Délmagyarország, 1973. július (63. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-01 / 152. szám

a VASARNAP, 1973. JÚLIUS L Az operisták debreceni találkozója után A debreceni Színfftot vezetői kezdeményezett Csokonai tójának létrejötte jó ideig az általuk attól függött, sikerül-e a és június szegedi kórust legalább második hetében megrende- szükség megoldásként külső zetl eseménysorozatot, a erőkkel kiegészíteni. Nem­pécsi és a szegedi bperatár- csak a státus kevés, hanem sulatnak, valamint a pesti az utónpótlás is hiányzik. A és a pármai opera szólistát- társulatok vezetői, ha egy­nak debreceni vendégjátékát, .egy állás megüresedik vagy s a helyi társulat ehhez kap- új" státust sikerült szerezni, csolódó ünnepi előadását nem mint operafesztivált, hanem mint operai találko­zót propagálták. Céljuk el­sősorban nem az volt, hogv "T^T^Ö^TV megünnepeljék a debreceni egymúst fosztogatn'-' társulat fennállásának 20. évfordulóját, hanem hogy, az alkalmat felhasználva or­szág-világ elé tárjók a ma­gyar operakultúra vidéken megszületett eredményeit, s kénytelenek lelkiismeret­furdalás nélkül egymás szín­házaitól csábítani el a jó erőket, magyarul: állandóan Arra ugyanis nem várhatnak, mi­kor toppan be az utcáról egy lelkes „valaki'', akinek hang­ja is van, és muzikális is, így tanítható, nevelhető. operák teljes művészi és gazdasági önállósítása, a je­len pillanatban, megvalósít­hatatlan, bár végcélként mégis ezt kell szem előtt tartani, ,és a további fejlesz­tésnek ebben az irányban kell történnie. A legsürgő­sebb teendő a létszámmal, a munkakörrel és a fizetéssel kapcsolatos problémák hat­hatós rendezése. Csak így le­het teljesen kihasználni a társulatokban rejlő lehető­ségeket, s gátat vetni a szak­ma mór sajnos érezhető el­néptelenedésének. Az után­pótlás biztosítása érdekében helyileg kellene tervszerű munkába fogni. Az újvidéki opera kitűnő tánckara pél­dául a társulat saját balett­iskolájában nevelődött, mert a fővárosból ott sem érke­Mert bizony itt kell elkez­ezeknek^ erkölcsi" fedezetével deP*- Évek óta Probléma, hangot adjanak a gondok- h°By az énekkari tagok havi nak, problémáknak is. Ko- szolgálatszóma. pontosabban moly oka van annak, hogy szólva, színházi munkaköre, zett utánpótlás. A helyi ba­a debreceniek, nagyvonalú meghatározatlan, s gyakor- lett-táncos képzés a felsza­gesztussal, saját színházuk latllag mindenre kötelesek, badulás utáni esztendőkben falai közé hívták a pécsi és A szegedi operakórus szol- Szegeden is jól bevált. Új­a szegedi opera teljes tórsu- gálát száma például a sze- ra meg kellene vele próbál­latát, s az örvendezésnél fon- zonkezdés hónapjában kö- kőzni. Talán arra is lehetne tosabbnak és időszerűbbnek rülbelül 70 volt, mert az módot találni, hogy az éne­érezték a helyzetfelmérést, a operai feladatok ellátása kes-képzéssel foglalkozó sze­lelkesültség helyett a közös mellett a prózai társulat el- gedi zenei oktatási intézmé segítségkérést. ső produkciójában, a görög Nem azért, mintha vidéki drámák bemutatásában is operakultúránk válságban, részt kellett venniök. Ala­hanyatlásban lenne. Éppen csony fizetés, túlterhelés, Az igazságszolgáltatást érintő új jogszabályokról 5 Vannak természetesen sete nem haladja meg a havi let. Házassági bontóperben • olyan ügyek, amelyek- 1200 forintot, vagyona pedig azonban illetékfeljegyzési jo­ben sem illetéket nem kell — a szokásos életszükségleti got nem lehet engedélyezni, leróni de az ügy természeté- és berendezési tárgyakon fe- Fontos szabály az, hogy re tekintettel az eljárás lül — nincs. Ha a fél eltar- sem a költségmentesség, sem egyéb költségeit (tanú-, szak­értői díjak stb.) sem kell vi­selni. Ezek közül legfonto­sabbak: — az apasági és származás megállapítása iránti, tósáról szülője köteles gon- az illctékfeljegyzési jog ked­doskodni, vagy aki házastár- vezményében nem részesíthe­sával együtt él, csak akkor tő az, akinek pereskedése részesíthető költségmentes- rosszhiszeműnek, vagy már ségben, ha annak előfelté- előre teljesen eredménytélen­telei mind őreá, mindpedig nek látszik, a gondnokság alá helye- szülőjére, illetőleg házastár- Végül fontos tudni azt is, zés és gondnokság alá he- sára nézve fennállnak. hogy a költségmentesség, lyezés és megszüntetése irán- Amennyiben ezek a fel- vagy illetékfeljegyzési . jog ti tételek hiányoznak ugyan, nem érinti az ellenfél java­'— a kiskorú gyermek el- de a bíróság az összes kö- ra megítélt perköltséget, tq­helyezésével és átadásával rülmények mérlegelése alap- vábbá a végrehajtási eljárás kapcsolatos, ján azt állapítja meg, hogy során a felek által lerótt — a törvényen alapuló tar- az illeték előzetes lerovása illetékek és előlegezett költj­tással kapcsolatos, a fél részére kereseti és ségek megtérítésének köte­— a munkaviszonyból szór- vagyoni viszonyaival arány- lezettségét. mazó> ban nem álló megterhe- Ezek természetesen csak a — a szövetkezeti tagsági lést jelentene, részére ille- legfontosabb szabályok, sok viszonyból eredő és a tékfeljegyzési jogot engedé- olyan részletkérdés is van, — kisajátítási kártalanítási lyezhet. Ez természetében amelynek ismertetése ezen perek. azonos azzal az illetékfel- tájékoztatási igénnyel meg­Ezek az eljárások tár- jegyzési joggal, amely az clkk keretét megha­gyuknál fogva költségmente- előbb már részben felsorolt ' sek. Ez gyakorlatilag azt perekben az eljárás tárgyára wdja. jelenti, hogy aki ilyen ter- tekintettel Illeti meg a fe- Dc. Fafu György ellenkezőleg. Mint a Debre cenben látott, hallott pro­dukciók tanúsítják, az utób­bi pár esztendőben színe­sebbé, gazdagabbá vált. A jelen pillanatban azonban fejlődésének olyan állomá­sahoz érkezett, ahonnan a jelenlegi adottságok válto­zatlanul maradása esetén nem léphet tovább, sőt ed­dig elért eredményalt sem tudja huzamosabb ideig tar­tani. Nemzetközi mércével nézve tulajdonképpen pusz­tán arról lenne szó, hogy a vidéken működő operatársu­lataink a repertoár gazdag­ságának s a nagy együttese­ket, színpadi látványosságot igénylő produkciók kiegyen­súlyozottságának tekinteté­ben utolérjék vagy legalább megközelítsék a jugoszláviai vagy éppen a romániai ope­rakultúra vidéki fellegvá­rait. Ehhez azonban a jelenle­gi személyi és tárgyi ellá­tottságuk nem elegendő. Illusztrálásul érdemes né­hány összehasonlítást tenni. A szegedi opera énekkará­nak létszáma az elmúlt évad végén 32, a balettkaré 18 fő volt. A temesvári operának a fentlekkel párhuzamos adatai: 62 és 42, a kolozsvá­ri magyar operáé 85 és 55. Szegednek 16 szólistája van, Temesvárnak 40. A számok és a közvetlen tapasztalat alátámasztják azt a közis­mert igazságot, hogy nálunk a vidéken működő társula­tok messze erejük, lehetősé­geik felett teljesítenek, s valóságos haláltáncot kény­telenek Járni azért, hogy egy-egy nagyobb vállalko­zás esetén szegénységüket és fogyatékosságalkat