Délmagyarország, 1973. augusztus (63. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-01 / 178. szám

mmroA, Mfl. AUGUSZTUS t Lassan félidejéhez érkezik a Szegedi Szabadtéri Játé­kok idei előadássorozata. A nagyszabású programból — mely minden eddigi nyárévadénál több, összesen hét bemu­tatóra vállalkozott — már három premier lezajlott. A He­gyen-völgyön lakodalom csak egyszer ment, a Mózes elbú­csúzott, s Gershwin operáját, a Porgy és Besst is még két Clara és Jaké este játsszák a téren: ma, szerdán, valamint szombaton. Nagy lendülettel folynak már a János vitéz előkészületei — Horváth Zoltánnak, a Szegedi Nemzeti Színház opera­rendezőjének irányításával nemcsak a Dóm téri színpad szabad estéin, hanem a színházban is. A produkció érde­kességének ígérkezik, hogy a vezénylő Szalatsy István mel­lett a szereplők többsége szegedi művész: Gyimesi Kálmán, Király Levente, Berdál Valéria, Börcsök István, Kovács János, Kátay Endre. Ma, szerdán, az esti órákban érkeznek Budapestre a hét legrangosabb szabadtéri eseményének számitó bemu­tató vendégel, az Ukrán Állami Táncegyüttes művészei. Azonnal társasgépkocsikba ülnek, s indulnak tovább Sze­gedre, ahol holnap egész napra elfoglalják a Dóm téri színpadot. Holnapután, pénteken, este 8 órai kezdettel mu­tatják be műsorukat, melyet vasarnap, augusztus 4-én este ismételnek meg. Házastársak az életben és a színpadon Orgona est Víztorony Mbárral, fölte­kintve a karcsú betontest gyűrűjére, fog el az a kelle­mes szédülés, amivel a han­gok zuhataga fonja hatal­mába az embert a dóm or­gonazenéjére. A kinti sza­badtéri varázsa, a monu­mentalitás igézete ismétlő­dik meg Itt benn, s a hatós vonzása is ugyanaz: tele a dóm, még az oltárlépcsőkön i« ülnek. A hétfő esti koncert ven­dégművésze, a prágai zene­akadémia tanára, Mllan Slechta először járt Ma­gyarországon, Szegeden is, s jó hogy ez a találkozás nem késett soká. Slechta virtuóza hangszerének, rend­kívüli szuggesztivitással, a muzsika szépségeinek kibon­tásához látnoki erővel ren­delkezik. A dallam még eb­ben a bizonytalan akuszti­kájú közegben ts megőrzi karcsúságát, a harmóniák áttetszően tiszták — elég esupán utalni a műsor első részében felhangzó Seeger fantáziára ós fúgára vagy Bach grandiózus e-moll pre­lúdium ás fugájára. C. Franckról azt tartják ép­pen csak belekóstolt a kü­lönbözei zenei műfajokba, az a kevés azonban, amit meg­írt bennük, tökéletes. Orgo­naműve is persze több van, a C-dúr fantáziát viszont Slechta fedezte fel számunk­ra. Csakúgy a másik fran­cia Marcel Dupre, már szá­zadunk anyanyelvét beszélő, eisz-moll orgonaszimfóniáját vagy a mai csehszlovák szerzőt, Petr-Ebent egy na­gyobb lélegzetű művének Finale-tételével. A koncert énekes szólistája, Gyimesi Kálmán, két rendkívül ké­nyes, technikai buktatókkal megtűzdelt barokk-áriát mutatott be Bach h-moll miséjének Credójából és Hándel Júdás Makkabeusá­ból — győzve a dallamveze­tés nehézségeit, igényesen. N. I. Á mézárus Külkey László a karakter­szerepekről A színpadon a Porgy és Bess jelenete pereg. A téren vidám mulatozás, tánc, koc­kázás folyik, a kinyíló zsa­lugáterek mögül kíváncsi ar­cok bukkannak elő> majd bejön Peter, a mézárus — Külkey László, az Operaház magánénekese — s kínálni kezdi portékáját. Mellette ülök öltözőjében, a próba befejeződése után, s 6, át sem öltözve, mosolyogva vár­ja kérdéseimet. Pályafutá­sáról érdeklődöm először. — Édesapám — kezdi — régi vágású ember volt; ami­kor azt mondtam neki, hogy operaénekes szeretnék len­ni, rosszallóan dörmögött: az nem komoly pálya, végezd el a jogot, akkor ember le­szel, Be is iratkoztam a jogi egyetemre, el is végeztem jónéhány szemesztert. Jo­gász azonban mégsem lett belőlem. Ez érthető is, mivel érett­ségi után, a jog mellett, be­iratkozott a zeneakadémiá­ra is, s fél év múlva, 19 éves korában, mór az Ope­rában énekelt ösztöndíjas­ként, két évvel később pe­dig az Operaház magánéne­kese lett." Az idén már 27. évadját kezdi itt, megszakí­tás nélkül. Ez alatt hatvan operaszerepet énekelt, közü­lük szívesen emlékszik visz­sza Erkel Hunyadi László cí­mű operájában V. Lászlóra, amelyet az opera eddigi négyszáz előadása közül százban ő alakított. Reper­toárján nagy többségben a karakterszerepek állnak. — Megformálásuk össze­tettebb, mint a vezető szere­peké. A címszerepek éneke­seitől a néző csak szép han­got követel; a karaktersze­replőktől elvárja a jó szí­nészi alakítást is, Az utóbbi évtizedekben egyébként az operajátszás stílusa egészé­ben is a realistább színját­szás irányába tolódott el: csupán a szép hangból egyre nehezebb megélni. A mai fiatal énekesek általában már jól képzettek színészi­leg is, amiben persze nagy része van a tanulási lehető, ségek javulásának. Az Operaházban javában Előadások a felnőttoktatásról Ma délelőtt tartják az Utolsó előadásokat a TIT II. Müvelődéselméleti Nyári Egyetemén. Az idei témakör, a felnőttoktatás a szocialista közéletiség szolgálatában, nagy érdeklődést keltett a közművelődés hazai és kül­földi szakembereiben. A tíznapos programban közel 20 előadás szerepelt, amelyekben neves szakembe­rek kutatásaik új eredmé­nyeiről számoltak be. Tudo­mányos. elméleti áttekintést adtak a felnőttoktatás kér­déseiről, valamint sok gya­korlati útmutatást a népmű­tart a nyári szünet, az éne­kesek többsége azonban Ilyenkor sem tölti tétlenül idejét. Külkey László szá­mára sem fejeződik be a nyári idény. — Augusztusban NDK-beli művészekkel közösen egy Mozart: Figaró házassága keresztmetszetet készítünk. Németül fogunk énekelni, s a bariton szerepet, valamint az egyik női szerepet német énekes kapta. A hónap első felében a zenei felvételeket készítjük el a Televízióban, a második felében pedig a képi felvételeket a fertőd! Eszterházy-kastélyban. A karmester Kórody András lesz, a rendező Vámos László. Pihenésre igy Ismét csak a nyár végén marad idő: fe­leségével Hajdúszoboszlóra utaznak. A tervezett európai körutat azonban Idén ls el kellett halasztaniuk. — Pedig már az útlevél­kérelmet is beadtuk! Az én elvem azonban az, hogy ad­dig kell énekelni, amíg hív­nak, amíg a ^özönség vár, Szegeden két évvel ezelőtt szerepeltem először a Borisz Godunovban, s ha hívnak, szívesen jövök harmadszor­ra is. Szajbély Mihály Dobránszky Zsuzsa és Mil­ler Lajos, a Porgy és Bess Claraja és Jake-je nemcsak a színpadon, hanem civilben is házastársak. Miller négy év óta minden nyáron visz­szatér Szegedre. 1969-ben a Carmenben mutatkozott be a szabadtéri közönségének, a Bajazzók Silvlojéval folytat­ta, ezután a Borisz Godunov Cselkalovja, majd a Hunya­di Czilleije következett. Az idén a Margitsziget és Sze­ged közül az utóbbit válasz­totta. Az elmúlt esztendőben az operaházi szerepléseken . kívül énekversenyeken is szép sikereket ért el. A Ko­dály-versenyen II. dijat, Toulouse-ban, a fiatal opera­énekesek nemzetközi verse­nyén különdíjat nyert. Dobránszky Zsuzsának az idei fellépés egyben bemu­tatkozás ls lesz Szegeden, öt éve az Operaház magánéne­kese, A Verdi-operák nagy szopránszerepeit énekli, a Trubadúr és A végzet hatal­ma Leonóráját, az Álarcos­bál Améliáját, s legutóbb az olasz operairodalom egyik legigényesebb és legnehezebb szopránszerepét, a Turan­dot-ot. 1964-ben kötöttek házasságot. Bőséges tapaszta­latuk van ahhoz, hogy el­mondják, mit jelent egyszer­re kollégának és házastárs­nak lenni. — Főiskolai házassággal kezdődött — igy Miller La­jos. — Mindketten harmad­évesek voltunk, vidékről jöt­tünk, s szüléinktől alig re­mélhettünk támogatást. Elő­ször albérletben laktunk, majd egy egészségtelen, ri­deg üzletben, mig 1970-ben végre kaptunk egy szövetke­zeti lakást, s végeszakadt a „bohéméletnek". Ettől kezd­ve a szerencse !s mellénk pártolt. Rá egy évre ugyanis nyertünk egy Zsigulit. Nem tartozunk azok közé, akik éj­jel-nappal dicsérik egymást. Az erős tollú kritikusok sem olyan szigorúak hoz­zánk, mint mi egymással szemben. Mindketten eléggé érzékeny természetűek va­gyunk, így aztán ezek az egymást segítő kritlzálások olykor veszekedéssé fajul­nak. Végül azonban mindig rájövünk, hogy igaz volt, amit á másikunk mondott, s megszívleljük egymás véle­ményét. Dobránszky Zsuzsának ez­zel szemben némi panaszra is van oka. — Jó is, meg nem is, hogy egyszerre kollégák és házas­társak vagyunk. Jó, hogy szakmailag állandóan ellen­őrizhetjük egymást, megér­Szellemi tőke a kiállításon velők munkájához. A részt­vevők kirándulásokon ismer­kedtek meg Szeged környé­kével, délutánonként a vá­rossal, megtekintettek két szabadtéri előadást is. A ma befejeződő nyári egyetem utolsó előadásai a felnőttek szakmai, politikai képzésé­vel, az iskolarendszerű fel­nőttoktatással, a vezetőkép­zéssel, a felnőttek közötti tu­dományos ismeretterjes/.tés­sel, a honvédelmi neveléssel foglalkoznak. A több mint 170 hallgató részvételével ma búcsúestet rendeznek a Tisza-szállóban. Az Alföldi Élelmiszer-gazdaság '73 Kiál­lítás több meglepetést is tartogat. Ilyen a szellemi tőke intenzív jelentkezése, hi­szen az élelmiszer-gazdasághoz kapcsolódó szakmunkásképző iskolák egész sora és fő­iskolák is gazdagítják a kiállítást, ötletes tablókkal, termékekkel, grafikonokkal, a szemléltetés számos eszközével számolnak be arról, hogy egy-egy intézetben milyen munka folyik, s próbálják megszerettetni a szakma szépségeit, tanácsadással szol­gálnak a pályaválasztóknak. Az élelmi­szeripari főiskolától kezdve a szegedi Fo­dor József szakmunkásképző intézményig ötletesen mutatják be hivatásuk fontos­ságát. Mától, augusztus elsejétől más jellegű szellemi tőke is társul. A megyei tanács nagytermében előadások hangzanak el, kezdve a mezőgazdaság és állattenyésztés feladataitól, a kisüzemi tej és tejtermék feldolgozásának gépesítéséig. Naponként 4—6 előadás hangzik el, bőséges ismere­tekkel szolgálva a hallgatóknak. többek vagyunk a pályátml kapcsolatos furcsaságok éa egymás munkája, életmódja iránt. Viszont a „civil" férj azért jobb, mert mellette meg lehetne játszani a pri­madonnát. Az csak felnéz a rendkívüli lényre, az énekes­nő-feleségre, hozza utána a táskát, a cuccokat. A „civil" nem akar ugyanakkor gya­korolni mint én. nincsenek föllépései, amiket a feleség­nek meg kell hallgatnia. Ez azonban sohasem vita­téma kettőjük között, In­kább jót derülnek a helvza­tűkből adódó furcsaságokon. Miller vidám sztorival ad Igazat a feleség panaszai­nak. — Elérkezett a főiskolán az orosz államvizsga ideje. Zsuzsa munkácsi születésű révén szinte perfekt oroszoe volt, én annál kevésbé. Pár perc volt már csak a dol­gozatok beadásáig, a még alig írtam valamit. Türel­metlenül néztem Zsuzsára, majd lökdösni kezdtem, hogy küldje már a puskát. Végre egy szerencsés pilla­natban átcsúsztatta hozzám, épp annyi Időm volt, hogy le tudtam másolni Az enyém ötös lett, Zsuzsáé négyes. Tanárunk indoklása igy hangzott: „Dobránszky nem kellett volna lemásolnia Mii­jer dolgozatát Kettőjük közül a feleség az elégedetlenebb, Ez az elé­gedetlenség egészséges ambí­ció, többet akarás, de van benne jogos keserűség is. — A következő operaházi szezonra nem kaptam ú.i sze­repet. Az elmúlt évadban te kevesebbet énekeltem, mint szerettem volna. Azért bánt ez a mellőzés, mert érzem, fejlődésre, izgalmas, érdekes munkára ilyen körülmények között nincs mód­A jövő szezon, mint Mil­ler Lajos megemlíti, más te­rületen viszont szép közös vállalkozást tartogat számuk­ra. — A Filharmónia felkéré­sére közös ária- és dalest­re készülünk, mondanom sem kell, mekkora örömmel és várakozással. Műsorunkat először Keszthelyen mutat­juk be, s reméljük, egyszer Szegedre ia eljutunk vele. Csaplár Ferene

Next

/
Oldalképek
Tartalom