Délmagyarország, 1973. július (63. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-10 / 159. szám

KEDD. 1973. JÜLIUS 10. 3 Meghalt Soős Károly elvtárs Hosszú szenvedés után, 1873. július 6-án, 76 éves korában meghalt Soós Ká­roly elvtáis, a Szocialista Hazáért Érdemrend kitünte­tettje, a munkásmozgalom régi harcosa. Soós Károly 1897-ben szü­letett, s mint fiatal lakatos szakmunkás, korán bekap­csolódott a munkásmozga­lomba. Az első világháború­ban orosz fogságba esett, s 1917-ben hadifogoly társai­val együtt, mint vöröskato­na, részt vett a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom­ban. Ezt a helytállását ké­sőbb szovjet kitüntetéssel jutalmazták: megkapta a Harci Érdemekért Érdem­érem bronz fokozatát. Á Magyar Tanácsköztársaság időszakában mint vöröskato­na, fegyverrel védte a fiatal Tanácsköztársaságot. 1918­ban alapító tagja volt a Kommunisták Magyarországi Pártjának Szegeden, később pedig a vasasszakszerve­zetben tevékenykedett. Az 1930-as években, a nagy ül­döztetések időszakában tag­ja volt Szegeden egy öttagú illegális kommunista sejt­nek. A felszabadulás után Soós Károly mint lakatos szak­munkás különböző munka­körökben dolgozott, s helyt­állásával mindig példát mu­tatott társainak, különösen a fiatalabb korosztálybeliek­nek, akiket szívesen és örömmel tanított. Az 1956-os ellenforradalom utárv részt vett Szegeden a párt újjá­szervezésében, azt követően pedig a szegedi karhatalmi egységben vállalt felelősség­teljes szolgálatot, s onnan, mint őrnagy vonult nyugál­lományba. Helytállásáért megkapta a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérmet, a Felszabadulá­si Jubileumi Emlékérmet és tulajdonosa volt a Munka Érdemrend ezüst fokozatá­nak is. Idős kora ellenére aktívan részt vett a párt mindennapi életében: a Bel­város II. pártszervezetben tevékenykedett, és szívesen vállalt társadalmi munkát a vasasszakszervezetben, va­lamint a népfrontban, amíg betegsége ágynak nem dön­tötte. Soós Károly elvtárs ham­vasztás utáni búcsúztatásá­nak időpontját később kö­zöljük. AZ MSZMP SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGA Ujat és többet adnak a bemutató gazdaságok Régen sok évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy egy-egy tudós, vagy tudományos in­tézet kutatási eredménye a mezőgazdasági termelés gya­korlatává váljon. Most sok­szor a születés pillanatában kíséri országos érdeklődés egy-egy új fajta, vagy új ter­melési mód világraj öttét, és többnyire igen rövid idő alatt általánossá is válik — ha beválik. Az újdonságok áramlásában jelentős a sze­repe a bemutató gazdaságok országos hálózatának. A tizenegy éves mozgalom alapvető célja ma is válto­zatlan: a'legjobbat propagál­ják mindig. Ebből követke­zik, hogy évről évre válto­zik a névsor is, amely kata­lógusba foglalja e gazdasá­gokat. Ha valamelyik szö­vetkezet egy-egy témában újabbat tud mutatni — és azt nem csupán mutatni, de alkalmazni is, előnyét bizo­nyítani is tudja —, termé­szetesen belép a bemutatók sorába. Tíz szövetkezet, egy álla­mi gazdaság, és egy közös vállalkozás szerepel me­gyénkből az országos cím­jegyzékben. Az elmúlt év­ben 93 bemutatót szerveztek, a résztvevők száma az ösz­szesített jelentések szerint 3669 volt. A szegedi és járási közös gazdaságokból a tápéi Tiszatáj, a tiszaszigeti Bú­zakalász és a forráskúti Ha­ladás Termelőszövetkezet fo­gadja évről évre akár a szomszédos községekből, akár