Délmagyarország, 1973. április (63. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-30 / 100. szám

2 HÉTFŐ, 1973. APRIUS 3tL Kambodzsában támadnak a felszabadító erők A Phnom Penh-i rezsim „politikai főtanácsa # Phnom Penh (AFP, Reuter, UPI, MTI) Kambodzsában az úgynevezett „politikai főtanács" vasárnapra virradó éjszaka hivatalosan is átvette a hatalmat Hétfőn összeülnek a Phnom Penh-i rezsimet támogató három nagy politikai párt képviselői, május 2-től, szerdától a HangThun Hak vezette kormány beszűnteti minden tevékenységét és hivatalosan is lemond. Minderről Lon Nol marsall szombat éjszakai rádióbeszédében tájékoztatta a népet. Közben a khmer hazafiak országszerte folytatták összehangolt támadásaikat a Lon Nol-rezsim csapatainak állásai ellen. A „politikai főtanács" megalakítását már április 24-én bejelentették. A testület elnöke maga Lon Nol, alKubai—lengyel közős közlemény g Havanna (PAP, MTI) Befejeződött a lengyel párt- és kormányküldöttség ötnapos kubai látogatása. A lengyel küldöttség vezetőjét, Henryk Jablonskit, az Államtanács elnökét, valamint a delegáció két tagját: Olszewski külügyminisztert és Jaruzelski nemzetvédelmi minisztert a havannai repülőtéren Osvaldo Dorticos, Raul Castro és Raul Roa búcsúztatta. A lengyel küldöttség hazaérkezett. A látogatásról Havannában záróközleményt adtak ki. A közlemény szerint a Jablonski, illetve Dorticos vezette két küldöttség hivatalos tárgyalásokat folytatott piszewski és Raul Roa megvitatta a . nemzetközi helyzet fontosabb kérdéseit, és kölcsönösen tájékoztatta egymást a két ország külpolitikájának időszerű problémáiról. Jaruzelski és Raul Castro a két állam védelmével kapcsolatos eredményekről tájékoztatta egymást, és ebben a vonatkozásban folytatott tapasztalatcserét. A tárgyalásokon megelégedéssel szögezték le, hogy testvéri együttműködésük kielégítően fejlődik. Kijelentették, hogy a jövőben is sokoldalúan fejlesztik a párt- és az államközi kapcsolatokat, a testvéri barátság és együttműködés, valamint a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elveinek megfelelően bővítik gazdasági, tudományos, műszaki és kulturális kapcsolataikat. Üdvözölték a vietnami háború beszüntetéséről és a béke helyreállításáról szóló megállapodást. Hangoztatták, hogy Nyugat-Európában végbemenő folyamatok pozitív jelentőségűek, enyhítik a feszültséget, és lehetővé teszik, űiogy megszilárduljon a különböző társadalmi rendszerű államok biztonsága és együttműködése. Egyöntetűen leszögezték, hogy a közel-keleti konfliktus megoldásának feltétele: az izraeli agresszió következményeinek felszámolása, mindenekelőtt az izraeli csapatok kivonása a megszállt arab területekről. A záróközlemény végezetül bejelenti, hogy Edward Gierek, a LEMP KB első titkára — élve Fidel Castro korábbi meghívásával — 1974-ben Kubába látogat // elnöke Cheng Heng volt elnök. Két tagja: Sirik Matak, a rezsimet támogató „legális" ellenzék vezetője és In Tam, az 1972 júliusi elnökválasztás volt jelöltje. A három nagy politikai párt képviselői — Lon Nol szerint — hétfőn azért fognak összeülni, hogy „segítsék az államfőt az új miniszterelnök megválasztásában és a jövendő kormány politikai alapjainak megteremtésében". A legfrissebb hadijelentésekből kitűnik, hogy az elmúlt 24 órában a khmer hazafiak több gyalogsági és tüzérségi akciót hajtottak végre Phnom Penh közvetlen környékén. Aknavetőkkel támadták a fővárostól 30 kilométerrel északra a Mekong-folyó partján fekvő Rokakong helységet, továbbá a Phnom Penhtől mintegy húsz-harminc kilométerrel délre és délkeletre levő ellenséges állásokat. Heves harcokról érkeztek jelentések a jóval délebbre fekvő Takeo tartományi székhely és Tram Khnar térségéből is. Aknavetőkkel lőtték a Sziámi-öböl partján fekvő Kampót halászati kikötőváros katonai célpontjait. Az ország többi részétől teljesen elszigetelt város egyébként az utolsó helység, amelyet a Phnom Penh-i rezsim alakulatai a vietnami határ és Kompong Som mélytengeri kikötő között a Sziámi-öböl partján még ellenőriznek. „Nem hagyjuk visszaperelni a gyárakat!11 