Délmagyarország, 1973. július (63. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-01 / 152. szám

VASÁRNAP, 1913. JÜLTDS 1. A KÖNYV ÚTJA „A könyv nemcsak szellemi, hanem művészi és ipari munkának eredménye is." (Kner Imre) C ..Az író műve még nem készült el azzal, hogy megírták és kinyomtatták. Egy Rafaelkép sötét szobában vagy a IX. Szimfónia kottája olyan házban, ahol senki sem ért a muzsikához, vagy a ház leánya kuplékat dönget a zongorán: halott kincs. Az irodalmi műbe is csak akkor költözik élet, ha van, aki el tudja olvasni." — írta egy helyütt Benedek Marcell. Az olvasni tudó és akaró emberek millióiért bábáskodnak egyre többen a jó, hasznos, szórakoztató, tanító könyvek fölött e különös út állomásain. Azért az egyszerű — de tartalmaiban micsoda hatalmas — célért, amit úgy nevezünk, hogy embergazdaíjítás. Az emberek olvasóvá nevelése óriási társadalmi feladat. Nem véletlenül születtek olyan országot átfogó akciók, mint az Olvasó Népért mozgalom. Mert olvasni is meg kell tanulni ahhoz, hogy az olvasás ne fárasztó teher, nehézkes munka, gúzsba kötő kényszerűség legyen. Az agg Geothe azt vallotta, némi túlzással, hogy 80 esztendő sem volt elég számára ahhoz, hogy igazán megtanuljon olvasni. Soha ennyi könyvet nem vásároltak, soha ennyit nem kölcsönöztek az emberek, mint napjainkban. Igaz, van pótolni valónk bőven. S ha még sok helyütt divatcikk, lakásdísz is a könyv, az emberek mór vele élnek, elérhető. megfogható, tapintható közelségben a nyomtatott betűkbe zárt írói gondolatokkal. Egy alkalommal jeles irodalomtörténészünk könyveiről vallott a rádió mikrofonja előtt. Óriási könyvtára van: polcokon, szekrényekben, s egymás hegyénhátán. Nem olvasta el mindet az elsőtől az utolsó betűig. Mégis mindegyiket ismeri, mégis mindegyikkel személyes jóbarátságban van. Mert a könyvet nem elég elolvasni — könyvvel együtt kell élni! Néha elővenni, belelapozni, lefújni róla a port. Az új könyvvel ismerkedni, elraktározni a nyomdagépekről frissen lekerült kötetek különös illatát. Igen, erre is szükségünk van. Persze, a könyv is sugallja: engem. ízlelgetni kell, engem meg falni, engem jól megrágni, engem megemészteni. Ahhoz azonban, hogy egy-egy könyvnek ilyen jelzéseit venni tudjuk, hosszú ismeretségre — rutinra — van szükség. Könyvet gyűjteni Bélyeget gyűjteni, végi pénzt, érmét, festményt régtől fogva nemcsak szórakoztató, de hasznos hobbi is. Népművészeti tárgyakat, rézmozsarat és kakukkos órákat gyűjteni gyorsan ellobbanó divat. Könyvet gyűjteni hasznos, kellemes és olcsó mulatság. Való igaz, ma még az előbbieknek több híve van, mint a könyvgyüjtésnek. Nem olyan népszerű, nem olyan általánosan elterjedt. S ha van is — mert akad azért jónéhány —, nem olyan feltűnő, nem lehet mozgatni, nehezebb népszerűsíteni. Az egyik általános tendencia ezekben az években, hogy az emberek igyekeznek munkájuknak megfeleiő otthoni könyvtárat kialaaítani. Jelentős szakkönyvtárakra bukkanhatunk, ha bekukkantunk néhány szakmáját, munkáját szerető ember lakásába. A másik tendencia az érdeklődési igényeket elégíti ki. Láttam már szinte a teljes földről híradásokkal szolgáló útleírás-gyűjteményt, a francia irodalom történetét felölelő házi könyvtárat, s olyanba is betekinthettem, ahol művészeti