Délmagyarország, 1972. november (62. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-16 / 270. szám

CSÜTÖRTÖK, 1972. NOVEMBER 16. Környezetvédelem Az építőipari tudományos egyesület ifjúsági tagozatának kezdeményezésére szerdán a Magyar Tudományos Akadémia kongresszusi termében megkezdődött a környezetvédelemnek szentelt II. országos műszaki ifjúsági konferencia. A háromnapos tanácskozáson 25 előadás megvitatásával tárják fel és elemzik a környezetünket érő különböző szennyeződések, károsodások okait, a jelenlegi helyzetet, és javaslatokat dolgoznak ki a szennyeződések, károsodások csökkentésére. Dr. Trautmann Rezső, az építőipari tudományos egyesület elnöke nyitotta meg a konferenciát, majd Szilágyi Lajos építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes tartott vitaindító előadást. Tájékoztatásul elmondotta, hogy az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium koordinálásával megkezdődött hazánkban a 15 éves környezetvédelmi terv kidolgozása, s lépcsőzetes megvalósítása. A biztosítás: közügy A Magyar Közgazdasági Társaság Csongrád megyei csoportja által szervezett ankéton tegnap, szerdán délelőtt előadást tartott Szász Endre, az Állami Biztosító ügyvezető igazgatója, „A biztosítás közüey" címmel. Nem túlzás, ha a biztosítást közügynek tekintjük. Mit jelent maga a szó? Közügy — a magyar értelmező szótár szerint — a társadalom egészét, vagy nagy részét. érintő általános érdekű ügy. Az emberiségnek ilyen magas fejlettségi fokán is számolnunk kell olyan elemi csapásokkal, melyeket nem vagyunk képesek megelőzni és pusztításukat megakadályozni. A következmény: zavar a gazdálkodásban, csökkenés az elért életszínvonalban. Kár mindenkit érhet Elverheti a jég a termést, porrá éghet a sok év fáradságos munkájával szerzett lakás vagy a berendezés, egy figyelmetlen mozdulat, és a volánnál ülő kisebb-nagyobb anyagi kiadásba sodorja magát. A kár kiegyenlítése — ahogy Szász Endre előadása is jelezte — alapvető szükséglete a társadalom minden tagjának, tehát a társadalom egészét érinti a biztosítás. Az egyén, a család — sőt egy-egy gazdálkodó szerv is, a legritkább esetben van olyan anyagi helyzetben, hogy — különösen nagy kár után — saját erejéből vállalni tudná a tetemes kiadások következményeit A társadalom sok közös kiadást magára vállal a költségvetésben (egészségügy, közoktatás, közbiztonság stb.) A nemzeti jövedelem elért szintjén a kártalanítási alapokat azonban maguknak az érdekelteknek kell megteremteniük. Ebben van fontos szerepe a biztosítónak, melynek feladata, hogy azonos veszélynek kitett egyének, családok, gazdálkodó szervek közösségét megszervezze. A tólük beszedett biztosítási díjakból tud kártalanítási alapot létrehozni, és szükség ITALOS GYEREKEK — Méghogy iskolabulin voltál? — kiabált a felháborodott atya, miután dülöngélő 16 éves fiát „leheltette". — Hát hol lettem volna? — Micsoda felelet ez?! — Mert lehettem volna névnapon, KST-kifizetésen, munkaebéden, nyereségrészesedési ünnepségen. Házibulin. Vagy mit tudom én. Mint te, meg az anyu. Erre csattant el a pofon. Pedagógia, óh! így aztán csak két nap múlva — amikor ismét „beszédes viszonyba" keveredett apa és fia — tudták meg a szülők, hogy az iskolai bulikon legegyszerűbb a málnaszörp mellé vörösbort csempészni, és a hülye fejeknek nem szabad belőle juttatni, mert azok az ökör bések megkínálták a múltkor az egyik tanárt — aki pedig belevaló, így hát népszerű ember hírében állt —, de ezen kibukott: buli berekesztve, népség haza, nyomozás megkezdve. Mindez — mondja a 16 éves ifjú — egy ostoba kedveskedés miatt. Amiatt? Szerintük. Hol tanulják ? Ügy vagyunk ezzel, mint az egyszeri szülő, aki elrestellvén magát a még selypítő, de káromkodni már ugyancsak magyarosan tudó gyermeke elkanyarintott szavai után: „Ki a betyár szentségtől tanulta ez a gyerek?" Hát:, hármat találhatunk. De elsőre is tudhatjuk. Tavaly, az egyik üzletünkben hivatalos szolgálatban levő Mikulástól egy négyéves gyerek cérnavékony hangocskájával egy üveg bort kért Nem villanyvonatot, nem rakétaautót, és nem a csillagos eget Nem is tudott hirtelen mit mondani az ügyeletes Mikulás. Egyik szegedi középiskolában megtörtént, hogy sorozatosan ittas volt egy harmadikos diák reggel. Az eset nem „véletlen": jóapjával iszogattak. A gyerekeket „eltanácsolták" az iskolából. Utána érdeklődtem: egyik vidéki gimnáziumban leérettségizett (ott csak a kollégiumból rakták ki), hol itt, hol ott dolgozik, s hogy merre fordul meg az országban, leginkább onnét tudják szülei, hogy időnként egyegv hitelező hozzájuk fordul pénzért. Ami otthon sincs, mert ha volna, meginná az apa. A tanárok — könnyű volt előre látni! — idejében fiyúmeztették a szülőket. Árok mélyén Ha végiggondoljuk: mindig is megvoltak „borfeszti váljaink". Falun disznotoros vacsorák, keresztelők, búcsúk, nem is szólva a nagy ünnepekről. Egy lakodalomban verekedés kezdődött Előkerült a bicska, egy fiatalembert leszúrtak. Olyan italos volt mindenki, hogy másnap, józanodva azon tépelődtek: ugyan ki tehette? Egy kilencéves kisleány rosszul lett a pálinkától, s a ház előtti füvön elfeküdt Talált egy eldobott kést az árokban. Azt a kést lelte meg. Tanú lett egy emberölési perben ... Egy hétéves kisfiút is az árokban találtak meg. Epilepsziás roham — gondolták. A mentősök azonnal megérezték az alkoholszagot A súlyos alkoholmérgezés után a doktornéninek mesélte a gyerek: — Nem volt otthon anyuka meg apuka. Megtaláltuk a pálinkásüveget a barátommal. Fogadtunk: melyikőnk tud többet inni. Amikor ő rosszul lett a jóbarát hazaszaladt Másnapra kialudta magát nem esett baja. Nemcsak szilveszterkor, húsvéti locsolás után is kerülnek kórházba alkoholmérgezéssel gyerekek. De — tegyük hozzá —• nemcsak olyan gyerekek, akiknek a szülei is gyakran emelgetik a poharat Legfeljebb ők kevésbé veszélyeztettebbek, hiszen a gyerek számára az első számú modell a szülő. És talán a felnőttek — aj, de mennyien! — nem isznak okkal, ok nélkül? S hogyne lenne ez „vonzó példa" — csakúgy mint a cigarettázás — a felnőttet játszó kamaszoknak! Automatikusan és öntudatlanul utánoznak, s mi mást tanulhatnának, hogy az ünnep nem is ünnep alkohol nélkül. Ráadásul azt látják, hogy a spicces felnőttek milyen vidámak, kedvesek, s a még oly szigorú atya is milyen engedékeny. S különben is: nekik szabad, nekünk nem? — kérdezik a sok „i'lossal" körülbástyázott gyerekek. Akkor hát?... Szó sincs róla, hogy az aszkéta-típust próbálnánk példaképül állítani, ez hovatovább — megkövezés veszélye nélkül — aligha tanácsos. S ha arról szólok, hogy diákkoromban összekuncogtunk, amikor a pedellus a teli szatyorral vonult a tanári felé, nem mondanám vele, hogy a pedagógusok — példaadásul — egy korty szeszt se nyeljenek le. Meg hogy az iskolai kiránduláson egy korty sört se igyanak a nevelők. De valami okos szabályozást, belső féket kellene kialakítanunk: igen is, tekintettel kell lennünk arra, mi történik a gyerekek előtt. Mert nemcsak egészségükről van szó — és persze ez sem kevés! —, de jövendő felnőtt életükről is. Akkor hát hogyan? Nincs rá kész recept, esete válogatja. De a józan ész felelni tud. A józan! Szőke Mária esetén kártalanítási összeget fizetni. A biztosítások sokfélék. A társadalmi biztosítás például gondoskodik az orvosi ellátásról, a kórházi ápolásról, a most nyugdíjba menők nyugdíjáról. Kiegészítésre szorul azonban a rokkant nyugdíj, az özvegyi és árvajáradék. Gondot okoz a kereső elhalálozása esetén a családra háruló hitelek kiegyenlítése, de a vagyonátruházási (öröklési) illeték kifizetése is. Ezekre nyúj fedezetett — a