Délmagyarország, 1973. január (63. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-03 / 1. szám

a SZERDA, HM. JANVAR Jég a Balatonon Az utóbbi napok fagyos éjszakáiban a Balaton vizén is megkezdődött a jégkéoző­dés. Széles jégsáv kíséri a partot. A keszthelyi öböl már teljesen beállott és várható, hogy néhány nap múlva az egész Balatont jég fedi. A hajóforgalom napok óta szü­netel és a balatoni halászok is kénytelenek voltak abba­hagyni a munkát. Ezzel az idei halászat befejeződött a magvar tengeren. A tervek szerint több mint 350 vagon jeget tesznek el a nyárra. Fonyódon folytatiák a 12 vagonos halhűtőház építését. Szilveszteri látomás O 00 00 00 N0K FÉRFIAK STB- <1 a t'i ''' if • • - -V (Kallus rajza) X. kerület Házasság: Deák József ésUnit Zsuzsanna, Somogyi Károly & Uyüreíi Gabriella, Domokos Je­nő ás Kelemen Ágnes, Szalma Mihály én Tőrök Mária, Nagy János és Edelényt Mária, Rozin­ka István es Bóta Erzsébet. Bl­liezkl István és Engl Udikó, Nagy Lajos és Dobó Kalalm. Cadeddu Luclano éa Baráti Eva, Kén István és Papp Ibolya, Miklósi György és Takács Anna, Hornok Imre és Szecsődl Klára, Török Lajos és Dorka Rozália. Marosi János és Suba Rozália, Csomós János és Csonka Argó­in, Macsánszky Iván és Kárpáti Márta. Kovács Mihály és Bozókl Franc'ska. Lövel Gábor és Vln­cze Eva. Mészáros László én Jóm. Katalin, Zádorl Károly és Dobó Erzsébet, dr. Gergely Győ­ző és Pagonyi Edit, Szauer Gá­bor éa Blelchert Renáte, Méray László én Béres Magdolna, dr. Bártfal György és dr. Kaucsek Hrdvtg, Dlckmann-Domcsák Fe­renc és Szemán Edit házasságot kötöttek. Születés: Hegy esi Józsefnek ós Dani Máriának Zsuzsanna. Kiss Istvánnak és Perlaki Ju'ianná­nak Norbert. Kozák Jánosnak es Kocsonyl Irénnek Anikó Helga, Bódl Bálintnak és Sz'lágyl Er­zsébetnek Andrea. Pataki And­rásnak és Beloval RnzállAnA Rozália, dr. Oszlánczl Józsefnek és dr. Tóth Évának Péter, Rúzsa Vilmosnak és Porció Piroskának Szilvia. Körösi Lászlónak és Gyanjas Ilonának Lú-sz'ó, Huzsa Istvánnak és Kiss Ilonának Ist­ván, Sztkszal Lászlónak és Szla­ma Már'ánek László Tamás. Kálmán Szilveszternek és ZAdorl Valériának Szilvia, Szűcs Lász­lónak és Sütörl Máriának Ró­bert, Szögi Józsefnek és Bárká­nyi Ponának József, Be-ta Ti­bornak és Terhes Rnzál'ánnk Tbnr Cs.nba. Klézll Józsefnek és Berta Etelkának Zsolt Sándor, Krlzsán Tibornak és Kovács Zsuzsannának Gábor. V1da Jó­zsefnek és pinrzós Évának Ká­roly. Boldog Zoltánnak és Batka Annának Zoltán László. B<te Lászlónak és Nemes Rózsának Ágnes Rózsa. Bncsksl Sándornak és Vőnek! Rózsának Szobolos, Sztládt Ferencnek és Széli Ju­liannának Ferenc Sándor Tóth Andrásnak és Gyur's F.szter->ck Károly, r.sánvl Antalnak és Ka­tona Erzsébetnek F.szter, Bús Gusztávnak és Drexler Erzsébet­nek Péter Béla, Meszes Sándor­nak és Tarl Erzsébetnek Sándor. László Györgynek és RLscbák Máriának Ágnes, Annus Dezső­nek és Török Margitnak Gyön­gyi, Albert Istvánnak és Szlovák Ilonának Gabriella, Dávid Mi­hálynak és papp KatáUnnak Ka­talin Gabriella, Marosi László­nak és Antal Ildikónak Zoltán, Bíró Árpádnak és Tóth-Krabóth Jullan-ának Árpád, Magyar Gyulának és Jsmbrtck Zsuzsan­nának Andrea, Csávás Jánosnak és Kural Annának Hajnalka. Stumpf Károlynak és Bucsy Mártának Tibor Attila, Mormcr M<klósnak és dr. Szász Katalin­nak M'klós Barna, Kocsis Já­nosnak és Gál Máriának Erika. Muesl Andrásnak és Szalma Jusztinának Zoltán, Varga Sán dórnak és Tóth Juditnak Sán­dor, Molnár Mihálynak és Sza­kács Katalinnak Tünde Zsu­zsanna. Tóth Józsefnek és Halász Margitnak Beatrix Barbara. Szá­lai Józsefnek és Barna Margit­nak Brigitta Mónika. Szűcs An­talnak és Berta Rozáliának Erika Kalmár Józsefnek és Vőnek! Mártának József Gábor, KLszel.v Jenőnek és M'klós Ilonának Je nö M^ály, Toppantó Lajosnak és Szalma Ilonának Edit, Asz­talos Gézának és Harmatos Ág­nesnek Krisztina, Nsgy Sándor­nak és Bedekovtcs Erzsébetnek Erzsébet. Czeglédl Józsefnek és Zsórl Mártának Róbert. Gsusz Antalnak és Farkas Cecíliának Tamás. Bába Ferencnek és Ra­dles Erzsébetnek Gabriella Er­zsébet. Katona Lászlónak és Kiss Máriának Róbert László. Klainár Káro'ynak és Kaposvári Má­riának Akos Károly, BQrsoo Fe­rencnek ós Acs Jul'annáia* Tí­mea, Gál Györgynek és T'borez Juliannának Zoltán Attila, Be­rényl Lászlónak' és Oltványi Má­riának Món'ka, Szarka Kovács Lászlónak és Abrabám-Tandarl Erzsébetnek Zsolt. Sehnürleln Ferencnek éa Sárközi Máriának Andor, Mészáros Mihálynak ós Anyakönyvi hírek Szepesi Veronikának Eva Vero­nika. Rorbás Imrének és Tóin Erzsébetnek Lm re János, Tóth Istvánnak és Szaszkó Erzsébet­nek EVA SOll-Zakar Lászlónak és Balogh Gizellának Mónika Zsuzsanna, Szanka Sándornak és Berkes Máriának Mária, Csíkos Antalnak én Farkas Gizellának Csaba Antal, Barabás Józsefnek és H úszta Ibolyának IbclyA Pásztor Gergelynek és Kuczora Annának Csaba, Laczl Jánosnak és Peták Irénnek Mónika, Ba­chesz Jánosnak és Gáts Líviának BnrbarA Berta Mihálynak és Dózsa Gyöngyvérnek Iván György nevű gyermekük szü­letett. Halálozás: Szeles Istvánná Vö­rös IlonA Simon Jánosné Torn­áik Mária Anna. Kóth Jakabné Rlczu Erzsébet, Földost Sándorné Prolog Etelka, Hamu József, Bácsványl Béla, Ocskó Adámné Hevesi Veronika, Böröcz Imre Lajos, Sziklás Mihály, Kormos Lajos, Fodor Istvánná Márton IlonA Légrádl Istvánná Márton Mária, Varga Lajos, Bán József, Hódi Györgyné Zsarkó Rozália, Szálai László, Szlrbuly Zsolt, Kolompár Mihály, Szépfy János, Szőke Sándor. Endrényi Sándor­né Endrényi VlknA Vlncze Fe­renené Muskó Viktória. Nagy­Alajos. Deret! Dezsőné Tésl Etel, Godó Nándor elhunytak. H. KERÜLET Házasság: Annus István és Rész Katalin Erzsébet, Veres And­rás és Ktnyó Julianna, Szabó Ferenc és Csótl Éva, Köszler Antal és Laska! Ágnes, Nagy Ferenc és Bíró IlonA Boros Jó­zsef és Pataki Etelka, Szemes József és Czakó Katalin, Iván Iván és Török Ilona, Sós Péter és Hegyes Gabriella, Nagy Jó­zsef István és Varga Katalin, Tóth István és Kakuszl Erzsébet, Juhász József és Farkas Erzsé­bet, Horváth László István és Nógrádi Magdolna, Kiss József István és Takács JuUanna, Fa­zekas István és Faragó Magdol­na, Balogh István és Mészáros Mária Magdolna, Takács István János és Fábián Erzsébet házas­ságot kötöttek. Halálozás: Matyi István, He­gedűs Flórián János, Lugosi László, Sprok Imre, Hódi Ká­roly, Vas KAlmánné Turzsó Es:: ter. Sípos Károly József, Deá' Sándorné Oltványi Erzsébet, Ka­tart Pétemé Kiss Anna elhuny tak. m. KERÜLET Házasság: sánta Antal és Ba logh Mária. Vörös Ferenc és Káposztás Katalin. Halasi Fe renc Lajos és Síkhegyi Magdol­na Irén, Markó Zoltán és Kakas Izabe'la, Hornyák Endre Tibor és Sebők Eva, Farkas Tibor és Erd*!yl Anna. Wlttsmann József és Mátrai Anna Judit, Pap-11 Mihály és Nagy Erzsébet Pi­roska, Molnár Sándor és Szögi Ibolya, Jóvárl István és Rácz Piroska Julianna házasságot kö töttek. Születés: Béres Gábor és Ur­bán Annának Annamária, Szab: Lászlónak és Monostori Anná­nak Tünde Brigitta. Tóth Zol­tán Györgynek és Balog Iloná­nak Judit Ágnes, Tanács Ferenc Vince és Baranyás Irénnek Olga, Túri Lászlónak és Czeg-édl Edit­nek Gábor, Vtzsl Károly József és Bódis Jo'ánrak Róbert László. Gondos Gyula és Orbán Erzsé betnek Hajnalka, Kerst Wolfgan-; és Molnár-Kátal Máriának Péter, Kotogány Ferenc és Bittó Mária Magdolnának Hajnalka Noém!, Vajtay József Endre és Mas Már'ának Mariann, Nagymthály István Nándor és Szírékl Fran­ciskának Erika, Vata István és Feles Évának Gyöngyi, Berke = László és Besenyet Erzs'-betne' Mónika. Hn'dú István és Havlik Máriának Zita, Pusztaszeri Mik­lósnak és Kovács Sarolta Erzsé betnek Csaba Miklós, Barnn János József és Veres Erzsébet nek Aranka, Czékus András és Czékus Máriának Mária, Kalmár József és Gyuris Irénnek Ildikv Zsuzsanna, Kovács György é Fodor Máriának Krisztina nev.l gyenmekük született. Halálozás: Rlkk József, Végh László, Kun István, Komárom' László, Rébék József, Mand.Ss? Józseíné Megy esi Mária, i Tótn Istvánné Kucsora Rozál, Kis József, Nagyari Nándor. Magdi Sándorné Szabó Rozália, Lázár Vince, Gavodt István, Bozóki Pál Sándorné Kinka Veronika. Szabó Imréné Farkas Ilona, Agócs Mihály meghaltak. Vásárlók a bíróságon A járásbíróság elnökét, dr. Falu Györgyöt kérdeztük meg: ad-e munkát a bíróság­nak a kereskedelem és a, ve­vők között támadt nézetelté­rés? Válaszából kiderült, hogy sajnos, a kelleténél rit­kábban. Pedig sokszor egye­dül ezen a fórumon tudná a vásárló bebizonyítani igazát. Mert mit tesz, ha panasza van? Fordulhat az üzletve­zetőhöz, a tanács kereske­delmi osztályához, a keres­kedelmi felügyelőséghez és a rossz minőségi árut előállító vállalathoz. Bármennyire is feltételezzük bármelyik fél részéről a jó indulatot, még­is csak valószínű, hogy azo­nos kereskedelmi felfogás szerint döntenek — gyakran a KERMI segítségével —, hiszen valamennyien a ke­reskedelem oldalán állnak. Két fél között egy harma­dik tud igazságot tenni, s ebben az esetben ez a bíró­ság. De mire idáig eljutna a vevő, belefárad az eddigi re­ménytelen hajszába, abba, hogy minduntalan falakba ütközik. És nem utolsósor­ban némi szakértelem is szükségeltetik ahhoz, hogy valaki bele merjen kezdeni egy időt és fáradságot igény­lő perbe. A járásbíróság elnöke két dosszié tartalmát hozta bizo­nyítékként: igenis megéri a kitartás, az állhatatosság. Megapad! képernyő Az első történet főhőse egy Super Victoria televízió. Új­donsült tulajdonosa néhány­napos használat után észre­vette, hogy fokozatosan sö­tétül a képernyő. A Gelka diagnózisa: az egész képcső hibás, ki kell cserélni. így is lett, a kijavított tévét haza­vitte tulajdonosa, s csak ott vete észre, hogy a képernyő „megsápadt". A füstszürke helyett, amely olyan jól, il­lett a fekete keretbe, egy va­kítóan világos, ízléstelenül festő ernyő meredt a csodál­kozó családra. „Ezt a készü­léket így soha nem vettem volna meg" — kesergett a család feje, s másnap vissza­vitte a Gelkához a televíziót. „Eredeti képernyőt nem tu­dunk adni'' — hangzott a reklamációra a válasz. Attól kezdve teljes csatasorba áll­tak az érdekeltek a vásárló ellen, mondván; a készülék rendeltetésszerűen használ­ható, mi mást akar elvárni még egy televíziótól? Az el­adó, a Centrum Áruház, a Gelka, az Orion Rádió- és Villamossági Vállalat mind egy véleményen volt. A Ke­reskedelmi Félügvelőség bá­torította egyedül a vásárlót, véd'e igazát! S akkor került az ügy a bíróságra. A pana­szos kérelme: az áruház cse­rélje ki jelenlegi készülékét az általa választott sötét kép­ernyős televízióra. Időközben megérkezett a KERMI szak­véleménye, amely szerint a tévé az új képcsővel kielégí­ti „ ... a gyakorlati használ­hatóság követelményét". Az alperes kérte a kereset el­utasítását — eredménytele­nül. A tárgyaláson maga az egyik kereskedő vallotta, hogy ilyen tónusú képernyő­vel már évek óta nem árul­nak új televíziót A járásbí­róság ítélkezett, méghozzá a vásárló javára: a készüléket új, azonos típusúra kell ki­cserélnie az áruháznak. Az indok: a kicserélt képcső er­nyője feltűnően eltérő színű az eredetitől és „ ... laikus szemmel is használt, felújí­tott készüléknek látszik". To­vábbá: „...esztétikai hiá­nyosa olyan mérvű, hogy azt jogosan sérelmezheti felpe­res." így „nyilvánvalóan in­dokolt ... a tökéletes kijaví­tás iránti igénye. Ha pedig erre nem vállalkozik alperes, kellő alappal követelheti a készülék kicserélését". A vesztesek csoportja azon­ban nem nyugodott bele az ítéletbe. Az Orion gyár és a Centrum fellebbezésében kö­vetelte a másodfokú tárgya­lást. A gyár szerint a járás­bíróság ítélete „téves tény­beli és jogi következtetése­ken alapul, s az több okból törvénysértő", A bíróság azonban másodfokon is hely­benhagyta előző ítéletét. Kopaszodó heverő Hasonlóan járt az az ál­latorvos is, aki egy pesti ki­állításon látott ülőgarnitúrát rendelt meg az Iparművé­szeti Vállalattól. Mivel az ígért határidő már letelt, a vállalat nem a Képcsarnok Vállalat raktárába — mint szokásos — hanem az állat­orvos lakására szállította a bútorokat. Formálisan átvet­te a kereskedelmi cég a szőrmés heverőt, a két fo­telt és az ülőkét, és átultal­ta a 14 ezer 200 forintos vé­telárat az Iparművészeti Vál­lalatnak. A megrendelőtől, akinek a bútorok ellen esz­tétikai és minőségi kifogása volt, egy fillért sem kapott. Ezt az Iparművészeti Válla­lattal is közölte, ahonnan azt a választ kapta, a vállalat költségére szállítsa vissza a bútorokat a szegedi üzletbe. Másik garnitúrát küldeni már nem tud. A vásárló így árengedményt kért, a válla­lat ezt 10 százalékban hatá­rozta meg. A vevő azonban csak 7 ezer 100 forintot volt hajlandó fizetni, mondván, annyira hibás az átadott áru, hogy többet nem ér. A Kép' csarnok Vállalat beperelte aa állatorvost, kérve a