Délmagyarország, 1972. november (62. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-06 / 263. szám
BÉTFŐ. l«t. NOVEMBER fl. y Valentyin K°ui" SZÉTTÖRT ÉLET MI ÚJSÁG A SZOVJET IRODALOMBAN? A lovak féltek még a gőzmozdonytól. az úthengertől, az első gépkocsiktól. Megbokrosodtak. felborították a kocsit, öszszetaposták az utast, veszélyeztették a járókelőket. A megvadult ló a város utcáin — rémes látvány volt... Először az ismerős, éles sípszó jutott el hozzám az úthengertől. mely éppen a Bazár és a Francia bulvár kereszteződéséhez érve, cstattogva-osörömpölve görgette széles és hosszú hengerét az új utca teljes szélességében, egyenlő rétegekben szétterített murván. A csörömpölésbe-pöfögésbe hirtelen meghatározatlanul félel. metees hangok vegyültek: fülszaggató, keserves lónyerítés, rohanó emberek kiáltozása, járdának ütköző kocsi széttört csattanása. tomboló, ágaskodó-visszahulló paták szaggatott csapódása. Az elfehérült arcú, szélfútta szoknyájú mama és a rémült szemű szakácsnő után kiszaladtam a bádoggal vont erkélyre, amely egészen alacsonyan függött az utca fölött, ahol valami szörnyűség történt. Sapkáját a fejére szorítva. futva közelített egy rendőr. Két fehérkötényes tésrfi. fém szám táblával a mellén, igyekezett megfékezni a megvadult lovakat. Olyan kicsi voltam, hogy nem láttam az utcára a korlát fölött. A mama és a szakácsnő között állva, szoknyájukat félrehúzva néztem le a rács szépen hajlított ábráin át, s a látvány egy életre megdermesztette a szívemet: ... a megvadult ló vérben forgó, kancsal szemekkel vágtatott, maga után hurcolva-rángatva a tört kerekű kocsit, a bakról lezuhant, kantárszárba gabalyodott fuvarost — egy posztóköd mönös, összetört arcú muzsikot, kitört fogakkal, véráztatta rőt szakállal, vörös szalagot hagyva az úttesten, mintha egy széles mázolóeceetet húztak volna végig a burkolaton. A vér tiszta volt, mint az olajfesték csillogott a napfényben, és a fuvaros kantárszárba burkolódott testét beerezték az akác csipkeárnyai, a szeme nyitva volt, de már mozdulatlan, tükörcsillogású... Akkor láttam először olyan embert, aki nem természetes halállal halt meg. Ma is előttem van a kantárba pólyálódott halott, kék vattakabátban elhurcolva az erkélyünk alatt, a szomszédos ház, majd a sarki raktár előtt, mely körül az utcán faszénnel telt zsákok sorakoztak. A halott fuvaros képe különös erővel tört az emlékezetembe a román fronton, 1917-ben, a Kárpátok előhegységében, egy völgyön átkelve, hajnalban, a harc kezdetén. Nedves hűvösség ölelt át, az első vonalat már tel. jes hosszában dörgés borította, RZ alacsony hegyek karéja mögött lángoltak az ellenséges tüzérség torkolattüze!, a • front fölött oda-visszahúztak a repülőgépek — a németeké és a mi bombázóink, felderítőink. Arra töre/kedtünk, hogy minél gyorsabban elérjük a kiindulási pontot. fagyökereken, bokrosokon át botladoztunk-törtünk előre, és hirtelen észrevettem a katonák furcsa, mozdulatlan csoportját — ki ült, ki feküdt a friss földtölcsér körül. Bizonnyal ugyanazon céllal mentek előttünk, mint mi, mígnem a völgyben közéjük vágódott a német lövedék. ... úgy maradtak azon a helyen természetes vagy természetellenes helyzetbe merevedve, mint a köpenybe öltöztetett, nyugodt, békés viaszbabák. s csupán az átlyuggatott, feketefoltos köpenyek árulkodtak arról, hogv itt a pillanat tragédiája játszódott le. Különösen egy idősebb katona maradt az emlékezetemben — új ' köpenyét tekintve valószínűleg népfólkelő volt —. a feie. mintha vörös sárgolyóvá változott volna, amit vörhenyes szakállmaradék díszített, s a piros szín árnyalatai játszottak rajta, mint a festéik mintái. Mellette rendszerető kézzel lefektetve nyugodott a szilánkmarta oldalzsák. S abban a pillanatban, mint egy vászon, szemem elé erekedett távoli