biztosítás mértékétói függően — az élet- és balesetbiztosítás. Ha valaki autójával másnak kárt okoz, ennek kiegyenlítése legtöbbször meghaladja a hibás fél anyagi lehetőségeit Az ő kötelezettsége nem függ attól, hogy a sérült kap-e kártérítést, vagy sem. Ezért kötelező hazánkban a gépjárműfelelősségí biztosítás. Hogy valóban szükség van erre, bizonyítja egy szám: az év első tíz hónapjában az Állami Biztosító Ilyen károkra 230 millió forintot fizetett ki. A vállalatok, szövetkezetek folyamatos, jövedelmező termelése az egész társadalom érdeke. Az elemi károk — a tűz, a robbanás, a jégverés, az árvíz stb. pusztítása — megzavarja a gazdálkodás rendjét, hiszen a terméket, illetve a terményt nem lehet értékesíteni. Az árbevétel is megakad, ez pedig a folyamatos újratermelést gátolja. A hiányzó árbevételt pótolja a biztosítási kártérítés, így elmaradnak a kellemetlen következmények is. Az Állami Biztosító igyekszik a gazdasági fejlődéssel lépést tartani a saját területén. Ez azt jelenti, hogy ennek megfelelően gyarapítja a biztosítási lehetőségeket, hogy minél több váratlan esemény okozta anyagi veszteséget ellensúlyozzon. Gazdálkodás Export és minőség Ismeretes, hogy nemcsak megszerezni, de megtartani is igen nehéz egy-egy helyet a világpiacon. A megtartás művészetének pedig, mint a tapasztalat mutatja, legsikeresebb módja, legfontosabb eszköze a jó minőség. S ezzel a hatásos eszközzel már nemcsak megtartani lehet a helyet a világpiacon, de előkelőbb helyre is lehet jutni, újabb, előnyösebb üzleteket kötni, nagyobb hasznot takarítani be a közösség kasszájába. Ezt a lehetőséget ismerték fel és aknázzák ki a Szegedi Ruhagyárban. Az adatok tükrében: tavaly 08,51 százalék volt az elsőosztályú részarány az exporttermékeknél. Idén az első fél évben 99,5 százalékra növelték ezt a részarányt a ruhagyáriak. Jelentős eredmény, s nem is csak az 1 százalékos különbség miatt, hanem azért, mert gyakorlatilag azt jelenti: csak kitűnő minőségű terméket szállít határainkon túlra ez a kollektíva. Így a Szegedi Ruhagyár s a magyar ipar jó hírét egyszerre öregbítik az Angliába, Kanadába, Hollandiába, Franciaországba utazó öltönyök, ruhafélék. A minőség és a jövedelmezőség is természetszerűleg kapcsolódik. Így aztán nőtt az exportkiszállítás jövedelmezősége is, jobb a devizakitermelési mutató a ruhagyári termékeknél. De nézzük itt is a számokat: míg tavaly 76,45 forint értékű befektetés hozott egy dollárt, s idén a terv szerint 58,03 forintra akarták javítani ezt az arányt — az első fél évben 53,18 forintra sikerült változtatni a devizakitermelési mutatón. Ebben az eredményben persze nyilván benne van az üzletkötők, piackutatók hozzáértő munkája ls, s mindez együtt azt is mutatja: a korábbinál hatékonyabban gazdálkodnak a ruhagyárban. 46 ezer állására Sok szó esik a szervezés feladatai kapcsán arról is, hogy meg kell teremteni az egyenletes munka feltételeit. Biztosítani az anyagellátást, a gépek jó állapotát, egyszóval minden módon „olajozni" kell a termelés gépezetét, hogy a 8 óra munkaidő valóban ugyanannyi hasznos tevékenységet is jelentsen. A munka- és üzemszervezésnek vannak gyorsan megoldható és akadnak hosszabb előkészítést, esetleg szervezőintézeti segítséget is igénylő feladatai. Szerintem az egyenletes munka, a folyamatosság biztosítása az előbbiekhez sorolható; elsősorban az adott munkahely vezetőin, irányítóin múlik. Most mégis meglenő adattal találkoztam, A Minőségi Cipőgyárban, ennél az országos nagyvállalatnál — ami tehát bizonyos fejlettebb szervezettséget is feltételez — negyvenhatezer állásóra volt idén az első fél évben. Azt is pontosan kiszámították a fenti adatból: hogy ez az idő 40 munkás hathónapi munkaidejének felel meg. Íme az „üresjáratok" ára! S egy adalék a létszámhiány igen gazdag adattárához: azáltal is hiányozhatnak munkáskezek egy-egy üzemben, mert a meglevőket tétlen' ségre ítélik bizonyos vezetési hibák, szervezési baklövések! Sok ez a negyvenhatezer! Megannyi kidobott pénz. S föltehetőleg nem a Minőségi Cipőgyár az egyetlen olyan vállalat, amelyet tetemes veszteség ért a rossz munkaszervezés miatt. Éppen azért, hogy az ilyen szomorú rekordokat végképp átadhassuk a múltnak, mindenütt több figyelmet kell szentelni az elemi feltételek megteremtésének. Hogy az tán továbbléphessünk — az alsó fokról a felsőbb lépcsőfokra. Simái Mihály Kutatók segítsége a mezőgazdaságnak Az Élelmiszeripari Főiskola Hódmezővásárhelyen működő állattenyésztési tanszékén dr. Mikó József munkatársaival kidolgozta az intenzív szarvasmarha-hizlalás módszerét, amelyet három évvel ezelőtt kezdtek megismertetni Csongrád megye, majd az ország más tájainak gazdaságaival. Azóta tíz megyében csaknem száz mezőgazdasági üzem — köztük a szegedi Űj Élet Tsz — alkalmazza, szaktanácsadási szerződést kötve a tanszékkel. A kötetlen tartásos gyorshizlalási eljárás lanyege az, hogy a meglevő épületek kisebb átalakításával, tehát számottevő beruházás nélkül, a helyileg megtermelt takarmányra támaszkodva növelik a hústermelést. Az állatokat kor és súly szerint csoportokba válogatják össze, és írják elő a takarmányozást, a gondozást. A régi istállókon mindössze annyi átalakítást végeztetnek, hogy az önetető- és itatóberendezéseket beállíthassák. Az intenzív módszerrel négy-öt hónappal sikerült lerövidíteni a hizlalás! időt, és több mint húsz százalékkal csökkenteni a takarmányozási költségeket. A világhírű szegedi professzor, Ábrahám Ambrus akadémikus volt a főszereplője a Magyar Tudósok sorozat keddi adásának. A sorozat legfőbb értéke, hogy a nézőkben minden egyes darabja valamiképpen személyesebb érdeklődést képes kelteni egy-egy tudományág és legjelesebb képviselője iránt. A figyelem azonnal ébred és koncentrálódik, követésrebefogadásra kész az értelem — ez a személyiség varázsa. Vonzása megszakíthatatlan, mert sajátja a másokhoz, mindenkihez szólni tudás kéDessége. Ábrahám Ambrus úgy tud beszélni magáról, valóban nehezen megközelíthető tudományáról. hogy minden pillanatban a teljes megértés érzetével ajándékoz meg. Szépén szőtt mondatai mindenkinek ugyanazt jelentik, a fogalmazhatatlant is közvetítik. Naey erejű, mert személyes példái nyomán biLlebmqnn B-M a felvétele A professzor könyvei előtt Óriás fenyő A Parlament kupolacsarnokában az idén is soproni óriás fenyő alatt ünnepelnek a gyerekek. Az ünnepség rendezői szerdán a soproni tanulmányi erdőgazdaság szakembereinek segítségével a sopronhorpácsi erdőben magasodó óriás fenyők között találták meg azt a szép példányt, amelyet az ország más tájain hiába kerestek. Ezúttal immár hatodszor kerül soproni óriás fenyő a kupolacsarnokba. zonytalan sejtések válnak bizonyossággá, határozatlan szándékaink izmosodnak határozottá. A példa és eszménykép észrevétlen alakul, születik a megközelítés-követés Igénye. A néprajz szakemberének is sokat mondó, idő szépítette, színgazdag gyermekkori emlékek, élmények felfedését indokló mondat (a gyermekévek, az iskola határozza meg az ember útját) gondolkoztat el először, hogy aztán a háromnegyed órás beszélgetés a természetes együttgondolkodás ritka alkalmává váljék. Segít ebben a műsor rendkívül ökonomikus szerkesztése (szerkesztő-rendező: Kardos István) is. Eredményeként a hosszú és világraszóló felfedezésekben gazdag tudományos munkálkodás egyes szakaszai megkülönböztethetők, az ember és a tudás gyönyörű gyarapodása nyomon követhető, ugyanakkor egységgé, szép teljességgé áll össze múlt, jelen és jövő. A nyolcvanéves tudóst hallgatva: olyan jövő, amelyről megerősödtek az emberbe vetett bizalomból táplálkozó opitimista képzeteink. S. E.