Délmagyarország, 1973. március (63. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-25 / 71. szám

VASÁRNAP, W3. MÁRCIUS 25. Népesedéspolitikánkról Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Csongrád megyei pártbizottság első titkára, Hódmezővásárhely országgyűlési képviselője is felszólalt az országgyűlés múlt héten tartott, tavaszi ülésszakán. Felszólalását — a Magyar Távirati Iroda tudósítása alapján — lapunk csütörtöki számában röviden ismertettük. A téma nagy fontossága miatt most az egész beszédet közöljük. tok elosztásánál, a visszásságok, a durva magatartás, a válások indokolatlan magas száma, a gyermek jövőjének problémája, és más, közérdekű témák, ritkán szerepelnek fórumainkon. A pártnak, a tanácsnak, a különböző kollektíváknak természetesen nem feladata beleszólni a családi életbe, de nem is mehet el szó nélkül a szocialista erkölcs normáinak megsértése mellett. Amellett sem, hogy nincs helyén az ifjúság felkészítése a szocialista családi életre az iskolában, az ifjúsági szervezetben, sőt ez magában a családban is periférikus terület. A népszaporulat a szocialista családerkölcs fontos része, eleme, s ezzel, mint társadalmi kérdéssel kell foglalkoznunk. Szeretnék megemlíteni néhány okot, amely — ha nem is menti, de — bizonyos mértékig magyarázza megyénk, országosnál rosszabb helyzetét a népszaporulat terén. Az elmaradásnak széles körű gazdasági, erkölcsi, tudati okai vannak. Közismert, hogy Csongrád megye gazdasági fejlődése, iparosítása, a felszabadulás utáni hosszú ideig elmaradt az országos átlagtól. Az elmúlt másfél évtizedben ugyanakkor jelentős eredmények születtek pártunk és kormányunk vidéki ipartelepítési politikája, az átszervezett szocialista mezőgazdaság következtében. Ennek eredményeként megszűnt megyénkben az egy évtizede még jellemző munkaerőfelesleg, sőt napjainkra a nők foglalkoztatottsága is meghaladja az országos átlagot. Ilyen tormán a népszaporulat egyik fontos kérdése, nevezetesen a munkaképes koré családtagok keresetének, foglalkoztatottságának biztosítása megoldott. A gazdasági fejlődéssel, a munkahelyek növekedési ütemének alakulásával egyidejűleg és azonos ütemben azonban, nem tudtuk megoldani a népszaporulat más, fontos anyagi, szociális feltételét — ezek közül különösen kettőt: a lakásproblémát és a gyermekintézmény-hálózat megfelelő mértékű növelését. E téren csak a legutóbbi években és várhatóan a következő esztendőkben tudunk a korábbinál nagyobb ütemben előbbre lépni. Ennek dokumentálására hadd említsek néhány számadatot. A harmadik ötéves tervben 13 ezer 500 lakás épült Csongrád megyében, a negyedik ötéves tervben közel 20 ezer lakással számolunk, és ennek időarányos teljesítése megfelelően halad. A harmadik és negyedik ötéves tervet összehasonlítva figyelemre méltó előrelépés történt, illetve várható a gyermekintézmények fejlesztése területén is. Amíg a harmadik ötéves tervben a száz bölcsődéskorú gyermekse jutó férőhely 7$ volt, a negyedik ötéves tervben ez a matató 10,l-re emelkedik. Hasonló a helyzet az óvodáknál is; a harmadik ötéves tervidőszak végére 100 óvodáskorúra 61,8 férőhely jutott, a negyedik ötéves tervben a 100 óvodáskorú férőhely száma közel 70-re emelkedik. Határozott törekvésünk és az ötödik ötéves terv előkészületeinek jelenlegi stádiumában is elhatározásunk, hogy a következő tervidőszakban még gyorsabb ütemben növeljük a gyermekintézmények férőhely számát, hiszen a szülők kereseti lehetőségének biztosítása mellett a lakásgondok folyamatos megoldásával együtt, a népszaporulatnak ez fontos szociális feltétele. Az elmondottak mellett — a teljesség igénye nélkül is — szükséges néhány további tényező vázlatos felsorolása. Megyénkben az országos átlagot jóval meghaladja a városi népesség aránya. Köztudott ugyanakkor, hogy a népességcsoportok közül a városi lakosság soraiban kisebb a népszaporulat. Egy másik, viszonylag kis szaporulattá népességcsoport, a szellemi dolgozók számaránya, megyénkben az elmúlt évtizedben több mint 20 ezer fővel növekedett. A falun élők, és a mezőgazdaságban, foglalkoztatottak jelentős része is ma már a gyermekáldást nem úgy tekinti, mint régen, amikor a család számára pótlólagos termelőerőt jelentett 10—12 éves korától a gyermek. Jövedelmet, hasznot hajtó munkát végzett, majd később az öregek eltartója lett a földtulajdon alapján. Megyénk járásaiban, a természetes szaporulat esek a szegedi járásban pozitív. Csongrád megyében az országos átlagmii kevesebb fiatal és több idős korú lakos él. Az elmúlt két évtizedben a 89 éves és idősebb népesség aránya rohamosan növekedett, és az 1949. évi 13 százalékkai szemben megközelíti a 20 százalékot, és számottevően felülmúlja az országos átlagot. Ugyanakkor növekvő népesség mellett ma K5 százalékkal kevesebb Í5 éven aluli fia tol él a megyében, mint W évvel korábban. Az országosnál alacsonyabb születésgyakoriság miatt a 15 év alattiak aránya kevesebb, mint országosan. A gazdasági, szociúfis, élefkorbefi fényezőkhöz hasonlóan megfelelő mélységben és konkrétságban kell vizsgálnunk a népesedési helyzet alakulásának a közgondolkodásban fellelhető antiszocialista elemeit. Ezek közöl is csupán néhányat említek meg. Pa egyik legétesebben jeienfkező próblémának azt tartom, hogy a „státuszszimbólumok" sorában a minden társadalmi támogatás mellett is sok gonddal, lemondással járó gyermeknevelés követhezHagy jelentőségű esemény a kormány beszámolójának napirendre tűzése, az országgyűlés színe előtt A kormány szempontjából is, a képviselők szempontjából is. Különösen érdemes dolog, hogy a szóbeli beszámoló előtt már írásban is megismerhettük annak tervezetét, és kezünkbe kaphattuk a kormány 72 pontból álló munkaokmányát, intézkedési tervét. így valóban betekintést nyerhettünk abba a hatalmas munkába, amelyet a nép bizalmából a Magyar Népköztársaság kormánya folytat azért, hogy valóra váltsa saját programját, az MSZMP X. kongreszszusán elhatározottak szellemében. Nemcsak lentről nézve, a képviselői munka tapasztalatai alapján, hanem a kormány törekvéseinek ismeretében is van lehetőségünk véleményt mondani a kormány munkájáról, javaslatokat tenni, észrevételezni. Olyan demokratikus lehetőség ez, ami mindannyiónkban erősíti a felelősséget, és mindannyiónkat jobb, hatékonyabb munkára ösztönöz. A kormány munkaterve, a kormány elnökének beszámolója bizonyítja, hogy a X. kongresszus irányvonala, a Központi Bizottság novemberi állásfoglalása testet ölt a kormány tevékenységében, egész államéletünlcben. Ezt bizonyítják az eddig megtett és a tervezett további intézkedések. Kapcsolódva a kormányelnöki expoBéhoz, szeretnék egy kérdéssel foglalkozni. A magam részéről üdvözlöm a Minisztertanács azon elhatározását, hogy gazdasági, társadalmi, politikai súlyának megfelelően kivám, foglalkozni az ország népesedési helyzetével, és népesedéspolitikai feladatainkkal. Meggyőződésem szerint ez nagy fontosságú kérdés, hovatovább az előrehaladásunk: egyik kulcsproblémája. Ismeretes, hogy hazánkban a népszaporulat indokokatla.irnl alacsony. El keh mondanom, hogy Hódmezővásárhelyen — választókerületemben —, sőt az egész Csongrád megyében még az országos összképnél (s negatívabb helyzet mutatkozik. Nem téveszt meg bennünket az az egyébként valós adat, hogy 1960-hoz képest megyénk lakossága közel 20 ezer ifivel növekedett, érmek ugyanis mintegy kétharmada a megyése történő bevándorlás következménye. Pez ezer lakosra jutó éfcvesziüetések száma megyénkben 1964-ig általában évi 12 alatt voít, ezt követően r967-ig 12—>3 között ingadozott, majd a különböző kedvezményeket biztosító kormányintézkedések hatására T3 fölé emelkedett. Eme ingadozással együtt megyénkben az elmúlt másfél évtizedben a természetes népszaporulat mindenkor az országos átlag alatt maradt. Ugyanakkor a halálozási gyakoriság meghaladja az országos átlagot. Bár a X. kongresszus felhívta rá a figyelmet, össaességében azonban a népesedés ügye ma még sajnálatosan nem vátt közüggyé. Márpedig meggyőződésem szerint népességi gondjaink megoldásánál az erkölcsi, magatartási, érzelmi, tudati elemeknek, egyáltalán a társadalmi közgondolkodás változásának legalább akkora jelentősége van, mint a kérdés megoldásához nem nélkütözhetö anyagi, szoeátüs momentumoknak. El keti mondanom, hogy a népesedési probléma megfelelő szinten kezelése a tömegpolitikai munkában, a társadalmi közgondolkodásban. megyénkben is inkább előttünk álló feladat, mint megoldott probléma. Megyei pártbizottságunk, a társadalmi szervezetek, a tanács, az elmúlt évben áttekintették a szocialista közgondolkodás helyzetét, továbbfejlesztésének néhány feladatát Csongrád megyében. Ennek keretében a többi között a szocialista családerkölcs néhány elemével is foglalkoztunk. Megállapítottuk, hogy a tisztességes családi életnek növekvő becsülete van társadalmunkban és lassan bár, de kezd kritériummá válni, hogy egy család milyen állampolgárt ad a társadalomnak. Az. azonban még korántsem tudatos, hogy milyen fontos szerepe, jelentősége