Délmagyarország, 1973. április (63. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-30 / 100. szám

HÉTFŐ, 1973. ÁPRILIS 30. S

okat írnak róla, sokat olvasunk arról, hogy korunkban a tudomány, a technika fejlődése, a társadalmi mozgás oly méreteket öltött, és olyan ütemű, hogy lényegesen átalakítja az élet tradicionális kereteit, gyorsan változóvá, dinamikussá teszi az életkörülményeket. Felvetődik, ha minden mozgásban van, lehet-e tervezni az életet? Mi a stabil, mi az elrendezett, s vannak-e olyan állandó dolgok, amelyekre életterveket lehet építeni? Erről folytatott kerekasztal vitára — konferenciára — kaptam meghívást a minap. A megbeszélés témája az: „Életterv a változó világban" címet viselte. A vitában — ami tulajdonképpen nem is vita volt, hanem a probléma több oldalról, nézőpontból történő megvilágítása — gondolataimat én is elmondtam. Persze csak olyan vázlatossággal, ahogy a mindennapok munkája közepette egyáltalán lehetőség nyílik egy kissé elgondolkodni, elmélyedni ilyen kérdésekben. Kétségtelen, hogy a tudományos és technikai forradalom nyomán minden korábbinál gyorsabb ütemű változások következnek be, amelyek hatással vannak az ember életére, átformálják mindennapjait, jelenét és jövőjét. Alig két évtizede még aratáskor az egész magyar mezőgazdasági népesség fáradozott azért, hogy körülbelül két hónap alatt betakarítsa a megtermelt gabonát. Ma már néhány tízezer kombájnos úgy oldja meg ezt a feladatot, hogy a mezőgazdaságban foglalkoztatottak túlnyomó többsége alig vesz részt ebben a munkában. A rádió, a televízió a hírt, az információt elviszi olyan helyekre is, ahol régen legfeljebb csak hetilapokat járattak, s elősegíti az ismeretek és a kultúra terjesztését, a központtól távol eső falvakban, sőt a tanyavilágban is. A gáz- és az olajfűtés elterjedése a búbos kemencét és vele együtt a fűtés nehéz fizikai munkáját kiiktatta, nem is beszélve a higiéniában történő előrelépésről. Csupán megyénkben százezer felett van a palackos gázt használó háztartások száma. Huszonöt évvel ezelőtt a megye iparában foglalkoztatottak száma a jelenleginek 40 százaléka volt, ugyanakkor az ipar termelése ma kétszerese az akkorinak. A mezőgazdasági népesség körülbelül egyharmadára csökkent a megyében. A diplomások száma háromszorosa a felszabadulás előttinek. Ezek a példák is a viharos ütemű fejlődést mutatják. V

alóban mi a stabil, mi az, ami nincs mozgásban a társadalomban? Mi az, amire alapozni lehet? Ügy gondolom, első helyen szükséges hangsúlyozni: nagy stabilitást ad a jelen és a jövő szempontjából, hogy hazánkban a nagy társadalmi-politikai kérdések megoldottak. Az éles osztályharcok és az ezzel párosuló politikai küzdelmek időszaka lezárult. Szocialista alapok jöttek létre, s ellentétes osztályok már nincsenek a magyar társadalomban. Szocializmust építő társadalmi rendszer alakult ki. Ez a legfőbb alap, amelyre a jövő épülhet. Annak bizonyítására, hogy ez nem puszta frázis, elegendő emlékeztetni, hogy mennyire perspektívátlan és bizonytalan volt a jövő akkor, amikor mindez még nem volt történelmi tény. Az én korosztályom már tudatos fővel élte át a két háború közötti időszaknak legalábbis az utolsó harmadát, s akkor a társadalom, a lakosság túlnyomó többsége nem hogy évtizedekre, de évekre Sem igen tervezhetett előre (bár a technika és a tudomány fejlődése akkor korántsem volt oly gyors, mint jelenleg), a létbizonytalanság miatt, majd