Délmagyarország, 1973. május (63. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-17 / 113. szám

4 CSÜTÖRTÖK, I97S. MÁJUS It. PÉVI a strandon, a kempingben A naptár szerint itt van már a szezonja, hogy a zárt, téli, nehéz cipőket letegyük, s felcseréljük a könnyebb, lábunkat pihentető, nyári szandálokkal. Igaz, az idő­járás most éppen nem ígér nyarat, de gondolván a me­legebb napokra, már most érdemes felkeresni a Komp­lett Ruházati Vállalat szege­di cipőboltjait, körülnézni, mi az, ami legjobban megfelel­ne, ami a legkényelmesebb, amire szükségünk vah. S hogy melyik üzletbe térjünk be, válogathatunk: az Elit, a Duna, a Tip-Top, a Gabi, a Tisza, a Cikta mind a város központjában, pillanatok alatt megtalálható. Az Elit és a Duna Itt van mindjárt, a Szé­chenyi téren, az Elit. Soha ennyi cipőt nem kínált, rak­tárai ennyire nem voltak tö­möttek. Az úgynevezett PÉ­VI-szandálokat többféle válto­zatban, pantonett, strandpa­pucs, vagy csupa pánt meg­oldással 67 forintért, kék, ró­zsaszín, fehér és zöld árnya­latban, 35—40-es méretben, Igazán olcsón adják. Kem­pingezésnél és strandolásnál nagyon jó szolgálatot tesz. A kényelmes strandpapucs is figyelmet érdemel, 35—40-es méretben, kékben, rózsaszín­ben és pirosban, 36 forintért. Nemcsak strandra, de még otthonra is megfelel. A férfi gumiszandálok 40—45-ös mé­retben, szürkében, barnában 40 forintért — munkába jár­ni vagy a kertben dolgozni igazán jók. A fiúszandálok 35—38-as méretben, szürké­ben, barnában elérhető áron, 48 forintért, szinte elnyűhé­tetlenek. Persze, nemcsak az ol­csóbb cipők, hanem a drá­gábbak is megtalálhatók az Elitben. Az olasz fazont kö­vető, vastag gumitalpú, ru­ganyos járást adó szandálok 201 forintért, például csau­színben, igazán tetszetősek. S mellett,11 szól az is, hogy strapabíróak. minden szám kapható belőlük. Az úgyne­vezett olasz talpra „épített" női szandálok csau- és pi­ros színben 391 forintért an­zonban méretben, sőt még gyerekszámban is, 25-östől. A pántos női szandálok fe­ketében és pirosban „pihen­tető" sarokkal igazán olcsó­ak, 132 for.ntba kerülnek, 35 —40-es méretben. NDK im­portból származik a poliure­tán talpú szandál, igaz, csak fehér színű van belőle, 35— 40-es méretben, 383 forintért A nyarat ígérik a lyugga­tott felsőrészű vagy fonott fazonú férfiszandálok feke­tében, drappban, barnában, bordóban, bőr felsőrésszel, műanyag talppal 251-ért. A cseh import szandálok csu­pa pántosak, színük csau, barna és mogyoró, 249 fo­rintnál kezdődnek. Gabi cipőbolt, már 23-as mérettől „tart" gyermek PÉ­VI-szandálokat. 34-estől pe­dig papucsokat, 36, illetve 48 forintért A fiúszandálok marhabox felsőrésszel, gumi­talppal, 40-es méretben, 80, illetve 132-be kerülnek. A lánykaszandálok fehér, piros szinben, ugyancsak marha­box felsővel, gumitalppal, 102 forintosak, méretük 35—38. A drapp, a piros, a kék szfnű lánykaszandálok felső része műbőr, talpuk gumi, ala­csony árfekvéeűek, 80—93 fo­rintosak. Tisza és Cikta A Tisza eipőbolt különle­gességet kínál: női szan­dált marhabox felsővel, fa­talppal, 36—40-es méretben, 420-ért. Náluk sem hiánycikk a PÉVI-szandál, a papucs; nőknek, férfiaknak, szürké­ben, barnában, kékben, pi­rosban, fehérben. A férfi­szandálok többségének felső­része marhaboxból készült, gumitalppal, illetve műanyag­gal, 39—45-ös méretekben, színük szürke, barna, drapp. Az áruk sem elérhetetlen, 181, illetve 269 forint. A Széchenyi téri Cikta ci­pőbolt férfiaknak a Vikend fantázianévre hallgató mar­habox felsőrészű, gumitalpú, könnyű nyári cipőket ajánlja 261 forintért, barna színben. A női szandálok ugyancsak bőr felsőrészűek, talpuk pa­rafa, 271-be kerülnek, 35— nak valók, akik szigorúan kő- 40-es méretben, például pi­vetni akarják a divatot. Kö­zepes árfekvésű, 139 forintos a műbőr felsőrésszel készí­tett, műparafa-talppal társí­tott, fehér, piros női szandál. Akad olyan is, amelyiknek a felsőrésze művelúr, talpa — hogy már a divatnál marad­junk — vastag, két szín van belőle, drapp és barna, ára 192 forint. Férfiaknak a Du­na cipőgyár termékeit a marhabox felsőrészből ké­szült, 241 forintos barna, fe­kete nyári félcipőt ajánlják, valamint az Április 4. Ktsz 200 forintnál alig valamivel drágább marhabox felsőré­szű, műbőrtalpú, lyuggatott nyári cipőit. Cseh import szandáljuk is van, 269-ért. A felsorolt termékek nemcsak az Elitben, de a Duna cipő­boltban is megtalálhatók. Tip-Top és Gabi A Széchenyi téri Tip-Top­ban is slágercikk a PÉVT­szandál, nvnden színben, fa­ros szinben. Olcsóbb árukí­nálatukat mintegy kiegészítik a PÉVI-szandálok. Férfiak­nak, nőknek szürke-barna, kék-piros, zöld színben, 36, illetve 52 forintért szinte minden méretben található a polcokon. (x) Mm mulatság — Az utcai plakátok min­denféle tanfolyamra szólít­ják az embert. De olyat én még nem láttam, hogy népi táncot tanulhatnánk a mű­velődési házban, pedig szí­vesen tennénk — Szende Vi­rág másodévés magyar—né­met szakos úgy mondja, mintha legalábbis a minden­napi kenyérhez jutásában akadályoznák. Valóban ott tartanánk, hogy a néptánc, népzene fiatal értőinek-élve­zőinek nem is olyan rég még szűk csoportjai helyett im­már a művelődési házba já­rók tömegei igénylik ezt a műfajt? Igazunk lehet, ha azt mondjuk: pillanatnyilag biztosan nem. De akkor is, ha azt állítjuk: a divatból könnyen lehet országszéles­ségű, nagyhatású mozgalom, a sokáig csak „belterjes" kö­rökben értékelt kincsek ér­tése, érzése, ismerete köny­nyen válhat tömegek termé­szetes igényévé. Mi a táncház? Egy fiú meg egy lány ült mellettem, feszülten, előre­hajolva figyeltek, nevettek, megkomolyodtak, s egyszer­esek fölugrott a fiú, mind a két kezét nyújtotta a lány­nak: — Ezt ki kell próbálni! Mondják, ebben a mai mo­dern világban nem kell — nem is lehet — mindent ki­próbálni, nem kell a dolgo­kat magunknak csinálni ah> Eleinte sokan ülve marad- lényegesebb, hogy képes lesz tak, később a székek telje- ezeket — népzenére — sza­sen a falak mellé szorultak, badon variálni. Ügy tancol­mindenki táncolt. Egy-egy ni, ahogy a szíve diktálja. Ismerős dallamra énekeltek. Sót, a néptáncmotívumok Dobbantás, nevetés, röpülő „belopózhatnak" az úgyne­pulóverek — ilyen iramtól vezett modern táncok motí­kimelegszik az ember. Hála vumai közé, és fordítva. Sze­az előrelátó szervezőknek, beszélgetés következett ta­vaszi népszokásokról, majd daltanulás, aztán újra tánc. A szünetben nagy igyekezet­rencsés találkozás lesz. Lé­nyeg, hogy megújult, felsza­badult, őszinte, modern és magyar táncunk legyen. — Arról se feledkezzetek tel próbálgatták a tanult lé- meg, hogy amit itt tanulunk, péseket. Ez a Táncház? A kultúra része Ennyi látszik. — Kirándultunk, öt-hat népdal után megszakadt az ének, több nem jutott eszünk­be. A faluról jött gyerekek is elfelejtik idővel, amit ott­azt visszük magunkkal, hR kikerülünk. Számomra az a legszomorúbb, hogy a még éneklő falusi emberek kép­telenek megkülönböztetni a népdalt a magyar nótától. A fiatalok meg egyenesen szé­gyellik a néptáncot. — És persze rajonganak a harmadrangú külföldi beat­zenekarokért. A külföldlek­hon hallottak. Ez egyszerűen nek pedig természetesen ma­tarthatatlan állapot. Én nem gyar nótákat és clgánydalo­hihetem magam kulturált kat mellékelünk a délibáb­embernek, ha nem ismerem hoz. Nagyon elegem van a népi kultúra kincseit — vallja Kádár Ferenc másod­éves matematikus. Gyulán ezekből a félresikerült dol­gokból. Végül is minek van több köze a magyar kultú­járt középiskolába, azért jött rához? Talán a disk-Jockey­le a klubba, hogy más táj­egységeken termett táncokat is lásson. Solténszky Tibor elsős jogász, Szabolcs-Szat­márból került az egyetemre. Azt mondja, hiányzik az éle­téből a népdaléneklés, a néptánc. Ki ér rá arra, hogy eljárjon a néptánccsoport­ba? Vonzóbb is ez a kötet­lenebb, játékosabb forma. — Az a szenzációs ebben, hoz, hogy értékelni, érteni hogy felszabadultan lehet nak? Vagy a Hej danáré nak? Beszélnének egész nap. A divat szót ki sem ejtik, eszükbe sem jut. A pesti táncházban hárman-négyen ha jártak. Félő, hogy a kö­vetkező alkalommal nem fér­nek be a nagyterembe. Sulyok Erzsébet A rég! kézirattár freskói Cslngiz Akmetov, üzbég művész minden egyes alko­tása — esemény. Legújabb műve, a taskentl Orientalisz­tikai Intézet új épületének falait díszftő freskó sem ki­vétel e megállapítás alól. A freskók témája összhangban van az épület rendeltetésé­vel: itt kapott helyet ugyan­is a régi keleti kézirattár és kutatóközpont. A freskók a hall két egy­más melletti falát borítják. A bejárattal szemközti fal fres­kója békés életképeket ábrá­zol — jeleneteket a kereske­dők életéből, verseiket daloló költőnőket és egy fiát gyá­szoló apát A másik freskó bemutatja, hogyan pusztítja el a háború az ember terem­tette szellemi és anyagi gaz­dagságot. A képsort a pusz­tító háború után a békés mindennapokba visszatérő élet jelenetel zárják. A két fal egymással határos ré­szén láthatjuk a Költőt, amint átnyújtja verses­könyvét a Gyönyörű Ked­vesnek. Mindkét fal alsó részén kanyargó folyam hömpölyög, mely az életet, a folytonosan változó időt és nemzedékeket szimbolizálja. tudjuk. Igaz is, nem megyek el mondjuk hűtőgépszerelő­nek, hogy aztán kellően ér­csinálni. Nézzen körül: mi mindent megtudhatunk itt egymásról. Nincs még egy tékelnl tudjam gépem áldá- olyan alkalom az egyetem öt sos működését. Azt viszont évében, amikor ennyire meg­nem lehet letagadni, hogy az mutatnák magukat a gyere­amatőr színjátszó csoport kek. És ez az első. Mit le­tagja hasonlíthatatlanul lel- het ebből később kihozni 1 kesebb színházba járó lesz, mint aki soha közelebbi kap­csolatba nem került, a szín­házzal. Alighanem az előbbi pár is egy életre elszegődött a néptánckedvelők sorai közé. Lehet, hogy mind a 120, kö­rülbelül ennyien álltak, fi­úk-lányok a kettős körben, az egyetemi klub nagyter­mében, amelyet ezen az es­tén Táncháznak neveztek. Két kör alakult, egyben nem fértek volna, meg hely kell a lengetőhöz, a körösztöző­höz. „Sándor bácsi, most!" — kiabált a kör közepén egyedül táncoló lány Budai Sándornak, a tápai citerások vezetőjének. A tanítómester először az alaplépéseket ta­nította meg. Később a gye­rekek párokba rendeződtek, az egyetemi néptánccsoport néhány jelenlevő tagja úgy intézte, minden kezdő tehes­sen pár lépést „szakmabeli" társaságában. Hát igen, mit? — Legjobb tudásom sze­rint az érzelmek ősi kifeje­zési formája a tánc. Fő jel­lemzője a spontaneitás. Már­most: elfelejtődött mint ki­fejezési forma, ami ma tánc, abból pedig kiveszett a spontaneitás. Nekünk pedig nagy szükségünk van arra, hogy kifejezzük magunkat és elegünk van a „beszabá­lyozásból" — így Orbán László. Számukra egyenesen kö­vetkezik mindebből a tánc­ház jövője, de látva, hogy nekem nem, elmagyarázzák. Szerencsés találkozás — Rövid időn belül ott fo­gunk tartani, hogy minden­ki ismeri az alaplépéseket. Képes lesz egyrészt koreog­rafált táncokat megtanulni, de számunkra pillanatnyilag Brigádfeladat 4 villanyórák egyszerre lépjenek A húszas évek elején a Az órák vezére, a Váci utcai Marx téri „banánszigeten", posta épületében levő óriási a Nemzetinél és a Kálvin té- csillagászati óra. Ezt, mint ren állították fel az első nagy mindenütt Európában, a Lon­villanyórákat. Ma Budapes- don melletti csillagvizsgáló ten már 150 hirdeti a pontos információi alapján állítjuk időt. Mégis gyakran előfor- be. dul, hogy amikor nyugtázzuk — Hogyan értesülnek a ' a két- vagy a négyarcú órák karbantartó brigádok a hibá­üdvözletét, minden arcról ról? más-más időpont köszön — Állandóan járják a vá­ránk. rost. Az áruházak, hivatalok — Hogyan fordulhat ez berendezéseivel együtt, össze­elő? — erre válaszolt Bel- sen 600 villanyóra ellenőrzé­lincs István, a posta alköz- sét végzik. Az utcai órákat pont üzemének osztályveze- azonban nem tudják naponta tője. felülvizsgálni. Szívesen ven­— A villanyórák tulajdon- nénk, ha a 141-414-en, a képpen „csak" elektromos nyilvános óra hibabejelentő szerkezetek, amelyekben egy számán a járókelők értesíte­impulzusvevő fogaskerék a nének bennönket. Gyors se_ „főóra" percenkénti ütésere , , , , . . * , , átveszi a jelzést, és a nagy- tftséggel, egy oran belül hely­mutatót eggyel továbbtoíja. re tudnánk állítani az „Időt". Dér Endre: Ifjú építők (Portrék) Bontásra a röszlcci Határátkelőhelyen levó büfé középületünk, 49 négyzetméter alapterület. eladó Erd.: a Szegedi AFESZ köz­ponti Irodájában, Szeged, Szt. István tér 3. Oláh elvtársnál lehet. SZEGEDI AFESZ — Kőt hosszabb utam ls volt, némi takaré­koskodás és prémiumok eredményeképp: az Express Utazási Iroda, a KISZ két szervezett űtjan vehettem részt. Egy szlovák—lengyel úton és egy Moszkva—Leningrádot magába foglalón. Hallatlanul elveztem mindkettőt! Egyébként is szeretem az útleírásokat, a „Világjárók" soro­zatából olyanfajta könyveket, amilyen például Heye: Három világrész csavargója, meg Bene­dek: Csavargas az Alpokban című műve. A tá­voli világrészek országainak népe, azok élete, szokásaik, életkörülményeik is izgatnak; mond­juk, hogy milyen az élet Mongóliában, Afga­nisztánban, Burmában, Borneóban, Jáwa szige­tén... A technika fejlődésevei úgy összezsugo­rodott ez a mi Földünk. Hátha egyszer ezekre a tájakra is elvetődöm. Ma már ez nem lehe­tetlen. No, persze ezen a vidéken is érdemes szétnézni, ahol születtem és élek. A természet csendje után vágyódom, ezért aztán nekem is van egy kis telkem, ahol szabad óráimban bun­galóval fabrikálok— Jó időben. Mert őeszel inkább a Hungit keresem fel hétvégeken, a ha­verokkal szórakozni is csak kell néha. Meg — házasodni. De ez még a messzi jövő terve... Zúgnak a gépek, marják, falják a fát körös­körül. Csak kiabálva értünk szót Vas Bandival. Mielőtt végképp berekednénk, búcsút veszek a műhelytől. Már távolodóban hallom a har­sány szavakat: — Gyerünk mér azokkal a spánglilécekkel!... De a Bandi gyerek kiáltását is tisztán értem: — A mestereimről se feledkezzék el: Bozóki Jani és Gáspár Gyula bácsiról, Tóth Pálról. Nélkülük bajosan jutottam volna idáig... Nem is szólva — édesapámról... AZ ÜJ ACS... Szívesen vall az életéről. Hadd álljon itt val­lomása amolyan nyeres-darabosan, ahogyan a magnószalagon lelhető, ahogyan kiszakadt be­lőle: — Kezdjem a bemutatkozást sablonosén? A legszívesebben az életemet megrázó olvasmény­nyal kezdeném. „Az úri csavargó" című könyv­vel. Ügy érzem, azóta vagyok más ember. De kezdhetem a születéssel ls. Kilencszaznegyvon­hétben születtem. Apám fuvarosember, anyám gyári munkás volt. öten vagyunk testvérek. Apám nagyon züllött életmódot élt, ezért ál­lami gondozásba kerültem. Harmadikos elemis­ta voltam, amikor Újszegedre vittek, az átme­neti intézetbe. Utána Csongrádra kerültem, ne­velőszülőkhöz. Itt, a a nevelőszülőknél nem volt jó. Nagyon idős emberek voltak egy ilyen fia­tal gyerekhez. Hamarosan a szegedi, Londoni körúti nevelőotthonba jutottam innen. Elvégez­tem a negyedik osztályt. Itt éltem át az ötven­hatos zűrös Időket is. Mivel felső tagozat nem volt, átraktak Balatonalmádiba. Itt jártam az ötödiket, hatodikat. Közben anyám megint férj­hez ment, a mostani nevelőapámhoz. Tulajdon­képpen ezzel sincs összeesküdve tőrvényesen A nevelőapám cigányember, de nagyon rendes, jó­ravaló. Legkezdettől jól kijöttünk. Kivettek az állami gondozásból. Bár ott se volt rossz. Ba­latonalmádiban. Háromszáz gyerek volt ott, s én 27 kilómmal bekerültem az Intézet váloga­tott futballcsapatába. Mondhatom, kedvenc let­tem. Jól fociztam, mindenki Palikának becézett, semmi panaszom nem lehetett. De azért nagyon örültem, amikor megint visz­s/.akerülhettem anyámékhoz. A focin kívül ta­lán a könyv, a regény kötött le. Nem érdekelt a könyv írója, még a címe se, csak a tartalma, de csak ha pszichológiai dolgokat találtam a könyvbe. A legnagyobb hatású olvasmány, ami­vel valaha is találkoztam, „Az úri csavargó" című volt, Wllliam J. Locke-tól. Csodálatos. Igaz, az ácstanfolyamos tanáromnak, Dénes bá­csinak valahogy nem ízlett. Amikor elolvasta, azzal adta vissza: „Nehezemre esett végigolvas­ni". Nagyon rosszul érintett, szinte féjt. Ez a könyv egy úgymondott úriemberről szólt, aki valamikor gazdag volt. Az eljegyzése esté­jén már csóró. Akkor már kénytelen volt a menyasszonyát eladni pénzért — pusztán azért, hogy apósjelöltjét kiválthassa az adósok börtö­néből. Aztán két és fél schillingért egy mosó­nőtől vett egy londoni kisfiút, akit lángelmé­nek tartott és lángelmévé is akarta nevelni. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom