Délmagyarország, 1973. április (63. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-30 / 100. szám

6 HÉTFŐ, 1973. ÁPRILIS 30. DlDEIEDEIEIEIIJI SHSfflSHSffl HW„fPII —t WKBBBm EKH3BP A ZÁLOG Juhász Gyula MÁJUS ÜNNEPE A hatalom kiadta a parancsot: Ne legyen ünnep május elsején! Zászló ne lengjen és ének ne zengjen, Csak robotoljon csöndben a remény! És jött a május. Ezer orgonának Lila bugája búgott, a napon Minden bokor virágba öltözött fel És a paréj is megnőtt szabadon. Mint győzedelmi zászló, égbe lendült A jegenye s ezer pacsirtadal Hirdette boldogan és büszkeséggel, Hogy itt a május és a diadal! A nap bíborban hunyt el, a vizekben Millió élet nászdalt remegett, Míg a világ világ, még soha senki Nem készített ennél szebb ünnepet! TORNYOK Semmit nem vétünk a tisztesség ellen, ha felsőfokú melléknevet adunk az algyői olaj medencének: hazánk legfiatalabb, legnagyobb és a legfejlettebb technikai eszközökkel dolgozó, legkorszerűbb kőolaj- és földgáztermelő üzeme. Aki először jár a fúrótornyok és óriás tartályok között, van mit látnia. De aki napról napra járja az olajmezőt, bőven talál újdonságot az is. Somogyi Károlyné most az óriás tornyok tövébe vezeti el képeivel olvasóinkat. A fúrótornyok magasságát már megszokta tekintetünk, hasonlítsuk ezek méretéhez a most épülő hét torony legnagyobb óriásának métereit. „Csak" 42—44 méter magas egy fúrótorony, ha felét még hozzátoldanánk, akkor érnénk el róla a 120 tonnás acélhenger tetejébe tűzött zászlót. Az épülő gázfeldolgozó üzem rendeltetéséről néhány szót: a kutakból felszínre törő földgázt osztja elöször ketté, tüzelésre alkalmas gázra és tovább bontható keverékre. Propán és bután válik majd ki a lepárló tornyok egyik emeletén — egy részét külön-külön exportáljuk, másik felét összekeverve, acélpalackokba töltve pébégáz néven hazai háztartásokba szállítjuk. Itt válik ki a vegyipar egyik fontos alapanyaga, az izopentán, és a finomítók nyersanyaga, az olajos-gázos szakmában stabil gazolin néven ismert gázüzemi „hulladék". A Vásárhelyre menő út mellett ágaskodó hét torony tövében most is szorgos munka folyik, a tartályokat, hőcserélőket és más tartozékokat emelik helyükre a szerelők. Megszoktuk már, hogy az olaj mezőben feszített tempóval épülnek az új létesítmények, nem a munka lassúságára, sokkal inkább az üzem méreteire jellemző tehát, hogy a következő év végére készülhetnek csak el fontos munkájukkal. Korszerűségére, technikai felszereltségére is adhatunk útbaigazító tájékoztatást: teljesen automatizált, diszpécserteremből irányítható üzem lesz. Néhány lakatos, műszerész dolgozik majd csupán a tornyok között, feladatuk mindössze a karbantartás, a zavartalan ter- ' melés biztosítása lesz. A berendezést a Szovjetunióból vásároltuk, a Gyár és Gépszerelő Vállalat dolgozói állítják össze. Az új üzemet irányító szakemberek is a Szovjet- SMf^S unióban készül- Esp J nek fel nagy Ijjt 1 pontosságot, sok felelősséget kivánó későbbi fi munkájukra. « Igorral két hónap óta először futottunk össze az utcán. Fejével rögtön az étterem ajtaja jelé intett: — Benézzünk, öreg? Vcsörgünk agy kicsit, meg dumcsizunk. A pincérnő gyorsan kiszolgált bennünket, s mire az összes témát kimerítettük, nyolc rubel harminc kopejkát öntöttünk le torkunkon. Ekkor közös erővel összekapartunk hat rubelt. A pincérnő türelmesen leste erőlködésünket, figyelte ahogy kiforgattuk a zsebeinket. Ujjával rám bökve, Igor így szólt hozzá: — Itt marad zálogba. .4 pincérnő végigmért, sarkamtól a fejem búbjáig, meg vissza. — Egyik lábad itt, a másik ott, ós hozd a hiányzó pénzt! — mondtam Igornak. — Percek alatt kerítek pénzt, öregem — rikkantotta, és imbolygó léptekkel elhúzta a csíkot. A zenekar valami szomorkását játszott. Én ott ültem az asztalnál és álltam a pincérek, az üzletvezető, a ruhatáros, no meg a szakács szúrós tekintetét. Az utóbbi valamilyen oknál fogva, percenként bejött az étterembe, kezében hatalmas húsvágó késsel. Eltelt egy óra: Igor sehol! Az étteremben egyre több a vendég. Az én asztalomhoz is odatelepedett egy fiatal pár. Felálltam és elindultam kifelé, de az üzletvezető utamat állta: — Hova igyekszik? — Felszabadítottam egy új vendégszámára a helyemet — mondtam békeszerető hangon. — Akkor hát aló mars, a konyhábai A pincérnő kivezetett a konyhába. Az egyik sarokban, egy hokedlin foglaltam helyet. — No, mi lesz barátocskám — mondta egy órával később a szakács —, csak nem munka nélkül fogod itt leélni az életedet? Ha főni kezd a leves, dobd bele ezt a kanál borsot, és sózd is meg fejesed szerint. Mindent úgy tettem, ahogy parancsolta. — Nagyszerű fickó vagy — mondta elismerően a séf, miután megkóstolta a főztömet. — Most pedig bontsd fel ezt a csirkét. De előbb kösd magad elé ezt a kötényt, mert még bepiszkítod a ruhádat. Széttrancsíroztam a csirkét. Tisztítottam halat, segítettem elmosogatni a töméntelen sok edényt. Közben az étterem becsukott. A pincérek sürögve tették záróra utáni dolgaikat, majd hazasiettek. Így én is megkönynyebbültem. Kivezényeltek az étterembe, ahol kellemesebb dolgozni, mint az ezer ételszaggal telt konyhában. Meg nincs is olyan nagy forróság. Leszedtem a térítőkét, összeraktam az asztalokat, székeket, feltöröltem a parkettát. És végeztem is. Utolsónak az étterem vezetője távozott. Barátságosan kezet rázott velem és eloltotta a villanyokat. Az első éjjel egy tizenkét személyes asztal tetején aludtam. Az üzletvezető nem volt szívtelen főnök, a második éjszakára felajánlotta az irodáját. Ott már volt egy széles dívány is. Elsajátítottam valamennyi vendéglátóipari szakmát. Csak az ablaktisztogatást nem szerettem, mert a szóda kieszi az ember kezét. A kollektíva egyébként szívélyesnek látszott. Amikor pedig végezetül a lépcsőn elkaptam egy vendégét, aki fizetés Aélkül akart \lelépni, az üzletvezető megdicsért. — Ügy látom — mondta — egy év múlva már tiszta lelkiismerettel nyugdíjba mehetek. Kinevelődik a méltó utód ... És én teljesen elégedett voltam a sorsommal. Egy dolog keserített csak. Egyszer váratlanul megjelent Igor. — öreg, elhoztam a hiányzó pénzt. E pillanattól kezdve szabad vagy! Szabad? Itt kell hagynom megszokott munkahelyemet? És vajon legközelebb nem egy roszszabb helyen hagynak-e ott, mint zálogtárgyat? Ki tudja? MIHAIL VOLFSZON Szőnyi Gyula rajza