később a háború következtében. Az emberek túlnyomó többsége egyik napról a másikra élt, és csak egy cél lebegett előtte, mint program: túlélni a világégést, megérni a békét. Később, a szocializmusért folytatott harc, majd a szocialista alapok megteremtéséért vívott küzdelem során is sok-sok bizonytalan tényező nehezítetne az egyéni elképzelések zavartalan kiteljesedését. Hiszen objektíve szükségszerűen sok megrázkódtatással is járt a szocialista átalakulás (most azokról a szubjektív hibákról nem is szólok, amelyek ezt a hatást még fokozták), amely olykor családokat dobott szét, sokszor emberek tömegét mozgatta, átrétegződést idézett elő, és nemegyszer merőben új munka- és életfeltételek közé helyezte őket.' A másik, nem lebecsülendő tényező a jövő tervezése szempontjából, hogy hazánkban a fejlődést vezérlő politika helyesen fejezi kt a néptömegek érdekeit, mentes a törésektől, cikcakkoktól, s feleslegesen nem okoz újra és újra megrázkódtatást kisebb és nagyobb csoportoknak, rétegeknek, osztályoknak. A politikai irányvonal helyessége, egyenes vonalúsága szintén olyan tényező, amelyet a változó, rohanó világunkban olyan pillérnek kell tekintenünk, amelyre bátran tervezhetünk, építhetünk. A párt, a munkásosztály politikaja a tervezéshez nélkülözhetetlen létbiztonságot nyújtja a dolgozó tömegeknek, egzisztenoiális értelemben is. Az osztály-elrendeSZOCIALISTA ELETTERVEK A VÁLTOZÓ VILÁGBAN Irta: Gyári Imre zettség, a társadalmi élet kiegyensúlyozottsága lehetővé teszi az élet mind jobb anyagi megalapozottságát, elősegíti a technika, a tudomány, a kultúra vívmányainak az emberek számára történő gyümölcsözt-tését. Épülő szocialista rendszerünk társadalmi méretekben és növekvő mértékben biztosítja az értelmes, kulturált, gazdagabb, szebb élet feltételeit. Egyidejűleg azonban a társadalom tagjaitól növekvő mértékben meg is követeli, hogy éljenek a rendelkezésükre álló lehetőségekkel. Társadalmi méretekben ugyanis megoldottuk a „miből éljünk" nagy problémáját, de még sok előttünk a tennivaló a „hogyan éljünk" kérdése tekintetében. M

iután a szocializmus alapjait leraktuk, annak teljes felépítésén munkálkodunk. Ez nemcsak új létesítményeket jelent, hanem mindenekelőtt a magasabb rendű társadalmi és emberi viszonyok megteremtését. Pártunk X. kongresszusa útmutatása alapján most azon munkálkodunk: jól rendezzük be a felépülő szocializmus épületét, jól elrendezett szocialista életformát teremtsünk. Az elrendezett osztályviszonyok, a szocialista alapok lehetővé teszik, hogy meggyorsuljon az emberek közötti szocialista viszonyok kialakulása, megvalósítása. Az elrendezés elvei a szocializmus elvei. Azok adják a szocialista életforma tartalmát: a „mindenkinek munkája szerint" elv érvényre juttatása, a kulturált közösségi élet. A szocialista életforma feltételezi egymás tiszteletét, az együttes munkában összeforrt emberek megértését, egymás iránti kölcsönös barátságát, minden becsületes ember biztonságát, megbecsültségét. Jól tudom, e szép elvek érvényesülésének hatókörét korlátozza, hogy még átmeneti időszakban élünk, a kapitalizmusból a kommunizmus felé haladva; hogy ma még bőven hatnak a múlt beidegződött szokásai, szemlélete, világnézeti maradványai, sőt bizonyos új, káros jelenségek is keletkezhetnek. Hogy épülő szocialista életünkben olykor sok idő vész kárba, sok eszköz marad kihasználatlanul, ennek az az egyik fő oka, hogy még nagymértékben visszahúzó erők