Santiagói riport a chilei munkások harcáról Tokié Ohira japán külügyminiszter vasárnap kilencnapos európai körútjának első állomáshelyére, Belgrádba érkezett. A japán diplomácia vezetője Jugoszlávián kívül Franciaországba és Belgiumba látogat. Belfast Londorderry egyik katolikus negyedében ismeretlen tettesek szombaton éjszaka lelőttek egy őrszolgálatot teljesítő brit katonát. Ezzel 48 órán belül a második brit katona vesztette életét Londonderryben. Észak-Írország fővárosában, Belfastban orvlövészek szombaton tüzet nyitottak egy brit katonai őrjáratra. Két katona súlyosan megsérült. Tokió Japánban vasárnap ünnepelték Hirohito császár 72. születésnapját. Ez alkalomból megnyitották a közönség előtt a tokiói császári palotát és az uralkodó a palota üvegezett erkélyéről' üdvözölte a látogatókat. Hirohito a nap folyamán számos vezető politikust és közéleti személyiséget fogadott, köztük Tanaka miniszterelnököt. A császári születésnap alkalmából mintegy másfél ezer ember kapott kitüntetést Japánban. A chilei fővárost a tengerparttal összekötő melipillai főútvonal mindkét oldalán — akárcsak a budapesti Váci úton — gyárak sorakoznak. E gyárnegyedben most a chilei forradalmi fejlődés döntő csatáit vívják meg: itt van annak a 42 üzemnek a zöme, amelynek birtoklásáért a volt tőkések és a dolgozók kemény küzdelmet folytéinak. A Csavargyár a repülőtér közelében van. Kapuján tábla hirdeti, hogy itt már „tőkések nélkül termelnek", és az igazgatósági épületen chilei nemzeti zászlót lenget az őszi szél. (A déli féltekén tudvalevőleg márciusban kezdődik az ősz. — A szerk.) A gyár neve még „American Screw", hiszen az üzem részvényeinek többsége északamerikai monopolisták kezében van: 31,5 százalékot a Texten Industries, s 21,2 százalékot pedig egy New York-i bankház panamai leányvállalata mondhat magáénak. a fennmaradó hányad egy chilei iparbáró tulajdona A gyár gazdái tavaly októberben, a jobboldali államcsínykísérlet idején a chilei gyáriparosok szövetségének felhívására azonnal csatlakozásukat jelentették be az ország teljes megbénítását célzó munkabeszüntetési akcióhoz, össszehívták dolgozóikat és közölték, hogy amíg a gyáriparosok el nem határozzák a munka megindítását, bezárják a gyárat. Hozzátették, hogy a munkásoknak persze nem kell aggódniok, hiszen az igazgatóság a sztrájk idején ugyanúgy fizeti őket. mintha dolgoznának. A dolgozók azonban nem hagyták megvesztegetni magukat: megakadályozták a gyár bezárását, elfoglalták az épületeket és folytatták a termelést. A tőkések, akik fizettek volna a sztrájkért, megtagadták a fizetések folyósítását a termelő munkásoknak. A dolgozók a népi kormányhoz fordultak segítségért, és az Allende-kormányzat 41 másik, hasonló helyzetbe került üzemmel együtt a Csavargyárat is állami ellenőrzés alá vonta. Á gyárak állami lefoglalása egy több mint harmincesztendős törvény alapján történt, amely lehetővé teszi a beavatkozást, ha szabotázs vagy munkaügyi Vita miatt egy-egy nemzetgazdaságilag fontos üzemben annyira csökken a termelés, hogy veszélyezteti a közellátást. A tőkések nem törődtek bele gyáraik elvesztésébe, hanem megpróbálták visszaperelni azokat. Először azt szerették volna a maguk javára hasznosítani, hogy Chilében a bírói kar még mindig a burzsoázia kiváltságainak védelmezője és érvényben vannak a polgári rend törvényei is. Hiába hoztak azonban döntéseketa bíróságok a gyárak visszaadásáról, a munkások elkergették a tőkéseknek az üzemekben újra megjelenő megbízottait. Az új munkásvezetők pedig bebizonyították, hogy ők is el tudnak igazodni a burzsoá jogrend útvesztőiben. Terjedelmes beadványokkal a fellebbviteli bírói szerveiméi óvták meg az alsóbbfókú bíróságok döntéseit. A volt gyárosoknak be kellett látníok. hogy a bírósági procedúrák évekig is elhúzódhatnak. Ezért változtattak a taktikán és az úgynevezett főszámvevőséghez fordultak. Ezt az intézményt a chilei kapitalista gépezet annak idején azért hozta létre, hogy legyen olyan — államapparátus feletti — ellenőréé szerv, amely döntéseivel közbeléphet, ha valahol netán megsértenék