Délmagyarország, 1973. augusztus (63. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-01 / 178. szám

SZERDA. 1973. AUGUSZTUS 1. 3 f Pártmunka az első vonalban Somogyi Károlyné felvételei Az úszómedencében — a női oldalon — állványerdő áll víz helyett, a kis medencékben kőművesek dolgoznak, a tetőn új bádog fénylik. Az Építő Ktsz szakmunkásai szeptemberre befejezik a szegedi gőzfürdő idei felújítási és karbantartási munkálatait, frissen festett falak, korszerű világítás fogadja majd őszre a vendégeket. Első képünk: Idén a tetőszerkezet 300 négyzetméternyi szakaszát újítot­ták fel. — Második felvételünkön: a női uszoda festéséhez készül az állványzat. A házgyár Szeged egyik legfiatalabb ipari üzeme, ahol körülbelül nyolcszáz ember dolgozik. A gyár önmaga is szép látvány, s az építőipar legelőrehaladottabb techni­káját és technológiáját kép­viseli. E tényekből kiindulva azt hihetnénk, hogy sok min­denben előrébb álló termelő egységről van szó, mint amit általában megszoktunk. Mind addig igaz is a dolog, amíg , a gépekről, a berendezések­' ről beszélünk, de nem ilyen egyértelmű a helyzet, ha az embereket és mindennapi körülményeiket vizsgáljuk, s állítunk eléjük olyan mér­cét, mint a gyártócsarnokok és automatáik elé. Ha a termeléshez szüksé­ges anyagi és személyi fel­tételek egyformák lennének, könnyű dolga volna a gaz­dasági vezetésnek, egysze­rűbb lenne a feladata a tár­sadalmi szervezeteknek. De mivel ez a szinkron nincs meg mindenben, a pártszer­vezetnek is sajátos munka­stílust kellett meghonosí­tania. Adatok az első félévről Termelés, lakásépítés, a munkabérek alakulása ruházati cikkeké két száza­kedelmi forgalom árszínvo­nala — a tervvel összhang­első felében. A fél év folyamán a nép­A Központi Statisztikai megközelítette a tavalyi ma­Hivatal adatai szerint 1973 gas szintet. Az állományon lékkai volt több az egy év­első félévében az ipari ter- belül nőtt a tehenek, illetve vei ezelőttinél. A kiskeres melés a tervezettnél gyor- a kocák aránya, sabb ütemben nőtt. A bruttó A lakosság központi for­termelés az állami iparban rásokból származó fél évi ban — 3,7 százalékkal volt 6,3, a szövetkezeti iparban pénzbevétele 8 százalékkal magasabb, mint a múlt év 10,1 százalékkal, a szocialista volt magasabb, mint egy év­iparban összesen 6,6 száza- vei ezelőtt, ezen belül a lékkai volt magasabb, mint munkabérek összege 7 szá- gazdaság szocialista szektorá­egy évvel korábban. A terv zalékkal emelkedett. 1973 el- ban kereken 40 milliárd fo­azzal számolt, hogy 1973- ső negyedében négy, a má- rintot fordítottak beruházá­ban a szocialista ipar terme- sodik negyedévben — az ipa- sokra, valamivel keveseb­lése 5,5—6 százalékkal emel- ri és építőipari munkásoknál bet, mint egy évvel koráb­kedik. végrehajtott béremelések ha- ban. Az egyedi nagyberuhá­Az idén ís általában azok tására — kilenc százalékkal zások összege túlhaladta a az ipari ágazatok fejlődnek emelkedtek a munkabérek, a leggyorsabban, amelyek A kiskereskedelmi forga­valamely kiemelt program- lom folyó árakon számítva zaárak alapján — 20 száza­hoz kapcsolódnak. A dina- 9-6 százalékkal, volumenben lékkai nőtt 1972 első fél mikusan fejlődő ágazatok 5,7 százalékkal haladta túl évéhez képest. A behozatal többségénél a termelés nö- az eSy évvel korábbi szintet. — -ugyancsak folyó. deviza­vekedésében közrejátszottak A növekedési ütem megfelelt árakon — négy százalékkal a közelmúltban, vagy az a tervezettnek. Legnagyobb haladta túl az egy évvel kő­idén belépett új kapacitások, mértékben (volumenben 10,2 rábbit. A kivitel az 1973-ra rekonstrukciók, a fejlettebb százalékkal) a vegyes ipar- előirányzott ütemnél