van a szocialista .társadalom jelene és jövője szempontjából az egészséges, harmonikus családnak. Keveset foglalkozunk több olyan kérdéssel. amelyek a szocialista normák családi vetületeit jelentik: a közélet és a magánélet egységes elbírálása, a családi élet figyelembe vétele a közösségi fetadamenyeit vállaló emlőd messze a Mtr ürgére kerül. Bár ennek bizonyítására szociológiai adataink nincsenek, úgy gondolom, a tapasztalatok alapján ezt nyugodton állíthatom. Nem ritka a modern, új lakásban élő fiatal házasok körében az, hogy előbb lépnek fel parkírozóhely és garázs igényével, mintsem a gyermekjátszótér és a park hiányozna számukra. Pártunk nőpolitikái határozata széles körű és döntően pozitív társadalmi fogadtatásra talált. Eredményeink valóban jelentősek, jól mérhetők, és helyes úton haladunk a nők valódi társadalmi egyenjogúságának biztosításához. Azt gondolom azonban, a nőpolitikái határozatok realizálása eddigi menetében a közgondolkodásban, a nő családanyai funkciójának elismerése és tisztelete, kisebb mértékben fejlődik a szükségesnél, és ez elsősorban nem anyagi kérdés, hiszen a kormány — anyagi lehetőségeinkhez mérten — közismerten jelentős intézkedéseket hozott a kisgyermekes, és egyedül álló nők támogatása érdekében. Itt közvéleményről, közgondolkodásról van szó, amelynek pozitív megváltoztatását már nem lehet csupán kormányrendelettel, végrehajtási utasítással megoldani, hanem itt párt-, állami és társadalmi szervek széles körű politikai munkájára is szükség van. Azt gondolom, hogy a család- és gyermeknevelés kérdésében is a helytelen életvitel és szemlélet nagyon sok hadállását kell még megtörnünk annak érdekében, hogy előbbre léphessünk. E téma kapcsán csupán kőt rtgondokkoztató tényt említek. Megyénkben az élve születések száma 1960-ban 5455 volt, amely kisebb hullámzásokkal 1970-ben 6051-et ért el. Eközben a művi vetélések száma — ugyancsak jelentős hullámzással — 93! 6-ról 9193-ra alakult. Megyénkben a családok többségében a kívánatosnak tartott gyermekek száma alacsony, az utóbbi évtizedben az 1—2 gyermekes családok váltak tipikussá. Jelenleg a házasságban élő nők mindössze 23 százaléka szült kettőnél több gyermeket. Megyénk tapasztalatai azt is jelzik, hogy a nagy fontosságú társadalmi mobilitás, életforma-változás, amely nálunk viszonylag rövid idő alatt lejátszódott, és pozitív irányban hozott változásokat — gondolok a létbiztonság megteremtésére és az életszínvonal emelkedésére, a munkásság létszámának megnövekedésére, a társadalmi műveltség növekedésere, az urbanizációra és más tényezőkre — hn.ssábban gyakorol pozitív hatást a családi életre, a szocializmust epitö társadalom alapsejtjének Kt.apjára súlyára, tiszteletére. A negatív beidegződések kiszorítósa nagy körültekintést, tapintatot, de ugyanakkor széles körű és egy irányba ható politikai munkát igényel tőlünk. Ennek során a tömegkommunikációnak, ak irodalomnak, más művészetinek is, nem kis feladata van a helyes szocialista családmodell kialakításának elősegítéséiben, és a családon beiül egy olyan egészséges gyermek- és anyaknltusz kialakításában, amelytől sajnos ma meg messze állunk. A család, a gyermeket szerető szülő és nevelő dolgozó anya legyen eszménykép, és kapja meg c társadalom mindem, irányú, megbecsülését. A népesedés kérdését nem sKabad a gazdasági, társadalmi, kulturális, egészségügyi, szociális fejlődésünktől, a közgondolkodás állapotától, a fejlődés irányaitól elvonatkoztatva vizsgálni, hanem azzal együtt, annak szerves részeként és a jövőnk előrehaladása ütemének feltételeként kell néznünk. Ennek során számot kell vetni azzal a széles körben jelentkező társadalmi igénnyel, amely a családi jövedelmek kiegyenlítésének meggyorsítását várja. Kérem a kormányt, vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy a gyermeknevelés költségéből fokozatosan mind nagyobb részt vállaljon a társadalom, már most, ebben az ötéves tervben, és még inkább a következő ötéves tervek során. Kérem a kormányt, teremtsen rendet a népesedési egészségügy tekintetében «>. Itt meg kell birkóznunk az ötvenes években a népesedés ügyében alkalmazott adminisztratív intézkedések reakciójaként kialakult szabadossággal is. Állítsa a kormány a maga eszközeivel, befolyásával a tömegkommunikációt jobban a család, az anya a gyermek megbecslése. vH®l—» szolgálatába. Mindezekben -> '-ormány bizton számolhat nemcsak az országgyűlés, de a társadalom többségénének támogatásával — mondotta befejeoeüül Győrt hon. «