az ország távoli pontjairól érkezőket is. Tápénak a szakosított ál­lattartás, az öntözéses gaz­dálkodás és a lucernaliszt­készítési témában van mon­danivalója, Tiszaszigetet a más rendszerű, de szintén szakosított állattartás, az üvegházi és fóliás zöldség­termesztés, valamint a víz­rendezés tapasztalatai miatt keresik föl, Forráskút pedig a homoki gazdaságok gépe­sítésében és a homoki sza­badföldi zöldségtermesztés­ben tekinthető modellnek. Egy új keletű felhívás nyo­mán, néhány élelmiszer-gaz­dasági üzem is bekapcsoló­dott ebbe a tapasztalatokat terjesztő hálózatba; néme­lyek nem csupán a feldolgo­zás, de a termelés szakmai irányításában is példával szolgálhatnak. A tejipari, a paprikafeldolgozó, a megyei sütőipari, a szentesi Barom­fifeldolgozó Vállalat és a Szegedi Konzervgyár fogadja ilyen céllá) rendszeresen a hozzá érkező szakembereket. H. D. Más alapokra helyezik a társadalmi bíróságok munkáját Az utóbbi időben a társadalmi érdeklődés és a jog­alkotás középpontjában szerepelnek a társadalmi bírósá­gok. Eddigi munkájuk tapasztalatairól, a várható válto­zásokról tájékoztatták a SZOT illetékesei az MTI mun­katársát: Még 1956-ban új intéz­ménnyel gazdagodtak tár­sadalmi fórumaink: a Mi­nisztertanács és a SZOT közös határozata alapján minden 300 személyt megha­ladó létszámú vállalatnál létrejöttek a társadalmi bí­róságok. A társadalmi bíró­ságok fegyelmi ügyekben, illetve tulajdon elleni vétsé­gekben és a szocialista együttélés szabályainak meg­sértésében járnak el. Az el­lenforradalmi események mi­att a társadalmi bíróságok nem tudták tevékenységüket megfelelően kifejteni. Az 1962-es esztendő azonban fordulópontot jelentett: tör­vényerejű rendelet alapján a társadalmi bíróságokat új­ra választották; hatáskörük a korábbi évekhez képest kibővült. A kisebb jelentő­ségű bűncselekmények és szabálysértések miatt 500 fo­rintig terjedő pénzbírságot, fegyelmi vétségért pedig — a legsúlyosabbak kivételével — a Munka Törvénykönyv­ben megállapított fegyelmi büntetésekét is kiszabhatták. A társadalmi bíróságok 1966-ig egyenletesen végez­ték munkájukat. Később azonban a társadalmi bíró­ságok elé kerülő ügyek szá­ma érezhetően csökkent, a dolgozók érdeklődése a bíró­ságok tárgyalásai iránt mér­séklődött. A vállalatvezetés döntési jogkörének bővítése következtében az anyagi és fegyelmi felelősség kérdé­sében egyre gyakrabban a vállalat vezetői foglaltak ál­lást, a társadalmi bíróságok tevékenysége fokozatosan csökkent. Az elbírált ügyek számának csökkenése azon­ban egyáltalán nem teszi vi­tássá a társadalmi bíróságok létjogosultságát. Ellenkező­leg: a közösség vélemény­nyilvánítása leghatásosabban a társadalmi bírósági tár­gyaláson biztosítható. Ezért Egyetemi előkészítő Július elején általában a Az előkészítőre idén Békés, diákok leghátsó gondolatai- Csongrád és Szolnok megyé­ban sem bukkan fel a tanú- bői érkeztek diákok. Szá­las, az iskola. Arra a közel mukra a részvétel nem je­300 diákra azonban, akik a lent anyagi megterhelést: a középiskolák harmadik osz- költségeket részint a megyei tályát idén végezték el. teg- tanácsok művelődési osztá­nap óta Szegeden kéthetes j reszint ^ Országos If­komoly munka var. Reszt vesznek a József Attila Tu- júsagpolitikai és Oktatási dományegyetem természetül- Tanács fedezi. A természet­dományi és bölcsészeti kará- tudományok iránt érdeklő­nak felvételi előkészítő tan- dőknek matematikából, fizi­folyamam, amelynek Szege- , ...... den már több éves hagyó- kabol> kemiabo1 es btologia­mányai vannak, s amelyet a ból, a humán szakokra fel­fizikai dolgozók gyerekeinek vételizőknek pedig magyar, szerveztek. A kezdeményezés orosz, német, angol, francia érdeme a. természettudomá- nyelvből és történelemből nyi karé: 1969 óta minden szerveztek foglalkozásokat, nyáron kéthetes, a téli szü- Ezeket egyetemi oktatók és netben pedig egyhetes tan- felsőéves hallgatók vezetik, folyamokat rendeztek. A böl- A cél nem a középiskolás csészettudományi kar két év- anyag ismétlése. A tárgyakat vei ezelőtt szervezett először igyekeznek más szemszögből, hasonló foglalkozásokat, idén elsősorban a felvételi vizsga pedig a két kar igyekezett gyakorlati követelményeinek egyrészt a tanfolyam idejét, megfelelően közelíteni. A másrészt a konkrét szaktár- természettudományi karon gyi foglalkozásokon kívüli külön példatárat szerkesztet­(kulturális, sport stb.) prog- tsl: és adtak ki a diákoknak, Möo^at fs <yierikBUtL bemutatnak oisan. kísérleteket, amelyek össze­állítására kisebb iskolákban nincs lehetőség. A bölcsé­szettudományi karon megol­datják a tanulókkal az el­múlt évek írásbeli felvételi feladatait, oktatási filmeket vetítenek, s általában igye­keznek azokra a kérdésekre koncentrálni, amelyek a fel­vételi vizsgák több éves ta­pasztalatai szerint nehezen mennek. A hasonló tanfolyamok eredményességét országszerte sokan vitatják, a szegedi ta­pasztalatok azonban egyér­telműen a hasznosságukat bizonyítják. A természettu­dományi karon végzett rep­rezentatív felmérés szerint a nyári-téli előkészítőkön részt vett tanulók 90 százaléka felvételizik sikeresen; a böl­csészettudományi karon számszerű adatok ugyan nem állnak rendelkezésre, de az oktatók általános véleménye szerint a tanfolyamok hasz­nossága itt is kétségtelen. , Száj bély Mihály a társadalmi bíróságok mű­ködése és fenntartása szük­ségszerű. Szükségszerű azért is, mert működésük előse­gíti a munkafegyelem meg­szilárdítását, a társadalmi tulajdon védelmét, • a dolgo­zók tudatának formálását. Gazdasági és társadalmi életünk fejlődése szükségessé tette az igazságügyi szerve­zetünk reformját. Megszüle­tett az új bírósági és ügyész­ségi törvény, s megalakul­tak a munkaügyi bíróságok is. Az .új bírósági és ügyész­ségi törvény megalkotását követően a jogalkotás figyel­me a társadalmi bíróságok felé fordult. Jogalkotó szer­veink már dolgoznak a tár­sadalmi bíróságokról szóló 1962. évi 24. törvényerejű rendelet módosításán. Azok a viszonyok ugyanis, ame­lyeket tükröz, megváltoztak. Az illetékesek a kérdést alaposan megvizsgálják. A vitában résztvevők köre igen változatos. Jogalkotó szerveink — a társadalmi bíróság tár­sadalmi jellegét hangsúlyoz­va — az üzemi kollektívákra akarják bízni annak eldön­tését: kívánnak-e társadalmi bíróságot működtetni vagy sem. A jövőben elképzelhető, hogy társadalmi bíróságok nemcsak az üzemekben mű­ködnének, hanem a szövet­kezeti dolgozók — önkéntes elhatározásuk alapján — szintén létrehoznák társadal­mi bíróságukat, vitás ügyeik rendezésére. A társadalmi bíróságok­nak határozataikban olyan intézkedéseket kell alkal­mazniok, amelyek nem te­kinthetők megtorlásnak; az alkalmazott szankcióknak elsősorban nevelő jellegűek­nek kell lenniok. A társa­dalmi bíróságoknak nem az lesz a feladatuk, hogy átve­gyék az igazságügyi szervek munkáját, azok helyett dönt­senek, hanem az, hogy sajá­tos eszközeikkel, a helyi kellektíva érdekeinek képvi­seletében, neveljék a megté­vedt embereket, munkahe­lyükön erősítsék a közösség érdekének érvényre juttatá­sát. Nem lehet céljuk, hogy a törvény teljes szigorát al­kalmazzák, hanem hogy a meggyőzés eszközével érvé­nyesítsék a dolgozók közös­ségének érdekeit. A kodifikáció még nem fejeződött be, a jogalkotó szervek sem alakították ki végleges álláspontjukat, ezért a készülő jogszabály­nak mindezek csupán a főbb vonásai, a meglévő rendel­kezések várható változtatá­sai — hangsúlyozták befeje­kzésül a SZOT illetékesei. _ < Dominó a téren A dominó a türelmes, s némileg gyermeki lelkületű emberek játéka. Többféleképpen játsszák. Vannak, akik az egesz dobozt szétosztják a partnerek között, s így mindenki látja a saját készletét, tudja, miképpen ra­vaszkodhat, hogy végül leghamarabb lásson maga előtt tisz. ta asztalt. Vannak, akik úgy játszanak, hogy fölváltva emelnek egyet-egyet a lapjával lefelé fordított dominókból, a véletlenre bízva, mi kerül a kezükbe. A cél így is, úgy is a játék, a szórakozás. S az idő, az elpergő idő nem lényeges. Sokkalta idegtépőbb játék — bár egyben-másban ha­sonlít a dominózáshoz - az, amiben a város különböző hatóságai kénytelenek részt venni egy-egy atalakitott, fel­újított útvonal vagy tér átvételekor. Az első avagy má­sodik avagy harmadik műszaki átadásra osszehivott szak. emberek ugyanis csak annyit állapíthatnak nieg hogy a munka „majdnem . „egy hajszal híján", „kisebb hibákkal van készen. A bosszantó az, hogy bár a tervező, a megbízó, a kivi­telező mostanság már aszerint igyekszik játszani ezt a sa­játos dominót, hogy annak lapjai minél ésszerűbben illesz­kedjenek egymáshoz, a lebonyolítással megbízott vállalalat — a beruházási — viszont más módon játszik, azzal a vak módszerrel, mely a véletlenre bízza, hogy az átadásra ösz­szehívottak — esetleg belefáradva a komplikációkba — be­fejezettnek nyilvánítják-e a művet. Az ilyesmi különösen akkor feltűnő, ha ez a játék a Széchenyi téren játszódik, s ráadásul az ünnepi hetek meg­nyitásának küszöbén. S olyan körülmények között, hogy az útépítés befejezettnek mondható. Azaz: a sor lezárására al­kalmas dominó már kezünkben van, csupán az a néhány a partnerekében, mely nélkül nem tehetjük le a magunkét. Hiába vannak ugyanis fölszerelve a közlekedési lámpák, ha a Boszorkánykonyhánál levő csomópontba tervezett gépezet hiányzik — az utolsó napokban kell dönteni megvételé­ről —, ha a másik oldalon nem lehet használni a villamos által irányított villogót. Ez utóbbit azért nem, mert akkor a Vörösmarty utcaban hármas kocsiosztályozót kellett vol­na kialakítani: a továbbhaladó, az ellenkező irányból ér­kező, valamint a balra befordulni kívánó járműveknek. Az egyszerű halandó úgy gondolná, hogy mindez fes­ték kérdése, holott sokkalta bonyolultabb a dolog — oly. annyira, mint az említett dominóban. A Széchenyi téri út­építéssel megbízott beruházási vállalat bonyolításában ugyanis az említett útvonal mellett épület rekonstrukciója folyik. Márpedig az utat csak úgy lehetne három sávosra bővíteni, ha a jelenleg alagúttá dúcolt, deszkázott járdát meg lehetne keskenyíteni vagy hatvan centivel a bíróság Vörösmarty utcai oldalán. Mivel azonban ezt nem lehet megtenni, továbbra is a lámpázás előtti forgalmi rend ál­líttatik vissza: nem villog a sárga, nem int megálljt a píros, ellenben várakozik a villamos. Ha most arról nem is érdemes szólni, hogy a Kelemen utcai úttestjavitást sem fejezték még be, hogy a tér északi oldalának két hete megígért forgalmi rendezése nincs meg­oldva, hogy a keleti oldal parksávját nem védi még sö­vény a máris látható széttaposástól, hogy tehát ismét min­den az utolsó pillanatban lesz kész — amikor kénytelen, kelletlen csak az áment mondhatják-legyinthetik rá a ha­tóság emberei — arról feltétlenül kell szót ejteni, hogy, ha a város tanácsa előteremti a pénzt egy-egy ilyen mun­kára, ha a tervező leteszi asztalra a tervet, s ha ráadásul a kivitelezővállalatok — magas- és mélyépítő, közlekedési vállalat, VILATI, városgazdálkodás — átérzik a megbíza­tás fontosságát, akkor a lebonyolítással megbízott beruhá­zási vállalat is hasonlóképp tegyen. Sajnos, az utóbbi évek­ben egyre megszokottabb lesz, hogy az idő, vagy maga az akadozó közlekedés kényszeríti az átvételre meghívott, gyakran zsörtölődő szakembereket a bólintásra. így történt ez a Radnóti gimnáziumnál levő csomóponttal, a Magyar Tanácsköztársaság útjának, valamint a hídfeljárónak az át­alakításakor, legutóbb a Kállay Ödön utca—Széchenyi tér déli oldala útvonal ismételt megnyitásakor. Ezek a műszaki átadások nem nélkülözik így a hu­mort sem. Egyik-másik technikus, mérnök, művezető ilyen, kor mutatja meg, milyen furcsa megrendeléseket kapott, s mennyire vaktában kell néha intézkednie. Ilyenkor alkothat fogalmat a csöndben szemlélődő újságíró arról, hogy milyen zűrzavart idézhet elő a kész, az ideiglenes és készülőben levő keveredése, mikor is végül — milliók fölhasználása előtti — hajdani helyzetben kényszerül vissza — igaz, me­gint csak „ideiglenesen" — a közlekedés. Ilyenkor kaphat el egy-egy mondatot az egyszerű, ám kíváncsi füllel rendelke­ző polgár arról, hogy nemcsak az a kérdéses olykor, mi van a föld alatt, hanem az is, hogy fölötte mi van. Alul a csöveknek, kábeleknek, fölül a koncepcióknak összeguban­colódó televénye. Tán ennek köszönhetjük, hogy — néhány lépésre a korzótól — némileg ingatag padok sorát rakták ki háttal a térnek, szem be a házfalakkal, a lámpaoszlopok közé erre a napra a ke« leti oldalon. Egy olyan utcában, amelynek az a jellegze* tessége, hogy sétánynak készült, egybeolvadó úttesttel és járdával, és ahová tulajdonképpen csak az üzleteket ellátó gépkocsikat szabadna beengedni a nap bizonyos óráiban! Mindez, természetesen, nem a tervező ötlete — sok egyéb­bel együtt —, hanem jellemző példája, miként lehet egy­egy városépítési koncepcióra a legkülönbözőbb ötleteket rá­aggatni. Lezárt üt, lefedett vagy még sötét közlekedési lámpák­Kai, sikertelen műszaki bejárás — ismét késik egy fontos munka befejezése. S ismét csak az bizonyosodik be, hogy nem lehet a véletlenre bízni a dominók összerakását, míg­nem az utolsónál kiderül, kezdhetjük újra bontani a sort. Akkor már egyszerűbb módja az időtöltésnek ez a gyer­meki játék: az egymás mögé állított dominólapokat végig­kanyarogtatjuk az asztalon, s aztán meglökjük az utolsót. Akár hiszik, akár nem, végighasal mind egy szálig. S az­tán újra kezdhető. Még a fölnőtteknek is szórakoztató, aki ilyenkor nemcsak azért mosolyog, mint a gyermek,' ha­nem azért is, mert eszébe jut mindennnapi életünk egyik­másik hasonló jelensége. Félbehagyott épületek, felemás házsorok,, tessék-lássék utak. Nagy asztal ez a világ. .VERESS MIKLÓS

Next

/
Oldalképek
Tartalom