gyermekkoromból a Bazár utcai kép a rőtszakállú fuvaros kantárba fonódott figurája, amint maga után vonszolva alattunk vágtatott tova a megvadult állat, bandzsán. minden Irányba dobálva, szinte csak rajzban érzékeltethetően eszelős tekintetét az üldözők kiáltozása. az általános rémület, a rendőrök füttyögései, s a nyugodtan dolgozó masina mindettől különváló sajátos zaja közepette. * Most. felidézve a mesebelien távoli időt — valamely okból így él bennem — világosan látok minden részletet: a fa hatalmas koronáját, vibráló levelek tömegét. mely úgy függött felettem, mint a felhő, remegve-úszva a száraz sztyeppei szélben. több rétegű, élő árnyékot vetve körém az égető és kápráztató déli nap sugárözönében, amely inkább fehérnek vagy talán porosnak tűnt, s csípős fájdalmat dobott a szembe, ezüstösen csillogtatva a Bug zavaros vizét, de még a zöld hínárral lepett agg malomkereket is, amely az örökösen csorduló fehér vízsugárban listán hanyatlott a rémisztő, sötét, majdnem fekete varázsörvénybe. .. mindez egy meghatározott része volt az egykori orosz biro. dalomnak, a sztyeppés dél. Novorosszijszk, amely már a Krímmel, a Fekete-tengerrel, Besszarábiával, Akkerman városával ölelkezik, ahonnan — úgy tűnt nékem —, mint a nyitott sütőkemencéből, arad az izzó török levegő. 4 .. Valahol itt a közelben voh Nyikolalev város Trihati falu — az állomás, ahonnan ideérkeztünk —, és az a kikötő, ahonnan némi idő múlva hajóra szállván, haza kellett térnünk Odesszába. Az idő széttörte az emlékeimet, mint a márvénysírtáblát, megfosztotta őket kapcsolatuktól és sorrendiségüktől, ám megőrizte az elpusztíthatatlan részleteket. mint az aranyozott betűk e hajdani ember nevét... ... A széttört élet hasonmása. A nem morálisan, hanem fizikailag „darabokra" törté, a megsemmisítés és teremtés örökkön működő törvénye szerint. Űgylehet. ez leginkább a bizánci mozaikhoz hasonlatos, amit sok esztendővel később láttam Kijevben és Konstantinápolyban, ahol az emberek, a tárgyak, az angyalok, a szentek és a teljes aranybarnán csillogó háttér, melyen ábrázolták őket — mindez mesterien kirakott kockák keretét képezi, foglalatát a különös, üvegszerű tömegnek, a legkülönbözőbb színhatásoknak. lazúrkőnek. kármtnnak, cukorfehér márványnak, fényeszold réz. karbonátnak, krómnak és sok egyébnek... I.. Lehet, hogy az apróra tört kockák, fányteli mozaikkövek hasonlóságából állt öasze az életem nehéz, sokszínű táblája is minden festői részletével, előbb színes, üvegszerű kockákká alakítva. majd fegyelmezett képbe egyesítve az időtörte, formája vesztett részecskéket, hogy újra egyetlenné, gyönyörű egésszé véljék ... ...Lehet: Széttört élet? Mozaik? Dér István íorditáaa Talán nem szerénytelenség, ha magyar újdonsággal kezdem ezt a krónikát. Az egyik legtekintélyesebb moszkvai folyóirat, a Novij Mir is méltatta az eseményt: Németh László regényének. a Gyásznak a kiadását. Ez az első Németh-regény, amelyet oroszul is kiadtak, és a kritikus, Andrej Turkov szerint „keserű sorsról tudósít Németh László, és olyan gyönyörűen, becsülettel és szívből tudósít erről a sorsról, hogy az orosz olvasók most már érdeklődéssel várják ennek a szerzőnek minden újabb könyvét ,.." Jelena Malihina, irodalmunk kitűnő ismerője és áldozatkész fordítója tolmácsolta a regényt, és az ő nevéhez fűződik a magyar kultúra egyik másik kimagasló teljesítményének orosz megjelentetése is: Illyés Gyula Petőfi-könyve ugyancsak mostanában jelent meg a moszkvai könyvesboltokban. Petőfi régi ismerőse az orosz olvasóknak: a forradalmi demokraták már a múlt század ötvenes éveinek végén tolmácsolták egy-egy költeményét, az első kötetet pedig maga Anatolij Lunacsarszkij, a szovjet állam első művelődésügyi népbiztosa állította össze, és fordította le. Lássuk azonban, hogy a magyar