Délmagyarország, 1972. december (62. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-24 / 303. szám

VASÁRNAP, !*«. DECEMBER ti. MESSZE SZÁLLÓ TITO "D ET HIKKLL Jó az öreg emlékezete. Biacsi Mihály 87 éves tápai ember mondja, hogy a háború alatt jártában Farkasfán talált egy nagyon öreg bácsit Akkor az éppen 81 éves volt. Majdnem mondja a nevét is, csak most nem jut eszébe. — Elég idős volt, mégse tudta, hol van Tápé. Akármerre ment különben, ha faluja nevét kimondta, rámondták: — Aha, Tápé! Lehet, hogy nem mind tudta, hol van, de tudta, hogy van. Kevés ilyen faluja van ennek az országnak. Kik viszik a nevét? Kik viszik a hírét? Viszi az egész falu. Párat nézzünk közülük. Biacsiék Mi vidéket be nem jártak a tápai népek, hogy a rétek közepéből, vizek szögletéből kiszedjék a gazt! Az odavalósiak mondták gaznak, sásnak, és csak nézték, mit vergődik vele ez a sok ember. Sehol nem kaptak kedvet, hogy utánozzák őket. Azt viszont első nézésre kimondták: — Ejnye, de dolgos emberekVolt úgy, hogy István királytól Szent Mihályig odavoltak, megismerhették őket. Vasárnap, ha benéztek a kocsmába, az első ital bornál összeszámlálták, kik vannak még rajtuk kívül. Rákezdtek a beköszöntőre: „Tápé hírős város, Szögeddel határos" Volt persze okvetetlenkedő ott is. aki beleszólt: — Nem úgy van az egésaen, atyafiak! Mit mondhat az ilyen beszédre, aki tudja, mit miért téveszt? — Mi tudjuk azt jobban. Ha odavalósiak vagyunk. Ha a kocsmában nem a szemük sarkával szúrták az idegeneket. egy-két kécskei vagy viszlói dalt a gyékényszedők is megtanultak, de ha haragos volt a nézésük, csak ők tanulhattak tápalt. Ritkán ffftik már a kemencét, de a padkáján szunyókál most fe Biacsi Mihály. Nincs egy éve, még azzal kezdték a napot, hogy ő kimert az átalfákért, Teca néni lánccal kikötötte a fél vendégoldalt kitevő nagy fákat a ház közepébe leültetett kistuskó karikájához, fölőtötték az íjant, tágat húztak rajta, és kezdődött az estig tartó munka. Teca néni kabátot tett a földre, beleült az ijan közepébe, megparáholta a gyéként, befűzte az elsőt, olyan gyorsan, mintha pörgetné a végét, visszahajtotta a fintorát, a bordával jól megdömbölte —, és ezt tette reggeltől estig, hétfőtől szombatig, egyik januártól a másikig. Eletükből 80 évet biztosan gyékény mellett éltek le Biacsiék, de lehet, hamarabb is megtanulták már a sodrást A haszúra, a bulgárgyékény, a tlzenháromas, a négyrőfös, a bolondos, a „dejákszatyor", a hentósszatyor, a „kismónár", „nagymónár", meg a többi — ezek vitték legmesszebbre Tápé nevét. Es viszik most is. A bélyeges ember gyűjteményéből tudja, hány ország van a világon. A tápaiak békeidőben kiszolgált katonák elbeszéléseiből először, de ebból csak a környékbeli államokról jöttek a véget nem érő történetek. A tágabb világot így kezdték befogni: van Svájc is, Anglia is, mert oda is kérnek valamit. Franciaország, Lengyelország, Belgium, Hollandia, talán még Amerika is számot tart rá. De tudják-e ezek, hol van Tápé? Tudhatják, mert sokan jönnek ide. Hányan fényképezték már Biacsiékat a kintvalók közül? Most legutóbb Hollandiából voltak, magyarul egy szót sem tudtak, de valahol csak meghallották, hogy nekik ebbe a görbefával megtámasztott, mestergerendás, széokemencés, tiszta házba el kell jönniük. Akárkit kérdezek én is, Biaariékhoz küld mindenki. Az is régen lehetett, amikor a ház gazdájának még a foga fájt. Szedték a gyékényt ágazásig érő vízből. Mit kezdhet itt fogfáiós ember? Orvoshoz menjen? Hol Itt az orvos? Es éppen Itt menjen, amikor otthon se menne? Minden oszlatószert kipróbált, de a fogfáiás csak hasogatta, mintha baltával vágnák. — Várj csak. az anyád keservit! Kifogott egy piócát a gyékény tővéből, oda tette, ahol legjobban fájt Soha nem hallotta, hogy erre is jó lenne, csak a kínja vitte rá. Rákapott a „férő?', hízott, csak nőtt, akkora lett, mint a ku-'* koricacsuma. Kegyetlen jó étvágya van a piócának. — De nagyon jól esett! Három napig fájt csak, azóta sose. Kiszedte azt a sok