könyveket gyűjtenek vagy éppen a magyar történelem eseményeit feldolgozó regények sorakoznak a polcokon. Ügy tűnik, ezek a házi könyvtárak vannak még háttérben azokkal szemben, ahol válogatás nélkül találhatók egymás mellett a dekorációként szolgáló sorozatok, a divatokkal Mdobott könyvek és az ajándékba kapott kötetek. Ilyenkor jut eszünkbe Móra szellemes mondása: „A jó könyvet el kellene tiltani, — hogy olvassák is őket." Olvasók, könyvek, élmények — Nagyon szeretek olvasni. Szinte mindent elolvasok, ami a kezem ügyébe kerül. Hogy mit olvastam legutóbb?! Látja, azt már nem tudnám megmondani. A címét annak sem tudom, amit most olvasok. Arról szól, hogy ... — kezdene a mesébe az egyik kollégium szakácsnője. — Nincs pénzünk könyvrg. Most költöztünk ebbe a tarjáni lakásba, bútort is vettünk, meg szőnyeget. Könyvre nem telik. Könyvtárba meg nem érünk rá járni. Nézzük a tévét. Olvasunk azért. Jár a Nők Lapja, a férjemnek pedig az újság. (Fiatalasszony az új lakótelepen.) — A verseket szeretem. Az ösztöndíjamból jó néhány verseskönyvet vásároltam mór. Nincs olyan nap, hogy el nem olvasnék egy-egy József Attila vagy Radnóti költeményt. Velük teljes a napom. Hozzátartoznak az életemhez. (Főiskolás lány.) — Amit a televízióban látunk, azt általában megvesszük. Elolvastuk a „Forszájtszagát", és a Jó estét nyár-t is. (Bolti elárusító a Belvárosban.) — Én nem hajtom a maszek melót. A szabad idő az szabad idő. Ha hazamegyek, főzünk a feleségemmel, azt nagyon szeretek. A többi a könyveké. Különösen a népi írókat olvasom szívesen. Most megvettem a Magyarország felfedezése sorozat minden eddig megjelent kötetét. Nagyon izgalmas írások. A könyvhéten Fejes könyvét is megvettem, épp tegnap fejeztem be. Szeretem azokat az írókat, akik ilyen egyszerűen és őszintén beszélnek rólunk, munkásokról. (Fiatal szakmunkás.) — Egyedül élek. A könyv a hobbim. Minden pénzem könyvvé teszem, öreg vagyok, kevésből megélek. Időm is van az olvasásra. Tetszenek nekem ezek a mai könyvek. A szépségük is szinte olvastatja magát. (Nyugdíjas, férfi, mérnök.) — Énvelem megutáltatták az iskolában a kpnyvet. Mindig a kötelező olvasmányokból zúgattak be. Meg is fogadtam, én az életben nem veszek könyvet a kezembe. Van ugyan egy könyvem. Egy fiútól kaptam. Emiatt vesztünk össze. Kérdezte, tetszett-e? Mondtam igen. Azután érdeklődni kezdett, hogy miről szólt. Később derült ki, hogy is olvasta. (Kacag a tizenéves lány.) — Szabad időben a könyvtárban ülök. Szinte ott is lakom. Az albérletem szűk is, sötét is. A könyvtárban pedig mindent megtalálok. Szeretek böngészgetni. Nekem, s a társaimnak, úgy érzem természetes napi lételemünk a könyv. Nemcsak azért, mert egyetemistók vagyunk, s sokunk szorongat hóna alatt állandóan egy-egy könyvet, hanem mert szükségünk van rá. A napi teljességhez tartozik. (Egyetemista, történésznek készül.) Könyvet mindenki kezébe! Második éve van kulútrpohtlkánk homlokterében a könyv és az olvasás. Tavaly az UNESCO Nemzetközi Könyvév-ének rendezvénysorozatából vettük ki részünket, az idén pedig a magyar könyvnyomtatás születésének 500. évfordulójóra emlékezünk. S akkor emlékezünk tisztelettel és méltón, ha igyekszünk a jelmondatokat — Könyvet mindenki kezébe! Olvasó Népért — valódi tartalommal megtölteni. TANDI LAJOS KÉRDEZZEN! — VÁLASZOLUNK Címűn le: 6740 Szeged, Sajtóház Ügy tetszik, hogy a nyár megvámolja az emberek érdeklődését: ezekben a hetekben gyér a kérdezési kedvük. De azzal is tartozunk az igazságnak, hogy a minisztériumok sem szorgoskodnak mostanában a beküldött kérdések megválaszolásával. Adósa rovatunknak a Pénzügyminisztérium, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium és a Belkereskedelmi Minisztérium egy-egy osztálya jó néhány válasszál. Így most a havonta egyszer megjelenő Kérdezzen! — Válaszolunk című rovatunkat rövidebbre fogjuk. Három szőregi kérdés Most már Szőreg is Szegedtől kérdez, az egyesülés óta. Dr. Péter László három kérdést juttatott el hozzánk. Az első a telefonnal kapcsolatos: Szöreg a harmincas évek óta a szegedi távbeszélő-hálózatba tartozik. o szegedi beszélgetés azóta helyinek számít. Az előfizetők ugyanannyit fizetnek, mint a szegediek, viszont este 9-től reggel 7-io nem használhatják telefonjukat, s igy elesnek az esti órák kedvezményes díjszabásának lehetőségétől'. Mikor kapnak a szőregi előfizetők éjjel-nappal föltárcsázható és bármely más szegedi számot tárcsázni tudó készüléket? Fodor Istvántól, a Szegedi Postaigazgatóság vezetőjétől a következő ígéretes választ kaptuk: — A szőregi jelenlegi LB-hálózat megszüntetése, automatizálása, a szolgáltatás minőségének javulása elválaszthatatlan a szegedi távhívóközpont kísérletétől, annak egyik kiegészítő részét képezi. A távhívó-berendezés jelen-leg kísérleti hívások alatt áll a szőregi központ felől jövő irányok befogadására, együttműködésre kész állapotban. — A szőregi ECR—43-as X/80as távbeszélő központot a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár szereli és helyezi üzembe. Az üzembe helyezési határidő 1973. december 31. — A posta csak akkor tudja a szőregi készülékeket automata hálózatra kapcsolni, ha a gyártó és szerelő vállalat ennek feltételeit biztosította. — Mindezek figyelembevételével a szőregi előfizetőket 1974. első negyedévében az automata távbeszélő központba lehet bekapcsolni. Amennyiben a szegedi távhívó központ kísérletei sikeresek lesznek, a szőregi előfizetők nemcsak jobb szolgáltatást kapnak, hanem az országos távhívóhálózatba is bele tartoznak, tehát hívók és hívhatók lesznek. A víz- és a gázellátás témakörét érintő két kérdés: A mostani vízhiány ismeretében nem volt-e elhamarkodott Szőreg bekapcsolása a szegedi vízhálózatba? A helyi kutakat lezárták; nem volna-e még ma isj célszerű és gazdaságos ezekei helyreállítani és akárcsak tartalékként is bekapcsolni az egységes hálózatba, túlterhelés idején? Szöreg mikor számíthat vezetékes gázellátásra? Prágai Tibor, Szeged megyei város tanácsának elnökhelyettese a következő választ juttatta el szerkesztőségünknek: — Az alacsonynyomású hálózat megszüntetése Szőregen azért vált szükségessé, mert a korszerűen közművesített családi házak berendezéseihez ez a vízellátási rendszer képtelen megfelelő mennyiségű és minőségű hálózati •vizet szolgáltatni. A váro3i nyomású vízvezetékhálózatot az alacsonynyomású rendszerrel és annak kútjaival összekapcsolni nem lehet, mert a nagyobb nyomású víz a helyi artézi kutak felé áramlik a csővezetékben, és így ahelyett, hogy az artézi kutak többletvizet szolgáltatnának, elnyelnék a város felől áramló vizet, tehát éppen az ellenkező eredményt érnénk el: a városi vízmű által kitermelt víz egy részét felhasználatlanul visszavezetnénk a talajba. — Szőreg földgázzal vagy városi gázzal történő ellátását a DÉGAZ beruházási költség hiányában még az ötödik ötéves terv elképzeléseiben sem szere•pelteti. A település jellegénél fogva nem biztosítható az előírásoknak megfelelő fogyasztói sűrűség, és így a gázellátás nem oldható meg vezetékes rendszerben. Automata — alkatrész nélkül Még tavasszal írtunk lapunkban a szegedi Gelka részlegvezetőjének és több olvasónknak arról a panaszáról, hogy a 706-os Super Automata mosógépek javítása alkatrészhiány miatt szinte lehetetlen. A Hajdúsági Iparművek vevőszolgálati csoportjának vezetője, Szabó János adott tájékoztatást a témáról: — Gyárunk szerződéses kapcsolatban áll a Gelkával és, a RAMOVILL szövetkezeti szervizzel. Éppen a közelmúltban, 1973. májusában lépett érvénybe a Gelkával kötött újabb szerződés, melynek értelmében 58 szervizében biztosítják a Super Automata mosógép garanciális szolgálatát, illetve javítását. Elvileg az alkatrészellátás teljesen megoldódott, hisz ezt szerződések rögzítették: amit a Gelka kér, azt a gyár szállítja. Sajnos, az a tapasztalat, hogy a Gelka központi raktára — talán saját készletezési gondjai miatt — nem rendel megfelelő mennyiségű alkatrészt. Például 1972. november 4-én 1973. első negyedére mindössze 100 ékszíjat, 50 motort, 30 hegesztett üstöt kért a HIM-től. Ennyi aligha elég, hisz még minden szervizbe sem jut például az üstből, nem is beszélve az ékszljigényről! A 706-os gép alkatrészeinek 80 százalékát kooperációs partnerektől — a jugoszláv OBOD-cégtől — á HIM is vásárolja, s ehhez idő kell — három hónap. Amennyiben a Gelka is időben rendel, minden alkatrészhez hozzájut. — A Gelka Vállalat vezetői egyenesen szerződésben kötötték ki: az alkatrészellátást kizárólag a központi raktáron keresztül bonyolítsuk, hogy ezzel ellenőrizhető legyen a vállalat központja által. A HIM látja a hazai garanciális és javítószolgálat gondjait, ezért a RAMOVILL vállalaton keresztül külön is forgalmaz alkatrészeket; felállította saját márka szervizszolgálatát, amely 8 génkocsiyal rendelkezik már, és sürgős esetekben az ország bármely részére elmegy javítani. Ezt a szolgálatot a jövőben tovább erősítjük, ugyanakkor bevezettük — hazánkban talán az elsők között — a postai küldőszolgálatot. Ha tehát valaki a kereskedelemben nem találja meg valamilyen gépünk alkatrészét, kérésére mi postán három napon belül megküldjük. Bár a gyárnak nem kis költségébe, erőfeszítésébe került a külön vevőszolgálat megszervezése, az alkatrészellátás ilyen kiegészítése, még is megtette, mert úgy tartja, hogy legfőbb érdeke biztosítani termékeinek zavartalan használatát. A nyugdíjas fűtők és a fűtési szezon Zsoldos Imre MAV-nyugdíjas a következő kérdést küldte be: A nyugdíjas fűtők részére évente 1260 órát engedélyeztek munkában tölteni, de ez nem ad ki egy fűtési idényt. Nincs-e lehetőség arra, hogy mintegy 200 órávai megtoldják ezt az engedélyt, hiszen így lehetővé válna, hogy a teljes fűtési idényt egy fűtő dolgozza végig? Ácsai Mihálynak, a Vasutasok Szakszervezete területi bizottsága