na­gyártási eljárások alkalma- cikkek eladása emelkedett, gyobb, a behozatal kisebb zása. A szocialista ipar ez Az élelmiszereladás négy, a mértékben nőtt. (MTI) év első felében összesen 5,9 tavalyi első félévit. Az export — folyó devi­százalékkal több terméket értékesített, mint egy évvel korábban, a külkereskede­lemnek azonban 13, a nagy­és kiskereskedelemnek 9,2 százalékkal több árut adott el. Ugyanakkor a termelő­ágazatok részére két száza­lékkal többet, beruházási cé­lokra pedig valamivel ke­vesebbet értékesítettek az iparvállalatok, mint tavaly az első félévben. A szocialista ipar létszá­ma 1,2 százalékkal, az egy foglalkoztatottra jutó bruttó termelés 5,3 százalékkal ha­ladta túl az egy évvel ko­rábbi szintet. A kivitelező építőipar a fél év folyamán három szá­zalékkal több munkát vég­zett, mint tavaly ilyenkor. A növekedési ütem némileg el­maradt az előirányzottól. Az építőipari vállalatok és szö­vetkezetek termelése négy­négy százalékkal emelkedett, az építőipari közös vállalko­zásoké csökkent. A félév fo­lyamán a kivitelező építő­ipar négy százalékkal több lakást adott át, mint a múlt év első felében. A mezőgazdasági üzemek kevesebb vágósertést, több vágómarhát és tejet értéke­sítettek, mint a múlt év első felében. 1973. június végén — előzetes adatok szerint — a szarvasmarha-állomány I 992 000 darab volt, 2,7 szá­zalékkal több az egy évvel ezelőttinél. A sertések Aradások a folyókon Közepesen telt a Tisza medre A hűvös légtömegekkel íyók túlnyomó része is bő­parosult esőzések hatását séges vizpótlást kapott de megerezték hazai folyóink. A az áradásokkal együtt is csak budapesti szakaszon a Duna az igen alacsony és az ala­egy het alatt 80 centiméter- csony minősítésű szintet ér­rel aradt, s a vízügyi előre- ték el. Az országban csupán jelzesek szerint szerdán 310 a Tisza és a Bodrog vizéről centiméter körüli vízszinttel lehet elmondani jelenleg, tetőzik, a het második felé- hogy a meder közepesen telt ben pedig megkezdődik már Egyébként a Tiszának is az apadás is. hasznot hozott a kis áradás, A Duna áradása nem fe- mert eltüntette a hajózás nyegetett árvízveszéllyel, akadályait, a gázlókat, mert a vízrajzi mértékrend­Hogy közelebb Serüljünk a házgyári valósághoz, lás­sunk néhány tényadatot. Há­rom évvel ezelőtt, amikor félkész állapotban volt a gyár, munkásokat toboroztak átképzésre, hogy induláskor megfelelő képzettséggel ren­delkező gárda álljon a be­rendezések mögé. Újdonság­nak számít az építőiparban, hogy egyáltalán tető alatt végzik munkájukat az embe­rek, úgy is mondják, hogy telepített üzem. Másik elté­rés a szakmában, hogy a nyolcszáz munkás közül kö­rülbelül kétszázan vannak a nők: darusok, könnyűgép­kezelők, csempézők, hegesz­tők és különféle berendezé­sek kezelői vagy takarítók. Ami megegyezik a szakmai általánossággal: a munkások többsége vidékről jár be mindennap a gyárba, ez vi­szont bizonyos mértékben meghatározottságot von ma­ga után. Ebből az utóbbi valóságból indultak ki beszélgető part­nereim, Csamangó Dezső, Balogh Pál és Bálint András pártcsoport vezetők: — Itt, a házgyárban nyolc órán ke­resztül gépi berendezéseket kezelnek, automata hegesztő­gépeket irányítanak, de meg­lehet, hogy gondolataikban az őszibarackfa kártevőinek elpusztítása jár, vagy az: lesz-e estefelé idő arra, hogy árpát daráltassanak a mala­coknak — magyarázzák a pártmunkások. A megjegyzé­sek jóhiszeműek, megértők. A buszozással függ össze az első panasz is. A Zsombó felől érkező autóbuszok nem állnak meg az építőipari vál­lalat központi telepe előtt, pedig nagyon jó lenne a ház­gyári munkásoknak, nem kellene annyit gyalogolniuk. Vagy a gumigyári autóbusz­nak sem kerülne nagy „fá­radtságba" ha megállna a tejüzem és a házgyár előtt. Az utazással járó kellemet­lenségek, az indulás és az érkezés időpontjainak elté­rése a műszakok kezdetétől, illetve befejezésétől örök té­ma marad. Mint ahogyan az is, hogy a vidékről bejáró munkások műszak után ro­hannak a buszhoz, „hogyan szervezzünk valamilyen érte­kezletet, hogyan alakítsuk ki a gyár közösségének fóru­mait?" A nyolcszáz házgyári mun­kás közül hatvanan tagjai a pártnak. Csamangó Dezső tíz, Balogh' Pál tizenhat, Bá­lint András pedig kilenc párttag vezetője, bizalmija. Csamangó Dezső a komplet­tációs üzemben dolgozik, ahol félkész és kész termé­keket készítenek a házgyári panelekhez. A műhelyben százötvenen dolgoznak, tevé­kenységük meghatározza a további munkamenetet. A pártcsoport alapvetően nem képes befolyásolni a gyár­tási menetet, hiszen amint említettük is, új üzemről, s eléggé zárt technológiáról van szó. Annál inkább sokat tehet és tesz is a pártcsoport az emberi kapcsolatok, az emberek mindennapos apró dolgainak elrendezésében. A hagyományos pártmun­ka nem tér el a más üze­mekben is kialakult gyakor­lattól. A pártcsoport tagjai rendszeresen tanácskozásra ülnek össze és megbeszélik tennivalóikat. Erre minden taggyűlés előtt sor kerül: ta­nulmányozzák a vezetőség beszámolóját, kialakítják kö­zös álláspontjukat, sőt segí­tik azt, aki már előre elhatá­rozta, hogy felszólal és vé­leményt mond majd a be­számoló taggyűlésen. Megbe­szélik a pártépítés feladatait, ajánlást készítenek a felvé­telt kérő munkatársuknak. Mind a három pártcsoport elsőrangú feladatának tekin­ti a pártépítést. Bálint And­rás mondta el, hogy a leg­közelebbi taggyűlésen felvé­telre javasolják Sisák Ber­nátné hegesztőt, aki a gyár megalapítása óta velük együtt dolgozik. Balogh Pálék csoportja pedig Szigeti József lakatos felvételét ter­jeszti a taggyűlés elé. Szigeti a szakszervezeti vezetőség­ben végez régóta társadalmi munkát, a fiatalokat képvi­seli. 2. .7-653 000-es állománya -a Bodrogot is. A mellékfo­szer szerint még mindig ala­csonynak minősíthető. A víz­szintemelkedés tehát csak a vízművek parti szűrésű kút­jainak ellátását segítette. Egyébként a Duna az év el­ső felében nagyon „szolidan viselkedett", nem fenyegette nagyobb áradásokkal a gáta­kat. A télen ugyanis kevés hó volt az Alpokban, s ez a téli csapadék is lassan, foko­zatosan olvadt el, s így az idén elmaradt a szokásos nyári zöldár. Az utóbbi napok esőzései­nek hatására a Tiszán más­fél—kétméteres áradás in­dult el. s hasonló vízszint­emelkedés duzzasztotta meg exportja Néhány esztendővel ezelőtt egykori kőedénygyár 1904­Hollóházán elhatározták, bői származó mintakollek­hogy a finomporcelán dísz- cióját. Az iparművészek sti­tányérokat a hajdani híres lizálták a régi motívumokat, mintákkal: élénkszínű vörös s az erős színeket pasztellal rózsákkal, nefelejcsekkel, tu- cserélték fel. Az idén mint­ÍS^^S® *gy "-ezer tányért készíte­díszítik. Az ötletet az adta, nek> nagyobb részt kanadai, hogy a község egyik régi NSZK-beli és svájci cégek házában megtalálták az rendelésére. Vannak sajátságos vonásai is a házgyári pártmunkának. Éppen a komplettációs üzem az, amely két területen he­lyezkedik el, s a százötven munkás fele-fele is távol van egymástól. A pártcsoport­vezető azt akarja javasolni, hogy két bizalmi végezze a pártmunkát, s alakítsák ki mind a két műhelyrészben az úgynevezett üzemi négy­szöget is, mivel más terüle­ten dolgoznak, így nem min­denben azonosak gondjaik sem. Érdekes a pártalap­szervezetben végzett munká­juk: minden pártcsoport képviselteti magát a házgyár alapszervezetének munkabi­zottságaiban. A termelési, a szervezési, a gazdasági és az agitációs munkát végző cso­portok így az „első vonal­ból" szerezhetnek informá­ciókat, s ha visszafelé is za­vartalanul áramlik a tájé­koztatás, akkor az informá­ció cseréje kölcsönös. Az igaz. hogy a házgyár­ban sem mentesek az embe­rek attól, hogy ha visszássá­gokat, vagy akár egyéni gon­dokat kívánnak feltárni, ak­kor nem a pártcsoportveze­tőhöz, a bizalmihoz fordul­nak, hanem az alapszervezet titkárához. Ez jó is, meg nem is. Jó. hogy a párttitkárt olyan embernek ismerik el, akihez bátran fordulhatnak és bizalommal mondhatnak el minden gondot, örömet. De sok esetben a pártcsoportve­zető is választ tudna adui a kérésre, kérdésre. Ilyes­félék pedig nem is ritkák a házgyárban. A pártcsoportvezetők azt mondják, hogy leggyakoribb probléma a bérezés, a mun­karuhaellátás, a szervezés, az anyagellátás és a munka­beosztás témájából adódik. Amikor a március elsejei béremelést végrehajtották, rosszul sikerült a tájékozta­tás, mivel előzetesen 10 szá­zalékról beszéltek a szak­munkásoknál, de végül is csak 6,5 százalékos fi­zetésemelést sikerült ad­ni. Ebből az is következett, hogy semmiféle differenci­álásra nem kerülhetett sor, hiszen a szakmunkásoknál az építőiparban a 6,5 száza­lékos emelés kötelező volt. A betanított és a segédmunká­soknál már tudtak bizonyos megkülönböztetést tenni. A munkaszervezésben, vagy az anyagellátásban igen nehéz a pártcsoportve­zető helyzete is. Hozzá ál­talában úgy fordulnak a dol­gozók, hogy Palikám, Bá­lint bátyám, vagy Dezső ko­mám — szóljatok már az anyagbeszerzőknek, vagy a művezetőnek, hogy M akadozzan az ellátás. Olykor­olykor aztán nehéz választ adni a kérdésekre: most pél­dául hiánycikk egynéhány kapcsoló, melyet helyben gyártanak, de nem mindig elegendőt. Ilyenkor vissza­szólnak „ne meséljenek annyit, hanem adjanak anyagot." Az üzemi kony­hára is gyakori a panasz, azt mondják a házgyári dol­gozók, hogy kicsi és szűkös a fürdőjük; a bakancsuk há­rom hónap alatt tönkre megy, de a „kihordási" idő ennél jóval hosszabb; kikeli szaladozniuk a csarnokból, hogy megigyanak egy pohár vizet, de azt is süllyesztett vízvezetékből tudják eresz­teni. Mondják, hogy más gyárakban szódavizes bal­lonokat helyeznek el a gyár­tócsarnokokban, miért nem lehetne ennyit megadni a házgyáriaknak is. „Erre vá­laszoljon a pártbizalmi!" A pártbizalmi arra biztatja a környezetében dolgozó em­bereket, hogy gyűjtsék csak össze gondjaikat, problémái­kat, és a termelési tanácsko­zásokon mondják el bátran a vezetőknek. S milyen vá­laszt adnak erre a biztatás­ra? „Minek. Nem történik intézkedés." Pedig az el­mondottak közül szinte mindegyikre választ lehetne adni, sőt a kérések többségét kis erőfeszítéssel el lehetne intézni, csak akarni kellene. 3. Természetesen sok jót ts elmondtak a pártcsoportok vezetői. Az új üzemben, ha lassan is, de érezhetően ki­alakul a közösségi szellem, az összetartás, az üzemért való felelősség. Harmincöt brigád vesz részt a szocialis­ta versenyben, csak a gé­pészetből ötvennégyen je­lentkeztek az ősszel induló politikai oktatásra. Ezt kü­lönösen értékesnek tartják a pártcsoportok vezetői, hi­szen a munkások többsége vidéki, műveltségi szintjük alacsonyabb a városi és régebbi munkásokénál. Érzik; a pártmunkások, hogy min­dennap könnyebb lesz va­lamivel, erősebé válik a ház­gyári kollektíva, szervezet­tebb körülmények között él­hetnek és dolgozhatnak az emberek. Ennek az útnak az egyengetésében nagy munka hárul a pártcsoportokra, amelyek kezdik megtalálni sajátos munkastílusukat, s erőfeszítésük eredményeket érlelő, nem hiábavaló fá­radtság. Gazdugh István .

Next

/
Oldalképek
Tartalom