Délmagyarország, 1973. július (63. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-01 / 152. szám

6 VASÁRNAP, 1973, JÜLIUS 1. mla az Simái Mihály A SZAVAK DICSÉRETE l. Töredékes tanulmány szemelgetem a szavakat galamb a tiszta búzát micsoda ízek milyen erősek acélosak szemelgetem a szavakat egyenként örülök nekik ludom hogy vannak szabadító szárnyhurkokat hasító magas szavak búvópatak búvótenger szavak ősi televény szavak medveének szavak sámán szavak sárkányokat megölő szavak n.vllallást sajgást Iszonyatot eldalotó ellenséget földbedaloló szavak vannak álom-hozók és álomrablók szakadékon átívelő szavak kővé bálványozott szavak aranyborjú-szavak cinege szívdobogását bekalickázó gyöngéd kéz-szavak vassivíkolás szavak a kimondás előtt évekig munkált kristályossá keményült szavak fölegyenesedés-oszlopa szavak nyárfarévületüek ezer szóból összecsiszolódó szavak kezekként ,egymásba csiszolódók igen vannak tükörlő tenyér-szavak ránkpirító és arcunkat megmentő szavak a szeleket tisztára mosdató szavak évezrede harapdált szavak forradalmak szájával csókolt holtak szemére záruló zászló-szavak tenger mormolása szavak Abdáig mondott és írt szavak Clevelandban se felejthető szavak leszakadt Tisza-ívekben meglako idáig-el-nem-érö szavak i és világító réják nemzeti átkok eltörpült valaha-nagyszavak szavak anyanyelv édességei tnyanyelv keserűségei de jó hogy vagytok szavak tanulhatok beszélni míg beszédre tanítom fiamat II. Az első szavak szonettje anyanyelv te kimondhatatlan ország te szépülve és mélyülve örök fiammal átszökünk a csönd határán áldj meg bennünket két költözködött bohóckodik, s királykodik a szóval •gyszer hadar máskor dadog-dödög •züst- és rézerdőben egyre beljebb vele gyötrődöm és gyönyörködök nese-tájakra való-városokra gymásra ámulnak mi két kölyök ^gfts szólani add meg a kimondást r-csiholóknak a láng-örömöt lyanyelv te kimondhatatlan ország - szépülve és mélyülve örök 1 Anatolij Potyomkovszkij ZSÁK — FOLTJÁVAL '.«!Í! r / ' / . \ ,. ; i i • / , / TI Csengett a telefon. Felvettem a kagylót. — ön az? — kérdezte egy ismeretlen hang. — Igen, én vagyok. — A „Zsák foltját" című dráma írója? — Igen — feleltem némi csodálkozással hangomban. — Gratulálok! — ordította a hang. — Párját ritkító, rendkívüli alkotás! Tisztelettel hajlok meg előtte! — De honnan ismeri ön az én dramámal? — kerdeztem ra. — Itt valami hiba lehet, mert még csak a saját kéziratos példányom készült el. — Hát ez az! Nagyszerű! — örvendezett a hang. — Ez a kézirat itt van a kezemben. A „Kókusz" étterem környékén találtam rá az egyik szemétgyűjtőben. Valami ostoba fráter biztosan olvasatlanul dobta bele. Hebegtem, habogtam, majd magamhoz térve megkérdeztem: — Hol találkozhatnánk? Remegő kézzel nyúltam egy idegcsillapíto tabletta után. — Nem is tudom, hogy hogyan hálálhatnám meg a szívességét!? A kagyló néhány másodpercre, teljesen megsüketült, a vonal . túlsó végéről senki nem adott életjelt. Végül a hang közölte: —• Ahol önnek a legalkalmasabb. ötezer. — Miféle ötezer? Nem értem! — Hogy-hogy miféle ötezer? ötezer hazai valutában és megkapja a megírt darab elvesztett kéziratát. A váratlan fordulattól majd földbe gyökerezett a lábam, de azért azonnal kapcsoltam: — ötezret azért a drámának csak jóindulattal nevezhető fantáziátlan irományért? Azt kell feltételeznem, hogy ön viccel! — A dráma nagyszerű, korszakalkotó — vetette ellen a hang. — Az első felvonás még csak elmenne, de a másodükbarr már nincs semmi fantázia. A harmadik meg egyenesen csapnivaló. Kétezer. — ön nagyon téved! A második felvonás igen magávalragadó. Tele helyzetkomikummal. Az állomási jelenet meg egyszerűen telitalálat. Négy és fél ezer. — Kettő — feleltem. — Kettő és egy kopejkával sem több. Az állomási jelenet egyáltalán nem tioikus. Látott már valahol az életben hozzá hasonló embereket? — Igen, láttam. Valamennyien élő figurák! — Ez csak így tűnik. — Régi néző vagyok már a szakmában! Nekem aztán hihet. Csalhatatlan a véleményem — mondta meggyőzően a hang. — A harmadik felvonásban vannak olyan megható jelenetek, hogy a'ig tudtam visszatartani a könnyeimet. Formailag tökéletes egységet alkot. Négyezer. Ez az utolsó szavam. — Emlékszik a mondásra: „Ami nem megy, nem kell erőltetni!" — Én nem is erőltetem. — Akkor kettő és fél. — Három és fél. Ennyit már a bolondnak is megér. — A bolondnak igen, de nem nekem. Három. — Rendben — egyezett bele a hang. — Ég önnel! Csalódottan tettem le a kagylót. A darab — úgy tűnik — még sem nyerte meg egészen a tetszését! (Fordította: Sigér Imre) Szabados Árpád rajzai KRÓNIKA... Bonyolult dolog a hivatali bürokrácia. Ma már egyre kevesebb ilyen hazai furcsaságról számolhatunk be, ezzel szemben számos kiemelkedő külhoni históriával találkozom. Mindjárt el is mondom a legfrissebbet: Az ausztráliai posta tisztviselői néhány nappal ezelőtt ug ÉRTÉKLEVELET KAPTAK a következő nem mindennapi utasítással: „Ha a lettélben található pénz összege nem egyezik az utalványon feltüntetett számjeggyel, értesítsék az illetékeseket, de a levelet ne bontsák fel!" Az ausztrál postatisztviselők most tanácstalanok, s várják az újabb utasítást arról, hogyan alkalmazzák az előbbit... Még egy intézkedésről is beszámolok, ezúttal azonban ez a SZERELMESEK VÉDELMÉBEN született, amelyet a magam részéről csak helyeselhetek. Elvégre ki gondoskodjék a szerelmesekről, ha nem a hatóság. Aldridge angliai város rendőrsége megtiltotta a vadászatot a város melletti erdőben. A rendőrség szóvivője újságíróknak kijelentette, hogy a festői tájakon, festői erdőkben bizalmas kettesben sétálgató szerelmeseket meg kell védeni a véletlen balesetektől. Oly pzép intézkedés, hogy meg kellett írnom ... Néha előfordul, hogy bizonyos bonyodalmat idéz elő egy-egy bélyeg. Királyi bonyodalmat is, mint az az alábbiakból kiderül. Svédországban ünnepük van HIBÁS BÉLVEGEKET GYŰJTŐ filatelistáknak. A VI. Gusztáv Adolf király kilencvenedik születésnapjára kiadott bélyegsorozat egyik címletébe ugyanis hiba csúszott. A bélyeg hatalmas virágcsokor előtt ábrázolja az agg királyt. Legalábbis enynyit lát rajta az avatatlan szem. A bélyeggyűjtők nagyítója és kritikus szeme azonban kiderítette, hogy a király zakója a bélyegen „nőiesen", vagyis bal oldalra gombolódik. S ez még nem minden! Baj van a királyi frizurával te: a választék, amely valójában a jobb oldalon van, itt a bal oldalra került. A filatelisták kapkodják a bélyeget, a bélyegkereskedöknek szépen hoz a konyhára a hibás címlet, a király pedig alighanem szívből derül az elhibázott bélyegen. Mi mást tehetne, „csak" király... Hiszen Heti krimink se maradhat el. Igaz, eredeti amerikai bűnügyi történet: Buffalo amerikai városban két betörő — minden jel szerint „amatőr" — elhatározta, hogy KIRABOLJA A BANKOT. Maszk gyanánt nylonharisnyát húztak a fejükre. Be is léptek, és ráfogták revolvereiket a tolóablak mögött ülö hölgyre ezzel a felkiáltással: Hand up! — Kezeket fel! — azaz rablótámadás — Elő a pénzzel! — követelték, erélyesen, egy pillanatra sem tévesztve szemük elöl a kiszemelt asszonyt. A pénzről jelen esetben azonban szó sem lehetett. Nem tértek be a buffalói legenyek semmilyen bankba, hanem a városi könyvtárba tévedtek. Nem iratkoztak be olvasónak ... (Böngészte: Révész Tibor) l