Délmagyarország, 1973. május (63. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-27 / 122. szám

VASÁRNAP, 1973. MÁJUS 27. 3 • r* m magoz ÜI78 MŰHELY Papp Györgynél Havas Ervin A HAZÁHOZ •s vagy hazám, olvassz magadbal Tartományommá lettél. Perceimben se hagyj magamra, Szerelmeseddé tettél. Mit szégyellnem ke!!, nem előtted. Bizalmadba fogadtál, Idegeimmel megkötözlek Csak bennem megmaradtai. Ünnepi roham rádterítem. Öltözhetsz virágba kedves, úromoro beled menekítem. Húségre magadhoz Hiúságomat tőre nyested, Nincs utam, vágyam se innen. Zsarnok vagy, gyöngém megkerested. Benned kell örökre hinnem. Világgá miért csavarognék? Kitartó törvény űzne: Kezem, szám, szemem, holt anyagként A földbe merevütne. A műteremmé alakított nagyobb szobában ülünk. A falakon a legújabb színes linómetszetek — kompozíciós egységbe, képbe rendeződött népművészeti motívumok, újraérlelt jelek. Népballadák, népdalok tiszta forrásától inspirált modern grafikai lapok. Az ácsolt ládában rézmetszetek, linók százai, jó néhány év egész alkotó termése. Mert ugyan ki vásárol ma grafikai alkotást? A lemezjátszón forog a lemez. Kodály Zoltán megőrzött szavaira figyelünk. Arról beszél, hogy míg a nép értékeit Vörösmartyék már a XIX. század elején beépítették a magyar irodalomba, addig a zeneszerzőknek, éppen neki és Bartók Bélának ez a XX. század első éveiben jelentett sürgős, úttörő feladatot. Azt már Papp György teszi hozzá, hogy a képzőművészet fáziskésése még nagyobb. Az első kísérletek a nép díszítőművészetének meghódítására csak az ötvenes években történtek meg. Sokáig — néha még napjainkban is — a népi motívumok szolgai másolása jelentette a népművészeti ihletettséget. Ügy tűnik, ez a népi művészet felé való fordulás divattá is vált. — Kétségtelenül divattal állunk szemben. Erről azonban az a véleményem, hogy soha se legyen rosszabb divat ebben az országban, mint az, hogy egy nép saját múltjában keresi értékeit, őseinek, eleinek eredményeiből kiindulva tör utat az egyetemesség felé. Természetes, hogy a nép formakincsét, amit végtelen gazdagsággal kínál, nem lehet egy az egyben átvenni. Az ilyen mechanikus másolás üres és értéktelen. Ami viszont érték a nép évezredes művészetében, azt személyiségünkön átszűrve, egy mondanivaló szolgálatában közvetítenünk kell mai módon a tömegek számára. Nézem a metszetek sorát. Népdalok sorai elevenednek meg: „Vidd el madár, vidd el...", „Sír a szemem, hull a könnyem", „Tavaszi szél vizet áraszt..." „El kéne indulni". Népballadák tragikus alakjai vezekelnek a lapokon: Fehér Anna, Júlia 6zép leány, a pávás lány, szép fejér juhász, Jáger Jóska ... Nem hiányzik a népművészet naiv bája, kedvessége, groteszkba hajló iróniája sem. — Kezdetben, a Szegedi Tanárképző Főiskola elvégzése után nagyméretű, figurális kompozíciókat festettem. A népdalok, népballadák forrásvidékéhez a feleségem vezetett el, aki énekszakos tanárnő. Tehát a zene és az irodalom segített a népművészet közelébe. Ez az intellektuális megközelítési mód fedeztette fel velem azokat a belső értékeket, melyeket metszeteimben igyekszek megfogalmazni, láthatóvá tenni. A népdalok, népballadák több száz éves közösségi élmények, tapasztalatok végletekig letisztult, kikristályosodott üzenetei. Ezért jellemző rájuk a tömörség és lényegre törés, a jelképesség és szigorúság. Ezért olyanok, mint KÜLDETES Óvatosan magamhoz szorítottam a szakszervezet által vásárolt dinnyebefőttet, egy köteg 1934-es évfolyamú Tolnai Világlapját, és egy csokor rózsaszínű szegfűt (kis gyári hibával). A szolid eleganciával berendezett kórteremben az ablak melletti ágyon feküdt Kondorossy kollégánk az adminisztrációból. Bágyadt kézlegyintéssel üdvözölt, én viszont harsányan felordítottam: — Szevasz. öreg fiú! Ez igen! Mi majd megörülünk a vállalatnál, annyi a munka így a hó végén, ö meg szépen elbújik a kórházban... Hát szabad ezt? Haszontalan szimuláns. Itt sütteti a hasát a nappal, az állam pénzén! Hát illik ez? Vedd tudomásul, hogy az egész osztály irigyel. Szeeencses flótás! — Ne bolondozz — nyögte kissé sápadtan —, a