rossz vért, nem is fájhatott Azóta se tudja senki igazándiból, mitől is állt el a fogfájás, A borbély Mit tehet Tápén a borbély, ha nyugdíjba megy? Kimossa a pamacsot, elteszi a szekrénybe, meg a borotvát is, hogy kéz alatt ne legyen. Leteli az ollót — fölveszi a gyékényt Pedig a borbély nem is Tápén született. Ide nősült — Kisteleki vagyok én, csak ide ragadtam. Nagy bolt sose volt a borbélykodásban, mert a parasztember csak vasárnapra borotválkozik meg. Most meg a fiatalok rontják az üzletet, addig nő a hajuk, amíg derékig nem ér. Inkább ragasztanának hozzá, csak vágni ne kelljen. így én aztán mindig bajlódtam a gyékénnyel is. Szőni nem tanult meg. Olyan asszonymunka az, mint a krumplihámozás. De beszegte a szatyrot megfonta a fülét, kötött lábtörlőt, papucsot csizmát Talán egyetlen borbély Mészáros Rudolf, aki háziipari szövetkezetnek is tagja. Baja is van belőle, mert nyugdíjnál sehogyse tudják öszszeházasítani a kettőt. — Mi köti ide az idegent? Nagyon dolgos nép a tápai. Aki szereti a munkát azt beveszik maguk közé. Erősíti felesége is, hogy becsülete van a falu emberének : — Bent a városon, ha munkát kerestek régen, ha százan álltak is kint a kapu előtt, csak kiszóltak, hogy nincs munka. Volt, aki mégis meglátott valakit Azt mondta: Honnan jött? Csak innen föntről. Tápéról... Aki Tápéról jött, beléphetett az ígéret földjére. — Behálózta Táoé az országot A munkájával hálózta be. Mészároséknál állítólag pénzügyminiszter is járt már. — Meg nem tanulta az se a sodrást, csak nézte. Mostanában? Iskolások is jönnek, meg külföldiek, csapatostól. Be se férnek egyszerre. Reggel 6-kor ül le a sámlira Mészáros Rudolfné, „hámizza" a gyékényt, „selvmözi", „mögsodri" az ijant, „fölőti" a rámára, és játszhatnak a tévében akármilyen Angvalt, este 9-ig ritkán hagyja abba. Ha csak ülni kellene azon a kisszéken, 15 órát napjában, büntetésnek js sok lenne. — Sokan megnézik mostanában, de a kezünkből ezt a munkát még senki nem vette ki. A háziipar fejesei azt mondják, váltás van most Tápén. Oj házak épülnek, parkettával, oda pedig nem viszik be a gyékényt. Van, aki meghagy még hátul a régiből egy darabot, abban szövöget, de nem sokáig. Piaca is jobb van a székülőkéknek. Szövéssel kijön valahogy a 2 forint és egynéhány fillér órabérként — nem tudom, van-e ennél alacsonyabb valahol? —, a székek befonásával lehet 8 forint is. Meglehet, hogy úgy vagyunk a gyékénnyel is, mint a kenderrel voltunk. Addig mondogattuk, hogy eljárt fölötte az idő, kiszorítja a műanyag, amíg állami támogatás nem kell a termesztéséhez. Mert megint kapós lett. A Török házaspór Sok találkozón voltam már, ahol népdalt énekeltek, vagy színpadon járták a táncot. Okos szerkesztők Tápét mindig a végire hagyták, Ha hat óráig tartott a műsor, addig el nem ment senki, amíg őket nem látta. Más táncosok, akik elunták már egymást nézni, özönlöttek vissza. Most jön Tápé! Nem vezetnek krónikát, nem tudni, hány helyen lépett föl a falu együttese. A mostani generáció bolondnak nézi az idegent, ha kérdezi, mióta van Tápén csoport. Az mindig volt. Annak lennie kelL Hogy az a mindig mikor is kezdődött, szóbeszédből nehéz megtudni. Volt a Bokréta azelőtt, és van az Együttes azóta. Ha valahol verseny van, díj nélkül ez az együttes ritkán jön haza. Nem irigylem a kórusvezetőket, zenekari mestereket, de ők. ha elvezényelték a magukét, meghajolnak a taps előtt. Hadd lássa mindenki, ők tanították. A tápéi együttesnek két „karmestere" van, de ha erőnek erejével ki nem viszik a függöny elé legalább az egyiket — igen ritkán tudják kivinni —, ők a függöny mögül hallgatják a tapsot. Ha újráznak — mindig kér ráadást a közönség —, még nagyobb a taps. Azt ls függöny mögül hallgatják. Nagv ritkán jelenti be a műsorközlő is, hogy a táncokat a Török házaspár tanította. Aki a táncot látja, aki a dalokat hallja. Tápé nevét el nem felejti. Sok éve már, hogy a ftlggönv mögül nézi a bemutatót Török József és felesége. Más falukban együttesek jöttek, együttesek mentek, hol föltámadt ez a mozgalom, hol elaludt, itt megmaradt. Hogy vidéken ők a szenzáció, érteni lehet. Kezdik a gyerekek a kicsik csoportiában. Nőnek, nődögélnek, átlépnek a úttörőkébe. Innen mennek a Fiatalok közé, és hogv mikor hagyják abba, erre nincsen kádencia. Másodikos képzős volt Török József, amikor az együttessel elment valahová. Harminc éve pedagógus, azóta ezt is csinálja. A házasságot is a tánc szőtte össze. v Akár házaspár, akár nem. ez azért rejtély: mégiscsak két dudás egy csárdában. A férfi mondja, hogy nem. Férj és feleség ennnyire ritkán egészíti ki egymást. Hetenként négyszer próbálnak a csoporttal. Hihetetlen nagy munka a végigdolgozott napok után. Ezt az együttest a tévé se nyomta eL, csak szárnyára vette. Nagy Bence Pál Nemcsak sürgő-forgó követei vannak Tápénak. Van, aki egész nap csak ül, mégis viszi a falu nevét. Nyáron itt ül a sarkon, külön padon, ősztől meg bent a házban. Jobbról a kályha, balról a kredenc, alatta meg akkora szék, hogy szegényebb időkben királyi trónnak is elment volna. Aki nem a gyékényre, nem a táncra, nem is az énekre kíváncsi, csak a szépen szóló tápai szóra, az járogat a Vártó utcába. Először rádörren az idegenre Pali bácsi, hogy beszélt ő máranynyit, elállt a szája tőle, le is írta mindet a Lele Jóska, menjen csak őhozzá. Ha nyakas a látogató, maradjon, mert érdemes várni. Mire leül a székére, már indul is a történet: — Valamikor, amikor én még gyerek voltam ... Aztán példálódzik a mostani állapotával: — Odaálltam a szülém elé, megkérdeztem, miért nem fekszik le. Miért alszik mindig ülve? Várj csak, az ördögök lova rúgjon meg, majd mögérzöd te még ezt! Ha möséröd. mögérzöd. Igaza volt a szülémnek. Én se tudok aludni, csak ülve. Mondia a lányom, elhívja az orvost Minek hívná? Tudom én, mi a bajom. Eliárt az idő. A vi'ágot látott ember most csak ül. Szerbia. Lengvetország, Galícta — hat bónanig Piz°mvslbe zárva — még csak a kisebb mesölnivnló közé való. Hogv Taskentig eliutott. az már nagyobb, de a csattanója ez: — Öbölvögtem erre. arra. de ha rám volt bízva, Makóra legföljebb ha elmentem. Taskent táláról is az bukkan elő leghamarabb, hogv ta'álkozott egy dorozsmai emberrel. Három mostoháia volt. Ügv elbúsult, hogy a porgánvi szirtoknál n®k'rnent volna a Tiszának, ha szederinda meg nem fogta Mire fftltánászkodott. elsírta magát. Megkérdezte valaki, miért sír? — Ritkák eszem. — Mi esne lói? — Akármi esne, de semmi sincs. Nagyot lépünk, már ott tartunk. hogy kint az utcán nem szeret beszélni az öregember. Akármit mond, visszhangot csinálnak belőle. — Ügy böcsül a család, hogy a sült malacot is belém rakná. Ha kint ezt mondom, akkor is azt viszik tovább, hogy siránkozik a Bence Pali. Hogy rosszul megy a sora. Valaki járt nála, arról faggatta: hogyan volt ő huszártrombitás? — Az volt a passzlója, akármit beszéltem, mindig ezt kérdezte. Most is mondja, kinek járt a három félhívó, meg a három kettes-fújás. Volt valaki, nagyakaratú, senkijancsi, aki megkívánta, hogy a peckes huszár neki fújja, ami csak a királynak járt. Csak azért se fújta. Nekiesett a torkának, mégse fújta. — Ha nem az járt neki Szedelőzködöm már, csak úgy visszakézből kérdezem az öreg huszárt, milyen is ez a Tápé? — Ez? Hát ez olyan falu, hogy ald egyszer ide bejön, azt elkergetni nem is lehet. Ez az embereket megragasztja, a hírit pedig széjjelszórja. Ez olyan falu. HORVÁTH DEZSŐ TÁPÉ ,.Jl**yk8zsé«- Nevének eredetét csak találgatják. Első adat rfi 1138-ból, a Domösi Adomány levélben: „villa Tapaí". írják Irv is később: Thapaj, Thapev, Taphe. Topaj. Tape, Tapi. Tudós föltevések szerint neve török eredetű személynévből /varrna /-hatott. Lakóinak száma: 5247. TerUletét a Tisza osztja ketté. külterületen él 27a rmoher. A Tiszatáj Termelőszövetkezetben 600-an, a hajójavítóban 180-an dolgoznak. Szegeden 2100-an keresik kenyerüket. A háziipari szövetkezetnek Hírt tagja van. Kereskedelmi ellátottsága jé, az AFESZ 8 üzletet; tart fönn. A tápai tanácsháza Nspsugárdíszes tápai ház