Délmagyarország, 1973. március (63. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-25 / 71. szám
VASÁRNAP. 1973. MÁRCIUS SS. m Peter Rosegger nyomán: A VADŐR Andrássy Lajos VERSEIÉjjel a Tisza Márvány-fekete-zsíros lenn a víz A csend barsonypepucsban sétál rajta Tükrén álmosan nyújtózik a fény A hld lábánál felkacsint a partra Fenn holilsugárbó! pántlikát kötöz A szél — hajammal mélán elszöszöz Menekülés uz emlék mindent megszépít a bánat mégis négykézláb kódorgott utánad hogy visszasírjon még nekem miért?: végezd be mit a sorsom ram kimért! Az abelsbergiek elhatározták, hogy új vadőrt alkalmaznak, aki erdeiket jobban meg fogja védeni a vadorzóktól. Választásuk egy kiszolgált katonára esett. Ezt a katonát Schorschnak hívták. Rendkívül erős volt, hosszú kardot vonszolt maga után, és hatalmas bajuszt viselt. Röviddel alkalmaztatása után a polgármester magához hivatta. — Schorsch — mondta a polgármester — jól jegyezze meg magának: ha az erdőben vadorzót lat, be kell kísérnie! Bárki is legyen az, Schorsch, kímélet nélkül tartóztassa le, és vesse tömlöcbe! Megértette? Schorsch tisztelgett, és utána katonásan lelépett. Egy napon, amikor csendesen lépkedve az erdőt rótta, hirtelen lövést hallott. A derék katona azonnal fölemelte a kardját, hogy az ne zörögjön, és így osont a lövés irányába. Hamarosan egy embert pillantott meg, amint éppen egy lelőtt ózbakot zsigerelt ki. Es ez az ember... az abelsbergi polgármester volt. — Micsoda? Hát vadászati nap van? — kérdezte magától Schorsch. — Nem, ma nincs vadászati nap. Allj, fickócska. mi ketten közelebbről is megismerkedünk egymással. — De hiszen ez a polgármester — szólalt meg benne egy másik hang. — Az nem számít — gondolta ismét a derék szolga — aki olyankor vadászik, amikor vadászati tilalom van. vadorzó. Ami ő még azonkívül, az nekem teljesen mindegy. Hiszen éppen tegnap tiltotta meg a polgármester a vadászatot. Nos, lássunk munkához! — És ha maga a polgármester az? — figyelmeztette még egyszer a másik hang. — Allj, — suttogta Schorsch. — Hát nem maga a polgármester mondta: bárki legyen is az, kisérjem be? Ez biztosan csapda a számomra. Bizonyára látni akarja, hogy hü szolga vagyok-e. Néhány másodperccel később Schorsch óvatosan a polgármesterhez lépett, és kezével a vállára ütött. — Hallod-e? A polgármester az ijedségtől majdnem elájult. — Allj föl! — vezényelt a katona. — Velem jössz! — De Schorsch de Schorsch! L egutóbbi inugazlnunkban Tarjánt mututtuk be. melynek javarésze az eltelt kél esztendő alatt épült, s amely alighanem a város történetenek egyik legnagyobb vállalkozása. Néhány év alatt sokezer embernek adott otthont. >ó Lakást, s egyúttal hozzáláttunk a várost övező, a varost valóban varossá tevő külső lakógyűrü építéséhez. De a városrendezőknek nem csupán Szeged peremén akadt dolguk a két választas közolt. Évek óta beszélünk a tömbrekonstrukciókról. arról, hogy a város belsejében ls szükség volna magasabb házakra, a Szegedet huszadik századivá tevő varoskép kialakításának megkezdésére. S az utóbbi két esztendőben a belső városrészekben Is sok minden történt e folyamai kezdeteként. Érdemes sorra venni közülük néhányai, abban a sorrendben, ahogyan Somogyi Kurolyné képei bemutatják e létesítményeket. A Tudományegyetem új kollégiuma Újszegeden a város egyik legszebb épülete lelt, egy oly fontos részen meghatározója a Jövő városképének, mint az Odesszai körút és a Rózsa FeKÉT VÁLASZTÁS KÖZÖTT renc sugarút kereszteződése. Nem messze tőle emelkedik a biológiai kutatóintézet épülete, amely a tudományos forradalomhoz igazában csak most csatlakozó, szinte új tudomány számba menő biológiai kutatás egyik európai fellegvára lesz, egy olyan tudományé, amely — úRy tűnik — nagyobb hatással lesz jövendőbeli életünkre. mint a technológia és a fizika forradalma. De nem csupán ezért érdemes említésre az új kutatóintézet tömbje, hanem azért is, mert a kollégiummal, Odesszával és a Székely sorral már leraktuk itt e városrész jövőjének alapkövét. Könnyű folytatni a sort. immár a szegedi oldalon. A hídfőben emelkedik a Roosevelt téri épület. amely szintén egyik meghatározója a jövö városképének. S ezen kívül otthont adott az Égő arany presszónak, amely díjnyertes belsőépítészi megoldásával alighanem az ország legszebbjei közé tartozik. Véle ismét régi kívánságunk teljesült: hiszen mindig is keveslettük az éttermek, presszók számát a városban. S ugyanígy sorolható — ismét Újszegedről — a Tisza gyöngye, az új étterem markáns vonalú, az adott környezetbe kitűnően illesztett épülete. Vagy a MÉKbisztró a Bécsi körút és a Petőfi Sándor sugárút kereszteződésében, amely annak a szerződésnek köszönheti megszületését, melyet a tanács kötött a MÉK-kel. éppen a város kereskedelmi és vendéglátó-gondjainak megoldására. A fölötte emelkedő lakóház pedig — az Anna presszó épületével együtt — Alsóváros első, valóban városias épülete. Ugyancsak az utóbbi két esztendőben készült el a Belvárosi divatház a Bajcsy-Zsilinszky utcában, annak az épületnek a földszintjén, amely a város legszebb lakóházai közé tartozik, s a Szent György térj ideiglenes óvoda, amely kellemes otthont nyújt a környék gyermekeinek. És a gyermekeké a Bartók Béla téri játszótér is, melyre sok millió forintot áldozott a | . város, és amely is- | mét új a maga ne- a. * mében. Szeged első W Ajg í olyan játszótere, amelyet valóban és Y*/ mindenekelőtt erre EJ a célra terveztek. — dadogta a polgármester. — Hiszen ez csak ... — özbakot a vállra! Gyorsan! — kiáltotta a szolga szigorúan. — Na, Schorsch, nyisd ki végre a szemed! — Nem teszek különbséget! — De hiszen ő látja, hahaha, egy tréfa, egy kis tréfa! — A törvény nevében letartóztatom ! — De ne bolondozz, Schorsch 1 — Gyerünk, különben erőszakot alkalmazok — kiáltotta Schorsch —, és megragadta a kardját. A polgármesternek tehát Schorsctisal kellett mennie, és az özbakot magának kellett a vállán cipelnie. Útközben megpróbálta a polgármester a derék katonát rábeszélni, hogy engedje szabadon. A katona azonban azt gondolta, hogy a polgármester csapdát akar állítani számára, és ezért minden próbálkozása eredménytelen maradt. Amikor Abelsberg első házaihoz közeledtek, a polgármester megállt, megveregette a szolga vállát és mosolygott: — Jól van, Schorsch! A próbát ragyogóan kiálltad, derék, hű szolga vagy, maradj nálunk halálodig! — Rendben van — mosolygott a katona —, ez azonban fáradságba is került, és ezért egy tanút szeretnék, hogy teljesítettem a kötelességemet. — Ej. ezt én szívesen igazolom neked, de az iskolás gyermekeknek nem szabad bennünket Így látniuk, hiszen a gyerekeknek tisztelniük kell a polgármestert. Hiszen érted te ezt! — Engedelmével — mondta Schorsch —, az iskolás gyerekek tudják meg, hogy Abelsbergben a polgármestert is letartóztatják, ha lop. Gyerünk! A piactéren keresztül kisérte a polgármestert a tanácsházhoz. Hamarosan lármázó, gúnyolódó tömeg vette őket körül. Néhány városatya sietett oda; ezeknek tisztelgett Schorsch: — Alázatosan jelentem, hogy vadorzót tartóztattam le. A tanácsülésen a városatyák felháborodottan néztek egymásra, és ezt suttogták egymásnak: — Ej. nézd csak, ez a fickó veszélyes ! Azután hangosan azt mondtak: — Schorsch katona derék legény, valahová el kell ajánlanunk. Abelsberg nem megfelelő hely a számára! És a következő napon a katonát elbocsátották. Az abelsbergiek még sokáig fognak beszélni a polgármesterükről, aki saját felelősségére és veszélyére tette próbára szolgája hűségét. A polgármester ezzel a megoldással igen elégedett volt. (Fordította: RULUY JÁNOS) ^iSfT&fr'' IfelMIÉÉ