Délmagyarország, 1973. augusztus (63. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-12 / 188. szám

12 VASARNAP, 1973. AUGUSZTUS 12. Idén is közönségsiker: János vitéz MŰ este harmadszor a Dóm téren A mostani János vitéz-elő. adás fölébe nő elődeinek. Mi a vonzereje, erénye, ér­téke? Elsősorban az, hogy Horváth Zoltán rendező ta­lált olyan művészi nézőpon­tot, olyan lencsét, mely egy­ben tudja tartani a darab ek. letikus mozaikját, a három felvonás különböző stílusú világát, de megszabadítja az előadást a rákövesedett sal­langoktól, a habos-cukros töltelékektől, a fölösleges dí­szektől, a bégető nyáj, és az izzadtságszag naturális effek­tusaitól, a villódzó tűzijáték attraktív aranyesőjétől. A mostani előadás érzelmeink­re hat a darab naiv logiká­jának hangsúlyozásával, egy­szerű képleteivel, hangulati tisztaságával éppúgy, mint a zene és énekszámok pontos­ságával, hatásos komponált­ságukkal. „Kacsóh tanár úr elénk tette a szívét", s belőle egy látványos mesejáték jel­zéseit hallották ki a produk­ció létrehozói. A rendező tudja a darab erényeit és hibáit, ismeri korlátait. Nem akar fölénő­ni a műnek, de a lehetőségek korlátai között korunkhoz szóló előadást igyekszik te­remteni- Ezért kötelezte el magát Horváth Zoltán — ta­lán mást nem is tehetett vol­na — a harmadik felvonás mesestílusa mellett, hiszen ebben -a koncepcióban teheti elfogadhatóvá, szórakoztató, vá a művet. Mar a díszlet és a jelmez is ebből a szem­léletből fogant. Mintha me­sekönyvet lapoznánk, olya­nok Sándor Lajos népi motí­vumokból síkba komponált diszletképei, mintha a tava­szi mező színes virágai kel­nének életre Márk Tivadar jelmezeiben. Mesejátékot lá­tunk a Dóm téren, színes, szép és mozgalmas mesét, melyet a népszerű Kacsóh­melódiák tesznek igazán hangulatossá és szórakoztató­vá. Így lett a János vitéz íz­léssel, korrektséggel, sok-sok eredeti ötlettel megrendezett szabadtéri produkció. Jó szó­rakozás. Ügy vezeti Horváth Zoltán a dramaturgiai szálat, hogy az érzelmes lírai beté­tek csomópontjai köré kere­kíti a tömegjelenetek színes, kavargó forgatagát. Ezek a váltások teremtik meg az előadás ritmikáját. A tömeg, jelenetek — statikusságuk néhányszor a zsúfoltság be­nyomását keltette — látvá­nyosságukkal, a kettősök és monológok a pontosan kidol­gozott színészi játékkal és énekszámokkal jelentettek maradéktalan élményt. A vörösmentés huszárok nosz­talgiákból a színpadra mene­telve minden ellenen győzni képesek, a magasba emelke­dő piros-fehér-zöld zászló századszor és ezredszer is képes megdobogtatni szívün­ket, Kukorica Jancsi „karri­erje" évszázados példa, s az Jancsi (Turpinszky Béla) a francia királynál (Király Levente) az „egy rózsaszál", az elsza­kíthatatlan szerelem jelképe' marad. Turpinszky Béla snájdig Kukorica Jancsi-János vité­ze illúziót keltő alakítás, Ha­zy Erzsébet szépsége, vonzó megjelenése, énekhangja és színészi játéka maradandó élmény. Gobbi Hilda (gonosz mostoha) és Kovács János (falu csősze) kettőse kiaknáz­za a szituáció minden komi­kai lehetőségét. Gyimesi Kálmán Bagó-alakításából dalaira és színészileg kidol­gozott jeleneteire emléke­zünk. Berdál Valéria a har­cias francia királykisasszony, Király Levente a szenilis, öreg mesebeli király szerepé­ben szerzett kellemes perce­ket A zenekar — különösen szólistái — Szalatsy István vezényletével keltette életre Kacsóh fülbemászó melódiáit, leküzdve a szabad tér nehéz­ségeit. Az énekkar éppoly kedves színfoltja volt az elő­adásnak, mint a 34 tagú tánckar. Mesekönyvet lapozgattunk, s mesehősök csodálatos tör­ténetét láttuk. Kedves-isme­rős melódiákra figyeltünk és kacagtató jelenetek tették próbára nevető izmainkat. Tandi Lajos A várnai harmadik Először táncol Szegeden Pongor Ildikó Pongor Ildikó, az Opera­ház fiatal címzetes szóló­táncosa nemcsak a színpa­don, hanem civilben is bájos, elragadó jelenség. Lényének a mosoly, az önfeledt öröm, a felszabadult vidámság épp­úgy természetes része, mint a figyelem, a komolyság. Könnyen nevetésre fakad, ám ha a pályára, a hivatásra terelődik a szó, határozott véleményt tud mondani. Azoknak az embereknek bel­ső biztonságával, akik temér­dek munkát és jó néhány sikert tudnak már maguk mögött. — Kilencéves koromban kezdtem, tizenegy éve balet­tozom. Édesanyám volt az, aki erre a pályára irányí­tott. Először a nővéremmel próbálkozott, ő azonban nem vált be a felvételin. A bá­tyámból tengerész lett, így hát én voltam az utolsó le­hetőség. 1970-ben fejeztem be tanulmányaimat az Ál­lami Balettintézetben. Ezt követően egy esztendeig Le­ningrádban, a Vaganova-in­tézetben tanultam, s 1972­ben lettem az Operaház tag­ja. Leningrádból visszatérve, részt vettem a várnai ba­lettversenyen, s itt harma­dik lettem. Szólószerepet kap­tam az Operaház Sylvia. Etűdök és Csipkerózsika pro­dukciójában, nemrég pedig Bordeaux-ban vendégként táncoltam Dózsa Imrével a Don Quijote-ban. Az idei sze­gedi János vitézben Rutkay Nórával és Sipeki Leventé­vel szimbolikus táncot adunk elő, mely a virágok megele­venedéséről szól. Nekem a piros színű öltözék jutott. Ildikó olyan felhőtlen örömmel sorolja fel az eddi­gi szerepeket és sikereket, mintha születésnapi ajándé­kot venne számba. De ami­kor rákérdezek, nem panasz­ként, hanem inkább csak az igazság kedvéért elmondja, hogy ez a szépen ívelő pá­lya már eddig is tömérdek lemondást és erős önfegyel­met követelt. — Életmódom sok tekin­tetben más, mint a velem egykorú lányoké. A gyakor­lás, a próbák, az előadá­sok szinte teljes napomat igénybe veszik. Baráti kö­römnek csak a szakmabelie­ket, közvetlen kollégáimat vallhatom. Voltak idősza­kok. amikor azon töpreng­tem, nem lehetnék-e boldo­gabb, ha egy nyugalmasabb, simább pályát választottam volna. Egy-egy előadás után azonban úgy érzem, megérte és megéri a fáradságot. En­nek ellenére nem akarom magam feláldozni a hivatá­sért. Ha megtalálom az iga­zit, férjhez megyek, s gye­rekeim lesznek. Hiszek ab­ban, hogy a művészpálya és a családi élet összeegyeztet­hető egymással, sőt a kettő együtt teheti igazán boldog­gá, kiegyensúlyozottá az embert. Szabad időmben ol­vasok és színházba járok. Az írók közül jelenleg Stein­becket és Dürrenmattot, a színházak közül pedig a Víg­színházat szeretem. Míg apránként minden fontos dologról szót ejtünk, a premier utáni fogadás a végéhez közeledik. Kár. Il­dikó ugyanis szemmel látha­tólag nemcsak a tapsoknak tud örülni, hanem annak is, hogy végre valahová felhúz­hatta a magával hozott hosz­szú estélyi ruhát, új isme­rősökkel beszélgethet, virá­got hoznak neki és apró, fi­nom süteményeket kóstolgat­hat. Csaplár Ferenc A mai program A szabadtéri játéko­kon ma, vasárnap este 8 órai kezdettel ismét Kacsóh Pongrác János vitéz című daljátéka szerepel műsoron. Dél­előtt a munkásőrség ze­nekara ad térzenét 11 órai kezdettel, a Széche­nyi téren. Holnap, hét­főn este 8 órakor ren­dezi meg a filharmónia a nyári évad utolsó orgonakoncertjét a svéd Erik Lundkvist hang­versenyét — a dómban. Hétköznapok Kelendő cikkek Ha külföldön járó ha­zánkfia — s ki ne tenné közülük — körülnéz az üz­letek házatáján, sok min­dent alkalma van megcso­dálni. Autókat, ruhákat, magnetofonokat és így to­vább, s egyúttal lemondó­an legyinteni: erre bizony nem telik az útiköltségből, jobb lesz otthon venni va­lami hasonlót, ha netán drágábban is. Ám, minden országban akadnak aprósá­gok, melyeket a turisták többsége megvásárol, s a legszigorúbb vámos sem találhat kivetnivalót eb­ben. Ezt talán azok tudják a legjobban, akik jártak már az NDK-ban, s felpa­kolták magukat filléres háztartási eszközökkel, ap­ró, de a ház körül annál hasznosabb műanyag vagy fémszerkentyűkkel. Jó néhány évig a hazai boltokban nyoma sem volt az ilyesféle ötletes apró­ságoknak. Mostanában sze­rencsére egyre több élel­mes vállalkozó akad, s egyre több olcsó és prak­tikus cikk a boltokban. Már, amikor, mert több­nyire órák alatt elkapkod­ják a készletet. Például az utóbbi hónapok slágerét', az