Délmagyarország, 1973. április (63. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-30 / 100. szám

I HÉTFŐ, 1973. ÁPRILIS 30. i| EGYÜTTMŰKÖDÉS Fodor József AZ IGAZI ÜNNEP Mi ünnep nekem: az ünnep után! Itt Róván betűim a csöndes napon. S raínt felölti a lét szokott ruháit. A munka halk zsongását hallgatom. Az ünnep száll, külsőségekkel ámít — S már a régi keretben folytatom. Dísz az ünnep, a többi közt világít. Mi fenntart: a teremtő szorgalom. Legszebb, mikor kezdjük, újult erővel. Mint a nap velünk együtt tündököl fel. Pazar gyémántként szórva fényeit. Boldog pihenéstől: Óh. ez az ünnep! Az alkotás! Erőnk napjai tűnnek, S mi vár! — A munka nagy, a nap rövid! Simon Lajos AZ UT Hej, pedig követelte ifjú gyomrom az ételt. pedig a naptüzétől villámot szórt a szemem, pedig már veszett ebként vágytam a korsó vízre. pedig mint édes anya-öl hívott a szalmazsákos ágy. pedig úgy vágytam lópokróc alá bújni, mint rabok szabad ég atá. Pedig rövidebb volt a kertek alatti út. de én ott tántorogtam haza. ahol a poros arcú asszonyok. ahol a batyubakötött csecsemők sírtak-rittak. ahol a fáradtságot titkoló férfiak bandukoltak. Mindig azon az úton. hej. csak azon az úton. Es most is százezernyi kertek alatti út hozná közelebb hozzám céljaim otthon-melegét. de én egyre se lépek. , én meg nem előzök senkit. én együtt akarok hazaérni az országúton mindenkivel! Hanna Csabacs KESZKENŐ Dalajkú lányok illegnek a réten, kakukkszóra. Kendőjük dísze, fű zsendülése lánykorom idézi vissza, s újra hí. tavasztájt rétre csabft: hajnali harmat hűse hötne. Ily keszkenőt hordani hozzám nem illik, mert a népek nyelve... Lagzira készül a község: kurjogat. kántál, hopákoe—! Lány, fehér fátyolban sötét keszkenőim nézi merőn... (Ferenc Győző fordításai M

agyarország gazdasági-társadalmi fejlődésének évtizedek óta — és természetesen napjainkban is — fontos összetevője a szocialista internacionalizmus, amelynek elveit a gazdasági életben a KGST-országok széles körű együttműködése, fejlődő integrációja tükrözi és érvényesíti. A szocialista országokkal való gazdasági együttműködés jelentőségét export-import forgalmunkban való részvételük, arányuk híven kifejezi, hogy az együttműködés a népgazdaság egész újratermelési folyamatában — a nyersanyagbeszerzéstől az értékesítésig — kapcsolja össze gazdaságunkat a szocialista országokéval. Gazdasági együttműködésünknek ugyan ez a fő jellemzője, számunkra azonban annak is nagy jelentősége van, hogy az együttműködés csomópontjai, legintenzívebb formái azokon a területeken alakulnak ki, amelyeken egy-egy középlejáratú tervidőszakban elsősorban és nagy lépésekkel kívánunk előrehaladni. Más fogalmazásban: együttműködésünk mindig a gazdaságfejlesztésben kulcsszerepet betöltő területekre, feladatokra összpontosul. A jelenlegi tervidőszakban gazdaságpolitikánk fő célja a társadalmi termelés hatékonyságának erőteljes növelése, amit az iparban a gazdaságosabb termelési struktúra kialakításával kívánunk szolgálni. Ezt a gazdaságpolitikai célt és feladatot tükröz!k a negyedik ötéves terv központi fejlesztési programjai, amelyek népgazdasági szinten javítják — részben a termelés, részben a felhasználás — hatékonyságát. A hat központi fejlesztési program közül öt szorosan kapcsolódik a KGST-országokkal való két- és többoldalú gazdasági együttműködéshez. Magyarország energiahordozókban szegény, szeneink alacsony kalóriatartalmúak, nagy költséggel bányászhatók. A földgázprogram, a szénhidrogén-felhasználás gyorsütemű fejlesztése ilyen adottságok között fokozottan javítja mind a termelés, mind az energiafelhasználás gazdaságosságót. Az ötéves terv azt tűzte ki célul, hogy a szénhidrogének aránya 53—55 százalékra emelkedjék. S bár a hazai földgáztermelést 1975-ig kb. 5 milliárd köbméterre növeljük, a gazdaságosabb energiahordozó-struktúrát csak a szocialista országok — elsősorban a Szovjetunió segítségével, szállításaival — biztosíthatjuk. A