Délmagyarország, 1973. július (63. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-28 / 175. szám

SZOMBAT, 1973. JCUÜS 8S Viták a válás körül Döntött a Legfelsőbb Bíróság Fogat lakásügyi probléma keletkezett egy elvált házai­pár ügyében, amelyről a Legfelsőbb Bíróságnak dön­tenie kellett. Az ügy előzménye az, hogy egy házaspár az asszony tu­lajdonában álló családi ház­ban lakott. Később a vi­szony megromlott közöttük és elváltak. A lakás haszná­latát u bíróság megosztotta közöttük. Nem sokkal ezután az asszony ismét férjhez ment és második férje is odaköltözött, de a volt férj is megnősült, bár ő a fele­ségét nem vitte a házba. Az egykori házastársak között a viszony tovább romlott, bir­tokháboritási, sőt, büntető­ügyek is keletkeztek közöt­tük. Végül az asszony volt férje ellen pert indított, amelyben annak összeférhe­tetlen. botrányos magatartá­sa miatt, kérte a bíróságot, kötelezzék öt a lakás elha­gyására. A járásbíróság álláspontja az volt, hogy a felek közötti jogviszony nem bérlet, ha­nem társbérlet, nem albér­let, nem bérlőtársi viszony, hanem bírói ítélet alapján nyújtott lakáshasználat. Eb­ből következik, hogy ebben az esetben nem lehet é la­kásbérleti jogviszony meg­szüntetésével kapcsolatos jog szabályokat alkalmazni. Fel­mondási ok bizonyítására sincs szükség, elég a tulaj­donosnak az a közlése, hogy a lakáshasználatot megvonja. Ha azonban ez indoklás nél­kül történik, a jogcím nélkül visszamaradt személy jóhi­szemű lakáshasználónak mi­nősül. akinek elhelyezéséről a tulajdonos köteles gondos­kodni. A férjnek az asszony által sérelmezett magatartá­sát a járásbíróság nem látta bizonyítottnak. Ezek után az ítélet a férjet, mint jogcím nélküli, de jóhiszemű lakás­használót kötelezte a lakás elhagyásara, azzal, hogy szá­mára a volt feleség köteles másik lakásról gondoskodni. Ezután az asszony azért fel­lebbezett, hogy a bíróság a volt férjet rosszhiszemű jog­cím nélküli lakashasznalónsk nyilvánítsa, akinek a kiköl­tözése fejében nem kell má­sik lakást adnia. Törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság magaévú tette a másodfokú bíróság döntését, amely szerint az asszony volt férje lakáshasz­nálati jogát indoklás nélkül nem vonhatja vissza. Ugyan­akkor rámutatott arra, hogy az új lakásügyi jogszabályok kifejezetten nem rendezik az olyan volt házastárs lakás­használati joga megszünteté­sének kérdését, aki házastár­sával együtt nem bérlő volt, hanem egyikük tulajdonában álló lakásban lakott. Ezek­után a probléma miként oldható meg? A Legfelsőbb Bíróság megtalálta a megol­dást. Kimondta: jogszabályi hasonlóság alapján a rende­letnek azt az intézkedését kell figyelembe venni, amely szerint a volt férj lakás­használati joga csak abban az esetben szüntethető meg, ha terhére olyan magatar­tást lehet megállapítani, ami a társbérlők és a bérlők köz­ti lakáshasználati jogviszony megszüntetését is lehetővé teszi. — E Jogszabály alkalmaz­hatósága érdekében —muta­tott rá a Legfelsőbb Bíróság — alaposan tisztázni kell, hogy a volt férj magatartása valóban olyan volt-e, mint az asszony állítja, mert ak­sére, a lakás kizárólagos használatára feljogosították, gyermeküket nála helyezték el. A volt férj azonban a névviselési jog megadása miatt fellebbezett. A megyei bíróság megállapította: az asszony lakásán férfiak és nők részvételével gyakran voltak hangos mulatozások, amelyek a szomszédok nyu­galmát zavarták, de nincs adat arra, hogy erkölcstelen életet folytatott volna. Ennek ellenére a névviselési jogot mégis megvonta. A legfőbb ügyész törvé­nyességi óvására, a Legfel­sőbb Bíróság a megyei bíró­ság ítéletét hatályon kívül helyezte és az asszonyt volt férje nevének viselésére is­mét feljogosította. A határo­zat mindenek előtt azt tisz­tázta: a házasság felbontása után: mikor érdemtelen az asszony volt férje nevének kor ez a lakáshasználati jog viselésére. Ezzel kapcsolatban megszüntetését indokolja. Ugyanakkor azonban érté­kelni kell a volt feleség köz­rehatását is. Nem kétséges ugyanis, hogy ő is felróható módon járt el, amikor — mint adatok bizonyítják — volt férjével szemben birtok­sértést követett el, amit — bírósági rendelkezés ellenére — huzamos időn át folyta­tott. Egy másik perben, amely­ben szintén volt házastársak állottak szemben egymással, a Legfelsőbb Bíróságnak arról kellett döntenie: az elvált asszony mikor jogo­sult volt férje nevének vi­selésére. Az ügy előzménye az, hogy egy vidéki tisztviselő házas­ságát felbontották, az asz­szonyt férje nevének viselé­kimondta: a volt feleség ak­kor érdemtelen a névvise­lésre, ha nőtartásra is érdem­telennek lehetne nyilváníta­ni. A házastárs akkor ér­demtelen a tartásra, ha a válást követően a volt há­zastárs érdekeit durván sér­tő szándékos magatartást ta­núsított, vagy a szocialista együttélés szabályait oly mó­don és mértékben sértette meg, hogy a szocialista tár­sadalmi felfogás szerint a tartási kötelezettség fenntar­tása volt házastársára nézve súlyosan méltánytalannak mutatkozik. Ebben az esetben — álla­pította meg a törvényességi határozat — az asszony ter­hére ilyen magatartás nem voH megállapítható. Hajdú Endre A tudomány és technika művészei Medgyesbodzaháza, Szeged, Budapest... A „szerencsés feltaláló" megadta lakáscímét, talál­kozzunk ott. „A Fillér utcá­ban lakom — mondta a te­lefonba, és hozzátette: Tudja, a garasokból fillérek lettek ..Laczkó Mihály, a Zománchuzalgyár főmérnöke huszonöt esztendei tanulás,, megszámlálhatatlan újítás, és több nagy jelentőségű sza­badalom révén mondhatja most magáénak a szép, mo­dern budai öröklakást. Ti­zenegy évig volt „egyetemi hallgató". Matematikata­nári és vegyészmérnöki dip­lomát szerzett. Ezután sum­ma cum laude megvédte doktori értekezését, és el­nyerte a kandidátusi tudo­mányos fokozatot. Beszélgetésünket ő is úgy kezdte, hogy a „szerencsés feltalálók" közé tartozik. — Mit jelent ez, vannak peches feltalálók is? — Nem. Szerencsés fel­találóknak azokat nevezik, akiknek a találmánya meg is valósul. Az én találmányaim zöme megvalósult. Mindig olyan témához nyúltam, ami­ből lett is valami. Mások is feltalálnak, de találmányaik nem realizálódnak. Neki szerencséje volt. Egyetem után egy zsámbéki kisüzemhez ment dolgozni. Három hónappal munkába állása után egy olyan újítást vezetett be, ami még abban az évben hárommillió fo­rint nyereséget hozott. A Kiváló Feltaláló kitüntetés arany fokozatát kétszer kap­ta meg. Ez a kitüntetés évi egymillió forint tiszta hasz­not hajtó találmányért jár. De ha minden egymilliós tiszta haszon után, mely újí­tásainak, találmányainak kö­szönhető megkapta volna a Kiváló Feltaláló kitüntetést, most legalább ISO—200 lenne neki. Valóban nagyon szeren­csés ember. Szabadalmai közül álljon itt néhány: eljárás hajlé­kony és rugózó vezetékek előállítására (a telefonkábe­tott. Bár Békéscsabától húsz kilométerre, Medgyesbodza­házán születtem, később a szegedi Radnóti Miklós Gim­náziumba jártam. A „felta­lálás" valahol itt kezdődhe­tett. Iványi tanár úr feno­menális matematikatanár volt. Párkányi László taní­totta a fizikát, aki azóta már az egyetemen oktat. Később is sokat, könnyen és jól ta­nultam, és a tizenegy eszten­dei egyetemistaság után sem hagytam fel az önképzéssel. Tizenöt éve reggel hattól este tízig dolgozom. Ha ha­zajövök a munkából, ma is beülök a dolgozószobámba és tanulok. Rendszeresen „iro­dalmazok". — Nem érzi ezt robotnak? — Eddig nem éreztem an­nak. De nemrégen kórházba kerültem. Annyira elfárad­tam, hogy a szó szoro6 ér­telmében felbuktam. Hát ilyen az élete egy „szerencsés feltalálónak". Laczkó Mihályt hallgatva azt lek gyártásában forradalmat' hiszem nem csodálkozunk Macskacápa — Szerencsére a ml hor­gainkat csak pedzette, s a vasmacskán akadt fenn! jelent, a szegedi kábelgyár­ban valósult meg); eljárás több színű vezetékek előál­lítására; eljárás klórtartalmú minipolimerek feldolgozható­vá tételére több funkciót el­látó adalékanyag hozzáadá­sával (ez a találmány világ­viszonylatban egyedülálló); kémények bevonására alkal­mas műanyag (csak Buda­pesten évi százmilliós meg­takarítást jelent). — Most szabadalmaztatok egy új filmképzési techno­lógiái. — folytatja a szeren­csés feltaláló, aki kinézetre inkább díjbirkózó, semmint kutató. — Ennek a talál­mánynak a révén az eddig külföldről, kilónként 33 fo­rintért importált filmképző anyag helyett kilónként 3 fo­rintért hazai anyagot gyárt­hatunk, amiből ráadásul az importanyag-mennyiségnek csak a háromnegyede kell. Úgyhogy 1,70-be kerül ez­után az, ami eddig 33 fo­rinba került. A szerencsés MtafSífr?970­ben Moszkvában, az Ifjú Feltalálók Nemzetközi Kon­ferenciáján tudományos munkásságéért megkapta a Babérkoszorús Érdemrendet. — Mikor mondták önnek először, hogy feltaláló? Hogy kezdődött a feltalálás? — Először apám mondta, amikor kisgyerek voltam, hogy ez a gyerek feltaláló lesz. Kiskoromban is folyton valami műszaki dolog izga­rajta, hogy éppen őhozzá pártolt a szerencse. Laikusok közt feltalálókkal kapcsolatban sok szó esik arról, hogy mennyit keres­nek. Laczkó Mihály nemcsak „szerencsés", sikeres feltaláló is. Neki mi a véleménye er­ről? — Közhely azt mondám, hogy aki többet ad, termé­szetesen többet is kapjon. Amikor azt mondják, hogy a feltaláló sokat keres, nem teszik hozzá, mennyi idővel és erőbefektetéssel. A felta­láláshoz óriási energia kelL Azt hiszem, aki ötven-száz­milliókat takarít meg a nép­gazdaságnak, jogosan része­sül megkülönböztetett er­kölcsi és anyagi elismerés­ben. Ha hozzáveszem, hogy műanyag törpék fröccsönté­sével, és lángossütéssel töb­bet lehet keresni, mint fel­találással, akkor különösen nem tartom soknak a felta­lálók jövedelmét. Ráadásul feltaláló nem tud akárki lenni. Mi lehet az a plusz, ami a feltalálót a töb­bi földi halandótól megkü­lönbözteti? Feltalálónak ké­szülő olvasóinknak ideírjuk Laczkó Mihály „receptjét**? Ki százalék kémia, 10 százalék matematika, 10 százalék fi­zika és 70 százalék bátor­ság. Tegyünk hozzá még ki­tartást, szorgalmat és tehet­séget. A szerencse ebből már ki­fő. — Gtilay István PAPRUCATERMELOK, FIGYELEM f Megérkezett a paprikaszárító neccháló Korlátlan mennyiséi? oen kapható a MEK vetömaR és klsRépszakUzletében. Sze­Rcd. Iloivath M. u. 8.. Fáklya mozi mellett. ARAMSZUNKT Értesítjük fogyasztóinkat, hORv 1*73. 1 u 11 us 29-en 7 óratói 12 óráig a Tolbuhin sgt.-on, a Moszkvát krt -in a Nemestakács u.-tg, Lon­dont krt.-on, a Rigó u.-ban a Zoltán u.-lg, valamint a Béke utcában a Jóslka u.-lg áramszünet lesz Fogyasztóink szíves elné­zését kérjük. DBMASZ Szeged várost Kirendeltség Tóth Béla: Céhmesteri irományok 51. Kováts István orgonakészítő művész hónapo­kig hirdette, hogy olcsón, áron alul van egy csinos külsejű, lábbillentyűs, jó szerkezetű, ti­zenkétváltozatos orgonája, lábbal nyomható fú­vókkal, amit illő áron eladandna a Búzapiacon, s ugyanott a szakmába vágdosó javítgatásokat is elvállaland. Volt-e foganatja a hirdetésnek, azt nem tu­dom, de azt igen. hogy Pazola cérnahuszár negy­venkilenc decemberében megvette az Oroszlán utcai Fischerbacher hentesmester házát, ki is tíz­évi sáncfogságra ítéltetett a lázadásban (szabad­ságháborúban) való bűnös részvételéért. Nem kapott büntetést