olcsó műanyag székeket Aligha akad olyan cég, amely eleget tudna gyár­tani belőle. És alighanem valamennyi ötletes, olcsó, és főként hasznos apróság­nak ez a sorsa. Nemrégiben — vagy két napig lehetett kapni — a Centrum műanyag osztá­lyán megjelent egy na­gyon egyszerű szerkezet. Egy 30 centi körüli, mű­anyaggal burkolt acéldrót, két műanyag tartó között, potom 12 forintért. Hogy mi mindenre jó? Nyak­kendőtartónak a beépített szekrénybe, de lehet kony­haruhát, törülközőt is akasztani rá, sőt, a kony­haszekrény ajtajának bel­ső oldalára szerelve még a lábasok fedőinek is kiváló hely teremthető általa. Csak egy baja van: pilla­natok alatt elkapkodták. A históriának egyszerű a tanulsága: érdemes az ed­diginél több figyelmet szentelni az apróságokra is. Hiszen alighanem jól ke­reshetnek az ilyeneken a gyártó cégek, a vevők hasznáról nem is szólva. Sz. L Utcai füstölők A környezetvédelem köz­ügy lett nálunk, törvény szolgál most már ai;ra, hogy a technika oktalan kártevésétől megóvjuk ma­gunkat. Ezt bizony nem győzzük hangoztatni! Még­is irtják a fákat, szennye­zik a vizeket. És ki ne em­lékezne az évek óta han­goztatott intézkedésekre, miszerint a közutakon szi­gorúan megbüntetik a füs­töt ontó járműveket. Bizony emlékeznünk kell, mert a különféle teher­autók nap mint nap az or­runk alá dörgik a Diesel­olaj koromfekete füstjét. Budapesten hébe-korba ta­lálkozni a közlekedésren­dészet műszeres járőrével, amely leállít, figyelmeztet — talán meg is bírságol néha. De Szegeden, ilyet még nem tapasztaltunk, pedig a Volán, az olajipar, a kisebb-nagyobb állami garázsokból útjára bocsá­tott teherautók úgy szeny­nyezik a levegőt, mintha ezért külön prémium jár­na. Az ok közismert: a műhelyben rosszul, vagy egyáltalán nem szabá­lyozzák be a Diesel-ada­golókat. Számukra úgy tű­nik, ez mellékes szempont, hiszen a lényeg, hogy a kocsi menjen, a többi nem számít. Jó lenne végre a kör­nyezetvédelmi törvényt ko­molyan venni, jó lenne Szegeden is látni a közle­kedésrendészet műszeres gépkocsiját. Bár az sem lenne éppen rossz, ha a Volán, az olajipar, az álla­mi garázsok műhelyében végre betartanák a tör­vényt HL f. Nagyüzem a filmeseknél Nagyüzem van a buda­pesti filmstúdiókban. A Hunnia játékfilmstúdió vállalatnál javában folynak az utómunkálatai Makk Ká­roly Macskajáték című filmjének, amely Örkény István nagy sikerrel játszott drámája nyomán készül. Keleti Márton halála után Mészáros Gyula vette át a népszerű daljáték, a Csinom Palkó forgatásának vezeté­sét. Ugyancsak befejezésé­hez közeledik Mihályfi Im­re televíziós rendező első játékfilmje a Pókháló is, va­lamint Sándor Pál Régi idők focija című alkotása. Szász Péter, a Kapaszkodj a fellegekbe alkotója Egy kis hely a nap alatt cimmel forgatja új vígjátékát. Űj alkotással áll a közönség elé Szálkái Sándor is, aki a Szélervé, meg A nagy hegy című filmet készíti, illetve Szörény Rezső, aki az Ide­gen arcokat forgatja. Kalan­dos, romantikus história lesz Zsurzs Eva alkotása, a Tö­rökfejes kopja. Űj filmje előkészítésén dolgozik a Tíz­ezer nap rendezője, Kósa Ferenc. A mű címe: Hósza­kadás. A budapesti játékfilm­stúdió vállalatnál az utó­munkálatokat végzi Gyar­mathy Lívia, az Álljon meg a menet rendezője, valamint Hintsch György, aki a Hét tonna dollárt forgatta. Kézdi Kovács Zsolt irányításával folynak a Locsolókocsi felvé­telei. Bacsó Péter és stábja pedig a szereplőket válogatja új filmjéhez, amelynek címe: Szikrázó lányok lesz. Kiállítás — sztrájkról Szombaton kiállítás nyílt a Budapesti Közlekedési Múzeumban, a vasúti von­tatási dolgozóknak 50 évvel ezelőtti, 1923 augusztusi nagy sztrájkjáról. A nyilvá­nosság elé került sok olyan dokumentum, amely eddig még kiállításon nem szere­pelt. Bemutatják a kiállítá­son Vavrik Józsefnek, a magyar és lengyel munkás­mozgalom kiemelkedő har­cosának személyes tárgyait is, amelyeket özvegye kül­dött el Lengyelországból a múzeumnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom