Délmagyarország, 1973. április (63. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-04 / 79. szám

28 SZERDA, 1973. ÁPRILIS 4, A METRÓÉ A JÖVŐ • \ . • w ' „ . : :•> Az észak—deli metró vonala Naponta több mint félmillió utas — a főváros lakosságának egynegyenede — utazik metróval. Alig néhány hónapja csak, hogy teljes hosszában megnyílt a 10 kilométeres kelet—nyugatj vonal — s már alig nézzük meg az állomások márványburkolaiát, alig akad meg szemünk a mozgólcpesősoron, nem csodáljuk a sebességet, az egymást gyorsan követő szerelvényeket. Birtokba vettük, használjuk, megszerettük, s megszoktuk a metrót. Csúcsforgalomban már azon áhítozunk — bárcsak megnyitnák már a második metró vonalat is. Nem is kell olyan soká várni — mondja Greschik Gyula, a Metró Beruházási Vállalat osztályvezetője. — 1976 végére átadjuk a forgalomnak az észak—déli metró Deák tér—Nagyvárad tér közötti szakaszát. (E metró szakasz elsó tartozékát, a Ferenc körúti aluljárót már egy éve birtokukba vették a budapestiek.) — Milyen is lesz ez a második vonal? — A várost észak—déli irányban metszi át majd 15 kilométer hosszúságban. A déli végállómás a kispesti Határ út és az Üllői út kereszteződésében épül, az északi végállomás Üjpesten az István téren. A metró vonala az Üllői utat követi . a Kálvin térig, innen a Belváros felé halad, a Felszabadulás ter, a Deák tér, Marx tér majd a Váci út alatt húzódik Újpestig. A Deák Ferenc téri átszálló állomás lesz a metróhálózat első jelentős csomópontja. Itt lehet majd átszállni a második metró vonalról a kelet—nyugati vonalra és a régi földalattira is. Az észak —déli vonal állomása a már meglevő mellé, de 14 méterrel magasabbra épül. A két állomást kis mozgólépcső és átjáró köb majd össze. — E második vonal kialakitasát előtanulmányok, vizsgálatok előzték meg. Műszaki és gazdasági megiontolások alapján döntöttek arról is, hogy milyen mélységben haladjon itt a vonaL Eszerint a Marx tértől Űjpest felé, illetve a Nagyvárad tértől Kispestig előnyösebb a kismélységű burkolat alatti, kéregvasút építése. Úgy 8 méter mélységben — mint a kelet—nyugati metró Népstadion állomásánál. A Belvárosban már 20—28 méter mélyen, az első szakasz fölött vezetik (az első szakaszt, mint ismeretes a Duna-meder alatti átvezetés miatt kellett mélyebbre építeni). A pesti oldal talajviszonyai nem éppen kedvezők a metró építésére. A felszín alatt 10—14 méterre a talaj Duna-hordalék, amelyben talajvíz van. Ez alatt agyagos talajban halad az építés. És mert magasabb talajrétegben dolgoznak a metró építők, mint korábban — több építési nehézség várható. Jelenleg 10 munkahelyen 1500 emberrel folyik az építkezés. Állomások, alagutak formálódnak. Egy-egy nap általában 2 méternyit nő az alagút, egy év alatt 1—1,5 kilométer metróvonal épül. Természetesen felhasználják a kelet—nyugati metró építési tapasztalatait, olyan szerkezeteket alkalmaznak, amelyek már az első vonalnál beváltak. így a szakirodalomban máris budapesti típusúnak nevezett öthajós rendszerű állomást. (A Kossuth Lajos téri és a Batthyány téri állomások ötcsöves rendszerűek.) — Külsejében milyen lesz ez a vonal? — Sokban hasonlít majd a már megépülthöz. Az állomások, a mozgólépcsők, az utastér kialakításában. A forgalmasabb helyeken már négy mozgólépcső szállítja majd az utasokat, ugyanolyan sebességgel, mint a mostaniak. A Szovjetunióból érkező szerelvények — bár külsejükben alig térnek el a már forgalomban levőktől — technikailag modernebbek lesznek. Az állomások építészetileg az első vonal állomásaihoz hasonlítanak. Igaz, hogy több évtized távlatában, de már kirajzolódnak a további metró vonalak is. A forgalmi közlekedési tanulmányok azt mutatják, hogy harmadik metróvonalként a Dél-Buda—Zugló összeköttetést kell megteremteni. Elképzelés szerint e Budafokról induló vonal a Móricz Zsigmond körtér, a Kálvin tér érintésével jutna el az újpalotai lakótelepre. Ezért, az észak—déli vonal Kálvin téri állomását már a későbbi terv figyelembevételével alakítják ki — ahol a két metróvonal átszálló állomása, a ráckevei HÉV és a csepeli gyorsvasút burkolat alatti bevezetése is összefut. A negyedik yonal a jelenlegi elképzelések szerint talán Óbudát kötné össze a Boráros térrel, a Margitszigetet, a Marx teret érintve a Nagykörút nyomvonalát követve. K. M. f • .« - •• : 'sm Ilyen lesz a Kálvin (éri aluljáró A REALITÁS VÍVMÁNYA A Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa 1966-ban megfelelő előkészítő munka után, a népgazdaság és a társadalom fejlődésének mélyreható elemzése alapján határozta el a gazdaságirányítási rendszer reformját, az új irányítási rendszer bevezetését A reform célja olyan gazdaságirányítási mechanizmus kialakítása volt, amellyel biztosítható a szocialista termelési viszonyokban rejlő előnyöknek a korábbinál is eredményesebb érvényesítése, a szocialista tervgazdálkodás lehetőségeinek jobb kihasználása. A reformmal szembeni követelmények a párt gazdaságpolitikájából adódtak es így hangzottak: az új irányítási rendszer gyorsítsa meg a szocializmus teljes felépítését; fejlessze a termelőerőket és a szocialista tulajdonviszonyokat, növelje a vállalatok önállóságát, javítsa tevékenységüket; biztosítsa a gazdaság fejlődésének nagyobb tervszerűségét, fejlessze a szocialista tervgazdálkodás módszereit; hatékonyabban érvényesítse a szocialista bérezés elvét, fokozottabban ösztönözzön a jobb minőségű munkára. A gazdaságirányítási reform az ellenforradalom óta alkalmazott gazdaságpolitika szerves folytatása, annak továbbfejlesztése az intenzívebbé váló gazdasági fejlődés követelményei szerint. A párt azonban nem hagyott az iránt sem kétséget, hogy jóllehet, a reform az intenzív gazdasági növekedés feltételeit hivatott biztosítani, mégsem csupán gazdasági ügy, hanem nagy horderejű társadalmi vállalkozás, amely a termelési és elosztási viszonyok fejlődésén keresztül hatást gyakorol a társadalom politikai, erkölcsi viszonyaira, az emberek magatartására és az intézményekre is. Amikor az elhatározott célok, feladatok oldaláról vizsgáljuk a refocm megvalósulását, akkor ezt megfelelő történelmi szemlélettel kell űenni. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az új gazdasági mechanizmus meghatározott gazdasági szerkezetet örökölt annak ellentmondásaival, egyensúlyzavaraival együtt. Ismerve az örökölt ellentmondásokat, az átállást úgy kellett megoldani, hogy az ne okozzon semmiféle megrázkódtatást a gazdaságnak, s ezen keresztül a társadalomnak. Az elmúlt öt év bebizonyította, hngy a reform koncepciója alapvetően bevált, általánosan elismerik sikerét, szocialista jellegét. Bebizonyosodott azonban az is, hogy egyes esetekben a vártnál bonyolultabb ellentmondásokon keresztül és sok tekintetben előre nem ssamított hatásokat, jelenségeket, kiváltva érvényesül. Az ellentmondások és a gazdasági egyensúllyal kapcsolatos problémák megvilágításánál azonban abból a pozitív tényből kell kiindulni, hogy a reform bevezetése még rövid időre sem járt együtt a termelés és az általános életszínvonal visszaesésével, sőt, egészében véve szakadatlan növekedésről adhatunk számot, amit egy ilyen — az egész eddig megszokott cselekvést átrendező — döntő jelentőségű társadalompolitikai vállalkozásnál igen nagyra értékelhetünk. A tények fényénél helyes megvilágításba kerülnek a reform negatív kísérő jelenségei is. Ezek egy része ugyan a refo'-m időszakában jelentkezett, de nem annak a következmenye. Itt elsősorban a fogyasztói magatartással összefüggő problémákat emiitjük. Hosszú, szűkös évek után a közfogyasztási cikkek viszonylagos bősége sajátos mohóságot, a sokáig nélkülözött javak gyors kielégítésének vagyát ébresztette fel az emberekben. A nagyobb problémát és káros magatartásokat azonban még ma is inkább az okozza, hogy az anyagi javak iránti kereslet, a viszonylagos bőség ellenére, messze megelőzi a kínálatot Ez a helyzet kitermeli és ideiglenesen fenntartja a szükségletek kielégítésének törvénytelen és amorális formáit. Küzdeni ellene, természetesen a jogrend szigorával és morális elítéléssel is lehet, de igazán hatásosan úgy küzdhetünk, ha még nagyobb bőséggel, a termelés és a piac további ésszerű szabályozásával válaszolunk. Komolyabb gondot okoznak azok az ellentmondások, egyensúlyi zavarok, amelyek közvetlenül a termelést terhelik. Ezekre a problémákra a párt Központi Bizottságának novemberi határozata a legnagyobb nyilvánosság előtt hívta fel a figyelmet, bebizonyítva, hogy nem gazdaságirányításunk szervi bajairól van szó, hanem részben a múltból ránk maradt, részben újonnan keletkezett, de múló torzulásokról, amelyek megfelelő intézkedésekkel és az egységes értelmezésre épülő társadalmi cselekvéssel kiküszöbölhetők. A reform tapasztalatait összefoglalva állapíthatta meg a Központi Bizottság: „Az 1968. január elsején életbe léptetett gazdaságirányítási rendszer alkalmas és hatékony eszközként szolgálja a szocialista tervgazdálkodást, a szocialista építés céljait A gazdasági irányítás fejlesztése azonban továbbra is feladat, hasznosítani kell az elmúlt évek tapasztalatait, és szem előtt kell tartani, hogy a fejlődés folyamatában változnak a feltételek, új technika lép életbe és új szervezés bontakozik ki, növekednek a követelmények az irányítással szemben." Akik ma ennek az értékelésnek tükrében szemlélik gazdaságitársadalmi fejlődésünk tényeit, azok tudják, hogy a gazdaságirányítási reform a szocialista fejlődés eszköze, egyben vívmánya is. Olyan vívmány és realitás, melyet újra meg újra fejleszteni kell. hogy a növekvő követelményeknek megfelelve, mindig jól szolgálhassa a szocialista társadalmi, gazdasági építőmunkánkat. POZSGAY IMRE