Délmagyarország, 1973. július (63. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-04 / 154. szám

SZERDA, 1973. JÚLIUS 4. 3 Elutazott a szovjet szovhozügyi küldöttség Kedden tegnap elutazott Budapestről a szovjet szovhozíígyi küldöttség, amely I. P. Volovcsenko, az OSZSZSZK szovhozügyi miniszterének vezetésével egy hétig tartózkodott hazánkban. A szovjet szovhozügyi küldöttség megbeszéléseket folytatott dr. Dimény Imre miniszterrel és Kazareczki Kálmán miniszterhelyettessel, hazánk és az OSZSZSZK közötti közvetlen együttműködés lehetőségeiről. Itt-tartózkodásuk során tanulmányozták az áílami gazdaságok téeszek, és az élelmiszeripari üzemek munkáját. Gépipari együttműködés A Gépipari Tudományos Egyesület szervezésében háromnapos tanácskozás kezdődött kedden az esztergomi Technika Házában. Mintegy száz szakember — vállalati felső- és középszintű vezető — vitatja meg a belföldi és a nemzetközi együttműködés eddigi tapasztalatait és a további lehetőségeket. Hazánkban e témában első ízben kaptak közös fórumot a szakemberek. A tanácskozás alapján összeállított határozati javaslatot eljuttatják a KGM szerveihez. Az első napon, kedden többek között Kuti Lajos, a Szerszám-gépipari Művek vezérigazgatója és Fülöp Sándor, a Magyar Kereskedelmi Kamara főtitkára tarFillérek Meglehetősen mogorván meredtek rám — meséli egy fiatalasszony —, amikor kértem, hogy a forintos fagylaltban csokoládé is legyen, meg málna is. Igaz, hovatovább nem is mer az ember ötvenfilléres fagylaltot kérni, mert filléreskedőnek tartják. S úgy mondta mindezt, mintha nem csak a fagylaltra gondolna, de arra az úrhatnámságra, melyet mindennap könnyű tetten érni: boltban, étteremben, utcán. Sokszor a legjobbnak hitt üzletekben is e nagyvonalúságot. amikor az ember nem nézi végig, mint szeleteli a fehérpecsenyét az eladó, s csak otthon döbben rá, hogy van abban egy darab parízervég is. Természetesen, sokkal egyszerűbb lenne, ha a vásárló mindig kibontaná a zacskót vagy papírt, s tüzetesen megvizsgálná, mit kapott, de már-már retteg attól, hogy akadékoskodónak. aprólékoskodónak tartják. S még ennél is szebb volna, ha a kereskedelemnek az ilyen filléres dolgokhoz közelebb munkálkodó része hasonló nagyvonalúságról tenne tanúbizonyságot, mint amit a vevőktől elvár. Az utóbbi években jó néhányszor emlegették föl már. hogy valaha a boltosok a különböző felvágottak végeit összekeverve, olcsó áron adták, méltánytalannak tartván, hogy teljes árban sózzák rá vásárlóikra. Anynyit mindenesetre sikerült elérni, hogy ha „snicli" nincs is, a spárgát már nem mérik ki fölvágottnak, Van kitől tanulni. Azoktól a kereskedelmi dolgozóktól például, akik az olcsó, leértékelt, vászon törölgetőruhákat ls ugyanolyan kedvességgel kínálják, mintha damasztot adnának el, azoktól a pincérektől — egyre fogy, sajnos, a számuk —. akik egy pohár vizet is úgy hoznak, mintha tokajit kért volna a vendég. Azoktól az egyáltalán nem kicsinyes, de a fillért is be.csülő emberektől, akik tudják, hogy boltjainkba csak ritkán tévednek milliomosok, lordok és hercegek, s ennél fogva a vevők, vendégek többsége hozzájuk hasonlít mindennapi gondjaiban. Forintok Kattan a fényképezőgép, készül a szenzáció. Egy hét múlva, meglehet, valamelyik nyugati magazin magyarországi riportját illusztrálja a kép: kolduló gyerekek. Igaz, van belőlük elég a világon, olyan országokban is, ahol csak szánakozást kelt a koldulás látványa, s nem dühöt. Mert nálunk az utóbbi a gyakoribb, vagy. általánosabb: a közöny. A hessentő kézmozdulat közönye, vagy a zsebbe nyúlás közönye. A zsebbe nyúlásé azonban veszélyesebb, mert egy pillanat, s az első után még három-négy gyerek fog körbe, rángatja ruhádat, hogy neki is jár egy forint. S nem egy ilyen csapat járja a várost, de — csak a Széchenyi- téri tapasztalatokból kiindulva — négy-öt is. Jó napokon, ugy hiszem, akár egy kezdő értelmiségi is megirigyelhetné keresetüket. E kolduló csapatokra természetesen nem az a jellemző, hogy rongyokban járnának, vagy valamely testi szerencsétlenség indokolná kéregetésüket. A semmittevés és a szemtelenség fogja össze közösségeiket. Vannak azonban annyira lomposak. elhanyagoltak, mint fővárosi társaik: a nyárra valószínűleg alaposan felkészülnek. Nem úgy, mint más gyerekek, akik gyomot Irtanak a sínek között, akik elszegődnek dolgozni néhány hétre, hogy borravalójuk meglegyen, hanem a sok várható, vidám zsebet lesik. amelyből könnyebben hull ki az aprópénz. Lehet, persze, kulturáltabban is koldulni. Űgy ahogy a presszókat, bisztrókat, utcákat járó, ingyenes hirdetőcédulákat, prospektusokat forintokért árulgató gyerkőcök. Nem, ők nem követelőznek, nem rángatják ruhádat. csak odanyomják kezedbe, asztalodra a reklámszöveget, s nyújtják kezüket. Hajlamosak vagyunk az ellágyulásra, s arra, hogy úgy tekintsünk kis koldusainkra. mintha hozzátartoznának minden fajta társadalomhoz. Nem szabad tévedésbe esni: a munkanélküliség. a nyomortanyák korában sajnálnivaló volt a koldus, a kéregető, akinek még a szegényebbje sem szánt odavetni egy pénzdarabot. Ma azonban nincs joga szegénységét áruba bocsátani senkinek sem. Még akkor sem, ha gyerek. Veress Miklós tott előadást. Hangsúlyozták, hogy a modern technika előretörésével, az üzemek specialzálódásával egyre nagyobb a kooperáció jelentősége. A minisztériumok e témában a döntés jogát az üzemekre bízták, s így a hazai gyárak a hagyományos kereskedelmi kapcsolatokon kívül, újfajta és széles körű kapcsolatokat alakítanak ki belföldön és külföldön egyaránt. A Szovjetunióval kötött szerződések alapján fejlesztették ki például a szerszámélező gépek gyártását. A továbbiakban a szerszámgépiparral is szoros a kapcsolat. Törökországban magyar licenc alapján eddig már 1000 szerszámgépet gyártottak. Tárgyalások folynak gépipari együttműködésre újabb NSZK-beli, japán, indiai és svájci cégekkel is. Egyre nagyobb a szerepe a licenciák vásárlásának is. A magyar vállalatok közül sokan élnek a műszaki fejlesztés e gyorsan realizálható lehetőségével is. A Szerszámgépipari Művek általános technikai fejlesztésére például a francia Ratier Forent* cégtől vásároltak licencet. A tanácskozáson elmondották, hogy az egyre szélesedő „Csavargyárban ff — Mi a mai program? - lehetek mindig vele. A nagy— „Csavargyár". mamát csak bosszantja, higy— Micsoda? gye el, nem fogad szót neki A „butagyerekre" néz így ez a haszontalan. Azért két a tanító néni, ahogy a 10 év hetet majd csak kibír a makörüli fiúcska rám tekint, ma, annyi időre elküldöm. Hogy lehet ezt nem érteni? A többi meg eltelik... Mit A „csavargyár" = csavargás, csináljak: egész évben nap— És mit csináltok a „csa- közis, sajnáltam nyárra is vargyárban"? beadni. — Az édesanya iro— Mindig adódik valami dában dolgozik. A fia délkropérátíó^ok6'problémával l" ezt máy úgy mondja, mint elött és délután is köteles alrt ovannt FncJntT• mnn P77P —j-i ; '-71- t ti t is jár. A népgazdasági érdek — hangsúlyozták az előadók —, hogy az egymással kooperáló gépipari üzemek megbízhatóan, pontosan és minőségileg kifogástalanul dolgozzanak. (MTI) Geodézia Elkészült a BCM geodéziai munkája, amelyen hat év óta dolgozott a pécsi Geodéziai és Térképészeti Vállalat. DélMagyarország új ipari óriása helyének kisajátítása, az alap_ hálózat telepítése, majd a 22 egységből álló gyár létesítményeinek kitűzése és a kivitelezés ellenőrzése közben több mint ezer konkrét megrendelésnek tettek eleget. (MTI) aki gyanút fogott: jobb ezzel megjelenni nála. „Létszáma nénivel nem tárgyalni. Aki ellenőzés". nem tudja, mi az a csavargás, azzal mit beszéljek. Mikor anyu is úgy hiszi, hogy a Palkóéknál vagyunk, akinek otthon van a mamája, s aki vigyáz rám is. Igaz is, valamit majd a Palkó mamájának is ki kell találni, hogy ma miért nem megyek-.. Kavicsot rugdosva szalad Közel 900 gyermek jelentkezett a nyári napközibe, sajnos, nem készült el időre a napközis tábor. Igaz, a program így sem egyhangú. Séta, kirándulás, közös játékok, és ha az idő engedi: strandolás. Felőlük nyugodtak lehetnek a szülők. A tűzrendészeti bizottság el, egy autó csikorogva fé- rendeletében olvashatjuk, kez. Keskenyek ezek a tar- hogy az osztályfőnökök