Délmagyarország, 1973. május (63. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-17 / 113. szám

1 CSÜTÖRTÖK, 1973. MÁJUS 17. Új szegedj akadémikusok Garay András A Szegedi Biológiai Köz­pont Növényélettani Intéze­tének igazgatóhelyettese. Címzetes egyetemi tanár. Kö­zépiskoláit Pécsett végezte, majd a budapesti tudomány­egyetemen biológia—kémia szakos tanári képesítést szer­zett. Két évig a budapesti egyetemi növényélettani in­tézetben dolgozott tanárse­gédként Ezt követően a Gyógynövénykutató Intézet­ben, majd 1956-tól a Fertődi Kertészeti Kutató Intézetben végezte tudományos munká­ját. 1969-ben került a Szege­di Biológiai Központba. Garay András először a növényi növekedés szabályo­zásának tudományos kérdé­seire kereste a választ, majd ebből a témából fejlődött ki kutatói programjának a szi­metria komplexumának vizs­gálata. Nagydoktori disszertáció­jában — „A növények nö­vekedésének szabályozása, különös tekintettel a hormon inaktiváló rendszerekre" —, arra keresett választ, hogy a növekedési program miként rögzítődik a nuklein savak­ban, azoknak az enzimeknek szintézise és gátlása által, amelyek a hormonokat inak­tiválják. A további nemzet­közi elismerést jelentő „szi­metria-problematikában" azt a kérdést vetette fel, hogy az anyag intrinzikus (ere­dendő, semmi másra vissza nem vezethető) asszimetriá­ja, amint az a gyenge köl­csönhatásokban megnyilat­kozik, kapcsolatba van-e a biológiai asszimetriával. Vagy még tovább bővítve a prob­lémát, miért van az, hogy az élő fehérjék balos aminosa­vakból állnak. Garay András, mint bioló­gus 1964-ben egy évig taní­tott a kanadai Van Couveri egyetemen, majd 1967-ben három hónapig a kairói és az alexandriai egyetemen is. Külföldi tanulmányútjai so­rán járt a Szovjetunióban, Japánban, Angliában, Fran­ciaországban, Olaszországban és az NSZK-ban. Legutóbb a biológiai asszimetria kérdé­seiről a londoni Westfield-i egyetem meghívására elő­adókörúton vett részt Ang­liában. Tudományos mun­kásságát mintegy 60—70 dol­gozat rögzíti, amelynek több mint a fele külföldön jelent meg. A jelzett kérdésekről egyébként — társszerzőkkel — három könyvet is írt. A jeles szegedi tudós fer­tődi tartózkodása idején mint községi tanácstag részt vett a közéletben. Sőt a Haydn-kó­rus tagjaként sokat szerepelt különböző koncerteken is. Kedvenc időtöltése ma is a zene, mellette pedig szívesen fest. Pécsi születésű, de szege­dinek vallja magát. Szegedi tudósok köszöntése Tegnap este a Magyar Tu­dományos Akadémia szegedi székházában ünnepélyes ke­retek között köszöntötték az Állami-díjjal kitüntetett dr. Petri Gábor egyetemi tanárt, valamint az Akadémia nem­rég megválasztott öt szegedi levelező tagját, dr. Dénes Géza egyetemi tanárt, az MTA szegedi Biológiai Köz­pontja Biokémiai Intézeté­nek igazgatóhelyettesét; dr. Fodor Géza egyetemi tanárt, a JATE halmazatelméleti és matematikai-logikai tanszé­kének vezetőjét, dr. Garay András professzort, az MTA szegedi Biológiai Központja Növényélettani Intézetének igazgatóhelyettesét; dr. Le­indler László egyetemi ta­nárt, a JATE természettudo­mányi karának dékánját; dr. Mérei Gyula egyetemi ta­nárt, a JATE bölcsészettudo­mányi kara magyar történeti tanszékének vezetőjét. Az eseményen megjelent dr. Márta Ferenc, az MSZMP KB tagja, a JATE rektora és dr. Straub F. Brúnó, a Ma­gyar Tudományos Akadémia elnökségének tagja, dr. Koncz János, a megyei pártbizott­ság osztályvezetője. Az ünnepségen dr. Szőke­falvi-Nagy Béla akadémikus mondott beszédet. Kitüntetések Az Országos Béketanács elnöksége a magyar béke­mozgalom kitüntető jelvé­nyét adományozta a béke és barátsági hónap alkalmából olyan közéleti aktivistáknak és mozgalmi vezetőknek, akik kiemelkedő tevékeny­séget végeztek a békemun­kában. Június 3-tól: Nyári menetrend a távolsági buszokon Javítják Szeged buszközlekedését Június 3-án lép életbe az 1973—74. évi auíóbuszmenet­rend — jelentette be a Volán Trösztnél szerdai sajtótájé­koztatóján dr. Zahumenszky József vezérigazgató-helyet­tes. A tájékoztatón szóba ke­rültek a Volán idei tenni­valói és a közlekedés javí­tására irányuló tervei. Az új menetrendben 1123 új járatpárt helyeznek for­galomba, ebből 604 a mun­kások, 215 pedig a tanulók utazásának javítását szolgál­ja. A fejlesztéssel a helykö­zi forgalomban naponta 50— 55 ezer munkás és csaknem 2000 tanuló kényelmesebb Utazását teszik lehetővé. Ezen kívül szeptembertől gondoskodnak az általános iskolai tanulók 19 körzeti iskolába való eljutásáról is. A menetrend életbelépésével egyidőben újabb 14 helyisé­get kapcsolnak be az autó­buszhálózatba, s ezután már csak 67 olyan község lesz, amely a bekötőút építésétől függően 1975-ig kap autó­busz-összeköttetést. A nemzetközi forgalomban újdonság, hogy Magyarország és Románia között — Buda­pestről, Debrecenből, Békés­csabáról és Hajdúszoboszló­ról — hét buszjárat teremt rendszeres összeköttetést. Ezen kívül a nyári időszak­ban hetenként kétszer köz­lekedik Volán-busz Budapest —Dobsina, Budapest—Mün­chen és Budapest—Velence között, míg a budapest—er­furti járat útvonalát Bala­tonföldvárig meghosszabbít­ják. Kilenc új járattal bőví­tik Budapest, valamint Barcs, Kaposvár, Szombathely, Győr, Dombóvár és a Bala­ton közötti forgalmat, s újabb járatok indításával ja­vítják a Duna-kanyar autó­buszközlekedését. A vidéki helyi közlekedés fejlesztésére az idén 95 autó­buszt állítanak forgalomba, ősszel Debrecenben autóbu­szok váltják fel az egy vá­gányos, kitérőkkel közlekedő 5-ös villamost. Pécsett, Sze­geden és Győrött javítják az új lakótelepek közlekedését. A Volán az új menetrendben január 1-től átveszi a Kis­várda—Baktalórántháza, és a Mezőhegyes—Kendergyár kö­zötti gyenge kihasználtságú vasútvonal személyforgalmát. A különjárati forgalom le­bonyolítására rendszeresen 350 kocsit biztosít a Volán, ezen kívül a hétvégi idegen­és turistaforgalom ellátására 1000—1200 autóbusz áll ren­delkezésre. A Volán is be­kapcsolódik a hétvégi turiz­mus igényeinek kielégítésébe. A szabadidő helyes felhasz­nálását szervezett hétvégi kirándulásokkal segíti: az idén 25 útvonalon 145 bel­földi túrát indít és szervez turistautakat Jugoszláviába, Olaszországba és Ausztriá­ba is. A Volán ebben az évben kereken egymilliárd utas el­szállítását tervezi. A nagyobb feladatokhoz a korábbiaknál kisebb anyagi erő áll rendel­kezésre. A forgalom fejlesz­tésére 187 autóbuszt szerez­nek be. Tisztesség legyen... T úlzás nélkül mondhat­juk, hogy a pártépítés nemcsak a kommu­nisták belső ügye. Minden tisztességes ember, az egész ország szorgoskodó lakossága érdekelt abban, hogy a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt tagsága lehetőleg népünk legjobbjaiból álljon, mert ez lényeges föltétele az egységes forradalmi cselekvésnek, az általánosan helyeselt politi­ka végrehajtásának, sorsunk, jövőnk biztos megalapozásá­nak. A köztudatban egyre mélyebb gyökereket ereszt: minél erősebb, egységesebb a kommunista párt, annál nyu­godtabbak lehetünk afelől, hogy kitűzött céljainkat elér­jük, terveinket megvalósít­juk. Tehát a pártépítés ko­rántsem pusztán statisztikai, hanem politikai tényező. Ezért is vizsgálta oly alapos gonddal legutóbb a Szeged városi pártbizottság, hogy a X. kongresszus után, s kü­lönösen a Politikai Bizottság 1972. novemberi határozata óta mennyire haladtunk a pártépítő munkával, milyen problémákat szükséges meg­oldanunk. Pártunk tagsága Szegeden 1970. június 30. és 1972. jú­nius 30. között 12,1 százalék­kal gyarapodott. Ez gyorsabb, mint a megyei 8,8, illetve az országos 9,2 százalékos nö­vekedés. Énnek egyik oka kétségkívül az, hogy a párt politikája egyre népszerűbb, élénkebb a közéleti aktivitás, a mind jobban szélesedő po­litikai oktatás révén újabb ezrek ismerkednek meg a párt szerepével és program­jával. Mindenképpen üdvöz­lendő eredmény, hogy ennek következtében valamelyest fiatalodott a párttagság, sőt az említett két esztendő alatt a nők aránya is javult 1,2 százalékkal. Az eredménnyel mégsem lehetünk elégedet­tek, különösen ha azt látjuk, hogy a fölvettek között a fi­zikai munkát végző nők csak 28,6 százalékos arány képvi­selnek. S itt eljutottunk a lényeg­hez, a vizsgálat tulajdonkép­peni okáhoí, hogy tudniillik csökkent a fizikai dolgozók fölvétele a pártba. Számok­kal kifejezve: a két év alatt történt 1227 fölvételből csak 428-an (34,8 százalék) voltak olyanok, akik kétkezi mun­kával keresik a kenyerüket. Erre a jelenségre nagyon föl kell figyelnie annak a kom­munista pártnak, amely ne­vében is hordja, hogy a munkásosztály élcsapata. A magyarázat elsősorban az üzemi alapszervezeti pártépí­tés gyengeségében található, ugyanis leginkább itt tévesz­tik szem elől, hogy a párt­ban elengdehetetlen a fizikai dolgozók állandó megfelelő aránya. Több helyen sajnos még ma is virul az a helyte­jól fejlödnek a kalászosok A mezőgazdasági és élel­mezésügyi minisztérium tá­jékoztatása szerint május elejének időjárása kedvezett a mezőgazdaságnak. A csa­padékmentes két hétben megszüntethették az elmara­dásaikat, mindenütt meg­gyorsult a vetés, így gyakor­latilag valamennyi arra ki­jelölt területen földbe került a burgonya, a napraforgó és a kukorica. Jól fejlődnek a kalászosok is, a búza szár­ba szökkent, a rozs pedig már kikalászolt. Az elmúlt napok időjárása jó hatással volt a mák, az olaj és a rostlen vetésekre i is, és kedvezően fejlődik a I cukorrépa. A szőlőskertekben és a gyümölcsösökben a fürtho­zam és a kötődés elemzésé­ből már következtetni lehet a várható termésre is. A szőlő erőteljes hajtásnöve­kedése és fürthozama jó kö­zepes termést ígér. A gyü­mölcsösökben a meggy és a cseresznye fákról előrelátha­tóan közepes termést taka­ríthatnak majd be. Ugyan­akkor az őszibarack és a körte kötődése alapján jó termésre számítanak a szak­emberek. Az alma hozama még nem becsülhető, a vi­rágok mennyisége azonban atíagosnak mondható. len mennyiségi szemlélet, mi­szerint a párt ereje, tekinté­lye a taglétszámtól függ. Kétségtelen, az úgynevezett átrétegeződés, vagyis a mun­kás párttagok termelésirányí­tói, illetve adminisztrációs munkakörbe küldése is apasztja-fogyasztja statiszti­kailag a kétkezi dolgozó kom­munisták számát, de a leg­főbb hiba — ez általános ta­pasztalat — a tagfelvételek körül van. M elyek ezek? Súlyosan kifogásolható például, hogy számos munka­helyen a pártszervezet keve­set foglalkozik a munkások­kal abból a célból, hogy az élcsapat tagjaivá nevelődje­nek. A szerelő úgymond, ne­hezebben érhető el a nap bármelyik szakában, mint például az irodai alkalma­zott, ráadásul az utóbbi rend­szerint kevesebb bajról szól, nem mondja meg oly nyíltan a véleményét, „könnyebben kezelhető", tehát látszólag (de csak látszólag) alkalma­sabb a párttagságra. Az ilyen jelentkezőkre gyakran az jel­lemző, hogy szóban egyetér­tenek a párt politikájával, mihelyt azonban egy-egy konkrét ügy vagy intézkedés megítélésére kerül sor, bi­zonytalankodnak, meghátrál­nak, alig vagy egyáltalán nem lehet rájuk számítani. Szinte természetes következ­ménye ez annak, hogy a föl­vételeknél olykor alapvető ideológiai kérdéseket sem tisztáznak, azt például, hogy a pártban semmi helye nincs a vallásos nézetnek, a nacio­nalizmusnak, ott a marxista —leninista világszemlélet alapvető mérce, föltétel. A követelmények természetesen nem egyformák: a pártba önként belépni szándékozó kőművestől azt várjuk, hogy értsen egyet velünk, és így is cselekedjék, az egyetemi ta­nártól pedig ennél többet, azt, hogy tudományosan vall­ja, sőt hirdesse világnézetün­ket Sajnos, több szegedi alap­szervezetben formális a párt­építő tevékenység, s így nem csoda, ha bekerülnek közénk arra méltatlan személyek is. Volt olyan eset az utóbbi két évben, hogy valakit föl­vettek az egyik taggyűlésen, a másikon már meg sem je­lent, hogy a tagsági könyvét átvegye. Egy másik, valami­lyen indítékból, önként ajánl­kozott ugyan, föl is vették a párttagok sorába, ezt azon­ban otthon nem merte el­mondani a családjának. Volt, akit művezetői kinevezése után „agitáltak be" a kom­munisták közé: amíg szegel­te a deszkát, felé se nézett senki, őrhelyt azonban ma­gasabb beosztást kapott, az alapszervezet vezetősége rög­tön úgy vélte, a pártban a helye. Az illető nem ellenke­zett, de nyugdíjazása után haladéktalanul kijelentette: „nem bírom fizetni a tagsá­gi díjat". Az ilyenfajta párt­építés nyilvánvalóan keveset ér, a létszámot szaporítja anélkül, hogy cselekvő erőn­ket gyarapítaná. Azt gondolja talán az ol­vasó, hogy a tagfölvételek­nél ezután nagy-nagy meg­szigorításokra kerül sor. Szó sincs róla. A követelmények már régen is olyanok voltak, mint ma, csupán az utóbbi időben — talán éppen a tö­meges jelentkezések hatásá­ra — lazult az ellenőrzés, lankadt a figyelem a fölvéte­leket tárgyaló taggyűléseken. A régebbi felelősséget sze­retnénk tehát fölkelteni, éb­ren tartani a kommunista kollektívákban, illetve azok­ban, akik az előkészítő mun­kákban részt vesznek. Nincs másról szó, minthogy higgad­tan, türelmesen, de szívós és tudatos tevékenységgel meg­javítsuk a fizikai dolgozók arányát a pártban, olyan elv­társakat vegyünk fel, akik szorosan kötődnek osztályuk­hoz, és készek a párt egész tagságával együtt cselekedni A kétkezi munkát végzők utánpótlására azért van fo­lyamatosan szükségünk, hogv még véletlenül se éledhessen föl sorainkban valamiféle hi­vatalnokszemlélet, ettől óva­kodni kell annak a pártnak, amely dolgozó-alkotó né­pünk irányításának, politikai érdekképviseletének, ügye védelmezőjének nehéz szere­pére vállalkozott. Legyen mindig tisztesség a kommu­nisták közösségébe tartozni, ne engedjük közénk az olya­nokat, akiktől ingatagság, vagy tisztességtelen viselke­dés miatt előbb vagy utóbb kénytelenek leszünk megvál­ni. N agyon igaz és vasta­gon aláhúzandó tehát minden olyan meg­állapítás, miszerint a tagföl­vételi munkában sajátos föl­adat, különös felelősség há­rul az alapszervezetekre. A pártépítés nem bízható a vé­letlenre, azt tovább kell szor­galmazni úgy, hogy javítsuk a munkások, parasztok, a közvetlen termelésben mun­kálkodók arányát. Amellett, hogy a pártszervezetnek kö­telessége ismerni az embe­reket, hogy kikre számíthat, kiket fogadna szívesen a munkásosztály élcsapatába. Jó lenne érvényt szerezni an­nak a követelménynek: az ajánlók személyesen felelő­sek pártfogoltjukért. Szege­den sajnos többször bebizo­nyosodott, hogy az ajánló lel­kiismeretlenül, felületesen járt el, de vajon emiatt hány elvtársat vontak már felelős­ségre? Csak egyetérthetünk minden olyan véleménnyel, hogy a pártépítés színvonala bizonyos értelemben minősí­ti az alapszervezetet, s jelzi, mutatja a politikai munka minőségét. F. N. 1. Jubiláris Szerda délelőtt a Parla­ment vadásztermében meg­kezdődött a magyar—jugo­szláv gazdasági együttműkö­dési bizottság jubiláris ülés­szaka. A bizottságot tíz év­vel ezelőtt hozták létre, s ezúttal tartja hatodik ülés­szakát. A jubiláris plenáris ülésen a két delegáció ve­zetője: Faluvégi Lajos pénz­ügyminiszter, illetve Géza Tikvicki, a Jugoszláv Szö­vetségi Végrehajtó Tanács tagja, a bizottság társelnö­kei méltatták a fejlődés eredményeit, s vázolták a további feladatokat. f

Next

/
Oldalképek
Tartalom