Délmagyarország, 1973. szeptember (63. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-23 / 223. szám

12 VASÁRNAP, 1973. SZEPTEMBER 23. Á disszertáció témája : A tudós tipográfus Az Akadémia tudósplénu­ma clött Haiman György, az Iparművészeti Főiskola tan­székvezetője ismertette a közelmúltban a könyvpiacon nagy sikert aratott könyvé­nek disszertációs változatát. A tudós tipográfus egy évti­zedes kutatómunkája során a legnagyobb magyar nyom­dász, a XVII. században élt. Tótfalusi Kis Miklós életút­ját követte nyomon. Többek kenységének valamennyi fontosabb mozzanatát. Fényt derített gazdag betűkészleté­nek eredetére, és utóéleté­nek máig fellelhető részle­teire. Hatalmas betúkincsét is felszínre hozta, és elsőnek állapította meg tudományos hitellel, hogy az mai betű­állományunk gerincét alkot­ja. Haiman György felkutatta a Hollandiát járt biblia­között a legaprólékosabb nyomtató munkásságának is munkával derítette fel a re- „,„„„,,„„ „,;«.,i„t„;» „„,. iormátus tanítóból világhi- meretlen észlelett, es egy rcssé lett kolozsvári betű­metsző és tipográfus tevé­séges rendszerbe foglalta szabályos építőelemekből összetevődő könyvművészeti tevékenységét. Az érdekes disszertációs disputa élénk érdeklődést váltott ki, és azon a szaktu­dósokon kívül a könyvbará­tok és a hajdani nagy erdé­lyi betűmetsző kései „kollé­gái'', a nyomdászok is kép­viseltették magukat. A tu­dósmunka elbírálói úgy vé­lekednek, hogy Haiman György feltáró munkája kul­túrtöténetünk jelentős gya­rapodása. Ehető vagy mérgező ? Nem telik el év, hogy az újságok hírül ne adnak: sú­lyos gombamérgezés történt, a betegeket — néha egész családot — kórházban ápol­ják, bizony néha hiába. Olyan sok. nálunk a mérge­ző gomba, vagy olyan nehéz ezek megkülönböztetése, hogy szükségszerűen követ­keznek be ilyen tragikus ese­mények? Ha gombarol esik szó, kü­lönbséget kell tennünk a termesztett és a vadon ter­mo erdei gombák között. A termesztett gombákkal ter­mészetesen nincs semmi probléma: kedvelt, teljesen veszélytelen, viszonylag nagy fehérjetartalmú, értékes táp­lálék. A mérgezés veszélye csak az erdei gombákkal kapcsolatos, mégpedig az emberek könnyelműsége, vagy tudatlansága miatt. Senki sem ítélhető el azért, ha kiránduláson nem tud el­lent állni a különösen csa­padékos időben lépten-nyo­mon felbukkanó gombak­nak, és összegyüjtögetve ha­zaviszik ezeket. De azért már igenis kárhoztatható, ha az ismeretlen gombákat, minden kritika nélkül elké­szíti és elfogyasztja. Hazánkban több mint ezer erdei gombafaj fordul eló, és ezek közül mintegy 60 méregtartalmú. Az ehető gombafajok száma több mint 100, a sok, jelentékte­len vagy nem jó ízű pedig a gombagyüjtés szempontjából érdektelen. A mérges gom­bák közül körülbelül egy tu­cat súlyosan mérgező. Ilyen például a barna kalapú pettyes párducgalóca, az ap­ró termetű — mezei szegfű­gomba közé szedhető — su­sulykagcmbák, és az apró parlagi tölcsérgomba. És va­lamennyi mérges gomba kö- gyakran okoz mérgezést, de don, hártyás gallér van. A tönk tövét a földben jól fejlett fehér hártyás hüvely, bocskor veszi körül. Fontos tehát, hogy kerüljük el a fe­hér lemezű gombákat, kü­lönösen, ha a tönkön fehér gallér is van. A gyilkos ga­lóca csak erdőkben vagy er­dószéleken terem. A nyár elejétől késő őszig mindig megtalálható. A gyilkos galóca különle­ges méreganyagot tartalmaz, amely nem bomlik el a sü­tés-Iözés során, nem sem­misül meg szárítással, és nem oldható ki forrázással sem, tehát bármilyen elké­szítés esetén életveszélyes marad. Egyetlen példányá­ban annyi mereg van, amennyi elegendő 3—4 em­ber életének a kioltásához. Súlyosbítja a veszélyt, hogy amíg a legtöbb méreg lenye­lese után egy-két órán belül jelentkeznek a mérgezés tü­netei, addig a gyilkos galóca mérge a fogyasztás után akár 8—12 óráig, vagy akár egy napig sem okoz tünete­ket. Amikor viszont a rosz­szultét elkezdődik, már fel­szívódott a méreg. Más mér­gezésnél az első védekező beavatkozás a hánytatás, mert így lehet eltávolítani a meg fel nem szívódott mérget. A gyilkos galóca mérgezésénél ez már re­ménytelen. Az egyetlen te­endő a mérgezés észlelésénél a beteg azonnali kórházba szállítása, ahol még van remény a megmentésére. Ré­gebben 10 galócamérgezett­ből 9 meghalt, ma már sike­rült a halálozást 20 százalék alá szorítani. A többi mérgesgomba is zött egészen különleges he­lyet foglal el a gyilkos galó­ca: ez az erdeinkben meg­lehetősen gyakori gomba okozza a halalos végű gom­bamérgezések 90 szazaiékát. A gyilkos galóca felisme­rése nem mindig könnyű, mert többnyire ugyan vilá­gos zöldesbarnás színű, de leltet sárgás, feheres, söté­tebb, világosabb színű; több­nyire közepesen nagy, de lehet kicsi, vagy nagy is. A fiatal gomba pedig hófehér, gömbölyű, akár az ehető pö­féteg. A gyilkos galóca kö­zeli rokona az éppoly veszé­lyes fehér gyilkos galóca, en­nek színe hófehér vagy sár­gásfehér, felülről nézve ugyanolyan, mint a közked­velt csiperke. Ezért elsősor­ban a kalap alsó felületét küllőszerüen borító lemezek színét kell figyelni. A gyil­kos galóca lemezei mindig fehérek, a csiperke lemezei viszont ntegszinesednek — esetleg csokoládébarnára, rózsaszínre. A gyilkos galó­ezek következménye kevés­bé sülyo6. ősszel például igen gyakori a világító töl­csérgomba okozta mérgezés, mert ez a gomba könnyen összetéveszthető a sárga ró­kagombával. Gyorsan ismét­lődő hányásj okoz, de né­hány órai kellemetlenség árán megússzák könnyelmű­ségüket a mérgezettek. Az ennél veszedelmesebb apró mérges gombák, például a su­sulykák elfogyasztása után is gyorsan, esetleg már ne­gyedóra múlva kezdődik a rosszullét; ilyenkor van idő a hanytatásra, gyomormosás­ra. A gombamérgezések 80 százalékát a saját szedésű gomba okozza. A kirándulók, alkalmi gombagyűjtők tehát ne fogyasszák el a számuk­ra ismeretlen gombát, előbb feltétlenül vizsgáltassák meg a gyűjtemény minden da­rabját gombaszakértövei. Az országban ma, már több mint 3000 szakképzett gom­baismerő van, akik pillana­tokon belül különválasztják az ehető gombáktól a mér­gezőt, vagy nem kellemes ízűt Az Egészségügyi Miniszté­rium rendeletben szabályoz­ta az erdei gombák piaci árusítását is. E szerint a piacon csak a szakértővel előzetesen megvizsgáltatott gombát szabad árusítani; a szakértő az általa megvizs­gált gombáról írásos bizony­latot ad. A piaci gomba­szakértő díjtalanul átvizsgál­ja a lakosság által gyűjtött gombákat is. És amennyire felelőtlenség gombát zugárus­gombát vizsgálat nélkül el­fogyasztani, ugyanennyire felelőtlenség gombát zugárus­tól, házalótól vásárolni.. A gomba házalói árusítása egyébként tilos, a zugárust rendőrkézre kell juttatni. T. M. Rögtönoldódó gyógyszerek, szuperédes cukor A granulál ás szerepe az ipari termelésben Főleg a vegyipar dinami­kus fejlődésével, a korszerű, intenzív technológiák meg­valósulásával párhuzamosan mind nagyobb szerepet kap az ipari termelésben a gra­nulálas, vagyis a kisebb-na­gyobb méretű, gyakran más vegyi anyaggal bevont szem­csék képzése. Miért jobb a szemcsés anyagok felhaszná­lása? Erre a kérdésre ve­gyészek számtalan érvvel válaszolhatnának. Az üze­men belüli környezetvédelem egyik fontos eszköze például a granulálas. hiszen így megakadályozható, hogy a por a levegőbe, arcra, szem­re kerüljön. Különösen nagy jelentősége van ott, ahol mérgező anyagokkal dolgoz­nak. így például a gyógy­szeriparban. a növényvédó­szer-iparban, de az üveg­iparban is. Ugyanakkor az automaták, vagy a műtrá­gyaszóró gépek töltése is egyszerűbb a szemcsés anya­gokkkal. • Á granulálas jelenleg al­kalmazott eljárásai szakaszo­sak, s éppen ezért nagy vo­lumenű folyamatos terme­lésre alkalfnatlanok. A leg­korszerűbb, nagyüzemben is alkalmas szemcseképzési el­járás, az úgynevezett fluodi­zációs granulálas, amellyel a Magyar Tudományos Aka­démia Műszaki Kémiai Ku­tató Intézete foglalkozik, im­már 1968 óta. Az eljárás lé­nyege, hogy a por alakú ve­gyianyag-halmazba levegőt fúvatnak, amely mozgásba hozza az egész tömeget, s a porszemek e mozgás közben szemcsékké állnak össze. A szemcsék köré pedig a be­juttatott vegyi anyagok be­vonatot képeznek. A MÜKKI alapkutatásai során megha­tározták e technológiai fo­lyamat jellemzőit, azok ösz­szefüggéseit, kidolgoztak olyan matematikai modelle­ket. amellyel reprodukálni tudják a folyamatot, sőt elő­re kiszámíthatják annak eredményeit is. Az alapkutatások eredmé­nyeit összegezve a ©fakor­lati alkalmazások számtalan lehetősége vetődött fel. Olyan eljárások kidolgozása előtt nyílt meg az üt, amely a vegyipar, az élelmiszeripar több termékét is korszerűsít-, heti, a ©-ártásl eljárás fej­lesztésén túl. Az eljárás első alkalmazói a gyógyszergyá­rak voltak: több termék elő­állításánál már megvalósí­totta az Egyesült Gyógyszer és Tápszergyár. a Kőbányai Gyógyszerárugyár. a Chinoin és a BIOGÁL. A fluodizációs granulálas felhasználásával gyártják ntár többek között az Andaxint, a Pipolfent. az Antineuralgikát is. Az auto­mata tablettázó gépekbe szemcsés anyagot juttatnak, amely biztosítja a tabletta nagyobb szilárdságát, ugyan­akkor, a szervezetbe jutva azonnal szétesik, gyorsan ol­dódik és hamar hat. A gyógy­szeripar mellett a mosószer­gyártó üzemek is felfigyel­tek az eljárásra, hiszen a por. alakú mosószerek hátrá­nyai már a kereskedelmi for­galomban is érezhetők. En­nek rendkívül apró szemcséi rárakodnak a nyálkahártyá­ra, s gyakran allergiás tüne­tek okozói. • Amíg a gyógyszeriparban az új eljárás széles körű al­kalmazásáról számolhatunk be, addig az élelmiszeripar­ban a lehetőségek listáját sorolhatjuk. Ezek a lehetősé­gek egyáltalán nem utópisz­tikusak. hiszen a MÜKKI és az érintett üzemek, vállala­tok közös kísérletei már megkezdődtek, s az első ter­mékeket is őrzik a laborató­riumokban. A holnap egyik elelmiszerigérete a granulált kakaó, amely apró szemcséi pillanatok alatt szétesnek — hideg vízben is —, s azon­nal oldódnak. A szokásosnál tízszer éde­sebb az a cukor, amelyet a fluodizációs granulálas eljá­rásával készítettek. Ez a kí­sérleti termék az enyhébb cukorbetegségben szenvedők és a fogyókúrázók édesítő­szere lesz, hiszen a szemcsék a cukor és a szacharin e©-ütteséből készültek, íz­ben megerősítve a cukor jel­legzetességét. Kidolgozták még azt az eljá­rást is, amellyel a különböző értékes gyógynövények mag­vaiból készíthetnek granulátu­mot, növényi táplálékok, mű­trágyák, sőt növényvédő sze­rek egyesítésével. Ezek a sok összetevőjű szemcsék segitik a bennük levő mag biztos csírázását, és gyors fejlődé­sét. • A kemizálás során egyre nagyobb mennyiségű nagy­hatású mérget használnak fel a mezőgazdasági üzemek. E mérgek egy része a bőrön átszívódva is halálos hatású lehet. Éppen ezért alkalma­zásuk rendkívüli fi©elmet és elővigyázatosságot igényel. A nagyhatású növényvédő szerek emberre való ártal­masságát csökkentik a MÜKKI eljárásának megva­lósításával. Eszerint a Chi­noinnal. és a Nehézvegyipa­ri Kutató Intézettel közösen a granulált méregszemcséket bevonják, s azokból mintegy mikrokapszulát képeznek. Ezek a kapszulák már véde­nek a börön át való felszí­vódástól, a löldbe jutva pe­dig gyorsan oldódnak. Mér­gekről beszélve, meg kell említeni, az üveggyárakban felhasznált na© mennyiségű ólmot, amely szintén zava­rokat okozhat az emberi szervezetbe. A MÜKKI kí­sérletei kiterjednek erre a területre is, s módszerük szerint az üveggyári ólmot is szemcsés formában kell felhasználni, így megakadá­lyozhatják annak belélegzé­sét. Barta Éva Meleg fogadtatás JOV* Pásztor Ferenc: Véletlenül katona A vizit véget ert, Zsitva csak annyit mondott, hogy sürgősen rakjon rendet a táskában, aztán elment. De ettől a naptól kezdve nem állhatott meg Zsanó Skumát alhadnagy előtt. Az ő fran­cia nyelvű újságjai miatt az alhadna© akkora szidást kapott Zsitva századostól, hogy igazán nem tette zsebre. Két este kellett tanulnia, hogy melyik testvérpártnak milyen lapja jelenik meg. Skumát ugyanis azt hitte, hogjjj. a L'Humanité valamiféle felforgató újság. No, persze, Zsanón állt bosszút a tájékozatlansága miatt Vége lett a gyön©életnek. Visszavezényelték a századhoz Másnap úgy készült a kivonulásra, mintha a világ másik tájára vándorolt volna a század Pedig nem kellett messzire menni, csak Pécs ca tönkjén, a felső harma- város széléig. Szerencsére, alaposan felkészült az útra. Vaksorsának-e, va© felettébb imponáló megjelenésének köszönhette, ntár az első napok­ban megnyerte a szakácsok kegyét. Franciás gyomrának nem kedveztek a fűszeres ételek, hát ellátták vajjal, lekvárral, cukorozott gyümölcs­csel, miegymással. Most derült ki, hogy mekkora haszna van a ménkű nagy köpenynek. Igaz, lépni nehéz benne, de a zsebeiben annyi élelem elfér, hogy akár e© világkörüli útra elegendő mená­zslt vihetne magával. Még a gyakorlattal sem volt nagyobb baj. Igaz, hogy aranyért sem tudta volna Kincses szakaszvezető után mondani, ho©: „Csapott célgömbbel ú© célzunk, ho© a célgömb felső csúcsát a cél alsó széle közepére helyezzük ú©, ho© a nézőke felső vonalával elvágólag le©en." Zsanó ezt a szabatos fogalmazást így adta visz­sza: — „Elcsapott célgömböt ú© céljazunk, ho© a csúcsgömb célját az alsó szél célközép szélére csúcsoljuk és az egész elvágódik." Ilyenkor az egész szakasz majdcsak elvágódott a nevetéstől. Kincses szakaszvezető pedig meg­ígérte, hogy az egész díszes röhögő bandát ű© meneszti bizonyos kezdősebességgel, méghozzá ülőrészük alsó széle közepén, ho© repülés köz­ben a hadak útjáról mind lesöprik a lóganyét. Mindazonáltal Kincses nem adta fel a reményt. Még konokabbul nekiesett Zsanó szókincsét gaz­dagítani. Szegény Kincsesnek pedig nem volt könnyű dolga. Márcsak azért sem. mert volt a szakaszában még egy nyelvtelietség — Knapi­czius Pali Tótkomlósról. Igaz, a derékbatört magyar nyelv mellett csak szlovákul tudott, Kincses mégis váltig azt hangoztatta — ha Zsa­nónak éppen nem ment a fejébe a szabályzat, ds Knapiczius aznap értette: — No, ma©arázza meg Zsanónak, maguk —• két külföldi — megértik e©mást. Azt nerh látni kellett, amikor Knapiczius és Zsanó korrepetálták e©mást, hanem hallani. Mondta a magáét minde©ik, bólogattak hoz<* na©okat. Másnapra u©anú© hallgattak, u©aa* olyan értetlenül néztek Kincsesre, mint előtte. E© Ilyen nap után szomorúan menetelt befe­lé a század. Zsitva százados nem szerette, ha elkókadt em­bereket látott. Ha ő maga soha nem is robbant szét a nagy jókedvtől, azért na©on kedvére va­ló volt, amikor nótázva, mosolyogva rótták a kilométereket. Az iménti mosolynak azonban mégsem örült. Tudta, ho© ebben van valami oda nem illő is. A század mellett lépegetett, hosszan, megnyújtva lépteit ha©ta e©re maga mögött a katonákat. Amikor Kincses mellé ért, alig észrevehető fejbólintással hivta maga mellé a szakaszvezetőt. — Tudja, ho© hol hibázott? — kérdezte csen­desen, mégis olyan hangsúllyal, amiből a ruti­nos tisztes kiérzett e© kisebbfajta vihart, de legalább e© csendesebb égzengést. — Nem ériem, ho© valahol hiba csúszott vol­na be. Mindent ú© hajtottam végre, aho©an a parancs szól. Arról, sajnos, nem tehettem, ho© némelyik embernek nem lehet a fejébe verni.„i (FolytaljukS

Next

/
Oldalképek
Tartalom