szüjáni utak, nem tanácsos fi- igi értekezletén és osztálygyelmetlenkedni. A fiúcska főnöki órán tanévenként megtorpan, zsebéből kiesik a legalább egyszer foglalkozkulcs, az úttestre. zanak a tűzesetek okaival, a Az ő anyukája úgy tudja, megelőzés módszereivel. Elhogy egy családnál, a barát- rettentő példatárat is meljééknál van. De amelyik lékelnek ^ előadás elsö anyuka tudva tudja, hogy a gyerek lézeng valahol? MERT SAJNÁLTAM . — Nekem három hét szabim Kétszázezer kacsa szerepel a pusztaszeri termelőszövetkezet idei tervében. Eddig nyolcvanezret adtak át feldolgozásra a baromfiiparnak, zömét első osztályú áruként, 2,40 kilogrammos átlagsúllyal. A kacsatelepet úgy akarják a következő években korszerűsíteni — egyszerű átalakításról van szó csupán — hogy a nyílt víztükör nyári kánikulában se melegedhessen föl túlságosan. szempontját „Gyermeket nem szabad a lakásban egyedül hagyni."* — Tavasszal együtt néztük 9 éves fiammal a tarjáni tovan, neki az egész nyár. Nem ronyház füstfelhőjét, a se•MHMWH^^ gétségre váró emberek torokszorító kétségbeesését. Ezzel zárult le egy gyufás korszak családunkban. Elolvastattam Tamással a tűzről megjelent cikkeket is, tudja, hogy gyerekjáték okozta. Soha nem fogja elfelejteni, bízom benne, nem kell előle rejtegetni többet a gyufát — meséli egy anyuka —, habár ... a gyerek, az gyerek. Igen. Hiába mondjuk el újból és újból ugyanazt, ne szaladj át az úttesten, nézz körül, ne nyúlj a gázhoz és gyufához, meg így tovább. A gyerek nem kis felnőtt. Figyelme szétszórt, főleg, ha unatkozva tekereg az utcán. Hát még, ha több gyerek csatangol együtt, vagy „mulatja az időt" a lakásban. Valamelyiknek mindig akad egy „vagány" ötlete. — Tanévben is sokat vannak egyedül. Mit csináljak? Nekem hatra kell mennem, fél7-kor csörög az óra. Jutka kelti Gyuszit is, reggelizteti, kíséri az oviba, és megy az iskolába. Most volt negyedikes. Délben bevásárol, eszik is valamit, amikor hazaérek, főzök. Nyáron suli helyett hazamegy. Játszik, olvas — komoly kislány. Villanyhoz nem nyúl, ételt nem melegít, a gáztűzhely különben ja biztonsági kapcsolós. Ha csöngetnek, nem nyit ajtót, csak a családi jelzésre. Megszokta az önállóságot. Nem mondom, hogy néha nem jut eszembe, nincs-e valami baja... De hát: mit csináljak? Senkit sem akarok ijesztgetni. Bár jobb félni, és elővigyázatosnak lenni. Inkább izguljunk feleslegesen tízszer, mint baj történjen egyszer. A még oly komoly és önállóságra szoktatott gyerek is megpróbálja néha, amit annyira tiltunk. Tavaly az országban lő ezer 924 gyermekbaleset után fizetett kártérítést a tanulóbiztosítások alapján az Állami Biztosító, Csongrád megyében 1221 gyermek szü- ' leinek. Hat gyermeket ért a megyében halálos baleset. A statisztika szerint a kislányok óvatosabbak: a megyében a balesetek 66 százaléka fiúkkal történt. Sok-e a balesetet szenvedő gyermekek száma? Az Állami Biztosító szerint tanulóbiztosítása a megyében 66 ezer 552 diáknak van, és mint említettük, 1221 baleset történt. De az évi összes balesetek 21 százaléka a két nyári hónap alatt esett meg. Nem önkényes talán összefüggést keresni a „nagy szabadság" és a veszélyek között. VIGYÁZNI RÁJUK! A-parkban lóbázza a lábát Nyakukban kulcs. Az két kiskamasz, spárgára kötött egyik épp az előbb kapott egy „fülest" — a hintátóL — Az erkélyen kihajolva kiabál le az utcára barátnőjének egy kislány. Neki nincs kulcsa. Se ki, se be. — A nagymamához indult egy hat év körüli leányka. „Mindig a zebrán megyek át a körúton." — „Amikor egyedül vagyok otthon, mindig jó vagyok. Megbízhatnak bennem. Csak, ha édesanyám esti műszakos, édesapa meg éjszakás, az nagyon rossz. Este félek." A szülők, tudjuk jól, szorongva gondolnak egyedül levő vagy az utcán játszó gyermekeikre. Meg kell oldani bármi áron, hogy csökkenjenek a gyerekek magányos órái! Nagymama, szomszéd néni, vagy nagydiák — valaki ügyeljen az apróbbakra, csintalanokra. Ne intézzük el egy kézlegyintéssel, ha a megoldás áldozatba kerül is. A gyermekre sosem lehet többet bízni, mint ami életkoránál fogva tőle elvárható. , Szőke Mária -i