Délmagyarország, 1972. november (62. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-19 / 273. szám

VASÁRNAP, 1972. NOVEMBER 19. Katona Horváth . ^^ , _ _ _ . J1", _ ^^^ " lános A HARMADIK FELIDO m|a|g|a|z /. Borin AKCELERÁCIÓ A minap a szokásosnál korábban értem haza, Gyimka fiamat könyveibe bújva találtam. Minden jel arra mutatott, hogy niár régóta „szenved". — Na, mi van. fiacskám? Nem megy? — érdeklődtem. — Tudod, te haszontalan, milyen tanuló volt az apád? — Már hallottam — mormogta —, osztályelső voltál! De, ha olyan okos vagy, akkor oldd meg az algebra-feladatomat! — Algebrát tanultok? — csodálkoztam. — Első osztályban? — Igen, Tudod, Apuci, az akéeleráció — jegyezte meg elnézően Gyimka. — A korai érés... F.gp óra múlna titokban felhívtam kandidátusi ismerősömet, a matematikai tudományok doktorát. — V ász ja. értesz te az etső osztályos algebrához? — Miről tran szó? — kérdezte. — Megoldanál egy példát? — 'A fiamnak kell. Házi feladat... — Megegyezhetünk, kölcsönösségi alapon. Ha Te meg írsz nekem egy verset. — Milyen verset* — kérdeztem értetlenül. — Rendes. komáig verset. Szvétka lányom kapta házi feladatul. Húsz, négysoros strófát Lermontov: Magányos fenyőjének mintájára, összesen nyolcvan sor, páros rímbe szedve. — Várj csak! — méltatlankodtam. — Lermontov verse csak nyolcsoros! — A klasszikusoknak könynyebb volt — sóhajtott a kandidátus. A tizenegyedik sornál megakadtam. Felhívtam Pétya barátomat. a költőt, akinek erről a témáról már nyolc poémája, két verse és egy librettója jelent meg. — Szívesen segítek, ha Te megfested nekem Szuvorov átkelését az Alpokon. Iljának kell, művészettörténeti órára. Megegyeztünk? — fuvolázta a telefonba Pétya. — £n pedig negyven perc múlva bediktálom neked a verset. . — Hát jó — válaszoltam bizonytalanul, és már kerestem is a Grekov Művészeti Iskola telefonszámát. Van ott egy ismerősöm, aki csatakép-festő. A csatakép-festő nagy gondban volt. Harmadik osztályos Lénka lányának biológiai kísérletsorozatot kell végezni amöbúval, de Moszkimban képtelenség hozzájutni. — Szerezd meg az amöbát, megfestem, a „Szuvorov átkelését". Szemjon professzort már az ágyban találta hívásom. — Elment az eszed? — Még hogy amöbát? Tudhatnád, hogy én elefánt-specialista vagyok. Egyébként az én Vologykámnak fizikából egy kis szinkrofazotront kell szerkesztenie. Néhány ezer voltosat. Légy barátom? Csináld meg. s én cserébe a föld alól is megszerzem az amöbát. Most már csak az a baj. hogy fizikus barátom nincsen, aki kisegítene ezzel a 7zinkrofazotronnal. De talán a Kedves Olvasók közül tudna segíteni valakid. Cserébe vállalok bármilyen házi feladatot. Merthogy valamikor én osztályelső voltam!... Fordította: Kádas Gézáné Délutánonként mindig a vasút mögötti ligetben gyűltünk össze. Ha fel végiek eljöttek, sokszor még este tízkor is fociztunk. Ezeket a meccseket rendszerint mi, a ligetiek nyertük, de ha az „Okos" játszott, sohasem sikerült győznünk. Ö volt a nagvmenő. Tizennégy évesen már a falu felnőtt csapatéban játszolt és mi örültünk, ha leállt közénk. Tenyérnyi területen cselezett, húzogatott jobbra-balra és mire észbekaptunk.' már csak a kapussal Alit szemben. Egyszerűen nem lehetett leszerelni. Játéka kísértetiesen hasonlított Albertéhoz. Az „Okos" név is ezért ragadt rá. Mindenki csak igy szólította. Mi, akik négy-öt évvel fiatalabbak voltunk nála, észre sem vettük, hogy kihasználja rajongásunkat:. Boldogan vittük neki a cigareL(át, ha szólt, fényesebbre suvickoltuk a cipőjét, mint új korában volt. Loholva kézbesítettük szerelmes leveleit és figyeltük, mikor mennek el a lány szülei otthonról. Ilyenkor kuncogva találgattuk : „Vujon mft csinálhatnak az üres lakásban...?" A lányt Icunak hívták és tizenöt éves volt akkor. Okos, a maga tizenhat évével már felnőttnek számított. A nyolcadik osztály után dolgozni kezdett. Kapált, egyelt, kukoricát tört, akár a többi felnőtt. A faluban mindenld tudja hogv kivel, mi történik. Azt sem titkolhatták el. hogy Icu terhes. Okos tizenhét évesen nősült, és egy év múlva már nagy fia volt. Kellett nekik a pénz, ezért külön munkákat is vállalt. Nappal vontatót vezetett, éjszaka gabonát zsákolt. Egy évig még a foctpályát is elkerülte.,: Amikor újra játszani kezdett, már apám foglalkozott a falu csapatával. Nagyon nehéz volt összeszedni a fiatalokat. Emlékszem. sokszor csak apám és a szertáros voltak a pályán, A tszben sötétedésig kellett dolgozni, és aki hat-hét órakor ment haza, az már nem vánszorgott le az edzésekre. Okos azonban nagyon ritkán hiányzott, Apám mindig külön foglalkozott vele. — A tizenhatosról beadok. Szaladj rá és kapásból lődd! Vagy: — Húsz méter labdavezetés és passzold nekem a labdát. Utána sprintelj és ha visszakapod. egyből lődd! Üji'a és újra Ismételték. — Köszönöm Jani bácsi"! — Szokta mondani. — Ugye a jövő héten is folytatjuk? Nem kellett sokáig Várni az eredményekre. Még a falubeliek is csodálkoztak a változáson. Mér nem a félénk kisfiú játszott. Egyénisége hétről hétre teljesebb lett. Egy év sem telt el és mindenhol ismerték. Nem volt Olyan falu. ahol ne rúgott volna gólt, ahol ne köszöntek volna neki előre az emberek . .1 Vasárnap a meccs alatt mindig kiürült a falu kocsmája. De annál nagyobb volt utána a forgalom. A férfiak egymás hegyén-hátán tülekedtek a pult felé, hogy megigyanak egy korsó sört. Ez volt a vasárnapi szórakozásuk. Okosnak sohasem kellett sorbaállni, vagy fizetni. Mire felöltözött. öt-hat korsóval várták a cimborák. — Ne igyál annyit! Tönkreteszed magad! Csak apám intette így az ivastól. Ha 6 szólt. Okos letette a poharat és hazament. Hallgatott rá, talán bízott ls benne. Egyik vasárnap zöld színű Opel állt meg a pálva mellett. - Pestről jöttek! — Elviszik az „Okost"! — sugdosták az emberek. — Talán még válogatott is lesz... 1 A kocsiban valóban egy pesti klub ügynöke ült. Okost kereste. Ha akkor igent mond. ma talán ismert labdarúgó. De nem merte vállalni a kockázatot. — Viszontlátásra Pásztó sporttárs! Két hét múlva visszajövök, addig gondolja meg ... ! Az autó mögött szürke norfelhő kavargott. Nem letett látni az utat, nem lehetett sejteni a jövőt.. 1 — Lakást meg állást "gértek, ha elmegyek — mondta otthon a feleségének. Sokáig hallgattak. — Apuskáékkal is meg kell ezt beszélni... — nyögte ki végül az asszony. — Ha megy a játék hamarosan az „egybe" kerülök, és akkor majd dúl a pénz.., Icu lehajtott fejjel, szó nélkül horgolt tovább. — Mit akartak? — kérdezte! fiától az óreg Pásztó — Apám! — kezdte blzonyi talanul Okos — Pestre mehetnék focizni... — Ne menj fiam te sehova! Nem biztos kenyér az. Feleséged, gyerekeid vannak. Meg aztán itt vagyunk mi, öregek.J Iskolázott se vagy ... Pénzed Itthon ls lesz... Ha meghalunk, rádíratjuk g^házat... Meg aztán ott vannak az állatok is... Ma-, radj fiam! Apám hiába biztatta, otthon maradt A faluban semmi sem változott. Egy Ideig még a vasárnapi látogatóról beszéltek, de néhány hét múlva elfelejtették. Okos is ugyanúgy játszott mint régen. Csak apám vette észre, hogy már nem a tanulni akaró fiatalember jár az edzésekre. Egyre ritkábban ment el játszani és vasárnapi meccsek után alig tudta letenni a sörös korsót. Ma már nem látni józanul. Ha néha találkozunk átöleli a vállamat és a bortól megcsukló hangon mondja: — Tudod-e komám, hogy apád olyan mint egy falat ke-' nyér? Azt ls megmutatta, hogyan álljon a lábam ... Mindig jót akart nekem. A szakramentumát...! Aztán lassan elvánszorog. 1! Legutóbb vasárnap láttam. Es.' te volt. mentem az állomásra.' ö ott állt az alapvonalon, a ka-i pufának támaszkodva, kezében egv korsó sör és magában beszélt ... ... Még láttam, hogy fölemeÖ a poharat és a szája felé viszi . ;j Aztán lassan, elnyúlva alúcsorgott a fehér hab .14 PARASZTHÁZAK, NÉPI MŰEMLÉKEK Hagyományos népi építészetünk emlékei rohamosan fogynuk Alig van már megyénkben ép szélmalom, bontják vagy átépítik a régi parasztházakat, melyek némelyikében négv-öt nemzedék született, élt, halt el, mióta falait kőkeményre furkózták. Természetes ez a folyamat: aki csak teheti, nemcsuk jobban, szebben is kiván élni. Eveken ót folyt s az idén fejeződött be a népi műemlékek országos fölmérése. Szeged környékén dr. Juhász Antal néprajzkutató végezte ezt a kutatást, aki fényképfölvételeiből kiállítást rendezett a Bartók Béla Művelődési Központban. Ebből a fotóanyagból adunk most ízelítőt: 1. A ÍM. század elején épült szegvári húz. 2. mórahalmi tanya, 3. napsugárdíszes oromzatú szentmihályteleki ház, 4. városképi jelentőségű, védett házsor. Szeged. Nyit u„ 5. kübekházi német gazdaház, 6. tápai pitvar-részlet. hegoa A SZERELEM NEM PUSZTA SZÓ Mikor rám leltél olyan voltam mint kivetett kavics a parton Mint valami fura dolog amit senki se tud mire tartson Mint régi szeksztánsra tapadt moszat amit partra hajít a dagály Mint köd, amely kéretlenül az ablakba ül s be-beszéll Mint músok-hagyta zűrzavar egy szállodai szobasarokban Mint ünnep utáni reggel a téren szétszórt ZBÍrpapirokban Mint potyautas aki a vonat-lépcsőn kuporog Patak amit eltérítettek útjából a gonosz parti lakók Erdei vad mely az autók reflektorába belekábul Éjjeli őr aki hajnalban hazatart robotából Mint lázálom mely a börtön homályában sehogy se oszol Mint a madár mely őrjöngve verdes a házban ha fogoly Mint gyűrű piros nyoma a megcsalt szerelmesek ujján Mint egy kocsi amit sorsára bíztak állva az utcán Mint egy eltépett levél mely a szél szárnyán tovaszáll Mint lesülés a kézen amit otthagyott a tavalyi nyár Mint réveteg tekintete annak aki érzi messzire tévedt Mint poggyász amit a megőrzőben ottfeledének Mint egy ajtó vagy ablak ami nyitva maradt valahol Mint a seb amin a villám a fába s a szívbe hatol Mint egv kő mely az útszélen ott marad emlékeztetőnek Mint baj mely mint a véraláfutás nem szüntethető meg Mint hiábavaló hajókürt a távoli tengereken Mint kés emléke a húsban, amely nem múlik el sohasem Mint elcsatangolt 16, amely inna s a mocsár körül ődöng Mint vánkos, amely lázálmas éjjelen összegyűrődött Mint káprázó szemmel a napra szórt durva szitok Mint a harag ha látjuk, hogy a földön semmi se változott Ügy lettél rám te az éjben mint egy szóra mely Jóvátehetetlen Mint a csavargóra ki aludni az istállóba hevert le Mint ebre amely nyakörvén másnak a nevét viselt Mint egy régvott emberre aki zajjal s haraggal telidesten Somlyó György fordítása i í