is hatnak. Ma még nem tartunk ott, hogy az önzők, a harácsolok szégyenükben ne tudjanak egzisztálni a mi társadalmunkban. Sőt, gyakran hangjuk, kérkedő magatartásuk egyenesen felháborító. Van-e orvosság ez ellen? Természetesen van. Tudva azt, hogy ezek a jelenségek szocializmust építő társadalmunk olyan kísérő jelenségei, amelyek előbb-utóbb elmaradnak, megszűnnek. Méghozzá akkor és úgy, amilyen mértékben a szocialista életformát uralkodóvá tudjuk tenni. Addig is harcolni kell ellenük. Törvényes adminisztratív eszközökkel, amikor a törvény kereteit átlépik. Más esetekben pedig ideológiai, meggyőző munkával, a közvélemény nyomásával, társadalmi életünk demokratizmusának mind teljesebbé tétele útján. Demokratikus keretek a munkahelyeken, intézményekben, községekben, városokban azok a fórumok, ahol nyíltan bírálni kell minden, a szocializmustól idegen, visszahúzó jelenséget, minden antiszociális magatartást. A szocialista demokrácia eszköz és fegyver lehet az egészséges, kulturált, gazdag életforma alakításában, akkor, ha azok használják fel, akik igenlik a szocialista közösségi életet, akik ezt fölébe helyezik az egoizmusnak, önzésnek. Ahogy előre haladunk a szocializmus teljes felépítése útján, úgy szélesedik társadalmunk szocialista demokratizmusa. A demokrácia eszközével azonban az embe- rek spontán módon nem tanulnak meg bánni. Tanítanunk kell őket, mindent megtéve azért, hogy azok, akik a társadalom különböző vezérlő posztjain akár a legkisebb tisztséget is viselik, a meggyőzés eszközével, a demokratikus lehetőségek kiaknázásával teremtsenek tömegbázist törekvéseik megvalósításához, és mindenképpen kerüljék el az utasítgatás, a parancsolgatás — csak látszólag egyszerűbb és rövidebb — útját. Arra sem érdektelen azonban figyelmeztetni, hogy a demokráciában, így a szocialista demokráciában is a jog és a kötelesség összetartozik. Azok igényeljék elsősorban a jogot, akik a kötelességüket is teljesítik, és nem fordítva. Az életünk gazdagabbá, szebbé tételét gátló tényezőket ugyanis olyan mértékben sikerül majd leküzdenünk, amilyen mértékben megtanulunk bánni a szocialista demokrácia fegyverével. A

z élet tervezéséhez nélkülözhetetlen világnézeti fundamentumot a marxizmus—leninizmus jelenti. Ennek alapján készülnek a társadalmi prognózisok, a rövid és közép,' valamint a hosszú távú tervek. Mindegyik lényege a „világ megváltoztatása", állandó jobbá, szebbé, értelmesebbé tétele — a szó marxista értelmében. Amennyire lényeges a társadalmat átfogó nagy tervek megalkotásánál a marxista—leninista világnézeti alap, ugyanúgy természetesen az egyének szempontjából sem mellékes ez. A tudatos ember jobban tud tájékozódni a világban, eligazodni környezetében, kevesebbet csetlikbotlik. Megszabadul a kiszolgáltatottság szorongó érzésétől, valóban saját sorsának kovácsolója lesz. Ma még gyengíti a szocialista világnézet, a marxizmus—leninizmus érvényesülését, hogy világnézeti megalapozottságunk nem elég erőteljes, noha a marxizmus— leninizmus már alapvetően meghatározó jellegű és szerepű hegemóniája már érvényesül hazánkban. A tervek készítéséhez elengedhetetlen tényező a realitás. Nem kell itt hangsúlyoznom, hogy politikai realitásérzékünk óriásit fejlődött az elmúlt évtizedekben, és mai terveink valóságtartalma társadalmi mértékben magas fokú. Fejlődésünk most van abban a stádiumban, hogy távlati, országos, területi és helyi tervek készülhetnek. Ezek megfelelő feltételeket teremtenek ahhoz, hogy velük összhangban reális egyéni tervek alakuljanak ki. Utóbbiakkal szemben fontos politikai követelmény, hogy ne csak egzisztenciális egyéni tartalmuk legyen, hanem közéleti töltésük is. Ugyanakkor párosuljanak felelős közösségi magatartással. Az egyéni tervezés mindenképpen számoljon a társadalmi igényekkel. A társadalomért felelősséget viselők viszont gondoskodjanak arról, hogy az ehhez szükséges sokféle információ eljusson az egyénekhez. Az élettervezésnél döntő, hogy az emberek nagy tömegei legyenek meggyőződve: o társadalmi értékrendben mindinkább a munkásosztály szocialista erkölcse lesz a mérce. Hiszen ha a társadalomban az átmenetiség talaján ugyan esetleg olykor fel is élénkülhetnek a polgári és a kispolgári erkölcs maradványai, felerősödhet az individualizmus, az egoizmus, mégis: társadalmunk közerkölcsének meghatározói azok a milliók, akik az eszmét és a célt elfogadva, öntudatosan dolgoznak a szocialista építésért, akiknek létalapja a becsületes munkával szerzett kereset. Legyen az emberi élet tartalmának mércéje mindenütt a munkában, a termelésben való részvétel, ennek társadalmi hasznossága, a közéleti, közösségi felelős magatartás és a példás magánélet egysége. Boldogulni egyénileg is a közösben végzett jó munka útján lehet leginkább, mert a közös társadalmi felemelkedés alapján minden becsületes ember egyéni érvényesülésében is utat nyit a mi társadalmunk. A harmónia éppen ebben, a közös és az egyén összhangjában teremtődik meg. A

z „élettervezésnél" fontos, hogy ne egy minden konfliktustól mentes folyamatra készüljünk feL A valóság ugyanis tele volt mindig és a jövőben is tele lesz különböző tartalmú, jellegű ellentmondásokkal. Hazánkban ugyan tóivagyunk a nagy társadalmi összeütközésen, de az ideológiai-erkölcsi ütközések, konfliktusok még hosszú ideig jelentkezhetnek. Ezek azonban politikailag már nem antagonisztikus jellegűek, hanem a társadalmi méretű politikai érdekazonosság, mint tendencia talaján keletkező különböző csoport- és egyéni érdekek közötti konfliktusok. Minden bizonnyal továbbra is lesznek ilyen jelenségek a szocialista világrendszeren, a nemzetközi munkásmozgalmon belül. Ugyanakkor hosszú időre szólóan számolni kell a burzsoáziával való világméretű és antagonisztikus konfliktusokkal is. A békés egymás mellett élés lenini politikája mindinkább érvényre jut. Ennek keretében a nemzetközi burzsoáziával való osztályharc formája lesz a jövőben is a konzultáció, a tárgyalások mellett a konfrontáció is. Tekintettel a burzsoázia nagymértékű alkalmazkodó képességére — amelyre már a Kommunista Kiáltvány is utalt —, ezzel a helyzettel is valószínűleg hosszú ideig kell még számolni. "V Tagyon fontos segítséget adni a jövőt PV tervező fiatalok számára. Receptek-*- kel itt sem szolgálhatunk, támpontokat azonban adhatunk. Tanítsuk a fiatalokat munkaszeretetre, értelmes, hasznos tevékenységre. Ez kötelessége a jó szakmunkásnak, jó szövetkezeti gazdának, pedagógusnak és szülőnek egyaránt. Mindenkinek, akik fiatalokat indítanak útra. Arra neveljük őket, hogy a munkát ne tekintsék tehernek, hanem tanulják meg, milyen nagy öröm az, ha az ember a keze munkájával, az eszével, a maga erejével valamit megteremt. Igazán boldog csak az lehet, aki helyt tud állni, örömét leli a munkában, aki hivatástudatból cselekszik, és érzi, hogy a maga tevékenységével szebbé teszi mások életét is. Tudom, itt