Délmagyarország, 1973. június (63. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-21 / 143. szám

2 CSÜTÖRTÖK, 1973. JÚNIUS 21. Szerveznek ­nem szervezgetnek Aratás előtt A magyar konfekcióipar előtt nagy feladatok állnak: a negyedik ötéves terv végé­re Jeientősen növelni kell termelését. Ez nem könnyű dolog, mert nemcsak a ter­melés növeléséről van szó, hanem u minőség javításá­ról és főleg a választék bő­vítéséről. A legfőbb gond a termelékenység további nö­velése. Ennek ebben az ipar­ágban ls sok útja, módja van. Ezek közül az egyik legfontosabb az üzem- és munkaszervezés. Sok üzemben azt mond­ják, ha lesz új gép. korszerű technika, emelkedik majd a termelékenység. A Zalaeger­szegi Ruhagyárban az MSZMP Központi Bizottsá­génak 1971. december l-l, a munka- és üzemszervezésről uzóló határozata után kiad­ták a jelszót: a régi gépek­kel többet! Az ország valamennyi ru­hagyárában, sőt más ipari ágazat vállalatainál ls érdek­lődésre tarthat számot, ho­gyan valósították meg a régi gépekkel többet célkitűzés! Zalaegerszegen. A kezdetről már beszámoltunk egy évvel ezelőtt. A svájci IPE céggel kötöttek szerződést üzem- és munkaszervezésre. A szerző­dés értelmében a svájciak által megvalósított technoló­giai szervezés 35 százalékkal növeli a termelékenységet. Ha ez a célkitűzés nem va­lósul meg, a szervező cég visszatérítést kötelezettséggel tartozik. A megállapodás sze­rint a termelékenység emel­kedését gépi beruházások nélkül kellett teljesíteni. „Hosszú az út míg egy rajzból sorozatban gyártható ruhadarab lesz valamelyik ruhagyárban. Minden bizony­nyal igy lesz ez a svájci szer­vezési tervel is" — Irtuk egy évvel ezelőtt. Ez év ok­tóber 31-ig érkeznek el az út végére, s akkor ország­világ elé tárják, milyen ered­ménnyel járt a svájci szer­vező vállalat munkája. A Zalaegerszegi Ruhagyár ve­zetői azt mondják, hogy lé­nyegében már túl vannak a nehezén, s ahogy Basa Fe­renc főmérnök állítja, a szervezés sikerrel járt. Nehéz napokat, álmatlan éjszakákat hagytak maguk mögött, míg idáig eljutottak. De nemcsak ők, hanem a Textilipari Kutató Intézet dolgozói is, akik közremű­ködtek az új szervezési mód­szer bevezetésében. Nem arról van szó, hogy a régi gépek újaknak adják át a helyüket, hanem a régi, a termelésben meghonoso­dott módszereket, szokáso­kat, szemléletet kellett fel­váltani az újnak. Az első lé­pés az úgynevezett meleg­váltás meghonosítása volt. A svájciak' addig hozzá sem fogtak u munkához, míg ez a magyar iparban egykor meleg csákányváltás néven a szocialista munkaverseny egyik termékeként meghono­sodott mozgalmat meg nem valósították. A második lé­pes a csoportbérezés helyett az egyéni darabbér rendszer bevezetése volt. Ezt követte a minőségellenőrzés új rend­szere, a szalagokon belül, a szalagvégekről lekerülő ter­mékek vizsgálatánál, és vé­gül amikor becsomagolják, szállításra készítik elő az árut. Az üzem- és munkaszerve­zés sikere is attól függ, hogy barátkoznak meg az új gon­dolatával a munkások. Nos. nem nagy visszhangra talált a kezdeményezés, mert a svájclak azzal kezdték, hogy az átszervezett munkahelyek­nek nagyobb területigénye, s ezért létszámcsökkentéssel kell. hogy járjon. Az elbo­csátások miatt aggódtak az emberek. És csak huza­mosabb felvilágosító munka és gyakorlati tapasztalat alapján értették meg, hogy a létszámcsökkentést a termé- részben, minden gyártmány­szetes lemorzsolódással való- nél egyforma arányú az sltják meg. Jelenleg a sváj- emelkedés. Van ahol 20, más­ciak által tervezett lészám- hol 40—43 százalékos, így nál tartanak. Még ma is van ' | munkásfelvétel és nincs el­bocsátás. • Űj elhelyezési rendbe so­rolja az új technológia a gé­peket. Pontosabban újfajta csoportosításban szolgálják a termelést, úgy ahogy ezt a technológia megkívánja. Csak a reszortok szabdalják, osztják részekre a gyártási folyamatot, úgy, hogy az anyag útja rövidebb és gyor­sabb is. Az üzemszervezés „kézbesíti" a megfelelő mun­kahelyre a munkadarabokat. Jobban kímélik most a mun­kás figyelmét, mint koráb­ban. Azok, akik a kiszabott darabok összedolgozásán munkálkodnak, csak saját munkájukra figyelnek. Nincs gondjuk arra, hogy mikor érkezik az anyag, a félkész­termék. És még valami fel­keltette a figyelmemet. Az emberek nincsenek a régi rendszer ütemére kényszerít­ve. Nemcsak az egyéni da­rabbér rendszer, hanem a munkaszervezés eredménye, hogy az egyes ember telje­sítményét nem fékezi le a szalagban a leglassúbb mun­kaerő. Valahogy nincs szűk keresztmetszet a termelési folyamatban. Ezért aztán út nyilik az egyes dolgozók ki­emelkedésére és a magasabb kereset elérésére. A svájciak a termelékeny­ség 33 százalékos növekedé­sére 10 százalékos bérszín­vonal-emelkedést terveztek. Ezt a tervet módosították és a termelékenység javulásá­val 20 százalékos bérszín­vonal-emelkedést valósítot­tak meg. Elérték a 35 szá­zalékos termelékenységnöve­kedést. Nem minden üzem­alakult ki az átlag 35 száza­lék. • Házon, vagyis gyáron be­lül az új követelmények nö­velték a vezetők, a dolgozók felelősségét. Elég, ha arra gondolunk, hogy az anyag­beszerzési, gyártásforgalma­zási. gyártáselőkészítési, kar­bantartási tevékenységekben jelentkező legkisebb zavar is milyen erőteljesen hathat az óramű pontossággal szerve­zett termelésre. Az ütemes termelés természetesen nem­csak a gyáron belülieken múlik, hanem a nyersanyag­szállítókon ls. És sajnos mú­lik is. Belül szervezettség, kívül az anyagszállításban gyakori az ütemtelenség, így jellemezhetnénk a zalaeger­szegi gyakorlatot. Nem véletlenül mondotta Keserű Jánosné miniszter a zalai gyárban tartott érte­kezleten: a helyszínen kí­vántunk meggyőződni az el­ért eredményekről, megis­merni gondjaikat, s ha kell segíteni. Annál is Inkább, mert az Önök tapasztalatait, eredményeit az egész ipar­ban hasznosítani kívánjuk. Előreláthatóan ezt a szer­vezési tapasztalatot haszno­sítják a Szegedi Ruhagyár­ban. Erről nemcsak a válla­lat vezetői, hanem a mi ­nisztérium is gondoskodik. Ügy hisszük azonban, hogy ez a szervezési tevékenység többre érdemes. Legalábbis érdemes arra, hogy a Csong­rád megyei vállalatok is fel­figyeljenek a tapasztalatok­ra, mert a zalai példa bizo­nyítja, hogy a meglevő gép­parkkal, munkásállománnyal lehet többet termelni, ha szervezünk, és nemcsak szer­vezgetünk. Nagy Pál Kombájnok, traktorok és alkatrészek Vízi erőmű az Eufráteszen A fekete-tengeri Kercsből elindult egy hajó Szíria felé; fedélzetén építőipari gépeket és berendezéseket szállít az i eufráteszi hldroenergetikai komplexum munkálataihoz. A szovjet segítséggel épülő vízi erőmű első három tur­binájának üzembe helyezése után 300 ezer kilowatt telje­sítménnyel dolgozik majd. Ez éppen kétszerese a jelen­leg üzemelő szirlai erőművek összteljesítményének! A gátjai elzárt Eufráteszen keletkező víztárolóból je­lentős — korábban száraz­sággal küszködő — földterü­leteket lehet öntözni. A Szovjetunió nemcsak az épít­kezésben. hanem az erőmű kezelőszemélyzetének a ki­képzésében ls segítséget nyújt. Szíriában egyébként további húsz ipari és egyéb létesítmény épül szovjet köz­reműködéssel Gépek és alkatrészek: az aratás nyitányakor hagyo­mányosan visszatérő téma. Két országos vállalat: az AGROTRÖSZT és a MEGÉV vezetőit kerestük föl kérdé­seinkkel. Dr. Bartos Lajostól, az AGROTRÖSZT kereskedelmi igazgatójától arról érdeklőd­tünk. honnan s mennyi ga­bonakombájn érkezik ezek­ben a napokban? — Bevezetőül el kell mon­danom. amíg korábban 6—8 esztendő volt egy-egy kom­bájn élettartama, az utóbbi években ez jelentősen csök­kent. Ennek oka, hogy ket­tős hasznosítású lett ez a masina: a kukorica betaka­rításához is használják. Egy 1969-ben aláírt szerződós ér­telmében évi 1300 kombájn érkezik a Szovjetunióból. 1972-ben ezen felül kaptunk még csaknem kétszáz dara­bot. Az idén nincs mód er­re. A Szovjetunióban meg­kezdték az SZK—5-ös és az SZK—6-os kombájnok gyár­tását. s így az átállás miatt terven felül csupán 54 kom­bájnt vásárolhatunk. Erede­tileg mindössze 1050 SZK— 4-esre jelentettek be igényt a gazdaságok. Az utóbbi idő­ben azonban befutottak újabb jelentkezések. Mivel készleteink nincsenek — főként a hitelpolitikai meg­szorítások miatt kombájnt nem tartunk raktáron —. várható, hogy a vásárolni szándékozók nem mindegyi­két tudjuk kielégíteni. Dr. Bartos Lajos azt is el­mondta. hogy amíg az 1354 szovjet kombájn időben meg­érkezik, az NDK-beli kom­bájnoknak alig egyharmadá­ra számíthatunk. Az idén 350 Ilyen gépre van szerződé­se az AGROTRÖSZT-nek. de mindössze száz érkezik meg június végéig: további 50 július közepéig, s a fenn­maradó 200 csupán a III— IV. negyedévben — Mennyi ma az ország kombájnállománya? — Tavaly 11 ezer fölött volt a kombájnok száma, az idén tízezerre tehető. A csökkenés magyarázata: a tavalyi nehéz aratás miatt, sok gépselejtezésre került sor. — Ha már a mezőgazda­sági gépekről beszélgetünk, mennyi pénzt szánnak évről évre erre a célra a gazdasá­gok? — Amíg 1969-ben 3—3,5 milliárd, 1970-ben 4,2—4,3 milliárd forint jutott gépek vásárlására, két esztendeje évi 5 milliárd forintra emel­kedett ez az összeg. — A vásárlási kedv tehát megvan, ám a tsz-ekben pa­naszkodnak: nem mindig azt kapják, amit szeretnének ... — Valószínűleg a trakto­rokra gondol. Azok közül is főként az MTZ—50-esre. amelyből évi 4300 darab a kontingens, s Jóllehet hatez­ret rendeltünk, csak az elő­irányzott 4300-at kapjuk meg. A magyarázat hasonló a kombájnéhoz. A Szovjetunió­ban most állnak át az MTZ —80-as gyártására. Megítélé­sem szerint azonban trakto­rokból nincs különösebb ellá­tási gond, hiszen bármiiven mennyiségben tudunk szállí­tani román traktorokat. s most tárgyalunk nagyobb ló­erejű masinák beszerzéséről csehszlovák vállalatokkal Ami valóban problematikus, az a zöldtakarmányok beta­karítása, helyesebben az eh­hez szükséges gépek hiánya. Sajnos, az úgynevezett önjá­ró gépekből az NDK nem tud megfelelő mennyiséget eladni. Most érkezett Len­gyelországból egy azonos rendeltetésű gép. s amennyi­ben a vizsgálati eredmény megfelelő, úgy jövőre a len­gvelektől vásárolunk betaka­rítógépet a zöldtakarmá­nyokhoz. — Es a pótkocsik? — Nincs velük gond — válaszolja dr. Bartos Lajos. — Akár Importból akár a MEZŐGÉP tröszt hódmező­vásárhelyi gyárából beszer­zünk annvlt. amennyi kell. A MEGÉV központjában l.aborci Jenő. a vállalat megbízott leazsatóia foga­dott. A MEZŐGÉP tröszt 22 vállalatának egyike csuoán az alkatrész-kereskedelem összefogásával, az Import, s a házai forgalmazás irányí­tásával foglalkozó cég. ám voltakénpen egymagában is nagyvállalat, hiszen a me­gyei AGROKER-vállalatok innen kapják a kért alkat­részt. — Milyen mennyiségű me­zőgazdasági géphez, s milyen mértékben tárolnak alkat­részt? — A mezőgazdaságban, va­lamint a fagazdaságban mű­ködő gépek és berendezések értéke ma 28 milliárd forint — mondja Laborcl Jenő. — Gondjainkat az okozza, hogy amíg 1968-ban „csak" 700 géptípus volt föllelhető az országban, s ezekhez 38 ezer­féle alkatrész kellett. 1973­ban ezer géptípussal számo­lunk, amihez 52 ezer cikk szükséges. Legutóbbi felmé­résünk alkalmával, vagyis januárban 2 milliárd forint volt a MEGÉV valamint az AGROKER-vállalatok alkat­részkészlet-értéke. — Az aratás előtt milyen ígéret hangozhat el alkat­részügyben? — Ami a kombájnokat Il­leti: az aratásra fennakadás nem lesz. Igaz, néhány té­tel — például gyűjtőcsiga — hiányzott, ám ezt itthon ls gyártani tudjuk. Az évekkel ezelőtti, híres-hírhedt ékszfj­probléma például teljesen megszűnt. A traktorokkal már Inkább akadtak gondok, de főleg az év eleién, ami­kor a komplett traktormoto­rok hiányoztak néhány tí­pushoz. — Szállítóeszközök, pótko­csik? . — Hosszú Idő óta nfncs semmiféle fennakadás alkat­rész-ellátásukban. — Ha az elmúlt nyarat összevetné az ideivel, mi­lyen változást summázhat­na alkatrészügyben? — Ügy ítélem meg. hogv a7. idei nyáron a tavalyihoz hasonló lesz az alkatrészellá­tás; vagyis sem jobb, sem rosszabb. Laborcl Jenő azt ts el­mondta, hogy június 23-től áratási ügyeletet tart a ME­GÉV: négy telefonvonalat béreltek ki, s munkaidő után ls árusítanak alkatrészt. K. N. Hamutál Tóth Béla: Céhmesteri irományok 19. A legények is tartoznak minden három hét­ben „bejárást", vagyis gyűlést, az atyamester ha­zánál. Bejárásra a dékán hivja össze a legénye­ket az atyamester hozzájárulásával. Ilyenkor minden legénynek meg kell jelennie az atyames­ter házánál, tisztességesen felöltözve, nem pe­dig bundában vagy valami más illetlen öltözet­ben. A szabályok kimondják, „hogy senki a le­gények közül ne merészeljen olyan ártalmas fegyvert, pálcát, továbbá amely vasból, vagy aczélból vólna a Czéh Igassága mellé vinni, sem pedig valamely játékot a Kis Társaság asztalára felhurcolni". Senki az ágyra ne könyököljön, vagy a kalap­ját arra ne tegye, aki pedig a Társaság kultsát elveti vagy pedig öklével az asztalt üti 1 fo­rintra büntettessék. Ha a dékán „hibázott", a büntetése kétszeres legyen. Minden húsvétkor olvassák fel a szabályokat, hogy senki magát „tudatlansággal ne vádolja". A kalaplevéve mondott merev kérdéseket el apasztotta az atyamester, s nyúlt is mindjárt metszett üvegpoharáért, amiben egyenest cson­gorádi kadarka pirosodott, csak kétfelé csapta keze fejével őszülő bajuszát, s csöngetés után beklvánt az első három decit. — De a pénzötökért le is ülhettek, gyerekeim a szakmába! Nem sokat kellett bennünket biztatni egyik irányzatra sem. Bár mikor ütötte a ml szán­kat bor, nem is tudom. Az enyémet tán kará­csonykor, hogy a nagy ünneplésben, míg másfe­lé néztek a nagyok, egy-két kupával belökött az öreg inas. De annál különben sem. Most öröm. meg végén vagyunk egynek, ele­jén a másiknak, csak ne is szégyeljük bepecsé­telni egy kis pirosas borocskával. Mert az Jár­ja, a Skutariból vesszőül idetelepített borfajta a kadarka. No. könnyű, mondják; meg hogy buc­kái vinkó, csak afféle kerti lőre. Hanem néhány csupornyi után, csak érzem, hogy viszket ám a szám prémje, nóták készülődnek rajta, anélkül, hogy valami kis félszet éreznék, ahogy még a szabályok sorolásakor véltem feszelegni oda­bent. Ám most dúrom ám, kezdem, hogy: Barna kislány, hajincs ide egy almát! majd estére megkapod a jutalmát. Nem hajintok szőke babám, hanem [gyere be. Tele a kas, válogathacc belüle. A többiek is belemerülköznek ám, mert nem is asztalos legény, akinek nem bir megte­remni szájában a nóta. Nem is ismertem rossz fülűt soha. tán mert kiutálták maguk között a vidám tischler legények! Kötődik is a másik nóta az elsőhöz rögvest! Falu végin az ezüst. Ne menj arra, elfog a füst! Arra megyek, mert van erőm. Arra lakik a szeretőm. Mert: Édös anyám adott neköm tojást Ültessem el a kis tyúkom, a bubást: Bubás tyúknak bubés lőtt a csirkéje, Árva lány az, kinek nincs szeretője. De: Szőlő vesszü kihajtott az utcára, Rigó madár rászá'lt fekete gyászba': Rigó madár kifütyüli kőtára: Árva lány az, kinek nincsen babája. Hanem éppen nagyon igaznak indul Engöm hinak jövevénynek, Szögény vándorló legénynek; Én vagyok az a jövevény, Messz' fő'drü kerü't legény. Nem szólok én, csak hal'gatok. Mer' Idegöny fa'tyu vagyok: Idegöny fő'd az én hazám. Mindön a'szony édös anyám. 1. (Folytatjuk.) i

Next

/
Oldalképek
Tartalom