múlt év végéig megépítettük a Barátság II. vezetéket, amely a későbbiek során évi 10 millió tonna kőolajat szállíthatunk. Megkezdtük a Testvériség vezeték építését, amely 1975-ben 1 milliárd köbméter földgázzal gyarapítja a felhasználható szénhidrogén mennyiségét. Az energiaellátás korszerűbb szerkezete népgazdasági szinten sok milliárd forinttal csökkenti az energiahordozók termelésének költségét. A magyar—szovjet timföld-alumínium termelési együttműködéshez kapcsolódik az a központi fejlesztési program, amely a haza: alumínium-feldolgozó kapacitásokat bővíti. A magyarszovjet termelési együttműködés a népgazdaságunk rendelkezésére álló nyersalumínium mennyiségét mintegy 250 ezer tonnára növeli. Alumíniumfelhasznólásunk, annak egy főre jutó menynyisége már elérte a fejlett tőkésországok szintjét. Az együttműködés és az alumínium-feldolgozó kapacitás fejlesztésének legfontosabb népgazdasági előnye emellett az, hogy az alumíniumbőség kedvezően befolyásolja külkereskedelmi mérlegünket, mert az alumínium-féltermékek és -készáruk bármely piacon — a fejlett tökésországokban is — jó áron értékesíthetők. A korszerű közúti járművek, mindenekelőtt az autóbuszok gyártásának fejlesztése — ez is központi program — egyidejűleg nyújt lehetőséget a magyar gépipar termelési szerkezetének átalakítására — ezt példázza a Vörös Csillag Traktorgyár bekapcsolása a járműgyártásba — és széles körű nemzetközi kooperációra, amelynek legjelentősebb vetülete a magyar és a szovjet autóipar együttműködése. Ebben a tervidőszakban a magyar közúti járműipar több mint 30 000 autóbuszt és nagy mennyiségű gépjármű-részegységet, alkatrészt szállít a KGST-országoknak. Együttműködő partnereink ugyancsak részegység-szállításokkal járulnak hozzá, hogy Magyarországon létrejöjjön Európa legnagyobb autóbuszgyártó bázisa, amelynek termékei — egyelőre még kisebb számban és részben tőkés cégekkel való kooperációk révén — a nem szocialista országokban is megjelentek. Az olefinprogram elsősorban magyar—szovjet, kisebb mértékben magyar—lengyel beruházásitermelési együttműködésre épül. Ez a program lehetővé teszi egy nemzetközi viszonylatban is gazdaságos kapacitású petrolkémiai üzem építését, amelynek hazai szükségletet meghaladó termelését — az etilént, a propilént és a butadiént — másmilyen, nálunk nem gyártott műanyagipari alapanyagok ellenében értékesíthetjük. A központi fejlesztési program és az együttműködés lényege: gazdaságos méretű petrolkémiai üzemet hozhatunk létre, s egyidejűleg szükségtelenné válik különféle vegyipari termékek kis mennyiségű belföldi szükségletének kielégítésére olyan Ozemek leiesítése, amelyek csak ráfizetéssel működhetnének. A számítástechnika elterjesztése és az ehhez szükséges eszközök gyártása ugyancsak központi fejlesztési program, amit az indokol, hogy a gazdasági fejlődés mai szakaszában a számítástechnika széles körű alkalmazása jelenti azt a láncszemet, amely az intenzív termelési módszereket összekapcsolja a korszerű irányítási módszerekkel. Ennek a központi fejlesztési programnak a megvalósítását az biztosítja, hogy a KGST-országok egységes számítógéprendszert alakítottak ki, azt közösen fejlesztik, a számítógepeket, s azok tartozékait szakosítottan gazdaságos méretű sorozatokban gyártják. Ez a fejlesztési program átalakítja a hazai híradástechnika és a műszeripar termékszerkezetét s a kölcsönös áruszállításokat is bővíti, mert az együttműködő országok ellátják egymást az általuk gyártott számítástechnikai termékekkel. A magyar ipar ebben a műszaki fejlesztési és termelési együttműködésben a kis kapacitású számítógépek és az úgynevezett periférikus berendezések szakosított gyártásával vesz részt. A szocialista országok gazdasági közössége, tudományos-műszaki együttműködése lehetővé teszi s egyben igényli is népgazdaságunk korszerűsítését, a megvalósuló integráció nyújtotta előnyök sokoldalú kihasználását. GARAMVÖLGYI ISTVÁN