hátrale­vő 40 százalék megfizetését. Ezúttal — a KERMI szakvé­leményével egyetértve — a bíróság a vásárlónak adott igazat. Ez természetes is, hi­szen a szőrme erősen hul­lott, a „kopasz" foltokat szak­szerűtlen ragasztással igye­keztek palástolni, maga a huzat bútor bevonására al­kalmatlan. A tölgyfaváz-al­katrészeket is pontatlanul il­lesztették össze. Az Ítélet: 40 százalékos árcsökkentés. Az állatorvos tehát 8 ezer 520 forintért jutott hozzá az erősen kifogásolható minősé­gű bútorokhoz 14 ezer 200 forint helyett. A per iratalt lapozgatva szembeszökő az Iparművé­szeti Vállalat levelének né­hány sora, melyet a rekla­málónak küldött. „Ügy gon­doljuk, hogy gesztusunk egyedülálló a jelenlegi ke­reskedelmi gyakorlatban, és nem valószínű, hogy bármely bútorüzletből ellenérték nél­kül az árut elvihetné." Ez lehet, hogy egyedülálló, az viszont nem nevezhető gesztusnak az üzlet részéről, ha a szőrmét hullató ülőbú­torokért követeli a tökélete­sért járó teljes összeget. Kegy vagy kötelesség? A vásárló és a kereskede­lem jogi és erkölcsi kapcso­latban van egymással, még­hozzá mellérendelt kapcso­latban. A jelenlegi kereske­delmi szemléletben viszont nem egyedülálló az a felfo­gás, hogy az eladó kegynek tekinti, ha a vevőt az őt megillető figyelmességgel, jó­indulattal —, és becsülettel szolgálja ki. Ez nem kegy, nem udvarias gesztus, ez kö­telesség. Ha az eladó ennek nem tesz eleget, a vásárló esetleg bebizonyítja, hogy csalárd módon megszeg­te a szerződéssel járó kötelességét „Csalárdságon pedig nem egyszerűen a szándékos károkozást, ha­nem a másik fél olyan cél­zatos megtévesztését kell ér­teni, amellyel a kötelezett, a hibátlan teljesítés látszatát kivánja kelteni" — írja dr. Falu György A minőség és jogi szabályozása című ta­nulmányában. Ha valaki minőségi kifo­gást a törvény útján kíván­ja érvényesíteni, bátran te­heti ezt: a jogi gyakorlat a megrendelő, a vevők érdekeit védi. S a jogász tanácsa: el­gyengülnie egyetlen pórul­járt vásárlónak sem szabad. Ezzel nem egyéni érdekeket védünk, ezzel az e'adót kö­rültekintésre neveljük a ter­melést pedig hibátlan gyár­tásra sarkalljuk. Chlkán Ágnes BEKCZELt A. KAROLY 156. Hasonló értelemben írt valaki a Magyar La­pok hasábjain is: „Szegeden az árvíz nem ki­vétel, hanem rendes állapot. Nem is a ter­mészet sújtotta ezzel a kitűnő várost, hanem az elhibázott Tisza-szabáJyotzás". Egy másik pesti lap így mennydörög: „Szegeden mindenkit az árvíz rémületes veszélye foglalkoztat. S e szo­rongó, leírhatatlan állapot ismétlődik majd­nem évről évre, s a magyar állam összetett kézzel nézi, hogy a derék magyar nép mint vív­ja az élet-halálharcot". E gyakori támadások végre felbolygatták az alvó lelkiismeretet, bár a szegediek szerint ez már későn történt. A kétségbeesett fíkapi'ány percről percre hozta ki rendeleteit, hiszen eb­ben volt már némi gyakorlata az előző esz­tendők alapján. Igénybe vett karhatalommal ötven halászbárkát, s felszólította a temesvári had testparancsnokságot, hogy a város kenyér­szükségletének fedezéséről gondoskodjék. A gázviláeítást egész éjszakára kiterjesztették, kétszáz teherkocsit és száz pontont követelt, részint a vasúttól, részint a katonaságtól. Ugyancsak az ő inté-kedésére, szabadon bo­1 csatolták a vizsgálati fogságban levőket a tőr­vényszék épületéből, s mert a vasúti töltés megemelésének engedélye még mindig késett, a közgyűlés lázadásszerű kitörésére elhatároz­ták, hogy nem várják meg a miniszteri jóvá­hagyást. hanem még aznap elkezdik a mun­kát. Kötelezte a Back-mialmot, hogy négyszáz mázsa gabonát tartalékoljon. Végre megérkezett Boross Frigyes mérnök is, de vele jött Wahl, a vasúti társasás igazgatója, aki bürokratikus taktikázással újra akadékos­kodott, s ellenezte, mert még mindig szükség­telennek tartotta, a vasúti töltés emelését. Ugyancsak aznap vonult be Szegedre két zász­lóalj Temesvárról, Fulz altábornagy vezeté­sével. Ezeket, miután elszállásolták őkiet az is­kolákban. azonnal kirendelték a partra s éjjel­nappal fölváltva dolgoztak, hogy a háborgó árt megfékezzék. De dermesztő hideg volt, fagvos szél fújt, havas eső esett,, a töltéseken már jár­ni is alig lehetett. S a közerő munkája nem sokat ért. néha még ártott is a szakszerűtlen buzgóság, meirt sok homok -sákot nyelt el a víz, és sok kar"t döntött ki. mert nem megfelelően he!yezfék el, vagy ver'ék bele a laza talajba. A katonák azonban keményen helytálltak, igaz, hogy a naev bamszú Pulz, aki 48-ban az oszt­jákok oldalán harcolt most tisztele're méltó 'igvbuzgósággal ellenőrizte őket. s nem fukar­kodott a dicsé-eitel sem. ha valamelyik rend­kívüli hőrvtett hajtott vécé. S eme volt le­hetőség bőven, meri: a taitAko; ár már a nvúlgát-k alját nvairoga'ta mőJnyzViti-R. s a <-zél dühöngésében sokszor át-saiott ralink. N-m egvszc n katona mrszta hátával tartotta föl a hullámok bezúdulását A főveszedelem azonban Percsoránál mutat­kozott, amint ezt mindenki sejtette, sőt tudta, s a főügyész algyői rezidenciája a legfontosabb irányítóközponttá szerveződött át. Még a nép­szerűtlen Hegedűs István, társulati igazgató, uradalmi főtisztviselő és tápai főjegyző is meg­feledkezett megaláztatásáról, s paríoazott a ke­mény főügyésznek, mert a saját holmiját, de még az irháját is védenie kellett, s többször rá­szorult Nóvák hajdúinak és karhatalmi embe­reinek segítségére. Az őrgróf elutazott, s min­dent rá és a jószágigazgatóra bízott, így első dolga volt Hegedűsnek, de többeknek is, hogy a védettnek látszó kastély emeleti termeibe vitesse a maga holmiját, sőt. engedélvt adion néhány jó emberének is erre a vakmerőségre. Mert a kastélvt magas rácsos kerítés övezte, oda nem volt könnvű bejutni s most is min­dent zárva tarioriak. mert félni lehetett az el­keseredett nép betörésétől, sőt gyújtogatásá­tól is. Igv is általános lett a hurcolkodás a faluban, sőt Táoén is. az algvev'ek a kompon, meg a hídon a mártélyi tanyák felé igyekeztek, a tá­paiak pedig a szegedi Felsővárost árasztották el, bízva abban, hogy a víz odáig mécsem merész­kedik. De a töltések e latyakos állapotban már alig voltak alkalmasak nagyobb terhek viselé­sére, ezért a legtöbb tápai család dereglyékkel közelítette meg a felsővárosi partot, s ott kért valahol bebocsátást, vagy berendezkedett ma­gában a kikötőit dereglyében. (Folytatjuk])

Next

/
Oldalképek
Tartalom