Délmagyarország, 1972. november (62. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-16 / 270. szám

a CSÜTÖRTÖK, 1972. NOVEMBER 16. Milyen változások lesznek a nyugiíí jrendszerben ? öregségi, munkaképtelenségi és özvegyi járadékra vonatkozó rendelkezések Az öregségi és a munkaképieiensegi járadék összege 1972-ben havi 312 Ft, az özvegyi járadék összege havi 250 Ft. 1973. január 1-től, illetőleg 19>3-oan az új szabályok szerint az öregségi, és a munkaképtelenségi járadékosok havi 418 Ft, az özvegyi járadékosok pedig havi 315 Ft összegű járadékot kapnak, függetlenül attól, hogy a járadékot 1973. előtt vagy 1973-ban állapították meg. A járadékok összege 1974től naptári évenként 2—2%kal emelkedik. öregségi, illetőleg munkaképtelenségi járadékot az a termelőszövetkezeti tag kaphat, aki legalább 3 év óta megszakítás nélkül tagja a termelőszövetkezetnek; — a 70. (nő a 65.) életévét betöltötte (öregségi járadék), vagy — teljesen munkaképtelen, vagyis I„ vagy II. csoportba tartozó rokkant (munkaképtelenségi járadék), — és számottevő jövedelme (nyugellátása, keresete) sem a termelőszövetkezeti tagnak, sem házastársának nincsen. A szakszövetkezeti tag járadékra jogosultsága feltételei szigorúbbak, mert a jogosultság általában öt évi olyan szakszövetkezeti tagság fennállásától függ, amelyre a szakszövetkezeti tag nyugdíjjárulékot fizetett. Kivételesen három évi szakszövetkezeti tagság és nyugdíjjárulék fizetése alapján öregségi, illetőleg munkaképtelenségi járadékot kaphat az a szakszövetkezeti tag, aki — 1971. január l-e előtt összes földjét közös használatba adta és saját használatában a háztáji mértékét meghaladó földje nincsen, vagy — legalább 3 nyugdíjévet szerzett. Ez év végéig érvényes szabályok szerint nem kaphat járadékot az, akinek, vagy a vele együttélő házastársának havi 260 Ft-ot meghaladó jövedelme (keresete, nyugellátása) van. A termelőszövetkezettől kapott juttatásokat ebbe nem lehet beszámítani. Az új szabályok az ismertetett feltételeket — a jövedelemre vonatkozók kivételével — továbbra is változatlanul fenntartották. A jogosultságot kizáró jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket azonban lényegesen enyhítik. Ezek szerint a termelőszövetkezeti tag öregségi, illetőleg munkaképtelenségi járadékra csak akkor nem jogosult, ha keresete, jövedelme az öregségi járadék összegét, — vagyis 1973-ban a havi 418 Ft-ot — meghaladja; illetőleg a nyugellátásának (egyéb ellátásának) összege nem éri el az öregségi nyugdíj legkisebb összegét, vagyis 1973-ban a havi 488 Ft-ot. A termelőszövetkezeti tag vele együttélő házastársának keresete, jövedelme, illetőleg nyugellátása (egyéb ellátása) az öregségi és a munkaképtelenségi járadékra jogosultságot akkor zárja ki, ha az együttélő házastárs — munkaviszonyból, kisipari szövetkezeti tagságból; bedolgozót jogviszonyból vagy megbízásból származó munkabére (munkadíja) a havi 1200 Ft-ot, nyugellátásának (egyéb ellátásának) összege a sajátjogú és az özvegyi nyugellátás együttes folyósítási összeghatárát, vagyis 1973-ban a havi 849 Ft-ot meghaladia. (Folytatjuk.) Munkásszolidaritás a generációváltás után A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztéséért Szakemberek, szakmunkások Ha valaki tíz évre visszamenően végignézi azt, hogy az egyes munkaterületeken miként alakult a termelőszövetkezetekben dolgozó emberek részesedése, könnyen megállapíthatja: a fizikai munkások közül a legnagyobb mértékben rendszerint a szarvasmarha-tenyésztők keresete nőtt. Ugyanakkor az adatokból az is kiolvasható. hogy a szarvasmarha-tenyésztésben a legnagyobb az évi összkereseL Kivétel persze akad, de ez nem változtat az általános helyzeten. Egy másik jelenség: a leggyakrabban a szarvasmarhatenyésztésben dolgozók személye változott Közöttük kevés a fiatal, a szarvasmarha-tenyésztéshez tartozó munkakörökbe nehéz új embert beállítani. A keresetek és a fluktuáció között látszólag nagy az ellentmondás. Pedig törvényszerűen alakultak így a dolgok. A gazdálkodásnak ezen a területén aránylag keveset változott a munka jellege. A szarvasmarha-tenyésztés, a tejtermelés, hizlalás megváltozó közgazdasági szabályozói, lassacskán kibontakozó új lehetőségei nagyon helyesen arra ösztönzik a legtöbb nagyüzem szakvezetőit, hogy tüzetesen megvizsgálják gazdaságukban a szarvasmarha-tenyésztés helyzetét Az természetes követelmény — ha nem is lehet egy csapásra megvalósítani —, hogy a szarvasmarha-tenyésztésben dolgozók munkakörülményei javuljanak. Ebben az ötéves tervben — miután új telepeket nem lehet tömegesen építeni — a már meglevők korszerűsítése került előtérbe. Amikor új telep átadásáról van szó. lassacskán természetes lesz. minden gazdaságban az a követelmény, hogy szakmailag képzett emberek irányítsák, szervezzék ott a munkát, s a végrehajtásban résztvevők is rendelkezzenek szakmai ismeretekkel. Jelenleg évente a fiatalok képzése során mintegy 500 szarvasmarha-tenyésztő szakmunkás szerez bizonyítványt. A felnőttek közül ennél kevesebb — háromszáz ember — sajátítja el az ismereteket szakmunkás szinten, s a felnőttek közül hatszázan betanított munkás képesítést szereznek. A következő években mintegy 200 állattenyésztő üzemmérnök és félezer mezőgazdasági mérnök kerül ki esztendőnként a felsőfokú oktatási intézményekből. Az üzemmérnökök természetesen nem mind szarvasmarhatenyésztők. Ennek ellenére elmondható, hogy a szarvasmarha-tenyésztési programot követi az iskolai és tanfolyamos képzés. Aránylag nem túl nagy azoknak az állattenyésztéssel foglalkozó termelőszövetkezeteknek a száma, amelyekben nem dolgozik felsőfokú képzettséggel rendelkező szakember. összetettebb feladat a szakmunkásszínvonal megteremtése a munkában résztvevőknél. Néhány tapasztalat azt mutatja, hogy a helyi képzés gyorsan, eredményesen bővítheti a szarvasmarha-tenyésztésben dolgozók ismereteit A leglényegesebb: miközben a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésének, a termelés növelésének, a gazdaságosság javításának anyagi, műszaki feltételeit vizsgálják a nagyüzemekben és e kérdések tanulmányozására, megválaszolására szükségszerűen nagy energiát fordítanak, legalább ilyen következetességgel törődjenek a személyi feltételekkel is. Ha igaz az, hogy mindennek az ember a mozgatója, akkor igaz az is, hogy valamennyi elgondolás megvalósítása olyan mértékben sikerül, amilyen mértékben értik a dolgukat azok, akik a kivitelezésben tevékenvkednek. Almásl István Szegeden és környékén az élelmezésipar nyugdíjasai az ötvenes évek után a vállalatoktól megválva — néhány esztendőn keresztül nem tudtak szervezeti életet létrehozni. Kiestek a mindennapi munkából; voltak, akiket visszahívtak dolgozni, havi 500 forintért. Ezt látva az ÉDOSZ megyei bizottsága, több mint tíz éve megszervezte a helyi nyugdíjas csoportot A tagság megválasztotta vezetőségét is. Azóta évről évre munkaterv alapján dolgoznak, tevékenykednek. A vezetőség körzetekre osztotta fel a kerületeket, megszervezte a bizalmi hálózatot és elkezdődött a tagság rendszeres meglátogatása, amit örömmel vettek az idős, szervezett munkások. A bizalmiak kapcsolata a tagsággal közvetlen és igen jónak értékelhető. Tájékoztatják őket politikai, gazdasági és Időszerű szakszervezeti kérdésekről, és minden olyan ügyről, ami életükkel szoros kapcsolatban van. Hazánk felszabadulásának és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának emlékére évenként hagyományos ünnepi taggyűlést tartanak, közös vacsorával egybekötve. Ezek a figyelmességek jó hatást váltanak ki az idős munkások körében. A csoport tagjai nem szakadnak el a mozgalmi élettől. Példa erre, hogy minden olyan munkában részt vesznek, ami szoros kapcsolatban van rendszerünkkel, a munkásember életével. Például: társadalmi munka, választások, békemozgalmi agitáció stb. Ezen megmozdulásokon a tagság minden esetben nagy számban képviselteti magát A tagok többségének Igen alacsony a nyugdíja, s csak szerény megélhetést biztosít Sajnos, előfordul, hogy a gyermekek sem segítik a munkában megfáradt szüleiket. Ezért is jól esik nekik, ha a csoport vezetősége a bizalmiak bevonásával érdeklődik problémáik iránt Amíg volt anyagi alap, szociális segélyben is részesítette az erre leginkább rászorulókat Ma már csak nagyon ritkán tud segíteni, mert a csoport igen szerény anyagiakkal rendelkezik. A helyi nyugdíjas csoportnak pár évvel ezelőtt még 200-on felüli taglétszáma volt Jelenleg sajnos, jóval kevesebb, mert 6okan örökre elköltöztek közülünk. Aztán már-már úgy tűnt, hogy a csoportot fel kell számolni, mert anyagilag képtelen továbbra * fenntartani magát. Felmerült annak gondolata, hogy a jól összeszokott csoport tagjait „viszszatanácsoljuk" azokhoz a vállalatokhoz, ahonnan nyugdíjba vonultak. Ezzel a problémával több esetben foglalkozott a megyei bizottság. Végül is arra az álláspontra jutottak a nagyobb élelmezésipari vállalatok, párt-, gazdasági és szakszervezeti vezetőivel egyetértésben, hogy nem volna jó dolog megbolygatni az összeszokott, jól működő nyugdíjas csoportot Figyelembe véve, hogy a tagság többsége 70 éven felüli. Nehezen szoknék meg a jelenlegi üzemi formát Jól megtalálják kulturális és szórakozási lehetőségüket a nyugdíjas székházban. Jutányosán látogathatják a filmvetítéseket, rendelkezésükre állnak a napilapok, tévé, sakk, dominó, számtalan tudományos előadást hallgathatnak. Alapjában véve egészséges, kulturált környezetben pihenhetnek, társaloghatnak. Az intézkedések nyomán a csoport továbbra is együtt marad, és úgy, mint eddig, a vezetőség minden hét első keddjén tart fogadó-és pénztári órákat Ilyenkor rendezik a hozzájuk fordulók ügyes-bajos kéréseit Az öszszefogás alapján 1973-ra a csoport anyagi problémái megoldódnak, mivel a Szegedi Konzervgyár, a Csongrád megyei Tejipari Vállalat az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat, a Szegedi Sütőipari Vállalat a Csongrád—Szolnok vidéki Állami Pincegazdaság, a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat szakszervezeti bizottságai költségvetésükbe megállapított pénzösszeget terveznek be, és utalnak át a helyi nyugdíjas csoport részére. A nyugdíjas csoport tagjai — néhány kivétellel — mind fizikai munkások. Közülük több veterán — 30— 40 éves szakszervezeti tagsággal rendelkezik. Jó néhányan a felszabadulás előtt is komoly munkát fejtettek ki a mozgalom érdekében, 1945 óta pedig a csoport tagjai is megtalálhatók voltak az üzemek újjáépítésénél, a termelés beindításánál, az üzemek államosításánál. A politikai, gazdasági feladatokból is derekasan kivették részüket Az élet minden területén az elsők .között voltak, fáradoztak és dolgoztak. Most ezek a munkában megfáradt emberek örömmel látják az összefogást, ami az érdekükben történik. Eddigi tevékenységük elismerését és jó értelemben felfogott kamatozását látják. A vállalatok — többségükben — különböző rendezvényeikre is meghívják a volt dolgozóikat, tájékoztatják őket az elért eredményekről, céljaikról, tanácsokat kérnek tőlük, hiszen ők gazdag élettapasztalatokkal rendelkeznek, nagyobb részük gyerekkoruk óta dolgozott egy-egy szakmában. Évente megrendezik számukra az „öregek napját". Jól esik a szerény ünneplésük, köszöntésük. Az ÉDOSZ-együttes is kedveskedik vidám műsorával — örömmel. szívvel-lélekkel szórakoztatják a táncosok, a zenészek az idősebb generációt De ez bizony csak egy nap egy évben, és az év hosszú 365 napból áll. Éppen ezért az idős emberek iránti tisztelet azt kívánja, hogy a mai fiatal nemzedék, az utódok, az üzemek fiataljai továbbra se feledjék, hogy minden, ami van — a szociális, kulturális juttatás, a bér- és a nyereség — arra épül, amit az idős munkások hosszú éveken keresztül megfeszített munkával hoztak létre. Ezért kérjük a fiatalokat, hogy továbbra ls tegyenek meg mindent, hogy ezen idős emberek hátralevő napjai vidámak, örömteljesek legyenek. Megyénk élelmiszeripari nyugdíjasai, szerényen és a maguk módján tovább segítik a párt, a kormány politikájának érvényesülését, a szakszervezeti, valamint az ÉDOSZ-kongreszszuson hozott határozatok végrehajtását Sajó Gyula, az EDOSZ-csoport titkára BERCZEL1 A. KÁROLY Hullámsír (SXsX*)®®©^ 119. Gábornak nagy gondot okozott ez az örökké felbuggyanó keserűség, melyben személy, osztály és nemzet tragikusan szövődött össze, s elszomorodva látta, hogy ez a pompás emberpéldány, aki a fejében hordja az egész emberiség történetét, s végeredményben nagyratörő célokkal indult el az Alsóvárosról, mint csúszik el egy narancshéjon, mint támadja meg a ketlvtelenség halálos kórsága egy mindenkivel előforduló szerelmi csalódás miatt. Nyilván nemcsak ettől sorvad és roskad össze önmagában, ez föltehetőleg csak a kegyelemdöfés volt, s bármilyen más tragikus fordulat ugyanerre az eredményre vezette volna. Pista bámulatos szívóssággal építette föl önmagát, s mikor már készen állt a mestermű, nem tudott mit kezdeni vele. Meggyőződés, „jelkép" nélkül tanított, néha előadásokat tartott, de az őt összefogó kapcsok egyre lazultak, s most Sarolta elutasító szavai a teljes szétesés veszélyével fenyegették. De Gábornak nagvon meg kellett osztania magát, mert Pistán kívül apja egyre szívszorongatóbb állapota is rásúlyosodott, s ott okvetetlenkedett előtte Veron megoldatlan helyzete ls. melv Matyi kitartó közeledése és csőszküdése folytán némi reménvekkel kecsegtetett, de ennek is volt még tömérdek akadálya, s nemcsak jogi, hanem családi, sőt