Délmagyarország, 1973. április (63. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-04 / 79. szám

I TAVASZ A TISZÁNÁL A. MEDVESI HARANGOK Délelőtt tizenegy óra volt, 1945. április 4. Verőfényes tavaszi napsütés vont aranypalástot Nemesmedves apró házaira, s harangszó zúgott. A medvesiek közül sokaknak még Aemélyes emlék mindez. Az országnak már történelem. Annak a történelmi órának a króni­kája, amely az utolsó magyar község felszabadulásával meghozta a szabadságot egész Magyarországnak. A medvesi harangszó a harcok befejezését akarta jelezni a köz­ség népének. Finálénak szánta a csöppnyi harang megkongatáfát. De nyitány lett belőle. Nyitáriya Magyarország új életének, sorsok változásának, a lehetőségnek, hogy beteljesüljenek nagy nemzeti cél­jaink, nyitánya mindannak, amit huszonnyolc év munkája formált ebben az országban. Népünk történelmének nem volt még ilyen gazdag huszonnyolc esztendeje. Űj városok, új gyárak, lakónegyedek sokaságát írta az or­szág térképére a szocializmus, új létesítmények regimentje beszél majd az utókornak nemzedékünk tetteiről, kezünk munkájáról, szor­galmunkról, erőfeszítéseinkről. S akiért a térképre kerültek az űj jelek, a magyar nép, a dol­gozó ember maga is változott. Gazdagabban, kulturáltabban, embe­ribb módon élünk, nagyobb a tisztelete az emberi méltóságnak, értel­mesebb, alkotóbb az életünk, szabadabbak, merészebbek a gondo­lataink. A párt Központi Bizottsága a múlt év novemberében körülte­kintő, alapos elemzésben mérte fel, hol tartunk ebben a nagy mun­kában, reálisan összegezte az eredményeket, cselekvésre ösztönzően tárta fel a közvéleményt is foglalkoztató következetlenségeket, a fej­lődés gondjait, problémáit. A mérleg — ahogy az országgyűlés márciusi ülésszakán is szóba került — a gondokkal együtt is egyértelműen pozitív. Az ország bel­politikai helyzete kiegyensúlyozott, az államhatalom szilárd, minden területen érvényesül a munkásosztály vezető sierepe, erösödött ál­lamrendszerünk politikai alapja, a munkás-paraszt szövetség, fejlő­dött a társadalom dolgozó osztályainak és valamennyi rétegének összefogása. A tervezettnek megfelelően emelkedett hazánk ipari ter­melése, ^hatékonyabb, szervezettebb, termelékenyebb a gyárak, válla­latok munkája, tovább csökkent a nem gazdaságos termékek gyár­tása, javult a korszerű gyártmányok aránya. A falvak népe is dere­kasan dolgozott; sikeres évet zárt a mezőgazdaság. Az ország lakos­sága több élelmiszert és iparcikket vásárolt, mint eddig bármikor s közben újabb milliárdokkal gyarapodott a takarékbetét-állomány is. Az utóbbi két év alatt mintegy 165 ezer új lakás épült, legalább fél millióan költöztek új otthonba. Jogosan lehetünk tehát elégedettek, hiszen ha menet közben hi­bákat, váratlan akadályokat javítunk is, ha sokféle ellentmondás, régi és új feszültség tarkítja is életünket, egyértelműen előre me­gyünk. Tudjuk jól, hogy ez még nem a csúcs, de mégis magasabban járunk, mint eddig^ s olyan úton, amely tovább visz, felfelé vezet. Helyzetünknek ez a józan megítélése, az eredmények és tenni­valók reális számbavétele jellemzi az április közepére kitűzött ta­nácsválasztások előkészületeit is. A közéleti érdeklődés Növekedését mutatja, hogy a jelöjő gyűléseken általában mindenütt többen vet­tek részt, mint két évvel ezelőtt, sokan mondtak véleményt lakó­helyük, környezetük fejlődéséről, számtalan közérdekű javaslat, okoe gondolat vetődött fel, és sokan ajánlkoztak: társadalmi munkával szívesen részt vesznek községük, városuk fejlődésének előmozdítá­sában. Nagy erő rejlik a dolgozó embereknek ebben az önzetlen tenni­akarásában, s az utóbbi hónapok közéleti disputái révén feltárt helyi tartalékok jobb mozgósításában. S ez az erö nélkülözhetetlen az or­szégépítő munka további feladatainak jó elvégzéséhez, jövőnk ked­vező alakításához. Nem gond és probléma nélküli lesz ez a jövő, hiszen a gondok is az élet valóságából fakadnak, a fejlődéssel járnak. De a mi mai problémáink már nem kenyérgondok, hanem állandóan javuló kö­rülményeink további javításának, a korábbinál magasabb színvonalú életnívó még magasabb szintre emelésének a gondja. Van-e garancia arra, hogy fejlődésünk a következő években is töretlen lesz? Hogy a csúcs felé tartva magasabb szinten is biztosan haladhatunk? Jogos a kérdés felvetése, hiszen magasabb színvonalon továbbmenni mindig nehezebb. A válasz azonban csak ez lehet: igen, van ilyen garancia. Van, mert nemcsak feladataink nagyobbak, hanem erőnk, tapasztalatunk is több. S van egy nagyon fontos nemzetközi garanciája is szocialista jövőnknek: az a bizalom, testvéri barátság és együttműködés, amely szilárdan összefűzi hazánkat a felszabadító Szovjetunióval és a többi szövetséges szocialista országgal Nyugodtan mondhatjuk tehát: a medvesi harang nem szólt hiába akkor, huszonnyolc évvel ezelőtt. Jó korszak jövetelét jelezte. SZ. G. SZERDA, 1973. ÁPRILIS i Eltűnt a Cingei legelő. Víz bo­rítja majd, tenger, Tisza-tenger. Sötétben döcörész a fekete mozdony, alig pislákolnak az égők a fapados kocsikban. Al­mos, pufajkás emberek kojtol­nak. Messze még a reggel. Utaz­nak a Tisza Il-höz. Szomszédaim öntözéses szak­munkások, kunhegy esiek. Sze­zonban a Tiszából csatornákba átemelik a vizet, úszóművön szolgálnak. A többiek szerelők, a vízgépészeti vállalatnál, a tor­kolatnál berendezéseket állíta­nak össze, hogy a jászsági főcsa­tornába könnyebben jusson a Tisza vize. Reggel ötkor tintakék az ég. Híd. Mélyebb a kerekek zaja, díszkivilágítás a Tiszán, piros, kék, sárga fényfoltok, az épülő erőmű fényei. A falunak, Kis­körének nincs éjszakai arca, fe­keteségbe temetkezik. Pirinyó • állomás. Kopott, múlt századbeli filmekről. Járda, gid­res-gödrös köves út visz a falu­ba. Lapos, szétszóródott porták, kevés gyümölcsfával, fóliák nél­kül. Nádas házak; hagyományos fehér falak, két-ablakok, töppedt tetők. Az újabb házak módosab­bak, kocka alakúak, téglából, nagy ablakokkal. Kémények füs­tölnek. A világosság mozgásba hozza a falut, sárgul az új ve­gyes bolt kirakata, kivilágosodik a fodrászüzlet. Kezdődik a nap. Péntek. ! Molnár Lajossal az irodában találkozok. Tiszaszentimréről jár naponként, 31 éves. Szolnokon tanulta szakmáját. Ács. A Lenin szocialista brigád vezetője. A Tisza II-nél 1967. január 5-én kezdett dolgozni, áprilisban ala­kult a brigád, az első szocialista brigád ezen a mammutépítkezé­sen. Tizenhét ács a tagja. — Építőipari vállalatnál dol­goztam öt évig. Újságból olvas­tam, hogy Itt mi készül. Legkö­zelebb esik a falumhoz, amúgy sem szerettem vándorolni jobb­ra-balra. Ez olyan munka, ami­ben nagy az örömöm. Nagy a fe­lelősség. Autóbusszal jár. Hajnali négy­kor kel, este fél nyolckor ér ha­za. Felesége, hatéves fia vár­ja. A brigádban jó. Összeszok­tak. — Az összefogáson a hangsúly. Társadalmi munka, kommunista szombat, vietnami műszak jó nálunk. A taksonyi szociális ott­hon megnyitásán ott voltunk, nem üres kézzel. Olvastuk az új­ságból az árva gyerekek sorsát, meglátogattuk őket, a hevesi öregek otthonába csokoládét, cso­magot vittünk — sorolja meg­fontoltan, miközben szekercéjét igazgatja, amit vastag, erős szíj szorít pufajkás hátához. — Gyűj­töttünk pénzt televízióra, amit tanyai iskolásoknak adtunk. Két brigádtagunk családi házán dol­goztunk szabad időben. Ezen az építkezésen meg sokezer forintot takarítottunk már meg. Például kaptunk egy állványtervet, meg­mondták, mire kell, láttuk, ki­sebb is megfelel, úgy csináltuk, s gyorsabban megépült, olcsób­ban. Fekete, mosolygós. Kék pufaj­kában, barna svájci sapkában, ci­garettával szájában járja velem az építkezést. Fent, a Tisza te­tején húzódó beton-kolosszuson állunk, az úgynevezett merülő falon. Alattunk az új mederben barna víz kavarog, jobbról a móló látszik, balról a kezelő épület A töltésnél mederlapo­zás, távolabb földmunkák, autók, gépek, daruk duruzsolnak. Köz­vetlen alattunk a betonba ágya­zott l-es, Il-es turbinát szerelik. — A feladat sokrétű. Mi csi­náltuk a lelkét az erőműnek, a turbinamunkát Kényes és okos megbízatás. Fölöttünk már csak a daruk nyújtózkodnak. A Lenin brigád a víz fölött, a pengefalat zsa­luzza, függőállványokat készít Lépcsőkön kanyargunk a mély­be. Az egyes turbinánál pihe­nünk. Mammutszerkezet. Milli­méter pontossággal szerelik. Má­justól üzemel. Pipiskedem, a tengelyéig sem érek fel. Francia szabadalom alapján Ganz­MÁVAG-osok dolgoznak rajta, benne. Óvatosan. Ütődés, karco­lás több milliós kárt okozna. Négy turbina már a helyén van. Kettőt szerelnek. Az erőmű belülről ragyogó, millió apró mozaikkockákból ki­rakva fala, neonvilágítás, belső fűtés. Palota. — A feleségem Járt itt, meg­nézte, mit dolgozok évek óta. Csak ámuldozott Én megszok­tam, rengeteg élmény és öröm ért. Benne az életem egy része. Akármerre vet sorsom, büszke lehetek rá. Járok a hatalmas, fekete záró­tábláknál. Megállok a hajózsilip­nél, az irányító torony alatt. Száz méternyire alattam a víz medre. Lenézni ijesztő. Leesni, halát 1966 májusában érkezett Kis­körére az első vagon szállítmány Pestrőt Lakásfelszereléseket ágyakat, paplanokat rakodtak a kultúrházba, Besenyei József irá­nyításával. Akkor Veres Miklós bekopogtatott a Vörös Hajnal Tsz-be, segítséget kért a pako­láshoz. Belorusz traktort kapott. Behúzták az állomásról a kül­deményt. Másnap már irtották a fákat Megérkeztek a földgépesek, az ország különböző tájairól. Készí­tették a jászsági főcsatornát. It­tak, trehány kod tak. Vándorélet, vándor életmód. Izgalmakkal teli. Veszélyekkel is. Dolgoztak a hatalmas SZ—100­as lánctalpasok, skeeperládák zúgtak, morogtak éjjel-nappal. Donkó Raymond brigádja ipar­kodott. Világos nyári éjszakán csillant meg az első akna. A hold fényében jól látták később, rajta a csikarás, ahogy a gép kiemelte a földből, vas a vasat, s rajta hagyta keze nyomát. Szerencsére nem robbant. Az árvízvédelmi töltést 1945­től többször erősítették. Mélyre kerültek a gyilkos szerszámok. Szárnyas aknavetőgránátok, víz­hűtéses géppuska, háborús lő­szerek. A hadi élet rekvizítumai. A Dinnyés-háti tanyánál ponton­hidat vertek annak idején. Át­keltek a Tiszán. A gépeket csoportosították. Tűzszerészek vizsgálták a terü­letet, s két nagyméretű aknát találtak, óvatosan kiemelték, s távolabb, a föld alatt fölrobban­tották. Zúghattak ismét a föld­gépek. Az idő sürgetett Paran­csolt Karsal László szocialista kar­riert csinált Fiatal ember, Pestről. Nem nagy meggyőződéssel érkezett a Tiszához. Tizenegy esztendeje végezte a technikumot a fővá­rosban, dolgozott katonáskodott, az OVIBER-hez került. Szülei Pest megyében, Pándon élnek. Barátjától hallott az építkezés­ről, 1968-ban leköltözött — A faluban laktunk, és a Ti­sza kisvendéglőbe jártunk kosz­tolni. Könnyen beilleszkedtem, aránylag fiatal a műszaki gárda. A faluval szoros kapcsolatom alakult, fociztam, hamar megis­mertek és elfogadtak. Ütközben többször láttam az egyik lányt, biciklivel járt a szüleihez ebé­delnt A KISZ-ben vitáztunk, vagy négy óra hosszát utána hazakísértem. A mozit bújtuk. Egy alkalommal késett, hideg idő volt beállítottam hozzájuk. Jó kis meglepetést okoztam. A többi ment egyszerűen, simán. Most meg már két családunk van. A szolgálati lakás pazar. Gon­dosan tiszta, fehér bútorok, könyvek, szőnyegek, kényelem. Családiasság. Előbb kislány szü­letett, aztán fiú. Boldogok. — A vállalat pesti, s idővel felkerülünk. Elégedett vagyok, eddig minden sikerült Sokat ta­nultam ezen az építkezésen. Anyagilag jobban jártam, meg­háromszorozódott a fizetésem. Prémium, nyereség, külszolgálati díj, fölözi a hatezret Tavaly ta­nulmányútra küldtek, a vaska­pui erőműhöz. Kirendeltségveze­tő-helyettes lettem. Még nincs harmincéves. Sz. Lukács Imre 4 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom