Délmagyarország, 1973. január (63. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-21 / 17. szám

VASÁRNAP, 1973. JANUÁR 21. Premier előtt a Beszélgetés Koldusoperáról A Koldusopera Brecht repét Krasznói Klári játsz­legnépszerúbb műve. Sok- sza Szubrett prózai szerep­kor és sokfelé játszották , . „„„ már. Tíz éve Szegeden is. ben: ebben van a ssecetposz­Ugyanakkor — tehát tíz éve tós izgalma. — két másik vidéki színház — Természetesen nagyon műsorán is szerepelt a da- izgulok — mondja Krasznói AUrifSofM^f?^ Klári mert bár játszót­dezte. Nyilván sokan emlé- 43111 m31" mas darabokban keznek még arra, hogy an- is, itt Szegeden csak szub­nak idején a tévében is lát­tuk a produkciót. Az egri színházban egy kezdő szí­nész. Fonyó István, Bicska Maxi bandájának egyik tag­ját játszotta. Másodszerep­osztásban ő lett volna Bics­ka Maxi. De nem'lett, a be­mutatkozás akkor elmaradt A szegedi színház tíz év ntán — pénteken, január 26­an — ismét bemutatja a Brecht népszerű darabját Rendező a hajdani nagy si­kerű győri előadás színpad­ra állítója: Angyal Mária. Bicska Maxi szerepét pedig az a Fonyó István játssza, aki tíz évvel ezelőtt egy­szer már megtanulta a sze­repet. Most vendégként vesz részt a produkcióban; jelen­leg a debreceni színház tagja, ahol a híres Sarkadi­dráma. az Elveszett paradi­csom. főszerepét játssza. — Tíz évvel ezelőtt — mondja a rendező — a mű humorát, szellemességét hangsúlyoztam. Most a tár­sadalomkritikai mondaniva­lót szeretném kiemelni. A songok szerepét is másképp értelmezem ma. A song a Koldusoperában: kilépés a szerepből. Ezekben a dalok­ban a szereplők elítélik azt amit egyébként csinálnak. Az előadás stílusának meg­teremtésében ez volt a leg­nehezebb: a „kilépés" és a „visszatérés" folyamatossá­gának létrehozása. — Nagyon érdekes szá­momra a rendező felfogása mondja Fonyó István. — Bicska Maxi minden színész álma. Tíz éve az enyém is, s nagyon örülök, hogy most végre eljátszhatonv A ren­dező felfogását nagyon iz­galmasnak tartom. A son­goknak ez az értelmezése világossá teszi feladatain­kat És persze nehézzé. Bics­ka Maxi, amikor dalt éne­tori. akárcsak a többiek, ki­lép a szerepéből. De utána ismét meg kell találnia a figurát, úgy, hogy az előadás végig egységes és töretlen mardjon: ez a legnehezebb. A pénteki bemutató egyik érdekessége, pontosabban szenzációja, hogy Polly sze­rettként ismernek. De Őrü­lök is, hiszen Polly szere­pében alkalmam lesz mé­lyebb mondanivalók kifeje­zésére. Ügy gondolom, éle­tem, nagy állomása lesz ez az előadás. Így is készülök rá: izgalommal és szeretet­tet 0L K csarnok műszaki átadása A szegedi hetipiacok és kirakodóvásárok hagyomá­nyos színhelyén, a Marx té­ren, elkészült a város első vásárcsarnoka. Szombatra, tegnapra, befejezték a mű­szaki átadását A fémhullámlemezből, il­letve üvegből készült ezer­nyolcszáz négyzetméteres vá­sárcsarnok mintegy tizenkét­millió forintba került. Té­len az egészet földgázzal fű­tik. Az eladótéren egyebek között specialitásokat — a szegedi szalámigyár termé­keit, tiszai, fehér-tói éiőha­lat, s termelőszövetkezeti friss vágott baromfit — is kí­nálnak a vevőknek. Habgenerátor A tatabányai aknákban nerátorral gyarapodott A egyre korszerűbb eszközöket francia gyártmányú kons­alkalmaznak a bányatüzek trukcióval a föld alatti vá­gyors, biztonságos elfojtására. A központi bányamentő állo­gatokban, bányafolyosókban más most különleges beren- keletkező tűz ellen lehet dezéssel, úgynevezett . habge- eredményesen védekezni. Képernyő Kórkép a világról Szorongató. nyugtalanító csak ilyen vonatkozásban ér­élményt adott a televízió a vényes: napjainkban töme­péntek esti Bálint György- gek között érhetik ei azt a összeállítással (szerkesztő: célt, amit akkor csak a leg­Farkas Katalin, rendező: nagyobbak, az embernek Horváth Z. Gergely). Halott megmaradók között; Bálint írókról — pláne publicisták- György ma lehet igazán a ról — akkor fogalmazzuk a „közvélemény lelkiismeret­legnagyobb elismerés szavait, furdalása", ma lehet tetteket amikor műveik időszerűsé- kiváltó a tagadása is, a kö­gét, mai érvényességét ern- vetelése is („Tessék megvál­legetjük. De abban van va- tani a világot!"), lami félelmetes, hogy a har- Hogyan lesz nyugtalanító, mine érve halott Bálint vérlázító, kétséget kizáróan György kitűnő színészek tol- valódi ez a világról rajzolt mácsolta írásai, időszerűek, kép? A bemutatott nyolc írás A „közép-európai .közíró" felvonultatta a ma is utolér­ugyanis a második világhá- hetetlen tökéletességű ,,esz­borúba rohanó világról raj- közöket" a publicista „fegy­zolt kórképet, és a többiek- vertárából". A Látogatás az nek szánt, a humanizmus és ismeretlen családnál tárgyi­az értelem jegyében fogant lagos, száraz mondatai egy­intelmei süket fülekre talál- hangú kopogással követik tak. Ha ezeket hallva ma is egymást, mígnem egy ha­nyugtalanság fog el bennún. sonló tömörséggel fogalma­két, azért van, mert tíz perc. zott társuk váratlanul éles cel előbb ugyanazon a kép- fénnyel világítja meg iszo­ernyőn láttunk háborús ro nyű tartalmukat. Máskor a mckat, szenvedő emberi ar- vaslogikájú hosszas eszme­cokat. Az intelmek aktuali- futtatás a konklúzió levonása tása azonban szerencsére nem helyett egy látszólag oda Szeged a hazai lapokban 1973/3. nem tartozó röpke mondattal zárul, ránk bízva a tovább­gondolást is, a befejezés rej­tett „logikájának" megfejté­sét is. Szellemes csattanók­kal és lírai elrévedezésekkel, hosszú fejtegetésekbe ékelődő villanásnyi megtorpanások­kal. szigorú józansággal' és lángoló hittel építkező írások ezek, kritikák az emberről, az emberért S. E. NIKOLENYI Árpád: Sportkori évzaro a Szegedi Szőrmében. Boripari Dolgozó, 1972. december. Az eiső érettségi vizsgák jó tapasztalatai. Közlekedés, de­lid ülőterinet Szegeden a Holt­Maros pártján. Magyar Hírlap, jan. 14. MATKO István: Tízmillió tég­la. Népszava, jan. 14. [Riport a cesnber. [Tanácskozás Szegeden jj-eí. téglagyárról.] az autóforgalmista szakképzés bevezetésének tapasztalatairól.] OLDAL István: Tájékozottabb, [PÜNKÖSTI Árpád]: Egyszerre öregszenek a szegedi házak. — Fények és árnyak egy vidéki szeiesebb látókörű szakszervezeti várQ's ingatlankezelésében. Nép­aktivakkal kezdjük az uj ga da- .. . , ? sági évet. A MEDOSZ Lapja, dec. 15. [A Szegedi Állami Gaz­szabadság, jan. 16. Ünnepi munkásórgyülések Fü­zesabonyban, Szegeden és Nagy­Népszabadság, jan. daságban.l . . [SZARA 7, Pál] szp.: Szegeden batonyDan. jól gazdálkodott a szakszerveze- l®* ti bizottság. Kábel, dec. 2L [A Bővül a gyár. kábelgyárban.] lyen Tisza-bútor. Nagyobb he­Esti Hírlap, KERESZTES Ágnes: Csongrád, jan. 17. [Üj épületbe költözik a — Változik a szemlélet. Gyer­mekünk, 1973. január. [Pedagó­giai munka Szegeden és Csong­rád megyében. Fényképekkel.] 1 alálkozás a szegedi olvasók­kal. A Kutya, 1973. január. [A folyóirat szerkesztőségének olva­sóankétja. 