Délmagyarország, 1973. április (63. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-04 / 79. szám

26 SZERDA, 1973. ÁPRILIS 4, l TISZTELGÉS HŐSÖKNEK Amióta van történelem, torlanak föl a közönyös föld hátán s csitulnak el háborúk. S mióta háborúk vannak, mindig vannak hősök is. Valaha őket dicsőítették a költői énekek, hozzájuk fűződtek a mondák. Akkor is, ha hódító háborúban fecsérelték erejüket, akkor is, ha a hon védelmében. E század igazságosabb. A hősök között nem emlegeti azokat, akik igazságtalan harcban vesztették eletüket. Hősöknek azokat nevezi, akik az elnyomás ellen folytatott küzdelemben estek el. akik hazájuk védelmében fogtak fegyvert, akiknek hősi tettei progresszív szerepet játszottak az emberiség jelenkori történelmében. Akik a Petőfi-féle gondolkodásmód szerinti szabadságért cselekedtek: a II. világháború harcterein csakúgy, mint később Latin-Amerikában vagy éppen Vietnamban. A II. világháború héroszi küzdelme volt a Nagy Honvédő Háború, melynek térképe hősök sírhalmaival rajzolódik ki az emlékezés magasából. S a milliónyi fejfa közül mégiscsak néhány az. melyről ismerősnek olvassuk a neveket. Matroszovét, Zójáét, Oleg Kosevojét. A hősökét, kiket regények lapjaira rajzolt az írói toll, ám kiknek arcából szóaezrek néznek vissza ránk: fáradtan, véresen, íüstglóriásan. Nem úgy. ahogy a kései fényképekről, hanem úgy, ahogy lángoló házak falai közt. golyózáporban futottak előre, s egy pillanat töredékében szembenéztek a történelem teleobjektíwé táguló szemével. Nem ismerhetjük mindannyiuk nevét. Csak a közös fogalmat ismételjük ünnepeken: a szovjet hősöknek tisztelgünk. Koszorúzás közben meg-megállva a sírok között, s betűzve a hajdani katonák neveit, emlékezetes találkozókon parolázva az élő hősökkel. akik rég visszatértek valahai foglalkozásukhoz, s csak néha hozza őket az emlékezés visasza abba az országba, ahol bátorságukkal. merészségükkel, önfeláldozásukkal csatákat nyertek. Tavaly decemberben egy szovjet turistacsoporttal járt Szegeden O. V. Kovalenko, a Szovjetunió Hőse, aki annak idején reszt vett Magyarország felszabadításában. Kapitányi rangban szolgált, s többek között a szegedi átkeléshez is emlékei fűződnek. Tulajdonosa a Budapestért érderrtéremnek is, amelyet a főváron körüli harcokban tanúsított bátorságáért kapott. A zaporezsi utazási iroda vezetője fényképeket is hozott magával, melyek egységének hajdani kitüntetettjeit ábrázolják, azt a kilencet, aki vele együtt kapta meg az 1945. március 25-i napiparancsban a Szovjetunió Hőse címet a Budapesthez vezető utak elfoglalásáért vívott hősi harc emlékezetéül. Ezredes és közkatona egyaránt van köztük. Ám, ha rangban különböztek is. abban nem. hogy életük legnagyobb, hősi pillanata Magyarországot jelenti immár örökre, ök néznek szembe vélünk az évfordulón: a hősök, akikben milliök fogadják tisztelgésünket. IVAN MIHAJLOVICS REVA ŐRMESTER GEORGIJ NYIKOLAJEVICS MOSZKAJOV HADNAGY HINCZ GYULA RAJZA fertőké SEX A "P— FIAMMAL PAVEL SZTYEPANOVICS MIHAIL TYERENTYEVIC8 FJODOR FILIPPOVICS URJUPIN KÖZKATONA HARIN KÖZKATONA GLIPIN SZÁZADOS Mily pezsditő a hócsikorgás az aprócska csizmák alatt, az önfeledt gyermeksikoltás mikor a fán mókus szalad. A nap, ha fénytisztán felizzik midőn veled lép gyermeked, kék árnya, hol előresiklik, hol a hó fokán megreked. A gyermek más, mint [a felnőttek. A természet nem tékozol. Gyermek nélkül — nyomor (az élet. Vele — gyermekké változol. A gyermek szeme úgy (ragyog — jövőbe vágott ablakok. Szavai frissek, üde-tiszták, mintha nem is lenne hazugság. A gyermekben a lázadó él. Teljessége az életé, arcán kiüt a játszadó szél, úgy fut a nap, a tél elé. A gyermek arca illat06, gyaluforgácsot illatoz, s mint a zelnicemeggy virága, vérszínű dinnye félbevágva, mint a pásztorsajt, tejvirág, mint az egész, örök világ, hol méz és méreg ízt kapott. • ki nem gyermek — már rég [halott. Fordította: Havas Ervin NYIKOLA.I PETItOYICS MASZLENNYIKOV EZREDES IVAN WHtAJEQVICS VAE4V1YJN JEVGRAFOYICS 1 YSZILIJ FJODOROVICS KARl'ENKO SZÁZADOS CSALENKO ŐRMESTER COGORELOV SZÁZADOS I A