Délmagyarország, 1973. június (63. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-10 / 134. szám

VASÁRNAP, 1973. JÚNIUS 10. mla alz Tánagy Sándort RAGYOGÁS Szerelmet ad a szó, ahogy Jtlmondlak, tudod-e, bizsergést reggelizem és lángolást kortyolok rá részegen szállok akkora fényben, akkora nyárban akárha szemed vizében, anyám sóhajában, erdes és édes nyelv: ízlellek, só és vlz kitárt ege-földje, falánk hullámzás: átölellek s magamba zárlak, ragyogás lázas porszeme, szállok, tudod-e, akkora magányban, akárha sejtmag száll Időtlen plazma-árban, nem láthatsz te sem, hunyt szemhéjam beborít, csak hiszed, hogy megtalálsz, s én ls, hogy élek, keringlek csak, gyökerem, csöppként az aszályban, keringetlek, parányi Földem, újra-még sugárban, megszületnék már, gondoltam, megszületnék, a tény pirkadó bőrét áttörve, kihasítva, csak hát mihez kezdjek a csontjaimmal, gyönyörű, pehéz csontjaimmal _ Kárpáti Kamii: SZEGFŰ Villan csuklódon a kis lánc s szád sarkéban a hosszúszárú őröm — csitri — fogad közt egy szegfű — sötétben is villog, hosszan és külön. Tarjánnak, Szeged épül® üfl városnegyedének nagyon sok arca van. Ahány nézőpont, annyi új meglepetés. Más a töltésről nézve; más a tízemeletesekről, madártávlatból. és Ismét más a házak közötti sétányokról tanulmányozva. Somogyi Károlyné képriportja ezekből az arcok ixá örökített meg néhányat. \ A KÖNYV ŰTJA T" „A könyv nemcsak szellemi, hanem művészi és Ipari munkának eredménye ls" (Kner Imre) V • 2

Az író cukorspárgával • összekötözi elkészült mű. vének kéziratát. Hóna alá csapja, s elindul a kiadóba. Útközben betér minden második kocsmába, erőt meríteni. Azután bekopog azon a párnázott ajtón, mely mögött hangulatok szerint döntenek: babérkoszorúk övezte diadalmenet lesz-e jövője, vagy a meg nem értettek sorsa marad osztályrésze ... Nem, nem ez a valóság, ez egy kabarétréfa, melyet nem egyszer láthattunk, hallhattunk már. A valóság ennél sokkal bonyolultabb, s mégis, lényegesen egyszerűbb: az író dossziéba csomagolja elkészült műve legépelt kéziratát, aktatáskájába rejti, és elviszi a kiadóhoz ... De fordítsuk komolyra a szót: Magyarországon jó néhány kiadó bábáskodik a sorbanálló kéziratok fölött. Szerkesztők olvassák, gyakran többen is, a beérkezett műveket. Véleményezik, tárgyalnak a szerzőkkel, kialakítják a majdani könyv formáját, nyomdát keresnek a kivitelezéshez. Itt dől el, milyen formában, illusztrációval, betűtípussal, milyen papíron, technikával stb. készül majd a könyv. Műszaki szerkesztők tartják a kapcsolatot kiadók és a nyom. dák között. Ebben a szövevényes rendszerben van egy biztos pont: a nyomda. Hazánkban jó néhány tipográfus dolgozik azon, hogy a magyar könyvek esztétikus kivitelben, szemnek is tetszetős formában jelenjenek meg. Közülük is kiemelkedik a magyar tipográfia két élő mestere és művésze. Lengyel Lajos és Szántó Tibor. Nevük és munkásságuk elválaszthatatlan a modern magyar könyvművészettől. Lengyel Lajos: „A Icönyvcsinálás tudatos építés" —t A könyvművészek, vagy ahogy legszívesebben nevezem, tipográfusok feladata: az író, költő mondanivalóját a könyv minél zavartalanabbul kőzve títse, segítse a tartalom olvasói élménnyé válását. Ehhez arra van szükség, hogy a tipográfus tudatosan építse fel a könyvet. Ezért kell megtervezni tipográfiailag a könyvet. Betűrendet kell teremteni úgy, hogy a könyv minden eleme egy egységbe rendeződjön, egyfajta szellemet tükrözzön. S mindezt a pozitív és negatív foltok, viszonyok arányaival, a papír síkjában kell megoldani. — Ha a könyv olvasója fáradságra panaszkodik, akkor abban ludas lehet a rossz tipográfia, a sikertelen nyomás, a bántó betütenger. Ez a könyvcsinálás emberi, humánus oldala. Ezért szükséges az alkotó mondanivalójához hozzáadni a „nyomdai pluszt". — A könyvtervezők, tipográfusok, nyomdászok mai feladata, hogy a könyveket tökéletesebben, egyenletesen jó színvonalon készítsék. A félautomata és automata nyomdagépek kiküszöbölik a szubjektív munkát, s objektív, állandó minőséget garantálnak végtelen variálási lehetőségek mellett. % Szántó Tibor: „A nyomdászok kardot hordhattak" Szántó Tibor nyomdászinas éveire emlékezve, öreg mesterét idézve, nemrégiben a következőket nyilatkozta: „Tudod, Tibi fiam, milyen szakma a mienk? Olyan fontos, rangos, hogy a reneszánsz idején a nyomdászok kardot hordhattak, mint a nemesek! Hát, ejjhez tartsd magad ..." A nyomdászat, a könyvcsinálás tudatformáló szakma. Ha a reformáció vándor nyomtató-prédikátoraira gondolunk, vagy Petőfi szellemi társaira, és a munkásmozgalom illegális nyomdászainak munkásaira, világossá válik ez a tény. Az igazi nyomdász — vallja Szántó Tibor — büszke arra, hogy minden mástól különböző használati tárgyakat készít. „Mert igaz ugyan, hogy egy hamutartó is lehet szép, de a legszebbe is csak a cigaretta hamuja kerül, viszont a könywJ be — belefér az egész világ. A mi művészetünk személytelen és alárendelt." A fent említett Szántő-iiW terjúban munkájáról, a könyvtervezésről így vallott: „Én magam Kner tanítása nyomán mindig belülről kifelé haladok a tervezésben. Tehát először a szöveghez illő betűtípust választok, azután a jól olvasható szedéstükröt alakítom ki. Az sem mindegy, hogy például a tipográfus középre zárja-e a címoldal szövegét, vagy oldalra zárva helyezi el a sorokat, hiszen ettől függ az oldal ritmusa. A legnagyobb formai változatosság természetesen a betűtenger két partján érhető el. És csak ha már a címoldal és a tartalomjegyzék is kész, akkor kerülhet sor a könyv kötésének, utoljára pedig a borítójának megtervezésére." Dobó József: „Matematikakönyvek nyomdánk specialitásar A magyar könyvnyomtaülB 500. évfordulójára a Szegedi Nyomda dolgozói társadalmi munkában, rekordidő alatt, a szerzőkkel mindvégig szoros kontaktusban nagyon szép kiadványt készítettek. A címlapon 3 évszám: 1473 — Hess András Chronica Hungarorumának kiadását jelzi, 1801. Grünn Orbán nyomtatóműhelyt alapít Szegeden, és 1973. a jubileum évszáma. A kiadványt Dobó József, a Szegedi Nyomda termelési osztályvezetője szerkesztette. — A Szegedi Nyomda specialitása a matematikai tárgyú könyvek készítése. Itt készítjük a JATE, a KLTE és az MTA matematikai tárgyú kiadványalt, folyóiratalt. Ezeknek a kiadványoknak készítése nagyobb figyelmet igényel, hiszen a matematikai könyveket szigorú nemzetközi, szabványok kötik. Svájci és nyugatnémet exportunk szép sikerrel indult, sajnos kapacitáshiány miatt az igényeket nem tudjuk kielégíteni. „Szegeden, a* Palánkban, régi Swartz-házban 25-dik Novemberben 1801-dik esztendőben" megnyitott nyomda tulajdonosának, Grünn Orbánnak méltó örökösei dolgoznak ma Szegeden. A Szegedi Nyomda 1972-ben csaknem egymillió darab könyvet készített, 900 tonna napilap, 40fl tonna egyéb kiadvány hagyta el gépeit 65,431 millió forint értékben. TANDI LAJOS