Délmagyarország, 1972. november (62. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-21 / 274. szám

2 CSÜTÖRTÖK, 1972. NOVEMBER 25. — Az Akadémia kapcsolatai a felső­fokú oktatási intézményekkel A Magyar Tudományos Akadémia kutatási célokra rendelkezésére álló költség­vetésének mintegy 17 száza­lékát a különböző egyeteme­ken folyó kutatások támoga­tására fordítja. 1972-ben ke­reken 75 millió forintot jut­tatott az egyetemeken, szám szerint 144 tanszéken folyó tudományos kutatás támoga­tására. Erről, illetőleg az Akadémia és kutatóintézetei, meg az egyetemek egyre so­kasodó kapcsolatairól, együttműködési formáiról Köpeczi Béla, az Akadémia főtitkára egyebek között megállapította: — A tudománypolitikai irányelveknek megfelelően az Akadémia szélesíti kap­csolatait a felsőoktatási in­tézményekkel is. A szoros és rendszeres együttműködés egyik fontos területe az ok­tatás. A tanszéki akadémiai kutatócsoportok 418 munka­társa — a kutatáson túlme­nően — oktat is. Ugyanak­kor az Akadémiához tartozó kutatóintézetek mintegy 1700 főnyi . kutatógárdájából további háromszázan ugyan­csak részt vesznek az egye­temi oktatásban. — A szegedi biológiai központ és az állategészség­ügyi kutató intézet kutatói — például — speciálkollé­giumokat vezetnek, rövidebb tanfolyamokat tartanak, il­letve részt vesznek a gya­korlati oktatásban, A Kí­sérleti Orvostudományi Ku­tató Intézet a fővárosi és a vidéki egyetemek és nagy kórházi intézmények orvosai és biológusai részére szak­mai továbbképzés céljából 2—4 heti időtartam kereté­ben lehetőséget nyújt az in­tézet! kutatómunkában való részvételre. Az utóbbi évek­ben az Akadémia egyes in­tézeteinek és az egyetemek­nek kapcsolatát, együttmű­ködési szerződések is szabá­lyozzák. (MTI) Két évtized a vízért, a városért Jubilál a Hidrológiai Társaság szegedi csoportja Húsz évvel ezelőtt alakult meg a Magyar Hidrológiai Társaság szegedi csoportja, s ebből az alkalomból ünnepi ülésszakot rendeznek ma, kedden délelőtt 10 órai kez­dettel az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság tanács­termében. Két évtizedes fennállása a szegedi csoport­nak elválaszthatatlan a vá­ros életétől, mert tevékeny­sége soros vízügyi problé­mákhoz kötődött, aktuális, megvalósításra sürgető fel­adatokhoz. Szeged szempont­jából például döntő jelentő­sége volt annak, hogy a Tiszán a városnál, vagy közvetlenül alatta lehet-e építeni duzzasztóművet. A Magyar Hidrológiai Társa­ság szegedi csoportja annak idején munkabizottságokban vitatta meg e fontos kér­dést. összegezett vélemény­Bemutatkozásra alkalmas darabokkal Presztízslátogatásra készülnek Belgrádban Az elmúlt napokban Belg­rádban járt Horváth Mi­hály, a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatóhelyettese, a jugoszláv főváros Nemzeti Színházának meghívására. Még a nyáron szó volt ar­ról, hogy az 1973-as évad egyik vendégegyüttesének a Belgrádi Operát' szerződte­tik, sót Branko Bekics, a belgrádiak turnéit bonyolító szakember, aki maga rend­szeres látogatója a szegedi nyári színháznak, tavaly amolyan félhivatalos tár­gyalásokat is folytatott a szabadtéri igazgatóságán. Akkor a vendégjáték terve­zett műsorát körvonalazták •— most, hogy a szegedi já- . tékok igazgatóhelyettese ele­get tett meghívásuknak, már konkrét darabokról be­széltek. Mint ismeretes, a Belgrádi Nemzeti Színház operai tagozata Borodin Igor hercegét és Bellini Normá­iét mutatja be Szegeden. — Miért éppen ezeket a műveket választották? — Természetesen magam !s erre voltam kíváncsi első­sorban — válaszolt Horváth Mihály. — Elmondták: vé­leményük szerint a két da­rab együtt alkalmas bemu­tatkozó látogatásra. A Belg­rádi Opera ugyanis még nem szereoelt hazánkban, az első alkalmat, a szegedi szabadtérit, presztízsnek te­kintik. Az Igor hercegben a férfi, a Normában a női sze­repek dominálnak. ezekre kitűnő szólistákkal rendel­keznek, akiket én is láttam­hallottam. — Elgondolkodtató, hogy szomszédok vagyunk, ráadá­sul innen, Szegedről, igen közeli szomszédok, mégis a belgrádi operakultúrának éppen hogy csak hírmon­dója járt nálunk. Evekkel ezelőtt \az emlékezetes Don Carlos-elöadás Ebolija, Gyurgyevka Csakarevics nagy sikert aratott. — Pedig Csakarevics mel­lett — aki nyáron megint itt lesz, a Norma Adalgisája — nemzetközileg is jegyzett, neves művészeket találunk a belgrádiak között. Elég említenem Csangalovics ot, aki az Igorban két szerepet is kapott, Galickijt és Kon­csakot, s azon túl, hogy éneklése rendkívül szug­gesztív hatást keltett, a jel­lemükben különböző figu­rákat remek színészi játék­kal ellenpontozta. A szegedi közönségnek már keveseb­bet jelent majd, hogy éppen a két szerep ellentétes töl­tésének érzékeltetésére Ga­lickijt oroszul, Koncsakot szerb nyelven énekelte. Vi­lágjáró művész a Jaroszlav­nát alakító Radmilla Sztoja­novics. sőt a Norma cím­szereplője: Radmilla Bako­csevics is, akit azért nem hallhattam most Belgrád­ban, mert akkor éppen Nor­mát énekelt — Párizsban. Dusán Miladinovics, az Ope­ra igazgatója, aki a szegedi előadásokat is vezényli majd, azért tartja még sze­rencsés választásnak az Igort és a Normát, mert vi­szonylag ritkán játszott mű­vek adnak alkalmat a tár­sulat erényeinek reprezen­tálására. Csak annyit ten­nék még hozzá, mindkettő rendezése igen korszerű; lát­ványos és egyszerű szceni­kai megoldásokkal, találó jelzésekkel dolgoznak — kó­rusukat pedig úgy jellemez­ném, hogy a bolognaiakra emlékeztetett. Miután több részletben is megállapodtak, véglegesnek látszik, hogy a Belgrádi Opera a jövő nyáron há­rom előadással zárja a sza­badtéri játékok évadját. Augusztus 16 és 20-án az Igor herceget, 18-án a Nor­mát mutatják be Szegeden. &J. ként született meg, hogy Szegednél duzzasztóművet építeni nem szabad. A vá­ros csatornázása, a talaj víz­szintmagassága, sőt néhol a terep szintjének alacsony volta a folyónak nagyobb mérvű duzzasztását nem en­gedi meg. Az országos ter­vezéseknél ezt a megállapí­tást teljes mértékben figye­lembe is vették. A folyó harmadik duzzasztógátja — Kisköre után — majd Csongrádnál fog megépülni. A Csongrád megyei víz­ügyi kérdésekre vonatkozó nagyszabású első monográfia összeállításában is komoly szerepet vállaltak a Magyar Hidrológiai Társaság szegedi csoportjának tagjai. A cso­port tevékenységéhez fűző­dik a termálkutak hasznosí­tásával kapcsolatos nagy té­makör ís. Az e kérdéssel foglalkozó munkabizottság teljes részletességgel dolgoz­ta ki a termálvizeknek fű­tésre való felhasználását, annak rentabilitását, és a beruházott összegek vissza­térülését. Lehet-e Szeged negyedmil­liós nagyváros? Ennek a kérdésnek a realizálhatósá­gát is a Magyar Hidrológiai Társaság szegedi csoportja is széleskörűen vizsgálta, az Építőipari Tudományos Egyesület szegedi csoportjá­val karöltve. Előadások, tu­dományos dolgozatok szóltak e nagy fontosságú. Szeged fejlődésére kiható kérdés mellett, amelyek minden bi­zonnyal segítséget nyújtot­tak a város fejlődését átfogó tervek elkészítéséhez. Szá­mos előadás hangzott el a csoport rendezésében belvíz­védelmi feladatokról, a dél­alföldi szikes területek víz­feltöréseinek törvényszerűsé­geinek vizsgálatáról, szenny­vízöntöző telepek tervezésé­ről, a belvizek előrejelzésé­ről. Az 1970-es tiszai árvíz le­vonulása után a Magyar Hidrológiai Társaság szege­di csoportja sokoldalúan foglalkozott tudományos ülé­seken az árvíz okaival, fő­ként a védekezésben szer­zett tapasztalatokkal, továb­bá a legveszélyeztetettebb töltésszakaszok helyreállítá­sáról. A két évtized folyamán 290 — hidrológiai, balneoló­giai. földrajzi, földtani, bio­lógiai, erdészeti és egyéb tárgyú előadás hangzott el a Magyar Hidrológiai Társa­ság szegedi csoportjának rendezésében. Ezekhez kap­csolódtak ankétok, emlék­ülések, kiállítások, tanulmá­nyi utak, a már feldolgozott vagy