újdonságok mellett miféle hazai könyvekkel ismerkedhet meg az oroszul olvasó... A hatalmas termésből roppant nehéz a válogatás, hiszen az új könyvek áradata mellett figyelemmel kell kísérni a több tucatcnyi, 15—20 íves irodalmi folyóirat termését is. Most ezért csupán olyan neveket említenék, amelyek a magyar olvasó számára jól ismertek. Például Konsztantyin Szimonovét. A várj reám ... költője, a Nappalok és éjszakák, az Élők és holtak, a Katonának nem születünk, az Utolsó nyár írója új kisregényt tett közzé, melynek címe: Húsz nap, háború nélkül. A regény cselekménye egyszerű: Lopatin őrnagy, a hadsereg napilapjának. a Krasznaja Zvezdának a haditudósítója, 1943 elején húsz nap szabadságot kap. Lopatin a háború kitörése óta állandóan a fronton tartózkodott, átélte a visszavonulás rettenetes napjait, hónapjait, ott volt a sztálingrádi Ütközetben. Váratlan ajándék számára a húsz nap szabadság, amely egyúttal azt is jelenti: húsz nap élet — a halál minden perces fenyegetése nélkül. Taskentba utazik, mert egy Sztálingrádról szóló film forgatásánál kell tanácsadóként közreműködnie. Szimonov, aki eddigi regényeiben főleg a frontok életét mutatta meg, most a hátország hősies, áldozatokkal telített hétköznapjait örökíti meg. Ismerős témát elevenít meg a hetvenöt esztendős örökifjú, Valentyin Katajev is új regényében. amelynek-címe: a Széttört élet, avagy Oberon varázskürtje. (Részleteket a szomszéd hasábokon közlünk belőle.) A regény önéletrajzi ihletésű, s voltaképpen asszociációk laza szövedéke A gyermek és a gimnazista Katajev életéről rajzol képet. Ez az a kor, melyet egy másik, immár klasszikus Katajev-regényből, a Távolban egy fehér vitorla oldalairól is ismerünk. A század első évei, az első orosz forradalom napjai elevenednek meg egy kisfiúra történő visszaemlékezés tükrében. Széles körben emlékeztek meg Szovjetunió-szerte a kitűnő kazah író, Muhtar Auezov születésének hetvenötödik évfordulójáról. Auezov immár tíz esztendeje halott, de műveinek olvasottsága csöppet sem csökkent, a kirgiz irodalmon belüli történeti értéke pedig vitathatatlan, s ennek kisugárzása érzékelhető a szovjet irodalmak nagyobb családjában is. A magyar olvasók — Rab Zsuzsa nagyszerű tolmácsolásában — történelmi regényét ismerik, A költő útját, mely az első kazah költő, Abaj Kunanbajev életét és harcait örökítette meg. Egy elbeszélése is megjelent: A szürke farkas, a Nagyvilág hasábjain (1061., 3. szám), ez pedig a kazah sztyeppék vad életének romantikáját kegyetlen, nyers színekkel ábrázolta. A mostani évforduló ürügyén egyebek között a világhírű kirgiz művész. Csingiz Ajtmatov méltatta Auezov munkásságát. Kiemelte azt a nehézséget, hogy milyen roppant erőfeszítés szükségeltetik: egv írástudatlan nép írott irodalmának megteremtéséhez. Ajtmatov nyilván önnön tapasztalatairól is szól: ötven esztendő alatt a kirgiz és a kazah Irodalom olyan utat járt be, melyet más, szerencsésebb népek kultúrája évszázadok alatt tehetett meg. Ennek a hirtelen növekedésnek — fejtegeti Ajttnatov — vártnak nyilvánvaló hátrányai is, de az olyan művészek életműve, mint amilyen Auezov is a szocialista, a szovjet fejlődés előnyelt bizonyítják. Auezov egy nép legősibb műveltségi rétegeit azonnal a XX. század legforradalmibb eszményeihez kötötte. Életművének kivételes jelentőségét ez is megadja. És egyben a szovjet irodalom egyik jellemző tulajdonságét is példázza. Hosszan sorolhatnám még az újdonságokat... A kitűnő poéta, a nálunk is kedvelt Andrej Voznyeszenszktj új verseskönyvvel jelentkezett, Jevtusenko amerikai és vietnami élményei nyomán írott verseit közli, különböző folyóiratokban. A lényeg azonban az, hogy a szovjet Irodalom egészséges szellemiségben, űj, kitűnő alkotásokkai köszönti ezt az ötvenötödik november hetedikét is. E. FEHÉR PAL