Délmagyarország, 1973. március (63. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-11 / 59. szám

VASÁRNAP, 1913. MÁRCIUS H. DM Csongor Győző mlaig a z ni? *s:;<'(>?•</ crr/p,/? //rmxríPuyp. fü$ SZEGEDI «-AS NEMZETŐRÖK * , .... ^„JA. y ZíLESTI JELENTÉS A SZÖREGI TÁBORBÓL (1849. AUGUSZTUS 3-ÁN) •mii tiU lillfti • »ÍÍ SZEGEDI 48-ÁSOK „Az egész küzdő magyar generalitásban az egyetlen, kiről elmondhatni, hogy boldog. Ugyanis Szegeden s még akkor hunyt el, midőn remélhető, hogy az ügy, mellyen egész lelkével csünge. bukni nem fog ..." így méltatják a kortársak a Szegeden, 1849. július végén kolerában elhalt Répásy Mihályt. Ha életben marad, Haynau bizonnyal fölköttette volna Aradon a „13-ik tábornokként" (a kivégzettek között ugyanis Lázár csak ezredes volt!). Sírja a mostani Belvárosi temetőben van. Temetése alkalmával Kossuth és a kormányférfiak állották körül. A történetírás — s ez érthetetten — nagyon keveset jegyzett föl ennek a kiváló férfiúnak működéséről. Kemecsén (Nyíregyházától nem messze) született, 1819. szept. 22-én. Testvére, R. Sándor mint kitűnő állattenyésztő tette ismertté nevét a hazában. A Répásy-fiúk nevelője Erdélyi János, a későbbiek során országos hírűvé vált népdalgyűjtő, költő és kritikus volt. Répásy Mihály katonai pályára lépett. Hadnagy korában együtt szolgál báró Jellasich Józseffel, s 1848ban már a Galíciában állomásozó Württemberg-huszárok ezredese. A hadjáratok kezdetén szabadságért rajongó szíve hozta haza messzi idegenből. Ugyanaz a hívó szó, ami Lenkey századát. Petőfi lánglelke sugaraiból szőtt cserkoszorú őt is méltán illethette ... Mint ezredes vett részt a pákozdi, majd a schwechati csatában. 1848. nov. 1-én nevezik ki tábornoknak, Perczel Mórral együtt. A 32 tagú tábornoki karban rangsorban az ötödik, jóllehet korra nézve csak a huszonhatodik. Ott találjuk a kápolnai csatában is. Bátor katona a csatasíkon, tapasztalt férfi a tanácsban. Nevét nem őrzik győzelmes csaták, pedig mindenütt ott volt, ahol az elnyomott nép igazát tettekkel kellett támogatni. Nem vezetett önálló hadtestet, de ha tervezni kellett, mindig őt szólították. Volt lovassági felügyelő, a tartaléksereg parancsnoka. Ö volt a pótlovazási osztály elnöke is. 1849 májusától kezdve gyakorlatilag ő vezette a hadügyminisztériumot. Egy Görgeyhez intézett Kossuth-levélből idézünk: „...olyan bővében van-e G. a jó huszártiszteknek, hogy lóvásárlás végett most ezeket elküldheti az ellenség elöl...?" Görgey válasza: „Répásyt azért ajánlottam, mert őt mostani hivatalára legalkalmasabbnak ösmerem... a jó organizáló most többet használ a hazának, mint két jó vezér..." Budavár ostroma után tevékenysége kizárólag a hadügyi vezetéssel kapcsolatos. Követi a kormányt júliusban Szegedre. 1849. május 10-én még Debrecenből mond köszönetet Szeged város lelkes tanácsának „azon hazafias készségéért, miszerint ámbár fiai közül 3000 egyén vesz részt szabadságharcunkban, mégis nem várva felszólítást, 130 helyett 550 újonccal siet a szabadság védelmére". Szegeden 1849. június 28-án lép föl a kolerajárvány. Főleg a nép és katonaság soraiból szedi áldozatait. Répásyt a legbuzgóbb ápolás sem volt képes megmenteni. Vele együtt temették el Szöllösy Gáspár hadügyi titkárt, s Tóth János tüzér főhadnagyot. Síremlékük leleplezését a Bachkorszakban csak lopva lehetett megtartani. Az 1950-es években a IIT. ker. tanács felújíttatta sírjót a Belvárosi temetőben, de az eredeti márványtábla meglehetős rongált állapotban van Megérett arra, hogy a múzeum kőtárában nyerjen elhelyezést, viszont arra is megérett az idö, hogy Répásy emlékét, az évforduló tiszteletére közösen örökítse meg Kemecse község közönsége a bölcső — s Szeged városa az „örökbefogadott honvédtábornok" koporsója jogán... Kossuth korának becsületes magyar szálláscsinálói közé tartozott Klauzál Gábor. akinek 1848-ban „tálcán hozták" a miniszteri tárcát. Körültekintő, óvatos politikus volt, a záradékok, a clausulák igazi mestere. Azért is csinált szójátékot nevéből az akkori forradalmi újság, a Charivari is: Ministeri székben ül és pauzái Egész pietással az áldott Klauzál. Ősei Belgiumba menekült husziták voltak, s még a Clauzel nevet viselték. Klauzál Gábor Pesten született 1804-ben, s bátyja. aki viszont szegedi születésű, hívta meg őt Szegedre. A helyi hagyomány úgy tartja, hogy mint patrizáló jurátus, gyalogszerrel jött ide, kendőbe kötve hozta botja végére akasztott batyuját. A városházán, a „tántzpalotában" rendezett bálon, mint délceg ifjú hódította meg a legszebb „szögedi" lány, Prezetska Mária szívét. Szerelem, házasság, s a ranglétra következett ezután, 1828-ban a megyei közgyűlés első aljegyzője, majd táblabíró, s 1832-ben a város követe Pozsonyban. 1848. március 22-én Batthyány Lajos küldönc útján szólította fel, hogy fogadja el a földművelésügyi tárcát. Világos után a Neugebaudet is megjárta, de az osztrák haditörvényszék fölmentette. Az önkényuralom alatt Kis-Tétényben gazdálkodott — s mint mondják, jó borokat termelt. A gazdálkodásról szólva, meg kell említenünk az idősebb testvér, Imre szerepét is, aki mint mezőgazda és szakíró jóval többre vitteöccsénél. Az első magyar nyelvű gazdasági tanintézet, s az első növény nemesítő intézet alapítója. Ha nincs is róla elnevezve tér, nincs köztéri szobra, mint Gábornok, a különböző honi lexikonok kétszer akkora terjedelemmel emlékeznek: meg róla, mint öccséről. Több maradt utána, ami maradandó! Klauzál Gáborból igazán maradandók remekbeszabott közgyűlési beszédei. Síremléke a belvárosi temetőben áll. A város kegyelete szépen rendbehozta az utóbbi időben. Szép vers örökíti meg érdemeit az emlékművön. Jól is olvasható, s ez különösen jólesik a jelenbeli látogatónak. De... ez az emléktábla még inkább a múlt századnak szól. Nekünk: már hiányos. Nincs föltüntetve a síremléken, hogy, aki ott alant nyugszik, „valamiféle" magyar miniszter is volt, s nem is valamiféle, hanem a forradalmi, első magyar minisztériumnak tagja, 1848-ban... Egyszer talán a szülővárosa, Szeged kegyelete is eljuthat Számwald-Stahel Gyula sírjáig, ahol messze földön, porai nyugszanak. Most, a Petőfi ünnepi évben állítsuk barátja jelképes fejfáját a szegedi 48-as hősök: emléke élére... 1824. szeptember 25-én a szegedi plébánia hivatalban Kreminger György bizonyára csóválta a fejét, midőn egy újszülöttnél, az apa, Számwald András budai helytartótanácsi számvizsgáló kívánságára így kellett bejegyezni a nevet: Julius Caesar, Franciscus, Fridericus, Andreas Számwald ... Akkor még senki sem láthatott a jövőbe. Ki gondolta volna hogy a kis flúcskából valóban Caesar lesz, nem fog rácáfolni az előlegezett hírnévre, s 40 év múlva nevéhez fűződik majd az Újvilágban, a Virginia állambeli, piedmonti csata sikere, ahol Lincoln elnök hívei végső csapást mértek a rabszolgatartók hadseregére... Mert ez történt. Stahel-Számwald Gyula 1864-ben. mint hadtestparancsnok, tábornok, lovasdivíziója élén „személyes lélekjelenlétével és bátorságával" döntő győzelmet arat az unionisták javára. Harc közben egyszer már megsebesült, s a kötözőhelyen hallotta, hogy a győzelmes harc megingott. Üjra nyeregbe emeltette magát, s hogy Hunter tábornok szembe támadhassa az ellenséget, ahogy volt. sebesültvéresen a déliek oldalának vezette lovas „halálrohamát". Ezzel el is dőlt az ütközet sorsa. A legnagyobb katonai kitüntetést, a „Medál of Honor"-t kapta a kongresszustól. 1912. december 6-án, a Washington melletti Arlington-temetőben, díszes katonai pompával helyezték nyugalomra SzámwaldStahel Gyula altábornagyot. Admirálisok és tábornokok vitték vállukon koporsóját, melyen az Egyesült Államok elnökének utolsó üdvözlete mellett pirosfehér-zöld szalagos koszorú volt, ezzel a felírással: Magyarország gyászolja a fiát. Mire lehetett büszke életében + # W PPíV ÍA'i&N v iMSM - » f-rffí'Hp.n r* lip BAUERNFEIND GYULA SZEGEDI SÍREMLÉKE PETŐFI SZEGEDI BARÁTJA, LINCOLN ALTÁBORNAGYA, STAHEL-SZAIVIWALD GYULA DEBKECENYI IGNÁC. „KÉT NEMZET HŐSE"