feldolgozásra váró té­mákhoz. KGST A KGST élelmiszeripari állandó bizottsága november 21—24. között Budapesten tartja XVIII. ülését. A KGST élelmiszeripari állandó bizottsága 1963 ok­tóberében alakult. Az ese­mény tulajdonképpen azt jelentette, hogy a tagorszá­gok élelmiszeripari együtt­működése önállósult. II dolgok összefüggnek „Intézkedni kell az irá­nyítás és a végrehajtás minden szintjén a munka termelékenységének to­vábbi javítására, a korsze­rű termelői kapacitások fo­kozottabb kihasználására, az előállított termékek mi­nőségének javítására, vala­mint a termelés önköltsé­gének a rezsi- és általános költségeknek a csökkenté­sére." (Az MSZMP KB 1972. novemberi határoza­tából.) Egy bútorgyári munkással ülünk együtt. Molnár István haján és overálján finoman lerakódott a fűrészpor. De­rűs, kiegyensúlyozott férfi benyomását kelti. A Tisza Bútoripari Vállalat szegedi gyárának régi dolgozója. A gazdaságosságról beszélge­tünk; a morálról: hogyan ítélnek meg fontos dolgokat a munkapad mellett, abból a státuszból, amelyet két év­tizede betöltenek. Molnár István meditálgat: — A könnyebb és kedvezőbb dol­gokat nem vitatja soha sen­ki, azokat természetesnek vesszük, mint a nehezebbe­ket. Ha jobbá válik az em­ber sorsa, azt természetes­nek veszi, ha például vala­mely árunak felemelik az árát, azt viszont szinte sér­tésnek tartják sokan. Én azon a véleményen vagyok, ha a kettő kiegyenlíti egy­mást, akkor nem lehet kü­lönösebb baj. Vannak ugyanis természetes szük­ségletek a megélhetésben is, ahhoz szerintem manapság kétezer forint körüli összeg elengedhetetlen. De, ebben is nagyok az eltérések. Ha pél­dának veszek egy nyugdíjas házaspárt, ott is vannak kü­lönbségek. Akinek saját kis házikója van, egy kis kert­tel, az egészen másképp él­het, mint aki városi bér­házban lakik. Molnár István harminc­nyolc éves és 1949-óta dolgozik a szege­di bútorgyárban. „Rövid­nadrágosként kezdte, mint tanuló." Két kisfia van, az egyik tíz, a másik ötéves. A felesége bolti eladó. Molnár havi keresete 2300 forint, a felesége 1300 forintot keres és kapnak 300 forint csa­ládipótlékot. Hat évig „fu­tott" a lakásigénylésük, míg kaptak egy szövetkezeti lakást a tarjáni városne­gyedben. A lakás rezsije vil­lannyal, és gázzal együtt havonta átlagosan 700—900 forint. „Italra nem futja, de nem is igen kívánom." — Maradjunk a termelés­nél — kérem Molnárt. — Ügy tudom, hogy ne­künk nincs különösebb prob­lémánk, mármint a gyárnak. Ha a saját beosztásomat nézem, akkor a minőség dominál. Milyen a furnér, amit adnak. Ha rossz, töb­bet használok el a szabásnál és több kerül a kazánba. Gyakran panaszkodom a tölgyfa és a bükkfa árura is. Aprólékosan is elmagya­rázza, hogy legutóbb Olasz­országból kaptak furnér1 de arra még több volt i panasz, mint a hazaira. — Sok volt benne az el­vékonyodott rész, átlátszó, mint a cigarettapapír, az­zal nem sokra megyek. Képzeljék el, egy négyzet­méter furnér ára 20—90 fo­rint között ingadozik. Én naponta 800—900 négyzet­méter anyagot szabdalok fel. Ha gyönge a minőség, ezer forintok „ugranak". Csak legyen lyukacsos, elég egy tízfilléres nagyságú hiba, dobhatom el a drága le­mezt. — Miért van ez így? — Minden cég arra tö­rekszik, hogy haszonra te­gyen szert, bele keverik a hibás anyagot is. Konkrétan is tudok példát mondani: a rönköket gépekkel rakják, a gép karmai összeroncsolják a fát, de azt le kellene vágni, csak az a baj, hogy egyre kevesebbet vágnak le, ott marad a furnérlap olda­lán a roncsolt szélezés. Azt mi nem használhatjuk fel. A bútornál, a kész árunál szembetűnik a hibás anyag. Ez aligha­nem igaz, csak az a kérdés, hogy Molnár István meny­nyiben érdekelt abban, hogy szépen szabja a fur­nérlapokat, minél kevesebb legyen a hulladék, amely­nek következménye az ön­költség csökkenés a bútor­gyárban. — Kérem, az én fejemben több száz méret villódzik, amikor a lemez előttem van a gondolat tört