titkárénak válasza: — A Szakszervezetek Országos Tanácsa 1/1973 (III. FS) sz. szabályzata módosította a nyugdíj jogszabályok egyes rendelkezéseit. A 2/a számú melléklet b) pontja szerint a nyugdíjasok nyugdíjuk korlátozása nélkül foglalkoztathatók egészségügyi, gyermek- és szociális intézményeknél fűtő munkakörben. — Az 1260 órás keret ezenkívül még egy esetben léphető túl, mégpedig akkor, ha a fűtési idény meghosszabbodása miatt végzett munkaórákra van szükség. Gépek a homokra A mezőgazdasági gépellátásről kérdezett Sinkó Antal, az AGROKER igazgatója és Szabó József, a kisteleki Űj Élet Tsz elnöke: Az állattenyésztés fellendítése sürgeti a takarmánybetakarító gépek számának és választékának növelését. Mikor várható kielégítő ellátás hazai vagy külföldi gépekből? Gazdaságainknak gondot okoz, ha gépparkjuk sok fajtából áll. A homoki területek kielégítő gépellátása mindmáig megoldatlan. Milyen kilátásaink vannak az ún. tipizálás segítésére és a homokon is alkalmas gépek beszerzésére? A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Termékforgalmazási Főosztályának vezetője, Vereckei Imre a következőket válaszolta: — A szálastakarmány-betakarító gépekből 1973—74 évekre alternáló rotációs fűkaszából, valamint rendfelszedő pótkocsiból az igényeket maximálisan ki lehet elégíteni. Az NDK gyártmányú önjáró szálastakarmány-betakarító gépekből az idén az igényeknek csak mintegy egyhatoda elégíthető ki. Jelenleg a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet vizsgálja a lengyel gyártmányú önjáró betakarítógépet. Pozitív vizsgálati eredmény esetén az NDK gyártmányú önjáró szálastakarmány-betakarító gépek pótlására is sor kerülhet. Egyéb betakarító-gépekből mind választékban, mind a szállítás határidejében kedvező ajánlatokat tudnak adni kereskedelmi vállalataink, minthogy megfelelő árukészlettel rendelkeznek. Mint ismeretes, a Vörös Csillag Traktorgyár az UE—28 és az ÜE—50-es traktorok gyártását megszüntette. A homokterületek erőgépellátására 1973 negyedik negyedévétől az U—445 típusú román gyártmányú traktor importját tervezi a kereskedelem. Azonban több olyan talajművelő eszközzel is rendelkezik a kereskedelem, amely speciálisan homokos területek müvelésére készült. A homokos területek speciális gépellátását azonban a jövőre feltétlenül bővíteni kell. — A külföldi gyártmányú universal és lánctalpas traktorok — MTZ, Zetor-Super, UTOS, DT— 54 és 75 — alkatrészeiből a nehezen beszerezhető alkatrészek hazai gyártása, valamint az import megrendelések korrekciója eredményeként 1971—1972. évben a kereskedelem megfelelő készletet és választékot biztosított. A hazai gyártmányú traktorok esetében a MEZŐGÉP-vállalatok — szükség esetén — saját gyártással pótolják a rendelés-programban be nem szerezhető alkatrészeket. A MEGÉV és az AGROKER-vállalatok az idén további intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy készleteik még jobban megfeleljenek az igényeknek. Célszerű azonban, hogy a felhasználó gazdaságolt nagyobb javítási szezonjaira az AGROKER-vállalatokkal együttműködve előrelátóbb beszerzéssel készüljenek fel. — A mezőgazdasági munkaidényekben az elmúlt években eredményesnek bizonyult ügyeleti szolgálatot idén is megszervezik a MEZŐGÉP- és AGROKER-vállalatok. I