olyan ellenvetéssel számolhatunk, hogy az egyénre szabott munkát nehéz megtalálni. Valóban így van. De lehet orientálni a fiatalokat. Nem is gondolja, mekkora kárt okoz gyermekének az a szülő, alá elsősorban pénzszerzésre, könnyű életre neveli gyermekét, és nem tanítja meg a küzdelemre, kitartásra, tehát megfosztja őt az emberi alkotás örömétől. A jövő tervezéséhez a fiataloknál hozzátartozik a pálya, a hivatás, a munka megtervezése, a felemelkedés megtervezése. De a jövő terveiből nem hiányozhat az egészséges családi élet sem, amelyben a gyermekek adnak célt, és semmivel nem pótolható örömet a szülőknek. A szocialista társadalom jelene és jövője szempontjából az egészséges, harmonikus családnak nagyon fontos szerepe, jelentősége van. De ez még nem tudatosult eléggé. És az sem, hogy az egyén harmonikus élete, boldogsága szinte elképzelhetetlen gyermek nélkül. Tudjuk, akinek gyermeke van, több gondot kell vállalnia. Társadalmunk gyarapodásával azonban mind több segítséget kapnak majd a gyermekes családok, bár egy ideig még észrevehető különbség lesz anyagi helyzetük és a gyermektelenek helyzete között. Ám lehet kevesebb ruhája, holmija annak a fiatalasszonynak, aki több gyermeknek adott életet, végeredményben mégis az ő élete lesz gazdagabb és boldogabb. Pártunk és kormányunk minden lépése bizonyítja: o szocializmus család- és gyermekpárti. S a jövőben ez még egyértelműbbé fog válni mindenki előtt. A

z egyéni jövő terveknél új tartalmat kell adni a karrier fogalmának. Nálunk a karrier a közvéleményben inkább kispolgári hangzású fogalom. Ugyanakkor a pozitív értelemben vett karrier értékmérőjénél is szinte általánosan alapvető, hogy az illető karrierje során kikerül a közvetlen termelő munkából. Ki kell alakítanunk, rangot kell adnunk annak a fogalomnak, amely így fogalmazható meg: „Szocialista karrier a munkapad mellett." Ahhoz, hogy valaki társadalmunkban tisztességes, szép karriert fusson be, nem szükséges elhagynia a munkapadot. (Ilyen is kell, és a jövőben sem mondhatunk le erről.) A szocialista demokrácia kiteljesedése során a fizikai dolgozók mind nagyobb mérvű bevonása különböző testületek munkájába, megfelelő erkölcsi elismerésük is a tisztességes karrier egyik formája. De azt gondolom, hogy a szocialista karrier értékmérője lehet az is, hogy ki, hány és milyen gyermeket nevelt családjában a társadalomnak. • Összességében nagyobb hangsúlyt kell fektetni ifjúságunk jövőtudatának fejlesztésére. A jövő képének alakítása ne legyen valami misztifikált, ködös kép. Akármilyen is lesz a technika és a tudomány előrehaladása, a mi dolgunk, az ember és nem a technika dolga a társadalom ügyeinek elrendezése. Tehát ne szereljen le a jövő tudatot formáló tevékenység, hanem mozgósítson, készítsen fel arra, hogy a fiatalság lépést tartson az új és új ismeretekkel, hogy valóban szolgálatunkba tudja állítani a tudomány és a technika eredményeit. A jövő tudatának csodálatos képe ne terelje el a figyelmet a máról, a mostani feladatainkról. Hiszen új és új célok kitűzése csak akkor lehetséges, ha a megérett problémákat megoldjuk, a korábban elhatározott céljainkat megvalósítjuk. A mai derékhad és az ifjúság feladata itthon helytállni a szocializmus teljes felépítéséOen, majd a kommunizmus építésében és nemzetközileg részt vállalni a szocialista világforradalom győzelméért folyó bonyolult küzdelemből. Ez az egyén és az egész társadalom felemelkedésének záloga.