Pazola! Havatlan. csikorgó időben ünnepeltük az új esz­tendőnek eljövetelét. Háborúban a kis öröm is nagy. Ha nem dörögnek örökkön a társzekerek, ha nem csattognak akár a próbapuskák, hát kicsit sie­tünk feledni a bajokat. Különösen, hogy enni-, innivaló is akadt bőséggel. így na, vártuk, egy békésebb új esztendőbe fordultunk. Hanem már másodikán füstöltünk, (ütöttünk a gyárakban, volt faszén, meg tüzelőfa dereglyeszám, a város, mint egy nagy tábori kondér, olyan kojtot eresztett magából a nagyon is tiszta, jéghideg egekre. Ilyen hótiszta időkben pedig hamar híre sza­ladt városszerte, hogy Perczel serege Mórnál vereséget szenvedett, a fővárost védeni nem tud­ják a Windischgrátz seregeitől, a kormány meg a honvédelmi bizottmány elkényszerül a székvá­rosból, s készüljön Vadász Manó, meg a város a menekülő hivatalok fogadására, olyan helyisé­gekkel, ahol folytathatja működését. Hanem a rákövetkező napon ellenkező igazí­tás jött. Debrecenbe költöznek a főhivatalok. Mondhatom, megszomorodtunk az események ilyetén fordulásán. Miért veszejtjük el, amikor a legfiatalabb népeinket eresztgetjük oda? Szegedről tízezer ember hurcolássza a fegyvert. A harmadik, ne­gyedik zászlóalj teljesen szegedi. S százfelé szál­lítunk, dolgozunk, hol csorog el az erő? Kérdem Fridi komámtól is, mert világban sokfelé forgo­lódó ember most is. Három megye fegyverbiz­tosítója, de jártas a kormány körül, frontokon, tábornokok között, hát hol a bukti, amiért tán el is veszíthetjük a csatákat, amibe beleóvakod­tunk! Hajmeresztőket mondott: Szemere Bertalan felsőmagyarországi teljesha­talmú kormánybiztos azt írja Miskolcról már január 12-én, hogy a nemzetőröket Gömör, Zemplén, Borsod, Heves, Szabolcs megyékben szabadságra eresztette annak az egy zászlóalj­nak kivételével, amely a megyei kormánybiztos támogatására szolgál. Sokba kerültek, nehezen összetarthatok, szökdösnek haza, és használha­tatlanok az ellenség előtt. Sok fegyverünk elve­szett, tizedelni vagy huszadolni kellene, akik el­hányják. A nép kimondhatatlanul megunta a háborút. Kifáradt. Elcsigázza a tél. Félti életét. A sok rossz hír leveri, elrémíti. Szabadság és nemze­tiség neki poézis, mit nem ért. Minden áron bé­ke kell neki. Egy megyében alig van öt ember, ki buzgó, ki teljesíti kötelességét. Az teljesíti még, aki velünk első érintkezésben van, ezen túl nem bízom senkiben. A proklamációk a szolga bírák szobáiban he­vernek. A csapatoktól elszakadt vagy megszökött ka­tonák — honvédek és nemzetőrök — száma vesztett, csaták után százakra, sőt ezrekre rúg. Ezek erőszakkal is elveszik bárkitől azt, amire szükségük volt. Voltak azonban olyan csapa­tok is, melyeket a tisztjeik hagytak el. Ezek szintén „rekviráltak". Tömegesen érkeznek a pa­naszok a kormányhoz. A belügybe külön irat­csoportot tesznek ki az ellenséges és „egyéb" hadikárokra vonatkozó jelentések. Kossuth különös gondot fordít ugyan arra, hogy az ilyen panaszokat nemcsak a honvédel­mi bizottmány, hanem a minisztériumok is gyor­san intézzék el. Azonkívül jönnek az általános rendeletek is. Aki a szabadságharc folyamán kárt szenvedett, a honvédelmi bizottmány min­den esetben kárpótolja, ahogy csak tudja. A garázdálkodókat fel kell jelenteni, a rab­lott holmikat vissza kell adni jogos tulajdo­nosának. A szökevény honvédeket vagy nem­zetőröket a katonai parancsnokságoknak kell átadni, a szuronyos fegyvereket szintén, mert az az állam tulajdona, csak becstelen vagy gyáva szökevény adhatta vagy hányhatta el. A fegy­verrejtegetőket büntetik. A "honvédelmi bizott­mány hangsúlyozza, hogy egyik legfőbb céljául, tűzte ki a nép terheinek enyhítését a hadjá­rattal kapcsolatban, amennyire sak lehetséges. (Folytatjuk,)

Next

/
Oldalképek
Tartalom