része alatt döntök: ez a darab ki­ad egy lapocskát, vagy pe­dig szabhatom a fiók belső oldalára. Lehet, hogy ké­sőbb az utánam jövő szak­munkás, aki ragasztja a le­mezt káromkodik, hogy két darab helyett nyolcat szab­tam, hiszen őt a területre fizetik, nem pedig aszerint, hogy hány darab lemezkét ragaszt a bútorlapra. Így vagyunk ezzel, a dolgok összefüggnek, a falemezeket gyártó vállalat sem lépett ki a körből azzal, hogy elké­szítette a furnért, a kész bú­tor a mérvadó. Mennyire igaza van Mol­nár Istvánnak. •— Különben többet kere­sek, ha jó anyagot kapok, hiszen abból egyszerűbb a szabás, sőt a társaim is könnyebben dolgozhatnak és a minőség sem közömbös. Különben a nyereségnél kéz­zelfoghatóan is érződik az érdekeltség: tavaly 22 nap részesedés volt. Aki húsz éve itt dolgozik, az majdnem dupla összeget kaphat. Ne­kem egyébként megvan az aranygyűrűm is, a törzsgár­da tagjai kapnak ilyen ajándékot két évtized után. december elsejére teljesíte­ni tudom az idei tervemet. — S a termékek milyen­ségét, sorsát ismeri-e? — Most a Magyar Ke­reskedelmi Kamara új iro­daházának a berendezéseit készítjük. Igen tetszetősek az irodabútorok. — Nincs bennük semmi luxus, „kivagyiság"? — Ahogy vesszük. Az én véleményem olyan, mint az emberek helyzete. Mondok egy példát: amikor kisgye­rek voltam, mezítlábasán jártam az iskolába. Nem is panaszkodtam, sőt talán jól éreztem magam, nagyokat futkostunk az utcán. Bez­zeg a fiacskám még foltos ci­pőben se indulna el az isko­lába. Így vagyunk mi sok mindennel. Nekem, amikor megnősültem és családot alapítottam, a szüleim búto­ra nem kellett, mert el­avultnak, öregesnek talál­tam, amelyik elmaradt a divattól, a mai ízléstől. Félreértés ne essék, áz is megfelelt volna a célnak, de mégsem kellett. Így vagyunk mi az irodabútorokkal is. Sokat hallani, hogy az iro­dákban luxus kivitelű búto­rokat vásárolnak, úgy ren­dezik be a dolgozó szobákat. Azt azonban senki sem em­legeti, hogy a ruhák fazon­ja is más, mint ezelőtt húsz évvel volt. A kereskedelmi cégnél is biztosan megfor­dulnak sokan, üzletkötést, tárgyalásokat folytatnak, sok a külföldi ilyen helyen, hát megérné a röstellkedés az elavult bútorzat miatt? Érdeklőd­A BEREKRŐL TERV ÉS TERVEZÉS Látja-e egy beosz­tott mun­kás, hogy a gyárnak milyen feladatai vannak? Molnár Istvántól is megkérdeztem ezt. — Minden esztendő elején beszámolnak az éves tervről, lehet, hogy a számokat ne­hezen érzékeli a magamfaj­ta munkás, de annyit tu­dok, hogy nekem mit kell tennem. Ugyanis lebontják a tervet negyedévre, hónapra, sőt napokra is. Azt is meg­mondhatom, hogy körülbelül tem Mol­nár Ist­vántól, hogy az utóbbi két év során hogyan alakult a keresete. Kiderült, hogy ez sem oly egyszerű valami. — Két évvel ezelőtt 10.50 forint volt az alapbérem óránként, most 11.30, de a kereset megint más. Tavaly sok túlórám akadt é6 vala­mivel többet kerestem, mint az idén, vagyis az utóbbi időben nem javult a kerese­tem. Mellékesre nem igen számíthatok, de ettől függet­lenül nincs panaszom. Be­osztás kérdése az életszínvo­nal is. — A bejelentett áremelke­dések hogyan érintik? — A két gyerek miatt a tej, és a tejtermékek ára érint, de egy százassal javul a családi pótlék, remélem fedezi a többletet A ciga­retta és az ital engem nem érint, tőlem akár tízszere­sére is emelhetik a dohány árát. Különben sem értem, hogy miért ilyen olcsó, ami­kor azt mondják, hogy mé­reg mind a • kettő, betegsé­get, gondot okoz az embe­rek életében. A fizetések ja­vítását nagyon üdvözlöm, re­mélem, hogy a 10—12 szá­zalékos javítás könnyebbé teszi a család életét is. Lehet, hogy Molnár Ist­ván bútorgyári szakmunkás nem az átlagos ember vé­leményét mondta el, de ő mégis az átlaghoz számít; egyszerű munkás, akinek két gyereke van, nyolc általános iskolát végzett és a keresete sem emelkedik az átlagok fölé, de azok alá sem. Gazdagh István

Next

/
Oldalképek
Tartalom