rokonsági is. Az öreg Kopasz, mint Bite Péter legiobb barátin, nem ellenezte, hogy fia, ha a válást kimondják, elvegye a fiatalasszonyt, s ezt a megoldást már Veron is szívesen vállalta volna, de éppen a napokban történt vele olyasmi, ami bizony meggondolásra késztette. Zágora kedveskedni akart Kopaszéknak, s Veront küldte el hozzájuk, hogy egy kis süteményt adjon át az aszszonynalc Veron szívesen vállalta a szolgálatot, már ő is kedvelte a családot, s gyanútlanul nyitott be a konyhába, amikor arra lett figyelmes, hogy a belső szobában több asszony trécsel, s éppen róla beszélnek. Rokoni némberek voltak, ráismert a hangjukra, s bár tudták, hogy Veron ártatlan házassága kudarcában, mégis azt hajtogatták, hogy „tisztességes asszony nem hagyja el a hites urát. akármilyen is az". Más valaki azt mondta, hogy ..ki tudja, mit csinált' Egyikünk se volt ott." Egy harmadik meg azt is hozzáfűzte, nem minden epéskedés nélkül, hogy „az anyja is mögbolondította a férfiakat, olyan szép volt. de Pétör jámbor embör, attul azt töhette. amit akart. Nem mintha tudnék rula valamit." Mire a következő is megszólalt„Az embör nem tudhat mindönt. Van, aki úgy igyesködik, hogy sose derül ki rula sömmi. Más mög csak mögnéz valakit, aztán világ kurvájának tartják rögtön." Ezen valamennyien jót nevettek. De Veron lélegzetvisszafojtva, dermedten állt, kezében a süteménnyel, a szíve egyre hevesebben vert. aztán szó nélkül visszafordult, úgy ahogy jött, s visszavitte anyjának a nagy szeretettel becsomagolt almás pitét. — Mi történt, te? — förmedt rá értetlenül Zágora. Veron kicsit pityergett, nem beszélt, végre este, mikor apja is már mélyen aludt, s Gábor sem volt odahaza, elmondta, hogy miket hallott Zágora annyira felindul, ezeken a gyanúsításokon, hogy azonnal szakítani akart Kopaszékkal, de mikor másnap megint megjelent a jószándékú nagy mackó, Matyi, újból megenyhült, s józan eszével próbált uralkodni felkavart érzésein. Azt azért nem hallgatta el a fiú előtt, hogy lustos szájú némberek nagy élvezettel rágalmaznak meg mindenkit, ő is figyelmeztesse anyját erre, mert ha hitelt ad nekik akkor véget vet a régi, s kipróbált barátságnak. Matyinak fogalma sem volt róla, hogy Zágora mire céloz, de addig faggatózott, amíg Veron megtört, s ha mas formában is. a végén mégiscsak elmondta, amit a saját fülével hallott, persze úgy, mintha ezeket a rosszmájú kijelentéseket az egyik jobb szándékú asszonysá" árulta volna el neki. — Buta pletyka! — dobbantott Indulatosan Kinizsi. — Mindig a más dolgába ütik az orrukat. — Sajnos így véloködnek rólam a hátam moeott. S ez nagyon fáj. — És sírva fakadt Matyinak csak ez kellett. Egészen ellágyult s boldogan megvigasztalta volna Veront de a fiatalasszony — éonen a hallott megjegyzések ~ mé£! tartózkodóbb lett. nem akart semmifele tápot adni a vénasszonyoknak hogv őt de még szegény anvlát is cédának bélyegezzék' Ezért gondosan vigyázott a tisztes távolság megőrzésére, arról azonban nem mondhatott le. hogy Matyi védelmezze őt férje esetleges megjelenése vagy közeledése esetén Matvi kesergett emiatt, mert Veron az utóbbi időben kezdett már nagyon kezes lenni. s akkor ezek a nyomorult szipirtyók ezek a vatrantvuk (ahogy egyik hajós cimborája nevezi a vénasszonyokat) most megfélemlítik ezt a különben is megviselt és súlyosan csalódott teremtést. (Folytatjuk.)