leplez­hessék. Vaszy Viktor a deb­receni találkozó alkalmával rendezett vita során jogos keserűséggel emelegette ál­mai netovábbjának azt, hogy a magyar vidéki operáknak olyan személyzeti és anyagi ellátottsága legyen, mint a kolozsvári „kisebbségi" ma­gyar operának. A fejlődés legfőbb akadá­lya jelenleg az, hogy az énekkarok létszáma messze elmarad a kívánatostól, A kamaralétszámú (és hangzá­sú) kórus nem elegendő ope­rai feladatok ellátására. Az operakórusok sürgős és ha­tásos megerősítése nélkül a v'.dék operakultúrája egy hslyben topog. Annák hosz­szas bizonygatása helyett, hogy a repertoár bővítésé­nek szempontjából ez meny­nyire kulcskérdés, példaként érdemes megemlíteni; a Lohengrin szegedi bemuta­nyek rugalmasabban dolgoz­zanak a színháznak, mert a sok anyagi és szellemi be­fektetés így térülne meg iga­hiányzó utánpótlás — ezek zán, a város zenekultúrájá­az operatársulatok kórusai- nak, a közösségnek, mind­nak legégetőbb problémái annyiunknak a javára. Szegeden és másutt is. Maguknak az operatársu­Szegeden és Debrecenben latoknak ki kell lépniök el­ugyanez elmondható a ba- zárkózottságukból, szorosabb lettkarról ls. A budapesti él- kapcsolatokat kell kialakí­lami balettintézet az Opera- taniok egymással. A debre­házon, a Fővárosi Operett- ceniek kezdeményezése, e te­színházon és Pécsen kívül kintetben, máris eredményt más társulatnak nem ad hozott. Ügy hírlik, az. illejé­rttánpőflást" így Szegeden és kes szervek lehetővé teszik, Debrecenben pillanatnyilag hogy a társulatok találkozó­le kell, mondani az egész estét betöltő balettek bemu­tatásáról, sőt már az is nagy dolog, ha a balettkar az ope­rai feladatokat a minimáli­san elfogadható színvona­lon meg tudja oldani. Mi tehát a tennivaló? Az ja. két évenként, változó színhelyén, megismétlődjék, rendszeressé váljon. így könnyen lehetséges, hogy két esztendő múlva Szeged vállalhatja a házigazda meg­tisztelő szerepét. Csaplár Ferenc Megmondta... Egy férfi felesége kíséretében megérkezik a színházba és átnyújtja jegyét a jegyszedőnek. — Sajnálom uram — mondja a jegyszedő —, de ezek a jegyek nem érvényesek, a tegnap esti előadásra szólnak. — Hát nem megmondtam fiam — fordul méltatlankod­va a fér) a feleségéhez —, hogy elkésünk? mészetű eljárást kezdemé­nyez, annak vagyoni és jö­vedelmi viszonyaitól függet­lenül illetéket nem kell le­róni, és mentesül az eljárás során felmerülő összes költ­ségek előlegezése alóL Ez utóbbi vonatkozásban az apasági és származás meg­állapítása iránti pereknél ki­vétel a vértulajdonság-vizs­gálat és származás megálla­pításához szükséges más or­vosszakértői vizsgálat költ­ségeinek előlegezése. Az ügyek más részében a fél illetékfeljegyzési jogban részesül, ami azt jelenti, hogy az illetéket nem kell ugyan lerónia, de a bíróság az eljárást befejező határo­zatban dönt az illeték vise­lése felől. A legfontosabb ilyen ügyek: — az államigazgatási ha­tározat megtámadása iránti, — a személy életében, tes­ti épségében, vagy egészsé­gében okozott, illetőleg olyan kár megtérítése iránti igé­nyek, amikor a szeánély éle­te. testi épsége vagy egész­sége is veszélyeztetve volt és — a bűncselekményekből származó kár megtérítése iránti igények. Tekintettel van azonban a törvény a felek jövedelmi ós vagyoni Viszonyaira is, ami­kor lehetővé teszi a teljes, vagy 50%-os költségmentes­ség engedélyezését. Erre Szeged a hazai lapokban 1973'26 BrtNADICS TStvSm: A Délal­föld) EFAG fatermelési lehető­ségei. Az Erdő, Június. APRO Ferenc: Fotóalbum a Szegedi Vízmüvekről Helyiipar és VárosgazdasAg, június. VÁMOS NAGY István: A Lo­hengrin Szegeden. Muzsika, jú­nius. [Kritika a Wagner-opera előadásáról. Fényképekkel.J MILASSIN László: Énekkari élet a szegedi egyetemen. Mu­zsika, Június. [Fényképpel.] KIRÁLY László: ötvenéves a szegedi füvészkert. Természet Világa. Június. [Fényképekkel.] A Tiszakutató Bizottság an­kétja Szegeden. A MEDOSZ Lapja, Jún. l. Sz. LUKACS Imre: Megma­rad-e a világ? — Eletközpont. Pest megyei Hírlap, jún. 17. [Szent-Györgyi Albertról és a szegedi biológiai kutató Intézet­ről.) RADETZKY Jenőt A szegedi Fehértó atyja volt. Fejér megyei Hírlap, Jún. 20. [Nekrológ dr. Beretzk Péter ornltológusról. Fényképpel.] láa. — Ormcp rtött Fejér megyei Hírlap, Jún. 24. [Az ünnepi hetek programjáról.] TÓTH Béla: OJ vizmű a sze­gedi olajmezőn. Népszava, Jön. 24. [Fénykép.] Partfal a kirakatban. Nép­szava. jún. 24. [Kiállították a partíál-rekonstrukcló makettjét.] TÓTH Béltsc víztorony a sze­gedi olaj mezőn. Békés megyei Népújság, jún. 26. [Fénykép.] Szegedi búzafajták bemutatója Llppón. — A GKt új kutatási eredményei. — Jók a korai faj­ták. — Öntözéses búzák a Tisza II. programhoz. Dunántúli Nap­ló, Jún. 27. [A Gabonatermesztést Kutató intézet eredményeiről.] Kitüntetéses doktoravatás Sze­geden. Magyar Hírlap, Magyar Nemzet, Népszabadság, Népsza­va, jún. 27. OJ Irodabútorgyár Népszabadság, jún. 28. fél kérelmére a szükséges adatok igazolása után akkor kerülhet sor, ha a fél kere­Szinház minden mennyiségben. — 2. Nyár vidéken. Magyar írjúság, jún. 29. [A szabadtéri TÓTH Béla: A7. algyői hid. Játékok programjáról la.] Hajdú-Bihari Napló, Jún. 20. _ [Fényképek az építkezésről.] ^iS0®®,P4bor: Tárlat. Népszava, Jún. 29. [Kri­BATYAI Jenő: A könyvnyom- Üka.] a, tatás 900 éve. Műszaki Elet, jún. SUOATAGHY Ödönné: Csöng­22. [Rendezvénysorozat a szege- réd megye. Turista Magazin, jú­dl nyomda szervezésében.] Ilus. [Szeged nyári rendezve­BALAZS Katalin: Szomszédo- nyélről.] Tóth Béla: Céhmesteri irományok 28. Ügyhogy december 1-én már dolgozgattunk a Szajna bal parti Kvlc Konti rakodópart végé­ben füstölgő állami dokkban, a pénzverő intézet szomszédságában. Műhelyünk ablakából éppen az egyetem téren íölmagasodó Concordet-szob­rát láthattuk. A hajógyár tíz évvel ezelőtt még nem volt itt. 1837-ben jártunk erre utoljára, még a néhány évet itt laktuk, s ha nem is ismertünk minden követ a rakodóparton, de hol lebujok után les­kelődve, hol kopogó cipőjű kis francia lányok lábanyomát keresve, megjártuk ezeket a tere­ket. Ez a gyár nem élt akkor. Most kifőzdét, s épületeinek odvatban, valamint födött dokk nyomrodulban, és kiszuperált gőzhajók kajüt­Jeiben facér idogen munkásainak élési lehetősé­get is adott. Ml komolyan vettük Zsótér ajánlatát, s min­den rezzenetét igyekeztünk ellesni a hajócsiná­lásnak, még a Skóciából hozott gőzfekvő loko­mobiiok szerelését is szemmel tartottuk. Ne­künk nem sok csavarogni valónk volt már a vá­rosban, népes gyerekhad, s fekete sörényű asz­szonyok vártak minket vissza. Amellett pénzünk se nagyon zörgött, néha elruccantunk a kis Odeon színházba, fölidéztük régi emlékeinket, szabad félnapjainkon bejártuk egykori sétáló­helyeinket, a százig menő múzeumok közül a legemlékezetesebbeket újra megkószáltuk az ezernyi látnivalók dzsungelében. S mikor már nagyon gyötörgetett