Délmagyarország, 1973. augusztus (63. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-01 / 178. szám

4 SZERDA, ím ACGTJmmJR V DM Garantált válasz a garanciáról POSTALÁDA Nyugdíjasuk estje Ogy gondoljuk, más vállalatok 1* felfigyelhetnének arra, milyen sokat jelent a nyugdijatok számára, hogy Idánként volt munkahelyük dolgozói meghívják őket. beszélgetnek velük. Ha másból nem, hát abból a levélből is erre következetethettünk, amelyet Füredi Jenő nyugdíjas, a megyei gyógyszertárt központ volt dolgozója Irt szerkesztőségünknek. Leírja. hogy a vállalat Vöröskereszt-vezetősége és szakaxervezeti bizottsága ünnepséget rendezett számukra a Tömörkény-üdülőtelepen, ahol a nyugdíjasokat vacsorára éa szórakozásra hívták meg. Köszöntötték őket és a fiatalok arról biztosították a régi dolgozókat, hogy sorsukat figyelemmel kisérik és értékelik azt a munkát, amelvet ók valaha a vállalat érdekében végeztek, Teleki Ferenc (Tarján, 323/A) és még sok más olvasónk számára problémát okozott, hogy amennyiben alkatrészhiány miatt a szervizek nem tudják időben megjavítani a tévékészüléket, vagy háztartási gépeket, meghosszabbodik-e automatikusan a garancia ideje, A Gelka Csongrád megyei kirendeltségének válaszleveléből megtudjuk, hogy a garanciális készülékek javítását a 4/1969-es közös minisztert rendelet szabályozza. E szerint a garanciális készülékek javítása esetén annyival hosszabbodik meg a garanciaidő, amennyi idő a I szervizbe való bejelentés éa -a Javítás között eltelt. Amennyiben a bejelentést követő 15. napig nem Javítja meg a szerviz a készüléket alkatrészhiány miatt, i kölcsönkészüléket kell biztosítani az ügyfél részére. Viszont ha kölcsönkészüléket nem biztosít a szerviz az előírt időpont után, akkor a bejelentést követő 31. napon a tulajdonos kérésére kicserélik B hibás készüléket, viszont ha kapott kölcsöngépet megjavítandó saját gépe helyett, akkor is, a 81. napon arra jogosult a tulajdonos, hogy vásárlási utalványt adjanak ki számára, amelynek ellenében új készüléket kaphat. Amennyiben a garanciaidő a rendelet értelmében meghogzabbodlk. ezt a javító szervizek a garanciajegyen feljegyzik. Ügy gondoljuk, hogy mindezek Ismeretében olvasóink hasonló ügyekben határozottan tudnak eljárni, s talán kevesebb lesz a GelkA-val kapcsolatos panasz és kérdés. A tudomány és technika művészei Lombikkal és poharakkal. • • Idősek az utcán Ma már egy gyalogosnak szinte ugyanannyi ismerettel kellene közlekednie az utcákon, akár egy gépkocsivezetőnek. És hányszor látja az ember, hogy nem tartják be az alapvető szabályokat, s kerülnek életveszélyes helyzetbe az utcán közlekedők! Valljuk be, sokssor szorongva nézzük a nehezen eligazodó, idős embereket, akik esetleg nem látják meg a piros lámpát és lelépnek az úttestről, vagy éppen lassan járnak már, és rettegve néKönyvekről sorokban Ipper Pál: Újvilági utaaesok. A szerző, aki hat áven át volt a Magyar Rádió és Televízió New York-i tudósítója, ottani tapasztalatairól, részben néhány latinamerikai országban tett látogatásáról számol be. Először a hatalmas amerikai propagnndagópezetről szól, bemutatja, hogyan befolyásolja a kormány, illetve a „big business" a sajtót, hogyan működik a „public reiations" gépezete, megmagyarázza. mi a különbség a belföldi ós a külföldnek szóló propagandatevékenység között, s ennek keretében Ismerteti az Amerika Hangja ügyködését is. Mexikói, venezuelai és dominikai élményeiről is beszámol. Írásai elsősorban a kritikus szemmel