1972. október 16-án. bonatermesztési Fényképekkel.] Negyedkilós narancsok. Esti Tisza Bútoripari Vállalat.] Szeged, Martonvásár. — Épül­nek a biológiakutatás új tudo­mányos központjai. Magyar Hír­lap, Népszava, jan. 17, PINTÉR L.—MAGASSY Dl: Oa­Kutató Intézet, Szeged. — Hibridkukoricáink üzemi termesztéséről, a. [rész.) Hírlap, jan. 13. [Az egyetem bo- Magyar Mezőgazdaság, tanüsns fcectjébsQd ÜSéoyképekkcU Ha nagybetűvel írjuk le ezt a háromhangú szót, a mi vidékünkön nem kaszálót, nem legelőt jelent. Két nagy folyónk közé beszorult terü­letet, a Tisza és a Maros szögletének egy darabját ér­tik rajta. A Tápairétről van szó. Egyik csücskének régi térképek helyett is beszélő szép neve van: Lebő. A nagy vízi világban lebegő láp, úszó sziget volt, most dombnak tisztelik. Fönt a dombon van öt-hat ház, és tanyai időosz­tással egy egészen fiatal is­kola. A tanyáról sémája van a városi embernek. A réti ta­nya más. A lebői iskola is más. Néme­lyik be­lénk ivó­dott san­da képzet akkor is eiőké­redzkedik, amikor szíveseb­ben küldenénk agyunk söté­tebb járatába. Hiába aka­rom másképpen körüljárni ezt az iskolát, mint mond­juk a vedresszékit vagy a ró­kabögyösit először azok a kérdések állnak elő, ame­lyikre ott is felelni kéne, meg amott ls. — Fogy a létszám? — Az egyik nagymama azt mondta, ők tizenhatan voltak testvérek. Hozzájuk képest a mi iskolánk csak kisebb család. Tizenhármán vagyunk összesen. — Tél van, hideg van. AJKÚ gyerekek a nagy úton. — A környékről jönnek. Ketten vannak 6—7 kilomé­terről, velük találkozott elő­ször az influenza. — Meddig jut ei a lebői gyerek? — Ameddig akar. Van, aki tanár lett, a másik orvos, a harmadik szakács. Kertész, traktoros, kőműves, mező­gazdasági mérnök, de legfő­képpen autószerelő. — Az iskolával mi lesz? — Lehet, hogy műtrágya lesz benne. Kár lenne, az megeszi. Biztosat jósolni nem tud a tanító, Kovács Imre — tisztelettel szeretném ki­mondani a nevét: mindig tanyán tanított —, de vár­ható. hogy hamarosan meg­szűnik az iskola. Épülnek bent a házak, sokszor csak a nagymama megy be, meg a gyerekek, néha az egész család. És nyugdíj előtt áll Kovács Imre tanító is. — Fiatal iskola, tanyán talán párja sincs. — Falu akart itt lenni. Kimérték a helyét, kutat is fúrtak, akkor épült. Gyö­nyörű lakással. Nem lakja senki. — Ön hol lakik? — A pajoriban, A másik Iskolában. Ott tanít a fele­ségem. — Az ennél is jobb lakás? — Ez a jobb. — Akkor? — Ennek annyi itt a bére. mint bent a Széchenyi téren. Választhattunk, ott marad­tunk. Ott istálló is van. A lóról még lesz szó, de nem tudom, lótartó pedagó­gusról írhatok-e még valaha. Kenyérért, boltból valóért Leiére visz az út, ha zajlik, vagy beáll a Tisza, nyugdíj előtt nehéz a bicikli, asaért van ló, — Talán bent lesz a jobbC — Lebő a szebb Aki marad, annak Lebő a jobb. Lebő a világ. Ezeket a tanyákat hama­rabb elfújja az idők szele. A gyerekszájból hangzó büszke védelem mégis mele­gít. Az egész ország a mi hazánk, de az a darabja, ahol születtünk, toronyma­gas benne LG ÉS TRAKTOR SZÜLŐFÖLD „kalapkúraát nem segít Tapasztalatok bizonyítják, sem okoznak különösebb vál­hogy a torokgyulladás, anát- tozást, sokan lábon hordják ha, az influenza a tél leg- ki a betegséget Néhány láz­gyakrabban előforduló beteg- csillapító tablettától a leg­ségei. A megfázással csökken kellemetlenebb tünetek is a szervezet ellenálló képes- elmúlhatnak. Az úgynevezett sége, a kórokozók riszapo- „kalapkúra", vagyis az alko­ródnak, ennek következmé- holos italok azonban — az nye a nátha, a légcsőhurut, egészségügyi szakemberek Ezek a legtöbbször nem jár- véleménye szerint — nem se­aak lázzal, a közérzetben gítüc a gyógyulást Gondo­latsémá­ink köny­nyen el­intéznék sok mindent a ta­nyáról. Elmaradott vidék, köt az átkos megszokás, a kényelem, a mozdulatlanság — ilyeneket gondolnak so­kan. Én nehezebbe kapasz­kodnék bele. Aki itt lakik, annak Lebő a szülőföld. Ki marad itt évek múltán? Ta­lán a két utász, és egy-két gazda, akit az állattartás nem enged. Aki elmegy, an­nak nyolcvanéves korában is ide dobban vissza a szíve, ha szülőföldet hall. A mada­rat a lebői hangjáról isime­ri meg, az égtájakat úgy ta­lálgatja, hogy így állt a ház a Réten, akkor arra van Észak, erre van Nyugat. Ha játékot csinál az unokának, itteni játékát másolja le. A játéknál elakad a szó Gizikében is, Antiban is, Zsuzsikában, Pannikában, Pistában, a három Laciban, Imrében, Matyiban, és a fürgeszemű Janiban is. Nin­csen játék. Egy pöttöm em­berke úgy kd reggel ötkor, hogy répát főz a disznók­nak, és úgy megy haza, hogy megint répát főz, ke­ver a malacoknak, etet, etet, etet. Ha az unokáinak ő beszél majd, ilyeneket mondhat: Amikor én gyerek voltam, akkor akartunk há­zat építeni. Drága volt a ház, ára volt a disznónak, de sokat meg kellett mégis hizlalni, mire mindene meg­lett. Negyvenhármat etet­tünk, volt ló, két bika. A tanító bácsi mégis azt mond­ta, én vagyok a legszegé­nyebb az iskolában. Mert nincsen testvérem. Legföl­jebb a kutyával játszhattam. — Most pedig azt mondia. öt után nem tud ágyban maradni. Kiveti az ágy. Megérdemli a szép házait, játszó éveit adja érte. Kérdezek mindenkit Aki készül elmenni, szívesen megy-e? Aki marad, örül-e neki, vagy menne inkább. Nem tu­dom, im­ért toér­dessem, de most nem a romantika toeu­get: — Ki tud lovagolni? Mindenki tud. Gondolom,' a városi gyerek csak most üti föl a fejét. Vágtat a Szürke, lapít rajta a Pista, röpülnek árkon-bokron. A réti gyerek nem így lovagol. Az ekekapa előtt vezeti a Szürkét a kukoricában, ha elfárad, fölteszi apja a so­ha nem vágtázó, árkot se ugró lóra. — Hát traktoron ki olt már? Nincs annak tán ffz éve se, nagy előadásokat hallgat­tam. Ügy kell nevelni a mai ifjúságot, ahogy a régi pa­rasztember nevelte a fiát. Ki se bújt a földből, már be tudta fogni a lovat, tudta hajtani. Tanulja meg ugyan­így a traktort. A lebői iskolások úgy be­fogják a traktort. mint a pinty. És el is hajtják. Nem üresen, mert az élet nem móka rtt. Mondjuk fogassal. Beteljesült tehát az ige — mégis féltem őket. Goromba jószág a traktor, és kicsi a gyerek. Elsős nincsen ebben az is­kolában, de másodikos, ha nem kérdezem, akkor Is mondja, mi lesz, ha megnő. Nézzük meg, mit ajánl a ta­nyai pályaválasztási tanács­adó! Ha így Ssszefcomáztáfc a traktorral, hová mehetnének? Autószerelőnek. Abban van a pénzt A hatodikos Laci oíyan szépen beszél az itteni vi­lágról, de legszebben a ben­ne levő állatokról. Igen sze­reti az állatot. Mi lesz te­hát? Traktoros. Nem állat­gondozó, mert az más. A traktor nyergében jobban megterem a pénz. Van még. aki kőmflves­ségre pályázgat. Arra is azért, mert ott négyzetmé­terrel mérik a forintot. Könnyen átugrom egyik osztályból a másikba Csak egy paddal kell arrébb hú­zódnom, a másodikból már a hetedikbe járok. Szabad a beszélgetés, mindenki mond­hatja a magáét. Visszakuk­kantok a végén, mit csinál­nak a többiek. Nincs pa­rancs, nincs intelem, a lec­két írja mégis mind. Van rá idő, hadd holadjunk! Horváth Dezső..

Next

/
Oldalképek
Tartalom