bennünket a hazamenés vá­gya, akkor magyar iparoslegény-szállásokra, a herbergekbe jártunk el beszélgetni, hogy ne csak magunk között legyünk. Ezek többfelé, igénytelen utcákban, afféle alkalmi vállalkozá­sok voltak, húsz-harminc legényes nyomorta­nyák, mindenféle szabályokkal, tilalmakkal, céh­törvényekkel körültámogatva. Egyszer épp a mi régi herbergünket kerestük fel, a tíz évvel ezelőttit, hogy kicsit meglegyin­tessük magunkat egykori mivoltunk emlékével. A szállásadó változott, már nem ismertük, mi­közben ezt beszéljük, csak fegyvercsörgés, rend­őrfüttyögés, s észrevesszük, hogy botos, fegyve­res párizsi rendőrség vonul a herbergbe, s az ágyban alvót is fölráncigálják, tolonckocsikba gyömöszölik, ahogy az utcaszemetet szokás. Minket is persze. Tiltakozásunkra, papzpórtunk felmutatáséra, doronggal, s foguk közül szisze­gett káromlásokkal válaszoltak: — Idegen csőcseléket bele a Szajnába, pusz­tuljon a külföldi tetű! Csak másnap értek rá megnézni papírjainkat, egy külvárosi, szomorú tolonctelepen, ami va­lamikor téglaszérító színül szolgált, s lassan el ls ereszgettek bennünket, mert kiderült, hogy a hajógyér hadi védelem alatt álló munkásai va­gyunk. Hanem azon az éjszakán legalább 300-an ösz­szetorlódtunk a szárítószínek alatt magyarok. Régi Ismerősök, s ismeretlenek. Sőt, földlek is. Ott volt Dobsa Lajos Makóról. Még 1839-ben csináltunk édesapja rendelé­sére makói kőlábas kúriájában Mindenféle úri berendezéseket mivégről apa a fiával többször is belovagolt hozzánk a Maros-parton utazva a Spiecer-féle műhelybe. Mindkettőjükkel jól- le­hetett beszélni, dacára, hogy magatehetős főid­birtokosok voltak, de viseletükben annyira kö­zelinek találták magukat a kétkeziek iránt, hogy talán nem udvariasságból, hanem kíváncsiságból végigpróbálták szerszámainkat, gyalut, fűrészt, fúrót. Űgyhogy már akkor föl voltunk meleged­ve Irántuk, mert amikor kint dolgoztunk Ma­kón, étellel-ltallal, kedvességgel bőven elláttak bennünket. Enéikül is kedves lenne a honfitársi találkozás, s így nem ls tűnt furcsának, hogy Dobsa, amint megismert, nyakamba ugrott, pu­szilt, Fridit öcsémnek, éngem János-galambom­nak titulált, úgy megmelegedtünk újra, hogy egyenest kiloptuk Dobsát a depóból, vittük be magunkkal a hajógyárba. Nem egyébnek más­nak, mint szatlernek, azaz fényezőnek. Sok te­rületen megállta volna a helyét a gyerek. Éppen tíz évvel fiatalabb volt nálam, vékony dongájú, értelmes, nagy fejű, szolgálatkész férfi volt. Tűrte, hogy kis kerek, ablakos, levegőtlen ka­jütben szorongjunk hárman, tűrte a gyönge kosztot, s egészen január közepéig kl akarta húzn! köztünk, míg Magyarországról pénzt kap. Leveleket kapott az intézőjétől, s benne min­denféle elemi csapásokra való hivatkozást, Szentjánoskenyérrel ettük a heringet, s Ittunk rá burgundit, Csináltuk a hajókat. Biztattuk Dobsát, megleszel te közöttük Szegeden Is, maj­dani Zsótér-féle hajógyárban. Egyszer sem ta­gadta. Nyakig diópácosan dolgozott hetekig. Űgy február közepe táján csak kimaradozott éjszakánként a Lajcsi gyerek, ahogy magunk között házi használatra tutujgattuk Dobsát. Eleinte nem Is akartuk észrevenni, gondoltuk a régi úri életmóddal járó kilépései a hámból, azonban a ma«ja jóakaratából megsugárolta az agyunkat, de val..mt nem kjs dolog készül ám Franclaország-szerte. Hogv forradalom szaga van a történéseknek, s a hajógyári rendes mun­iFolytatjulcf

Next

/
Oldalképek
Tartalom