a napját, ob­jektív távolságtartással visz­szanéz önmagára. S az új nap már új szándékokkal, az önformálás új terveivel találhat rá. „A jóga a gondolkozásra is alkalmazza a tisztálkodás általános szabályait — olvas­tam egy orvosszerző jóga­könyvében —, s ahogy mi nem veszünk kezünkbe pisz­kos holmikat, a jógi ugyan­úgy megválogatja még a gondolatait is... Mi is tud­juk, hogy a szorongás, a félelem vagy például a bal­jóslatú gondolatokkal való foglalkozás árt az egészség­nek. Az is igaz, hogy az em­berek általában sokkal töb­bet foglalkoznak sötét gon­dolatokkal, mint arra okuk lenne". Ez is jó iránymuta­tás lehet ahhoz, hogy ener­giánkkal helyesen gazdál­kodjunk; arra összpontosít­sunk, ami igazán fontc». Néha például a viták he­vessége — akár egy szűkebb munkahelyi közösségben is egyszerűen érthetetlen. Va­lami egész csekély dologról van szó, de presztízskérdést csinálnak belőle, s lassan már nem is az igazság vagy a jobb megoldás a fontos. Nyilván a fenti gondolko­dás-higiéniához hozzátartozik a helyes önértékelés is: egészséges lelkű ember nem devalválja önmagát, viszont nem is értékeli túl, tud iga­zodni a közösség mértékegy­ségeihez. És itt kapcsolódik a társakhoz az egyéni élet­felfogás, így lesz demokrati­kus vagy antidemokratikus lény egy-egy emberből, így lesz kedves vagy összeférhe­tetlen, s az utóbbi sokszor talán nem is tudja magáról, hogy az. Csak megy a mind­inkább megszokott síneken, -•melyek pedig vakvágányok. E zért is lenne jó, ha mindenki mellett úgy állna, figyelne élet­tanárként a közösség, vagy legalább egy-két jóbarát, mint az én derék, öreg rajz­tanárom, a .gondterhes, meg a felemelő pillanatokban is oda-oda szólva: „Nézd ki­csit távolabbról! Ez így nem jó!" vagy: „Ezt figyeld, erre összpontosíts; ezzel szépülhet meg az életed!" HiSz mindig jókor jön a figyelmeztetés; s mi, embernebulók, sokáig dolgozhatunk önarcképün­kön — vonásokat törülhe­tünk el, árnyalatokkal te­hetjük teljesebbé, hogy tisz­tábban illeszkedjen egy na­gyon szépre tervezett társa­dalmi tabló képei közé. Simái Mihály . f

Next

/
Oldalképek
Tartalom