a kiváltságosok érdekeit. Nos, a főszámvevőség „törvénytelennek" bélyegezte az állami beavatkozásokat, s szinte futószalagon hozta meg döntéseit 42 elkobzott üzem viszszaadására. Amikor pedig a munkások és a kormány által kijelölt igazgatók ezután sem voltak hajlandók viszszaadni a gyárakat, a főszámvevőség új dokumentumokkal látta el a volt tulajdonosokat. Ezek birtokában a tőkések volt igazgatói megakadályozhatták az üzemek nyersanyagellátását, megbéníthatták áruszállításaikat, sőt arra is felhatalmazták őket, hogy a gyár által szállított áruk ellenértékét a jövőben is ők vegyék fel. A postahivatalokat utasították, hogy a gyárvezetőségnek szóló minden küldeményt a volt igazgatóknak kézbesítsenek. A gyárosok ezután már azon mesterkedtek. hogy — „idegen tulajdon bitorlása" címén —letartóztatási parancsokat szerezzenek a kormány által kinevezett jelenlegi igazgatók ellen. > A népi kormány gyors akcióval visszaverte a tőkések rohamát. Allende a kormány valamennyi tagja által aláírt 42 rendelettel hatályon kívül helyezte a főszámvevőség döntéseit. A chilei eW nököt az alkotmány feljogosítja ilyen aktusra, hiszen aa országban elnöki kormányzási rendszer van. amely kü-1 lönleges hatáskört biztosít a köztársaság elnökének. A jobboldal — parlamenti többségének felhasználáséval — most kormányválság kirobbantását fontolgatja, hogy zavart és biztonytalanságot keltsen az országban. Az American Screw és a többi 41 üzem dolgozói nagy örömmel és megelégedéssel fogadták a kormány lépéséiamellyel meghiúsította az üzemek visszaperlését. Mint a gyárakban elmondták' most már nyugodt, biztonságos légkörben kezdődhet meg újra a mindennapos küzdelem a termelés növeléséért. Hamarosan új neveket is adnak az államosított üzemeknek. Az egykori spanyol hódítók ellen oly hő-i siesen csatázott indián ve- , zérekről akarják elnevezni a gyárakat, melyek ezután mán a dolgozó nép javára ter-i melnek. ( < Alkus István Valuta ügylet g Kairó (UPI, MTI) Az egyiptomi főügyész egy 16 millió dolláros, illegális valutaügylet miatt vádat emelt száznyolc személy ellen. A márciusban leleplezett akció résztvevői között ötvennyolc egyiptomi és ötven külföldi van — köztük 23 amerikai, valamint kanadaiak, nyugatnémetek, olaszok, görögök és libanoniak. Külpolitikai reflektor Nixon elnök „sztárdiplomatája". Kissinger, a múlt. héten ismét többször hallatott magáról. Egyszer úgy, hogy nyomatékos állhatatossággal ismételgették a Fehér Ház s más hivatalos szervek szóvivői: „Kissinger május közepén Le Duc Thóval újra találkozik a vietnami fegyverszünet betartásának megtárgyalására". (Hanoiban nem erősítették meg — inkább cáfolták — a találkozó hírét. Ugyanakkor Párizsban Suliivan külügyi államtitkár-helyettes valóban tanácskozásba kezdett Nguyen Co Thach vietnami külügyminiszter-helyettessel a békemegállapodás végrehajtásáról.) Washingtonhan úgy állítják be a dolgot, hogy Kissinger majdani tárgyalásai során módosítani ós pontosítani fogják ama bizonyos békemegállapodást. A VDK és a Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány ugyanakkor arra hívja fel a figyelmet, hogy mindenekelőtt arra lenne szükség: az amerikaiak és • saigoni szövetségeseik vegyék komolyan a január végén vállalt kötelezettségeiket. Például az USA hatástalanítsa végre a VDK vizein lerakott aknákat! Vagy: végre tárgyaljanak komolyan arról a jóvátételről, amelyet a washingtoni kormány megfizetni tartozik a felniérhetetlen károkért... Kissinger nevét annak kapcsán is sokan idézték az elmúlt héten, hogy az elnök-nemzetbiztonsági főtanácsadója az AP amerikai hírügynökség évi közgyűlésén tájékoztatót tartott: Miként alakul az amerikai diplomácia „európai éve£3 Kissinger többször is hivatkozott. JStoonrab.. aki. ffiefc bízta volna őt azzal, hogy jelentse ki: egy „új atlanti chartát" kell kidolgozni, s ebben kell lerögzíteni az atlanti közösség jövő céljait. Magyarán: új NATO, egy kibővülő nyugati szövetség körvonalait kezdte felvázolni Kissinger. Az amerikai diplomata arról beszélt, hogy az „atlanti országok" nem lehetnek önzők, még „regionális vonatkozásban" sem. (Itt nyilvánvalóan a Közös Piac olyan értelmezésére gondolt, amely az USA-val szemben sürgeti a nyugat-európai tőkésországok összefogását — az egyéni önzés elmarasztalása pedig valószínűleg a korábbi francia magatartást illette.) Kissinger a katonai kiadások „arányos elosztását" követelte, ezenkívül az energiaproblémák és a valutaválság megoldására kért az európai partnerektől és Japántól áldozatvállalást. „Vegyék komolyan politikájukban a ml érdekeinket, a mi felelősségünket" — mondotta. Kissinger bejelentette, hogy Nixon elnök az ősszel ellátogat Nyugat-Európába, akkorra már a NATO, a Közös Piac országainak és Japánnak ki kell építeni új kapcsolatait, e! kell készülnlök a terveknek, amelyek szerint az NSZK, Nagy-Britannia, Olaszország, a Benelux-államok, s a többiek mind nagyobb részt vállalnak a katonai kiadásokból. Kissinger közlései csak megerősítették a nyugati aggodalmakat a tekintetben, hogy — sokba kerül Nyugat-Európának, ha az USA elkezd „Európával foglalkozni..." Wehner, a nyugatnémet szociáldemokrata párt távozó alelnöke, nyilván azért, mert a pártfegyelem már kevésbé köti, hevesen kirohant az. amerikai követelések elfogadása ellen. Párizsban leplezetlen rosszallással fogadták az amerikai szándékokat, s legfeljebb azért alkalmaztak hangtompítót, mert május végén vagy június elején Pompidou elnök találkozni fog Nixonnal, nincs értelme eleve megrontani a francia—amerikai légkört... Európa ugyanekkor Helsinki felé tekint, ahol megkezdődött a biztonsági és együttműködési értekezlet előkészítésének alighanem a döntő szakasza. Dipoliban, a finn főváros műszaki egyetemistáinak otthonában, a hatszögű tárgyalóaszta] mellett a nagykövetek most már a nyárra tervezett értekezlet napirendi pontjainak anyagát dolgozzák ki, sőt már arról is szó volt, hogy az összeurópai konferencia költségeit ki és hogyan fedezzez (Az az elgondolás várhat általános helyeslésre, hogy a költségek teljes összegének kisebbik felét egyenlő alapon vállalják a résztvevők, a nagyobbik felét pedig az ENSZ költségvetéséhez való százalékos hozzájárulásuk arányában fizessék meg.) Még számos más tárgyalás során látni kezdeti eredményeket, így a két német állam közt folyó, államtitkári szintű megbeszéléseken csakúgy, mint a csehszlovák—nyugatnémet tárgyalásokon. Aligha tévedünk, ha mindezt öszszefüggésbe hozzuk Leonyid Brezsnyey küszönbönálló bonni látogatásával. Az SZKP főtitkára május 18-án utazik áz NSZK-ba, látogatása 22-én ér véget. Mind a szovjet, mind a nyugatnémet sajtó máris nagy teret szentel a látogatás jelentőségéhek: az NSZK politikusai egyre-másra nyilatkoznak a moszkvai lapoknak. Heinz Kühn, a legnagyobb nyugatnémet tartomány, Észak-Rajna-Vesztfália tartományi miniszterelnöke, aki egyben az SPD elnökhelyettese, kijelentette, hogy ennek az iparvidéknek a dolgozói szívélyesen fogadják az SZKP főtitkárát Az SZKP Központi Bizottsága a múlt héten ülést, tartott, áttekintette a párt nemzetközi tevékenységének eredményeit, es megvitatta a nemzetközi helyzetet Brezsnyev bonni látogatása előtt. Érdemes emlékeztetni arra, hogy az SZKP Központi Bizottsága ugyanilyen plenáris ülést tartott egy esztendeje, Nixon moszkvai látogatásának előestéjén. A Közel-Keleten ismét a diplomáciai tevékenység került előtérbe: Egyiptom diplomáciai offenzívába kezd újból, ennek ellensúlyozására Abba Eban izraeli külügyminiszter Washingtonba utazik, Jarring pedig, az ENSZ-főtitkár svéd különmegbízoltja jelentést készít a Biztonsági Tanácsnak. Valószínűleg ez lesz a Jarring-küldetés vége is... Talán az ENSZ termeiben és folyosóin, szalonjaiban folyó tárgyalásoknál is fontosabb azonban az olajárak körüli alkudozas: az OPEC, az olajexportáló országok (főként arab országok) szervezete az olajszállítások leállítását, a nyugati társaságok kútjainak államosítását helyezte kilátásba, ha a monopóliumok nem emelik az olaj árát. A követelés jogos, hiszen az olaj árát dollárban szabták meg, a dollár értéke pedig 10 százalékkal csökkent... A tőkések azonban mikor szerettek fizetni? Palíy József