prof. szerint meg kell csinálni a miitétet. — Es ha meg kell csinálni? Na bumm! Es akkor mi van? Tudod, mi lesz az egész? Katonadolog, gyerekjáték. ipiapacs, egy-kettő-három. A professzor azt mondja: te vagy a fogó, aztán kész. Ekkor fehér bóbitás ápolónő lépett az ágyhoz: — Most szépen a hóna alá tesszük a hőmérőt. Így ni — mondta kedvesen mosolyogva, aztán elsietett. — Micsoda nő. öregem — kacsintottam Kondorossyra —, átkozottul jól megy a dolgod. Ne félj, láttam, hogy nézett rád ez a tündér! — Hogy nézett rám? — nyögte kétségbeesetten Kondorossy. — Engem nem tudsz félrevezetni. Mindig nagy szoknyavadász voltál. Ilyen ápolónő mellett boldogság az élet. Udvarolj csak, fiatal vagy! — intettem barátian. — Jut is nekem eszembe ilyesmi. Értsd meg, lehet, hogy még a héten sor kerül az operációra — suttogta elmerengve. — Becsületszavamra irigyellek. Mi el kell, hogy készítsük a bonyolult exportkimutatást, ö meg itt lazsál a kórházban. Az egész ügy gyerekjáték. Lánc-lánc eszterlánc. eszterlánci cérna... A dinnyebeföttet meg ne edd egyszerre! Tudom, milyen mohó vagy. — Es ha esetleg valami komplikáció merül fel? — Komplikáció? Hogy oda ne rohanjak. Tudod, az országban hány ilyen karcolást végeznek az orvosok? A prof. álmában, behunyt szemmel csinálja az ilyesmit. Ott sem kell lennie, interurbán telefonon megcsinálja. Úgy elvégzi. hogy közben Sleinbccket olvas, és hallgatja a Szabó csaladot, hogy mi történt az Icukával. Hiába, a sors kegyeltje vagy. Mi hóvégi hajrázunk, ő meg puha paplan, fehér ágy ... Már egészen kigömbölyödött a képed. Remek színben vagy, Kondorossy — mondtam elismerően, és búcsúzóul kedélyesen hátbavágtam. Mielőtt elhagytam volna a kórtermet, tagbaszakadt ápoló lépett Kondorossy ágyához: — A kedves beteget most áthelyezzük a műtőbe — harsogta biztatóan. — Látod — mondtam irigyen —, nagy kópé vagy, mindig tudtad, hogyan kell helyezkedni ...! Ezután pánikszerűen kiódalogtam az utcára, szilárdan elhatározván, hogy megmondom a vállalatnál Radóczkinak, ezentúl mást küldjenek szakszervezeti beteglátogatásra. Például Gábor Miklóst, ö még nálam is jobb színész! GALAMBOS SZILVESZTER a kavics — vélekedik Papp György. Mondanivalójuk mindenkor emberi. Örömök és bánatok, határokat nem ismerő, fergeteges jókedv és árvíznyi szomorúság, szerelem és halál, végehosszasincs káromkodás és harangzúgásos áldás, gyötrő és keserű munka, gondűző borozgatás. Miért lehet ilyen gondolatok és érzések kifejezésére alkalmas a grafika? A linóleum- és fametszet azért, mert ezt a tartalmi tömörséget és lényegre mutató kifejezésmódot maga az anyag sugallja. A vésőnyomok negatív foltjai drámai párbeszédet folytathatnak a pozitív foltokkal. Kérdezhetnek és felelhetnek, vádolhatnak és védekezhetnek, rúghatnak és simogathatnak. Papp György újabb munkáin fontos szerepet kap a szín, a színre transzponált gondolat és érzés. A metszetek sokaságán végtelen változatossággal és sokszínűséggel tárul fel a népművészet megannyi sztereotip, s mégis minden alkalommal új jelentésre képes motívumrendszere: a Nap és a Hold, virágok %s madarak, fák és állatok. Ezeknek a képi jeleknek rendszere, kiegészülve a színek hangulati jelzéseivel, alkotják azokat a grafikai lapokat, melyeket jobb hiján kép-grafikának nevez Papp György. Az illusztratív jellegű első lapoktól a ma készülő kép-grafikákig egyívelésű az út. A népi motívumkincs díszítőelemekként való felhasználása nyitotta meg azt a kaput, ahonnan az út a mai képekig vezetett, melyeken a jelek a mondandó belső, tartalmi hordozói és összetartó erői. Sok népdal, ballada nyert méltó, új életet Papp György grafikáiban. Szerencsére a magyar népdalkultúra tárháza kifogyhatatlan, mint ahogy kifogyhatatlan Papp György kutató következetessége, töretlen szorgalma, alkotó tehetsége. Ennek a nagyszerű egymásra találásnak is köszönheti Szeged, hogy oly nagyszerű és nemes hagyományok után, mint amilyet Buday György és köre megteremtett ebben a városban, nem halt ki, sőt éppen Papp György művészetének révén gazdagodott új színekkel. TANDI LAJOS Repülés Körhinta Madarak