vizsgálódó, pártos újságíró személyes tapasztalatait tükrözik. Dániel Anna; Hiányzik Szecső Gimnazisták élete elevenedik meg, a napjainkban Játszódó regény lapjain. A történet kezdetén egyikük hiányzik. Az iskolakerülésnek tűnő mulasztás egyre drámaibb feltételezésekre ad okot Szecsö Irón ugyanis elhagyta látszólag rendezett családi otthonát is. A felbolydult osztálytársak körében is megindul a találgatás és a szökést megelőző napok eseményeit visszapergetve, diákjai segítségével a tanárnő végül rátalál a kislányra, és megérti, az események Igazi mozgatója — hüsz év után is — a történelem volt: a második világháború borzalmai, a zsidóüldözések, a nyilasok vérengzései Maurice Dobb: A Jóléti gazdaságtan és a szocializmus gazdaságtana. A nálunk is ismert szerső célja, hogy részletesen elemezze ég cáfolja azt a nagyon elterjedt felfogást, amely szerint kapitalista viszonyok között lehetséges a „hatékonysági követelmények" valamilyen rendszerének a felállítása éa esen az alapon a „jóléti optimum" mibenlétének egyértelmű meghatározása, különösen „szabad piaci" verseny különbségei között, E szándék jegyében tárgyalja az első részben a nevesebb polgári szerzők (Walras, Pareto, Pigeu, Hicks, Scitevsky, Kalder stb.) elméleteit, miközben példamutatóan ötvözi a leíró bemutatás ós a kritikai elsajátítás módszerét. Lényeges gondolatokat fejt ki a szocializmus gazdasági folyamatairól ós problémáiról, láttatja a bonyolult öszszefüggéseket a termelési folyamatok és a népgazdaságipolitikai célok megvalósítását segítő eszközök, illetve az egyéni és kollektív érdekek között. Minden fejezet végén bőséges jegysetanyag található. zlk a közeledő autókat. Arról nem ls szólva, hogy meglepően sok idős ember ül kerékpárra, amely ma már a fiatalabb korosztály idegeit is meglehetősen próbára teszi — nem volna talán jobb az idős embereknek lemondani erről a közlekedési esz. közről? Egyik olvasónk, Herbeek József né (Bajza utca 31 arról ír levelében, hogy ijesztően keskeny az Annakúti villamos-megállóhely járdaszigete, amikor befut egy villamos és közben a Lenin körút felé zöldet kapnak a járművek, s megindul az árdat, majd elsodorja az autóbuszok szele az ott várakozó utasokat. — Igaza van olvasónknak, Előbbutóbb gondoskodni kellene róla, hogy vagy védőkorlát legyen a járdasziget mellett, vagy pedig más megoldást kellene keresni. Szerkesztői üzenetek Pintér Mária (Szeged): önnel együtt örülünk, hogy ilyen becsületes emberek vannak, mint aki visszaadta önnek az arany karkötőjét. Stabó Nándor (Csillag u. 11,): Panaszét továbbítottuk a Postaigazgatósághoz. Választ tőlük kap. Biéiá Gyuláné (Kelemen u. 8,): Panaszát továbbítottuk a sütőipari vállalathoz, Szabó Miklóst, az Építővegylanyagokat Gyártó Vállalat igazgatóját tízszer is kerestem, mire beszélni tudtam vele. Egyszer tárgyalt, két nap múlva külföldön tartózkodott, aztán delegáció volt nála... Ha így leköti a vállalat vezetése, mikor foglalkozik találmányaival ez az ember? Végre szemben ülünk egymással az Igazgatói szobában. Kevés az Ideje, figyel, meztet, a szabadalmairól majd tájékoztat a cég Iparjogvédelmi előadója, most inkább az általánosabb kérdéseket tegyem fel neki. — Hogyan ér rá feltalálni? — kérdezem gyorsan. — — Egyre kevésbé — feleli. — Az én tevékenységem az utóbbi években leszűkült a kísérletek elvi Irónyítására. Az igazgatói munkakör anynyira leköt, hogy már nem állhatok oda a laborasztalhoz. Megjegyzem, a találmányok nem kizárólag az én szellemi termékeim... A tudományok fejlődésével jár az is, hogy gyors eredményt csak alkotóközösségek tudnak elérni. A szellemi munka is egyre inkább társadalmiasul. Tehát én nem feltaláló, csak feltaláló-társ vagyok ... Szabó Miklóst a gyár tette feltalálóvá. 193R-ban, mikor a gyár főmérnöke lett, azzal kezdte munkáját, hogy leült olvasni. Nem ismerte ezt a szakmát. Nem tanították az egyetemen. Amint mind mélyebben beleásta magát ebbe a speciális szakterületbe, fokozatosan rájött, miként kellene a vállalat alacsony technikai színvonalét emelni. Az építőipar kemizálásának, a műanyagok alkalmazásénak jelentőségét ekkor még nem nagyon tudták felmérni hazánkban. A társadalmi igény viszont mér jelentkezett: az építőipar egyre nagyobb feladatok előtt állt, bekövetkezett az, hogy nem engedhettük meg magunknak a kőművesek hagyományos, októbertói márciusig tartó szabadságolását. A legnagyobb akadályok közé tartosott, hogy télen mindenütt le kellett állni a betonozással. Szabó Miklós — feltaláló társaival együtt — kísérletezni kezdett, Lényegében pénz nélkül láttak munkához, lombikkal és poharakkal oldották meg a feladatot: olyan vegyianyagot állítottak elő, mely kis menynyiségben a betonhoz keverve mínusz tíz fok hidegben is lehetővé teszi a betonozást. A főmérnök törekvése, I hogy vállalatát magasabb műszaki színvonalra emelje, szabadalmakat hozott létre. — Ahogy fejlődött a kutatási tevékenység, növekedtek a ráfordított összegek is — mondja Szabó Miklós igazgató. — A beton vegyianyagok kikísérletezése még nem sokba került, a törési próbákat például a 23-as Állami Építőipari Vállalat végezte el — térítés nélkül! Később az építőiparban felhasználható műanyagok kutatása felé irányult figyelmünk. Ehhez már komoly kutatófejlesztő bázisra volt szükség. Jelenleg ez a bázisunk Debrecen mellett, Nyíradonyban működik. A vállalat évi termelési értékének mintegy 3,5 százalékát fordítjuk kutatásra és fejlesztésre. A támogatásokkal együtt tízmilliós nagyságrendet ér el a kutatásokra fordított összeg. De megtérült A termelési érték hatvan százalékát teszik kl új termékeink, éa ez u arány még növekszik. A vállalatnak tehát gazdaságilag is megéri a kutatás, a Jóhírről, a cég presztízséről nem Is beszélve. Ma mér huszonhat mérnök ós egy technikus végez ebben a gyárban műszaki alkotómunkát az Igazgatón kívül. Sajnos a „feltaláló igazgatók" helyzete manapság meglehetősen kényes, gyakran éri őket az a vád, hogy azért foglalkoznak feltalálással, mert a találmányt a saját üzemükben meg tudják valósítani, a megvalósított szabadalomért pedig pénz jár. Szabó Miklós találmányait az építőipar elismeréssel fogadta, a szakemberek egy szűk csoportja azonban idegenkedéssel és némi irigykedéssel. A feltalálók közti viszony sokszor hasonlít a művészekéhez, az alkotás örömét olykor megrontja a hiúságból fakadó Intrika. Ez még valamennyire érthető. Az viszont már kevésbé, hogy Szabó Miklós, azért mert igazgató, még a szükséges elismerést sem mindig kapta meg a szabadalmakért. Dehát a feltalálókat nem azért hasonlítottuk épp a művészekhez, hogy jogos elismerés nélkül Is ne dolgoznának szüntelenül tovább. Most meg, a lakásprogram végrehajtásának idején különösen fontos, hogy a „szabómiklósok" kellő megbecsülés nélkül ia tovább töprengjenek és — teremtsenek! Gulay István Tóth Bila: Céhmesleri irományok 54. Ezt kész árulásnak minősítette a gyenge fegyverzetű kát szegedi század, ós felkerekedve táborhelyéről, nagy dérrel-durral, kisebb csapattisztekkel egyetértve hazaszállásoltak, február másodikán, gyertyaszentelő napján éppen. Vécsey hadtestparancsnok a két század három tisztjét, Dobó István századost, Borbás János főhadnagyot, Gregus József századost golyó általi halálra Ítélte a zászló elhagyása, a fegyelem megsértése és gyilkosság bűnténye miatt. A három tiszt alsóvárosi származék volt, s középtanodai végzettségű. Vétségük annál súlyosabban esett latba. A három szerencsétlen tiszt az eseményeknek ugyan közvetlen részese nem volt, de as általános rendcsinálásban kemény példát akartak rajtuk statuálni, a további bomladozdsokat elkerülendő, A zászló hűtlen elhagyásában semmiféle mentséget nem lehetett nekik föltalálni. Hanem Alsóváros népe a halálos hirdetés hatására lázongott, fenyegetőzött, hiszen szóles rokoni, baráti kapcsolattal bírtak a halálra ítéltek. Alsóváros a város fölgyüjtásával fenyegetőzött, az elítéltek erőszakos kiszabadításáról járt a hír, ha kegyelmet nem adnak nekik. Fenyegető sűrűségben tömegeit a központ felé a vasvlllás nép, harmadikán már a délelőtti órákban, s delegációt menesztett Vadász Manóhoz, hogy közbejárna az atyafiak életben maradását szorgalmazva. Vadász szorongatott helyzetében odanyllatkozott, hogy mindent elkövet a városa fiai érdekében, valóságosan pedig Vécseyt biztatta, hogy keményen hajtsa végre az ítéletet, de tegyen meg minden óvó rendszabályt a nyugalom őrzésére. A várfalakon négy égtájra megjelent 13 felporozott fenyegető ágyúcső, de a Kárász utcában is kartácsra töltve őrződött égő kanóccal két cső, fegyveresek fedezték a tüzéreket, az utcákon századerejű őrjáratok cirkáltak, és hatsoros kordon fogta körül a várárok déli oldalát, ahol ebéd után, úgy három óra tájban egy rajnyi katona dobolása mellett, szakasznyi fegyveres négyszögében elővezették a Péterváradl kapun át az elítélteket, a falakhoz állítva olvasták fel a kétsoros (téletet, amiben Dobónak, Borbásnak golyót ítéltek, Oregusnak kegyelmet olvastak. Az ítéletet azonnal végrehajtották. Csak a várbeli olasz templom csengőnyj harangját kongatták meg a kivégzetteknek, míg az ökrösszekerek kifordultak velük az Etelka sori rabtemetőbe. Sok lázadásra nem is maradt erő, a szerb seregek annyira itt voltak Szeged körül, hogy belövöldöztek a városba. Leginkább a vár srzonálját célozgatták, az újszegedi Zsótér-pajtát, azaz legnagyobb hadiüzemet, de azzal nem bírtak el egyelőre, hanem a Maros-torokban lőport őröjgetö Bite-féle vízimalmokat úgy telibe lőtték, hogy abból egy füstös kovácsolt szöget nem leltek utána. A molnárok is amoda fölül költözhettek valami másvilági lőpormalom molnárjainak. Erre támadt olyan tehetetlen riadalom, hogy futárt küldtek Kossuthnak, most mi lagyen? Az elnök szemrehányással teli levéllel válaszolt, hogy a szegediek tavaly még a haza megmentésére tettek esküt, most pedig az 90 ezres város a hétezer szerb katonával szemben ne tudna meg védekezni? De mire ez a kicsi csúfolódás megjött, azért szétfeszült az ostromgyűrű. Szőregen, Szentivánon szuronyrohamos kézltusában sikerűit hazatalálni a mieinknek. Pedtg kétezren az ellenség közül, hat ágyúval, lovassággal már Újszegeden akartak otthon lenni. A fegyvergyár hogy is tudott volnn onnét kirohamozni az ezerig menő embereivel? Hisz százával voltak ott munkára fogva horvát gyalogos foglyok, osztrák tüzérek, szerb íegyvergyutacscsinálók. Még örültünk, hogy a nagy lövöldözésekre, hurrákra ők is ki nem törtek, hogy megegyesüljenek a testvirekkel. (FolytatjukJ